Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

1988. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TÁRSADALMI MEGÚJULÁS ESÉLYEI Együtt élni a konfliktusokkal Versenyképes Új termék gyártására technoló9iával készül a kunhegyesi BHG tiég korszerűbb telefonközpontokra van a külpiacnak igénye (Fotó: D. G.) Nem csak azért számít árténelemnek a BHG első lűhelyeinek Kunhegyesre elepülése, mert a híradás- echnikai iparral immár las- an két évtizede,, 1970-ben :ezdett ismerkedni a kunsá- :i város. Az itteni ipartelepí- és kezdetei és az azóta tör- ént változások — a gyár 973-ban költözött mai te- ephelyére, jelentős beruhá- :ások révén 1975-ben kezdő­Kunhegyesen 1983-ra ké­zültek fel az ATSZK jelű, dsebb települések telefon- lálózatának kiépítése során lasznált, úgynevezett falu- :özpontok zárttechnológiás lyártására. Azpta — tehát íem is olyan régen — a 3HG-nak ezt a termékét ki- lárólag itt készítik (alkatré- ;zek érkeznek a társgyárak- )ól is) és innen szállítják az :gyedüli vásárlónak, a Szov- etuniónak. A községben izonban köztudott dolog, íogy már nem sokáig: a nostani ATSZK 100/2000-es lerendezésekre a szovjet fél ;sak 1990-ig vevő. Ha figyelembe vesszük, íogy a híradástechnikai ipar na a legygorsabban fejlődő igaztok közé tartozik, tulaj­ionképpen meglehetősen íosszú idő az a nem is tíz :sztendő, ameddig a BHG /evőjét meg tudta tartani, különösen nincs mit cso­Az úi központok műszaki erveinek készítésén már dol- »oznak a vállalat fejlesztő nérnökei Budapesten. A 3HG-nak igen fontos érde- te, hogy a szovjet vásárló­iak megfelelő megoldást ta- áljanak, mert mint eddig is, i jövőben szintén az innen írkező megrendelések telje­sítésében számít a vállalat cunhegyesi gyárára. A kor­szerűségében a világ élvona­lát csak megközelítő telefon­(folytatás az 1. oldalról) zik, a tisztaság pedig 97 szá­zalékos. Köztudott, hogy nagy ter­més esetén gyengébb a bú­za sikértartalma, és ez for­dítva is igaz. Az új búzából őrölt lisztek B 1 és B 2 mi­nőségűek, viszónt a gyen­gébbnek számító B 2-es liszt aránya lehetne kisebb is. Külön „ügynek” számít minden esztendőben a minő­ségi búza, aminek magasabb az átvételi ára, mint a töb­bié. Idén 24 ezer tonnára kötött szerződést a megyei GMV, amiből eddig mind­össze 2000 tonnát szállítottak le az üzemek. A többi be­szállított tétel nem érte el a megkívánt szintet. Ez a mennyiség még akkor is ke­vésnek tűnik, ha számítás­dött meg az üzem fejlesztése — korántsem csak az eltelt esztendők száma miatt tarta­nak egy, a ma íródott meg­előző, attól elkülönülő feje­zetben. Sokkal inkább a ma mind sürgetőbb teendők, a kunhegyesi gyártmányok megújításának mind sürge­tőbbé válása teszi célszerűvé a BHG-történelem ilyen ta­golását. dálkozni, ha tudjuk, a Kun­ságban készült berendezé­sek a hatvanas évek közepé­nek. végének technológiai színvonalát képviselik. A szovjet fél igényeinek válto­zására tehát nagyon is szá­mítani lehetett. És a BHG vezetői szerint időben meg is kezdődtek a partnerrel a tárgyalások az új, a telefon- technika mai színvonalához közelebb álló új termék ki­alakításánál. Az új berendezés az ATSZK továbbfejlesztett, elktronizált változata, az előzetes tárgyalások szerint a telefonhálózatának jelen­tős bővítését és korszerűsí­tését tervező Szovjetunió ezekből a központokból lé­nyegesen többet vásárolna évente, mint ma: az előre­jelzések szerint a mostani 140 ezer helyett évente 300 ezer vonalat is venne. központok készítésére — persze 100 milliós nagyság- rendű beruházások árán — alkalmassá lehet tenni a gyá­rat, de ha erről a külföldi piacról kiszorulna, más el­adható gyártmányt rettentő nehéz lenne találni neki. Az 1990 utáni évekre való felkészülést ma elsősorban a budapesti gyártmányfejlesz­tő munka és az előzetes ke­reskedelmi tárgyalások jel­zik. Mindez azonban nem ba vesszük, hogy a gazdasá­gok egy része külön „letá­rolja” a minőséginek szánt búzáját, hogy azzal imajd akkor tudjon foglalkozni, amikor alábbhagy a kam­pány tempója. A búzavétel egyébként — a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályán kapott tájékoztatás szerint — nyugodt, s eddig csupán kisebb viták akadtak a beszállítókkal. Ez valószí­nűleg annak is köszönhető, hogy kissé elnyúlik az ara­tás, ezért egyenletesebb a szállítás. Ahol a feltételek adottak, onnan akár éjsza­ka is fogadják a teherautó­kat. Jó aratásunk van tehát az idén. Még néhány nap, és végeznek a nagyüzemek a nyár legnagyobb munkájá­azt jelenti, hogy Kunhegye­sen még semmi nem törté­nik. Ma már láthatók a ter­mékváltást követő követel­mények legfontosabb jellem­zői. Az új berendezések „egy vonalra jutó élőmunka igé­nye” körülbelül harmada a mai gyártmányokénak — te­hát még akkor is kevesebb munkáskézre lesz szükség a kunhegyesi szerelő szalagok mellett, ha valóban a jelen­leginél kétszer több vonalra érkezik megrendelés. Az elektronikához értő szakem­berek biztosítása érdekében, a vállalat kezdeményezésére a kunhegyesi szakközépisko­lában a tavalyi tanévben elektronikai műszerész-tago­zat indult és egy 30 fős cso­porttal a gyárban is megkez­dődött a hasonló profilú át­képzés. • . Maradhatnak a nehezen váltók is A képzési feladatok körül még csak az elsők megoldá­sa kezdődött meg, hiszen a szükséges „szakmastruktúra” csak az üzemnek a jövőben munkát adó új termék, még inkább pedig az alkalmazan­dó új technológia jellemzői­nek birtokában alakítható ki. A kétségtelenül minősé­gi ugrást jelentő elektroni- zációhoz történő alkalmazko­dás szokásos nehézségeit, va­lószínűleg mérsékli majd, hogy a kunhegyesi gyárban dolgozók átlagos életkora alig több 30 évnél. A konf­liktusokat tompíthatja majd az is, hogy a most készülő telefonközpontokhoz 1990 után még. új munka megta­nulására csak nehezen képes vagy arra nem hajlandó, il­letve az elektronizált beren­dezések készítésével az élő­munkaigény csökkenése mi­att fölöslegessé vált dolgo­zók is még évekig megtalál­hatják számításukat a BHG- nál. V. Sz. J. val, magtárba, biztonságba kerül a megye búzája. * * * A Jászberényi Kossuth Tsz-ben péntek estére befe­jeződött a búza aratása. A gazdaság tagjai elégedettek az eredménnyel, hiszen jól szervezett munkával — a ki­sebb esőszünetek ellenére — alig több mint tíz nap alatt hordták fedél alá az igen jó termést. A búza hozama ke­reken ezer tonnával haladta meg a tervezettet. A nagy .munka idején alapvető gond nem volt, a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat is jól szervez­te meg a munkát; a jászbe­rényi kirendeltség szervezet­ten vette át a szerződött öt­ezer tonnányi búzát. L, M. U Ma már tudjuk, naivitás volt azt hinni, hogy a szocializmus megszünteti az érdekkonfliktusokat, s a köz javát, mint vízmértéket alapul véve, minden vita gyorsan, hatalmi szóval ren­dezhető. Nem jön létre automatikusan, fájdalom- mentesen megegyezés példá­ul a Paksi Atomerőmű és Baranya megye (Öfalu) vi­tájában az atomhulladék­temető építéséről. A vízmér­ték használhatatlan a bős— nagymarosi vízlépcső építé­sét szorgalmazók és ellen­zők huzavonájában is. Vagy egy másik példa: a kiskőrösi szőlősgazdák az utcára: vonultak az eladatlan borkészletek miatt. A társadalomban megle­vő, különféle érdekek fel­színre hozása, ütköztetése, kezelhetővé tétele idő- és türelemigényes, különösen akkor, ha nincs kellő ta­pasztalat és kiforrott mecha­nizmus. A demokratikus ha­gyományok, a kellő vita-és politikai kultúra hiánya is nehezíti a közmegegyezést: nagy a hajlam a demagógiá­ra egyfelől, és a népgazda­sági érdekek kinyilatkoztatá­sára másfelől. Sokféle érdek él egymás mellett társadalmunkban, egy részük szinte észrevét­len, más részük harsány, messze nem azonosak a ki­fejeződés, az érvényesülés esélyei. A különböző cso­portérdekek és érdekcsopor­tok viszont akkor is létez­nek és hatnak, ha nem kap­nak legális megnyilvánulási lehetőséget és mozgásformá­kat. Jobb, ha ezek nyílt vi­tában megütköznek, mintha rejtve maradnak. Nem sza­bad tehát félni a konflik­tusok felszínre jutásától. Így ugyanis kezelhetővé válnak, míg elfojtva halmozódnak és robbanásszerűen törnek elő. Nem, tagadható azonban az sem, hogy az utóbbi két- három évtizedben kialakult a különböző szintű társadal­mi-gazdasági vezetők sajá­tos alkumechanizmusa, ám ez nem kapott nyilvánossá­got. A lehetőségek, a fel­adatok széles körű, átfogó mérlegelése, az elvszerű döntés helyett a legbefolyá­sosabb intézmény, vállalat, csoport érdeke érvényesül*. Az ilyen informális alku- mechanizmusok közvetítésé­vel kerülhetett sor az erősen vitatható vállalat-összevoná­sokra, az iparági rekonst­rukciókra, a sorozatos sza­nálásokra, a vég nélküli sza­bályozási engedményekre, vagy a reformfolyamat meg­állítására. A vaskohászat, a szénbá­nyászat nagy veszteségeinek felszámolása most azért okoz óriási gondot, mert még a legutóbbi években is szá­molatlanul kapták az álla­mi pénzeket beruházásra, ártámogatásra a központi irányításba beépült lobby közreműködésével. A változó-társadalmi-poli­tikai környezet további új eleme, hogy a paternalista állami gondoskodás, az egyes nagy szervezetek és a ki­emelt tevékenységi körök fe­letti atyáskodás lassan kezd kihalni. Ám nem annyira az irányítási rendszer, a hata­lomgyakorlás tudatos átala­kítása miatt következett ez be, hanem sokkal inkább azért, mert a „jótékonyko­dás” egyszerűen lehetetlenné vált a gazdasági erőforrások elapadása miatt A szocialista eszményeket, a távlati célokat összegező, kifejező elméleti tételekből nem vezethetők le gyakor­lati lépések, a konkrét dön­tések, mint ahogyan azt a centralizált irányítási mo­dell működtetésénél koráb­ban feltétezték. Az is nyil­vánvaló: az aktív, felelősen politizáló állampolgár nem szorítkozhat a központilag meghatározott feladatok vég­rehajtására, hanem magá­nak is a tennivalók kezde­ményezőjévé, ihletőjévé kell válnia. Vagyis a különböző intézmények, a párt, az ál­lam, a társadalmi szervek, a politika és a lakosság vi­szonya, munkamegoszlása megújításra vár. Az emberi civilizáció fej­lődésének természetes vele­járója, hogy minden jelentős társadalmi réteg és csoport sajátos érdekeinek kifejezé­sére és érvényesítésére tö­rekszik, arra, hogy egyesü­letbe szerveződjék. A mun­kavállalóknak, a nyugdíja­soknak, a fiataloknak, a nőknek, a nagycsaládosok­nak, a horgászoknak, a nu­distáknak, a bélyeg-, az éremgyűjtőknek, az állatba­rátoknak, a környezetvédők­nek, az újítóknak-feltalálók- nak, a kisvállalkozóknak vannak sajátos érdekei, de nem mindig vannak hatásos érdekkifejező és -érvényesítő szervezetei. A korábban létrejött in­tézmények jobbára jelenleg is a -centralizált irányítás módszereihez, a központi irányítás igényeihez igazod­nak. A meglevő szervezetek összegyűjtik és továbbítják az igényeket, de ritkábban rangsorolják, szelektálják, szintetizálják azokat. Vala­mennyi szervezet fejleszti például államigazgatási, kor­mányzati kapcsolatait, ám az egymás közti közeledés, informálás és érdekintegrá­lás még fejletlen. Pedig a különböző szervezetek, egye­sületek sokszor egymás közt az államigazgatási appará­tusnál megnyugtatóbban tisztázhatnák egymást érin­tő-keresztező ügyeiket. Az érdekegyeztetés egyik legfőbb akadálya a bürok­ratizmus, az a tény, hogy a vezetők és a testületek nem függnek a tagságtól. így gyakran az állásfoglalásaik sem azonosak a tagság igé­nyeivel s ezért nem élvez­hetik annak bizalmát, tá­mogatását. Döntéseikben egyébként is túlteng a takti­kázás, az egzisztenciális meg­fontolás, jobbára a hatalmi centrumok elvárásaihoz iga­zodnak. E központok fogadó­képessége pedig saját belá­tásuktól függ mindaddig, amíg a hatalom megosztá­sára és korlátozására nem kötelezi őket törvényi sza­bályozás. Az állampolgárok széles köre a társadalmi berendez­kedést akkor ismeri el igaz­ságosnak, ha megfelelően ki­fejezheti érdekeit, ha aktív részese lehet a döntéselő­készítésnek. A társadalmi kontrolitól mentes hivatalok viszont többnyire okvetet- lenkedőt, riválist látnak az érdekeltek szervezeti fellé­pésében, s igyekeznek poli­tikai, jogi eszközökkel meg­gátolni hatalmuk korlátozá­sát. A szakmai ismeretek, a felkészültség hiányára, ese­tenként politikai veszélyek­re hivatkozva megnehezítik, akadályozzák az egyesületek alapítását. Erkölcsi értékrendünk el­bizonytalanodása is részben az irányítás , a végrehajtás merev elhatárolásából, a különböző szintek bürokra­tikus hierarchizálásából, a kölcsönhatások és visszacsa­tolások hiányából követke­zik. Az atomizáltság, a túl­hajtott, nyers anyagi érdek, a máról holnapra élés, a háttérbe szorított köztulaj­donosi jog, az alacsony tőke- hatékonyság jelzi, hogy az ösztönös jelenségek, a kerü­lőutak legalábbis megnehe­zítik a valós érdekek — így a hosszú távú, a közösségi ihletésű és más értékköz­pontú hajtóerők — felszínre kerülését, érvényesülését. Senki nem hiheti hogy a felismerést követően rendeleti úton. azonnal át­alakítható a politikai mecha­nizmus. Szerencsére nem is nulláról indulunk. Egyebek közt ezt jelzi az Országgyű­lés, a kormányzati munka korszerűsítése. Az országos pártértekezlet döntései nyo­mán elkezdődött, a személyi konzekvenciák levonása — az országos központok élén. Ennek következetes végigvi- tele, az úi demokratikus po­litikai intézményrendszer ki­építése — tehát a tennivalók iava — azonban még megol­dásra vár. Kovács József lyári betakarítás, közel a befejezéshez Megkezdődött az Országos Onkológiai Intézet új diagnosztikai tömbjének műszaki átadá­sa. Az augusztus 15-ig tartó szemle során ellenőrzik a négyszintes, klimatizált létesít­ményt és korszerű berendezéseit. A 670 millió forintos beruházás mentesíti a régi szakor­vosi rendelőket és helyet ad röntgen helyiségeknek, laboratóriumoknak, műtőknek és az intézet élelmezési üzemének is. Képünkön az új létesítmény műszereinek ellenőrzése fo­lyik. (MTI fotó; Krista Gábor) Megérett a „cserére” Több vonal, kevesebb munkával

Next

/
Oldalképek
Tartalom