Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-22 / 174. szám
2 SZOLNOK'MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚLIUS 22. Lengyel újjászületés Július 22-én ünnepük Lengyelországban a lengyel újjászületés napját. A lengyelek nem felszabadulásuk napját tették meg legnagyobb nemzeti ünnepükké, hanem azt a napot, amikor aktívan hozzáláttak a háborúban elveszített nemzeti szuverenitásuk újjáterem- téséhez, és elkezdték az új, szocialista rend felépítéséhez veáető társadalmi átalakításokat. 1944. július 22-én ennek programját fogalmazta meg a felszabadított keleti országrészben megalakult lublini ideiglenes kormány. A lengyelek a háború okozta felmérhetetlen károk és szenvedések kapcsán mindenkor nagy szeretettel idézik fel, hogyan nyilvánult meg azokban az években is a századokra visszanyúló magyar—lengyel barátság — amit még az sem akadályozhatott meg, hogy a két ország hadserege a szembenálló felek oldalán harcolt . A második világháború óta országaink a barrikád egyazon oldalán állnak, és talán még sohasem haladtunk annyira közeli utakon, annyira hasonló célok felé, mint ma. Mindkét ország gyakorlatilag azonos gondokkal küzd; ezek közül a legnagyobb a gazdasági szerkezet évtizedek óta halogatott, ma már elodázhatatlan átalakítása, amihez egyikünknek sem elegendő saját belső erőtartaléka; a külső források igénybevételét mindkét esetben nehezítik a jelentős adósságterhek. A két ország vezetői igen hasonlóan képzelik el a szocializmus korszerű formáját. Varsóban is, akárcsak Budapesten a legfőbb törekvés', hogy egy piacorientált, hatékony, vállakozó szellemű, nyitott, demokratikus és pluralista társadalom bontakozzék ki, amelynek polgárai cselekvő módon vehetnek részt a döntések hozatalában és végrehajtásában, megvalósításában egyaránt, szabadon kifejezésre és érvényre juttatva eltérő nézeteiket és érdekeiket. A hasonló helyzet, az egybecsengő célok, a hasonlóan megválasztott és alkalmazott megoldások a kapcsolatok fejlesztését nemcsak vezetőink számára könnyítik meg. A kapcsolatteremtés az utca embere szintjén is éppen Magyar- ország és Lengyelország között a legakadálytalanabb. Személyes . tapasztalatok alapján, a szükségtelen tabuktól megszabaduló sajtóból — amely mindkét országban egyre plasztiku- sabban mutatja be a másik nép eredményeit és gondjait — országaink polgárai minden eddiginél reálisabb képet alkothatnak egymásról. A rokonszenv, a közös érdekek mellett ez adhat új, mai és reális tartalmat a történelemben gyökerező hagyományos magyar—lengyel barátságnak; nemzeti ünnepen és a mindennapi együttműködés hétköznapjain egyaránt. Scipiades Iván Demokraták Dukakis az elnökjelült Michael Dukakis massa- chusettsi kormányzót választották a demokrata párt elnökjelöltjének szerdán este Atlantában a párt elnök jelölő gyűlésén, az úgynevezett konvención. A várakozásoknak megfelelően Dukakis biztos többséggel előzte meg egyetlen ellenfelét, Jesse Jackson fekete polgárjogi vezetőt, aki még szerepelt az elnökjelöltségre pályázók listáján. DuDukakis számára így végétért az elnökválasztás első szakasza. A magyar kormányfő Kaliforniába érkezett (Folytatás az 1. oldalról) — Egyoldalú kivonásról nem lehet és nincs szó. Van viszont egy érlelődő gondolat: mind a Szovjetunióban, mind ismereteink szerint az Egyesült Államokban is támogatják a hagyományos fegyveres erők csökkentésének tervét. Amennyiben a csökkentés megtörténik, annak első lépése, állomása lesz a csapatok csökkentése azokban az országokban, amelyek az úgynevezett ütköző zónákban fekszenek. Ez érinti a nemzeti hadseregeket is, és különösen érinti azokat a csapatokat, amelyek idegen területen, tehát nem saját országukban állomásoznak. A Szovjetunió külügyminisztere ' javasolta, hogy 1995-ig minden külföldön állomásozó csapatot minden ország vigyen haza. Mi magyarok reménykedünk, hogy ezt a határidőt idő előtt teljesítik — mondta válaszában a miniszterelnök. Grósz Károly chicagói látogatása a szerdai találkozókkal véget ért. A magyar miniszterelnök és kísérete csütörtökön az Egyesült Államok nyugati partvidékére utazott, ahol California államban tesz látogatást. Kalifornia állam fővárosában a magyar kormányfő találkozott George Deuitamejian kormányzóval. A szívéljjes hangulatú beszélgetés során képet adott Magyarország gazdasági terveiről és egyebek között rámutatott: keressük az együttműködés lehetőségét minden olyan partnerról, aki kész erre a megfelelő feltételek mellett. Kaliforniában számos olyan amerikai nagyvállalat van, amely már szerzett tapasztalatokat magyar partnerekkel, és fejleszteni kívánja az együttes munkát. Deukmeji- an kormányzó örömét fejezte ki, hogy a magyar miniszterelnök az államba látogat. A magyar küldöttség tagjai közben találkoztak az állam több más képviselőjével is. A rövid saoramentói megálló után a küldöttség repülőgépe a San Francisco-i öböl partján Oakland városában szállt le. Itt a világ egyik legjelentősebb ipari konglomerátumának, a Bechtel cégnek a vezetői várták a magyar kormányfőt és kíséretének tagjait. A vállalat vezetői sétahajózásra hívták meg vendégeiket, úgy, hogy az úticél a Csendes-óceán partvidékének világhírű, szépséges központja, San Francisco volt. Közben a hajón-megbeszéléseiket folytattak a gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeiről. A Bechtel Corporation világviszonylatban is rendkívül jelentős konglomerátum, amely az energiaszolgáltatás, az olaj- és szénbányászat, a magas technológiájú iparágak területén, valamint az építőiparban tevékenykedik. Hat leányvállalata a nukleáris energetikai berendezéseiktől kezdve a szén, kőolaj és termálenergiával működtetett erőműveken keresztül a kőolajfinomítókig minden fontos energetikai iparágban tevékenykedik. A Bechtel Corporation és különböző magyar yállalatok között már van együttműködés — az amerikai vállalat például a Transelektróval kötött szerződés alapján egyebek között a Paksi Atomerőmű ötös és hatos blokkjának irányítási és kölitségellenőrző munkájához szállított magas technikát jelentő számítógépes rendszert. Szó van egyéb együttműködési lehetőségről is — egyebek között arról, hogy a Bechtel fővállalkozóként végrehajtott beruházási tevékenységébe alvállalkozóként magyar vállalatok is bekapcsolódhassanak. A külörahajó közép-euró- pai időszámítás szerint éjfél után kötött ki San Franciscóban és hajnalban a San Fnanciscó-i International Host Commitie adott fogadást Grósz Károly tiszteletére, majd a magyar kormányfő részt vett a World Affairs Council és a Commonwealth Club vacsoráján. A két szervezet egyaránt a nemzetközi kapcsolatok és a kereskedelmi együttműködés fejlesztésének fontos testületé az Egyesült Államok nyugati partvidékén. Készülődés a waterloo-i csata 175. évfordulójára. Ezerkétszáz korhű jelmezbe és fegyverzetbe öltözött statiszta próbálja az 1815-ben vívott waterloo-i csatát az eredeti helyszínen. A próbákkal a csata 175. évfordulójára készülnek Belgiumban (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Szovjet—vietnami főtitkári találkozó Napirenden a kambodzsai rendezés A szovjet—vietnami kapcsolatokról, a kambodzsai rendezés kérdéseiről tárgyalt Moszkvában Mihail Gorbacsov1 és Nguyen Van Linh. Mint arról a Csütörtöki Pravda beszámol, az SZKP KB főtikára szerdán a Kremlben fogadta a! VKP KB főtitkárát, aki szabadságát tölti a Szovjetunióban. A kétoldalú kapcsolatokat .áttekintve g pártfőtitkárok elsősorban arra hívták fel a figyelmet, hogy jelentős tartalékok rejlenek még a szovjet—vietnami gazdasági együttműködésben] A Kambodzsa körül kialakult helyzet rendezése kedvező irányban bontakozik h’> elsősorban az országban meghirdetett nemzeti megbékélési politikának köszönhetően — állapították meg a megbeszélésen. Nguyen Van Linh megerősítette Vietnam szándékát, hogy még az idén kivonja a Kambodzsában állomásozó vietnami önkéntesek felét, de a megmaradó csapatok is 1989 végéig, vagy legkésőbb 1990 elejéig teljes egészében elhagyják az országot, s amennyiben sikerül rendezni a kambodzsai kérdést, a teljes csapatkivonásra előbb is sor kerülhet. Mihail Gorbacsov üdvözölte és támogatásáról biztosította Vietnam jószándékát bizonyító gesztusát. Perfiljev sajtóértekezlete Sztyepanakertben változatlanul sztrájkolnak A Szovjetunió üdvöz|i és fontos előrelépésnek partja, hogy a dél-afrikai rendezésben érdekelt felek elfogadták a probléma megoldásának irányelveit tartalmazó dokumentumot — jelentette ki csütörtökön Moszkvábaiji tartott sajtóértekezletén Vagyim Perfiljev, a külügyminisztérium szóvivőjének helyettese. A karabahi és a jereváni helyzetről szólva Vagyim Perfiljev közölte: Jerevánban fokozatosan normalizálódik a helyzet, a gyárakban, üzemekben dolgoznak, | megindult a tömegközlekedés, és nyitva tartanak az üzletek. Gyűlések továbbra is vannak, általában munkaidő után. Ezeken a hét eleje óta a Legfelsőbb Tanács Elnökségének határozatát értelmezik. Perfiljev a hétfőn elfogadott dokumentumot hagy- jelentőségűnek minősítette, de hozzátette: Örményországban a határozatnak! nem egyértelmű a megítéléser Arra a kérdésre, mi volt az oka annak, hogy kedden az örmény fővárosban tartott nagygyűlésen nem adtak szót a Moszkvából visszatért örmény vezetőknek. Perfiljev kifejtette: Jerevánban továbbra is vannak, akik arra törekszenek, hogy egymással szembeállítsák úgymond a „nép” követeléseit a hivatalos állásponttal. Sztyepanakertben — mint mondotta — változatlanul sztrájkolnak és a karabahi helyi lapok nem közölték a Legfelsőbb Tanács Elnökségének határozatát. A szóvivő nagyon határozottan bírálta a Reuter hír- ügynökséget, amely azt közölte, hogy a kedden Kara- bah-ügyben tartott sajtóértekezleten Vlaszov belügyminiszter bejelentette: a Zvart- noc repülőtéren történt incidens során a rendfenntartó erők július 5-én megöltek egy örmény férfit. Perfiljev leszögezte: Vlaszov belügyminiszter ilyen kijelentést nem tett. Romániai jegyzetek Nem tulajdonítok neki külön jelentőséget, mégis zavar, hogy a kur- ticsi határállomáson fegyveres katonák gyűrűjébe fut a vonat. A román határőr hümmögve nézegeti útlevelemet. Át jutásomat könnyítendő szándékkal mutatom neki a hivatalos román nyelvű meghívó táviratot. Az útlevéllel együtt beviszi az állomás épületébe. Fél óra múlva visszahozza, kezet nyújt, jó utat kíván. Mehetek tovább. Eddig egyedül utaztam, most már megtelik a fülke. Egy idősebb nő méltatlankodik mellettem: — Visszaküldték bennünket a határról. Hiába érvényes az útlevelünk, nem mehetünk Magyarországra, pedig ott él a nyolcvanhét éves édesanyám, ahhoz készülődtem. Azt sem mondták, hogy miért nem utazhatunk. — Talán a kialakult helyzet miatt — jegyzem meg. — Persze, hogy azért — mondja az asszony. — Azt hangoztatják, hogy több termőföld kell, mert nincs elég élelem. Hát az tényleg nincs. Tegnap másfél órát álltam sorban tejért, egyetlen kenyérért, húsért meg hármat, ha azt a sza- lonnás valamit húsnak lehet nevezni. de megvettem, mert hetekig az sem volt. Az emberek azt mondják erre: szakszerűbb gazdálkodással, jobb piacpolitikával lehetne fokozni a termelést, nem pedig a falvak lerombolásával szerzett kevéske földdel. A kerteket úgyis megművelik most is, új földterületet tehát csak a házak helyével nyernének, de mit kezdenek azok beton alapiaival? Csendben hallgatom, ő kérés nélkül is folytatja: — Azt mondják, kulturáltabb körülmények közé kerülnek a falusiak a blokkos épületekben. Ugyan mennyivel lesz jobb nekik az olyan emeletes házakban, melyekben az udvaron lesz a vécé? Mindenki sajnálja elhagyni otthonát, hiszen szeretettel építgette, sokan a központi fűtést is megcsinálták. Amikor leszáll, különleges magány vesz körül. Üti társaim élénken beszélgetnek, de számomra idegen, érthetetlen a nyelv. Igv inkább arra figyelek, miként reagálnak arra, hogy1 magyar vagyok. Ugyanúgy, mint egymást, engem is kínálnak csokoládéval, meg sörrel, bizonyságául annak az örök igazságnak, hogy az emberekben él a megértésre, a békességre irányuló szándék. Ezt tapasztalom Craiovában és annak környékén is. Meg azt is, hogy az emberek igen keményen, állhatatosan dolgoznak kenyerükért. Rekordot ért el a hőség, negyvenegy fok van, mégis zúgnak a kombájnok és Craiova mellett, Európa egyik legnagyobb üvegházában forró gőzzel fertőtlenítik az üvegtetők alatt különben is égő talajt. Most még a látogatónak is nehéz a napja. A calafati dombtetőről én is bágyadtan nézek a métlóságteljes Dunára, meg a másik parton kezdődő Bulgáriára. Virággal, díszfákkal szegélyezett utcájú falvakon haladunk át. Egyik vendéglátóm nem titkolt büszkeséggel kérdi: hogy tetszenek a szép települések? Nem élhetek vissza a vendégjoggal, eddig kerültük a kényes kérdéseket, meg aztán azok közül némelyik — Déldául a nemzetiségi. Erdélytől távol — nem úgy vetődik fel mint máshol, de mivel kérdezték, élek a lehetőséggel és kérdéssel válaszolok: nem kár ezekért a kulturált életet, a nagymérvű zöldség és gyümölcstermesztés révén viszonylagos jólétet tükröző falvakért? — Óh, a településrendezés még csak terv, az ezredfordulón lesz belőle valami, de csak akkor, ha a falvak lakói önként vállalkoznak a blokkházba való beköltözésre — hangzik a válasz. Három nap után búcsúzom Craio- vától, a végletek városától. Azért tartom annak, mert a központi áruházban egy tízméteres hűtőpulton mindössze tizenöt törött tojást találtam és semmi mást, viszont ruházati cikkeik olcsók, olyan szép és amellett monumentális építkezést pedig mint ott van, kevés helyen látni. A városközpont egyedi tervek alapján készült épületei modern formában híven őrzik a régi városképet. A nagy építkezésnek köszönhetően a lakáshoz jutás ott” nem gond. Orsován egy cigányember száll fel két fiával a vonatra. Kérdez valamit, de csak a vállam húzogatom. Megint mond valamit, majd magyarul folytatja: — Ejnye már, ha sem románul, sem cigányul nem tud, magyarul csak tud? — Tudok. Bőbeszédű ember, ömlik belőle a szó: — Tudja, én kisiparos vagyok, járom az országot. Van öt szakmám: lópatkoló kovács, rézműves, bádogos, esztergályos és lakatos. Igaz, a rézművességgel felhagytam , mert hívő lettem és rájöttem, hogy a végítélet napján Jézus Krisztus felelősségre von azért, mert az én általam készített üstökben főzik a pálinkát. Pillanatnyi szünet után nekem szegezi a kérdést: — Maguknak mennyi az állam- adósságuk? Azt hiszem, nem jól hallok. — Mi mennyi? — Hát az államadósságuk. Nekünk már nem sok van. Igaz. kemény volt nekünk a törlesztés. Tudja, régen én is használtam a boldogságot. Az egyik fia magyarázólag hozzáfűzi : — Még a szerbek is átjártak Aradra húsért. Megvették a disznókat a piacon, ott levágták azokat és feldarabolva vitték haza. — Most meg én veszek hízót, mert évente egy százhúsz kilósat be kell adnom, ha meg akarom tartani az iparengedélyt — mpndja a mester. — Kilójáért ötven leit fizetek és tizennégyet kapok, amikor beadom. Hegyi legelőkön lévő kisebb települések mellett húz el a vonat. Az £>reg cigány odabök: — Nézze, ezek mindent megtermelnek maguknak. Gondolja, hogy ha blokkházba telepítik őket. akkor Visszajárnak ide ötven kilométerről a földet művelni és etetni az állatokat? Meg aztán hogyan érzik inaid ott magukat? Nekem Arad szélén van egy házam. Azt mondják, a ritkán beépített részeket ott is lebontják. Én akkor se költözök blokkházba. Kinézek egy szép erdőt és ott építek inkább egy putrit, <pda viszem a családom. — Ott is jobb lesz, mint a blokk- ipán — mondja a fia és mentegetőzne folytatja: — Azért nem tudok jól magyarul, mert román iskolába jártam és otthon csak cigányul beszélünk. — Akkor honnan tud magyarul? — Főleg a tévéből. Mindenki a magyar adót nézi, még a románok is, mert a bukaresti adó csak kétórás műsort sugároz. , Egy idő múva témát vált a mester: ' — Hogy érzik magukat a Romániából menekültek? — Hát... Jószerével választ sem várva folytatja: — Azt mondom, ha van élelme és Szabadon dolgozhat az ember, akkor nem megy más országba. | Talán nem is tudja, milyen bölcsességet mondott ki. Az aradi áldomáson vállára kapja a munkabérként összeszedett kukoricaliszttel teli zsákot, széles mosollyal jó utat kívánva eltűnik a tömegben. Derűje átragad rám. megkönnyítve a személyemnek szentelt, zsebben való kotorászással élénkített, számomra ..alig” húsz percig tartó román vám- vizsgálatot. A vámtiszt komótosan Clolvassa még az ajándékba kapott idegenforgalmi kiadványokat is. Körültekintő munkát végez. Simon Béla
