Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-19 / 171. szám
1988. JÚLIUS 19.---------------------------- I . . ' ■ • S ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megyei határszemlén a miniszterrel Váncsa Jenő nyilatkozata a Néplapnak (Folytatás az 1. oldalról) tudják fizetőeszközként felhasználni a gabonaipartól kapott váltókat. A szóbeli tájékoztatók után a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a kisújszállási határban a helyszínen ismerkedett a nyári mezőgazdasági munkálatok helyzetével. A határszemle után Váncsa Jenő, Szabó István és Bugán Mihály Mesterszállásra. a szemle következő állomására utazott. Itt a Tiszaföldvári Lenin Tsz elnökhelyettese, Császár Szilveszter és a Me- zőhéki Táncsics Tsz elnöke tájékoztatta a minisztert gazdálkodásukról. Az itt szóba került eredmények és gondok hasonlóak voltak a Kisújszálláson megismertekhez, több szó esett viszont a Táncsics Tsz-nek — a martfűi sörgyári beruházás következtében — még ma is igen nehéz pénzügyi helyzetéről. Ugyanennek a nagyüzemnek kellett megküzdenie a tojás-túltermelés gondjaival is: a tsz-nek, Eszmecsere Kisújszálláson mezőgazdasági szakemberekkel mert a tojást képtelenség volt értékesíteni, 45 ezer tojótyúkot kellett idő előtt „kivágnia”. Ez a kényszerű megoldás mintegy 6 millió forint veszteséget okozott a gazdaságnak. A mesterszállási és a tiszaföldvári határban tett szemlék után a miniszter Szolnok megyei ' programja kora ' délután Mezőtúron folytatódott ahol Váncsa Jenő a megyei mezőgazdasági üzemek vezetőivel cserélt eszmét az időszerű feladatokról illetve tájékoztatta őket a mezőgazdasági kormányzat tervezett intézkedéseiről. Tegnapi, Szolnok megyei látogatása után Váncsa Jenő a Néplapnak adott interjújában összefoglalta a mező- gazdasági üzemek vezetőivel folytatott megbeszélését és a határszemlék tapasztalatait. — Miniszter elvtárs! Programjának megtervezésekor miért esett választása Szolnok megyére? — Ez a terület az ország egyik legfontosabb és legjobb minőségű búzát adó vidéke, természetes tehát, hogy ha az aratásról helyes képet akarok kapni, az itteni eredményeket is meg kell ismerni. Nekem az a véleményem, hogy a mezőgazdasági üzemek gondjairól csak helyszínen járva lehet valósághű tapasztalatokat szerezni, ennek megfelelően alakítottam ki munkastílusomat ezért veszek részt rendszeresen hasonló megyei programokon ... A látogatásnak persze nem csak a tapasztálat- szerzés volt a célja, a megyei és az üzemi vezetőket igyekeztem „beavatni” a MÉM, a kormányzat elképzeléseibe, az ország mezőgazdaságának helyzetéről, lehetőségeiről ezért is adtam- tájékoztatást. — Milyennek ítéli az eddigi betakarítási eredményeket? — öt-hat év óta nem mutatott ilyen biztató képet a határ, mint amilyet ma Szolnok megyében is. láthattam. Szerencsére az egész országban hasonló a helyzet. Nemcsak a búza kecsegtet jó terméssel — a tavalyinál hektáronként 8—10 mázsával több termés betakarításában bízhatunk — a kukorica-, a napraforgótáblákon is jól fejlettek a növények. Ez mind nem írható csak az Időjárás számlájára, sok minden azon múlott, hogy a gazdaságokban a kétségtelenül meglévő gondokon sikerrel igyekeztek úrrá lenni. Kellemes tapasztalata látogatásomnak, hogy a nagyüzemek vezetői nem nehézségeik felsorolására helyezték a hangsúlyt, a feladatok közös megoldását várják a kormányzattól, és ehhez igyekeztek hozzájárulni mostani találkozásunkon is. — Melyek a megye és az ország mezőgazdaságát egyaránt hátráltató problémák? — Elsőként a pénzügyi feszültségeket kell említenem. Egy évben csak egyszer van aratás, akkor pedig a termelő joggal várja el. hogy a megtermelt és piacképes termékének ellenértékét, a régen várt pénzt időben megkapja. Ma sajnos nem ez történik. A búzáért váltóval fizetnek a felvásárló vállalatok,' a gazdaságok kénytelenek ezt a megoldást elfogadni. De tőlük az ipari cégek már nem fogadják el a váltót, ha ezzel akarnak fizetni. A mezőgazdaságra rákényszerítjük a váltót, mások azonban nem tartják be a játékszabályokat... A MÉM javaslatára a Tervgazdasági Bizottságnak a napokban tartandó ülésén is foglalkozunk majd hitelezési gyakorlatunk feszültségeivel. — Sokszor azonban maga a termés eladhatatlansága okoz feszültséget... — A várható mezőgazda- sági árualapok most nagyobbak lesznek, mint az elmúlt években, ezek közül a búza, a napraforgó, a cukor külföldön jól eladható. Ki kell tudni. használnunk a most emelkedő világpiaci árakat. Ennek érdekében szocialista partnereinkkel is megkezdtük a tárgyalásokat a kontingensen fölüli szállítások lehetőségeiről, feltételeiről. Vannak persze olyan mező- gazdasági ágazatok (a kertészet és a borászat), amelyek termésére itthon kell vevőt találni. Én járhatónak tartom például azt a megoldást, hogy az élelmiszeripari üzemek — hogy a termes kárba rte vesszék — minden zöldséget. gyümölcsöt átvesznek, feldolgozzák, és ha nem tudják az idén értékesíteni, tárolják a következő szezonig. A MÉM-ben most dolgozunk azoknak a pénzügyi feltételeknek a kidolgozásán, amelyek keretében az erre vállalkozó feldolgozók raktáro- si költségei lekötött pénzük kamata _ megtérülhet... Jövőre aztán majd a készárukészletek ismeretében köthetnék meg a mezőgazdasággal a termeltetési szerződéseket. •— Köszönjük a beszélgetést. V, Szász József A Magyar Nemzeti Bank közleménye Megtárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága Fiatalokról realistán, bizalommal A múltkoriban az egyik megyei ifjúsági fórumon, amikor a nagytudású válaszoló oktatgatni, sőt, leckéztetni kezdte úgy általában az ifjúságot felelősségérzetről, meg ilyen-amolyan helytállásról, elszakadt a cérna. Fölpattant egy vékony, fiatalasszonysorba serdült kereskedő, s elmondta három percben, mi bántja. Sorolta, hogy a napi nyolc-, kilencórás, jól fizetettnek jóindulattal sem nevezhető, ám azért egész testet-lelket követelő helytállás mellett mi mindenre vállalkozik az Alföld többre, jobbra vágyó, jó értelemben törekvő fiatalsága: kukoricacímerezéstől búzaidegenelésig, hagyma- és répakapálástól krumpliszedésig hányféle mezőgazdasági kampánymunkából veszik ki részüket szombatokon, vasárnapokon, meg a hosszúra nyúlt nyári estéken, tehát szabadidejükben —, hogy magukon segítsenek. Nem beszélve az üzemi fiatalok géemkájáról, a megyében egy-két munkahelyen mégiscsak jól bevált közösségi munkavállalásról, a családi összedolgozásokról, a baráti, „majd visszasegíted” alapú építkezésekről. Egyszóval — fejezte be mondandóját a fiatal kereskedő — igenis szorgos^szorgalmas ez a fiatalság, igyekszik, • ahogy erejéből telik. Csakhogy — folytatta —, az erőfeszítések igen lassan kamatozhak;' a lakáshoz jutás. a házépítés, a családalapítás olykor szinte emberfeletti terheket ró a fiatalokra. Az az ifjú házaspár, aki szülői segítség nélkül kénytelen nekiindulni áz életnek, majdnem behozhatatlan hátránynyal rajtol. Élőbbről, len- tebbről kezdi a fölfelé evic- kélést, mint apái nemzedéke. És ez rfincs jól. Hogy miért alakult így az egymást^ követő nemzedékek sorsa a'hazában. arra történészek, társadalomtudósok,' szociológusok sora keresi, s véli megtalálni a választ. Nem igaz, hogy a mai fiatalt nem érdeklik ezek a kérdések, csupán — ő így fogalmaz — engedjék, hogy pillanatnyilag helyzetén könnyítsen, majd ráér aztán filozofálni. Persze az sem árt, ha a politikai döntések jól átgondolt feltételrendszerrel segítik mindezt, mármint az önálló élet elkezdését. A mai döntéseket nemigen lehet halogatni. Hogy mekkora az ilyen döntések súlya, jelentősége, azt utólag bizonyítja az idő, most mindenesetre a megyei tanács végrehajtó bizottsága tárgyalja az eléje tett jelentés alapján a kérdést. * Kiről, kikről beszélnek, döntenek a megyei tanács Végrehajtó bizottságának tagjai? A jövőről, mondhatnám röviden, hiszen az ifjúság maga a jövő. Megyénk 431 ezer lakójának . kilenc százalék híján a fele (tehát 41 százaléka) harminc év alatti, őszintén szólva jó néha ezeket a számokat, arányokat figyelni! Az ember nem is gondolja, hogy ilyen „fiatal megye” vagyunk. De- hát ezzel már megint a mérlegelés, a döntés súlyáról be- szélek, amit persze nem volna jó drámaian túlhangsúlyozni. Azt elnézi nekem az olvasó, ha nem sorolom hűségesen a megyei jelentés tényeit, adatait. Csak egy egészen kis örömhírről hadd számoljak be: miközben a feszültségek a lakásszerzésben is fokozódnak, az 1986-ban zárult hároméves lakásellátási program eredményeként több mint kétezer fiatal család költözhetett önálló otthonába, tavaly pedig ezer fiatal lakásgondja oldódott meg. Manapság 1418 fiatal lakásigénylését tartják nyilván a megyében, úgyhogy a program folytatódik. Ennek tehát- örülhetünk. Hogy a hangsúlyokat — a fiatalok helyzetéről, jövőjéről szólva — merrefelé kellene helyezni, annak irányát- a múlt heti KB-ülés döntése szabhatja meg. A lassú — ám azzal együtt korántsem biztos — kivergődés helyett az Qrszág kátyúba ragadt szekerét határozottabb húzásokkal igyekszünk biztonságosabb talajra rántani, határoztak a Központi Bizottság tagjai. S a terhek egy része a lakosságra hárul. Azok kerülnek még hátrányosabb helyzetbe — a pályakezdők, a bérből és fizetésből élők, a fiatal családalapítók, k nyugdíjasok egy része, a szakképzetlenek stb —, akiket eddig is hátrányosokként emlegettünk. Kézenfekvő tehát, hogy a társadalmi gondoskodás őket részesítse előnyben! Ha csak a fiatalokról beszélünk — vigyázat, tévedésbe ne essünk, nem mondható hátrányos helyzetűnek a mai magyar fiatalság egésze! — legfontosabb a munka — a munkába állás —, a tanulás, illetve néhány fiatal — a gyermekotthonokból, a nevelőszülőktől . elkerültek — esetében a létezés minimális feltételeinek biztosítása. Ma a megyeszékhelyen minden meghirdetett állásra — ha ehelyütt csupán a pályakezdők elhelyezkedését vizsgáljuk — három pályakezdő fiatal jut. Foglalkoztatási gondokkal küszködnek Tiszafüred térségében — s a megoldást tekintve a helyi párt- és tanácsi szervek késésben vannak — állapította meg a minap a megyei pártvégrehajtóbizottság. Kun- szentmártonban és környékén az idén, úgy tűnik, minden pályakezdő szakmunkásnak, illetve érettségizett fiatalnak sikerült elhelyezkednie, ám, hogy jövőre is így lesz-e, arra senki nem teszi le a nagyesküt. Manapság — az ipar óvatoskodó, bizonytalankodó lépéseit figyelve, a szerkezetváltás várható következményeit számítgatva — csupán egyetlen dologra biztathatjuk a fiatalt: tanulj, legalább szakmát szerezz, mert biztos, hogy a szakképzetlenek közül kerül ki a jövő nyolcvan-százezer magyar munkanélkülijének jórésze. S az oktatás intézményhálózata a megyében rossznak nem mondható! Megszűnt a bölcsődék zsúfoltsága, majdnem minden gyerek járhat óvodába. Igaz, az általános iskolákban vannak gondok — akad néhány a megyében, ahol még mindig két műszakban tanulnak, tanítanak —. a középiskolákban pedig a mostani, nagyobb létszámú évfolyamokat nehéz elhelyezni. Négy főiskolánk magas színvonalon, eredményesen tevékenykedik, s megállják helyüket a Szolnok megyei fiatalok az ország bármely egyetemén, főiskoláján. Kik vannak iskoláik végeztével a legnehezebb helyzetben? Azok a fiatalok, akiknek a frissen szerzett bizonyítványukon, egy öltözet ruhájukon és személyes holmijukon kívül semmijük sincs! A megyében ezerötszáz állami gondozott gyerek él. A gondoskodás védernyőjéből kikerülve pályakezdésük, életútjuk előkészítése egyre nehezebb — olvasom a megyei tanács vb elé kerülő jelentésben. Lakáshelyzetük megoldására egyedül a munkásszállás, illetve az albérlet kínálkozik. Munkahelyet többségük Budapesten keres és talál, felügyeletüket azonban a fővárosi intézmény nem vállalja — gondolom nem kényelmességből, hanem mert egyébként is akad elég gondja-baja — így sokan elkallódnak. Ha Szolnokon, illetve a megyében maradnak, a róluk való gondoskodás, életútjuk figyelemmel kísérése kedvezőbb — tá- maszkodok ismét a jelentésben megfogalmazottakra. A fővárosban. Komáromban és az ország néhány megyéjében működnek már azok az ifjúmunkás otthonok, ahová ezek a fiatalok beköltözhetnek. Nálunk is ordít a szükség! Ha megszületik a fölismerés, már csak cselekedni kell. A kallódók, a sodródók, az önmaguk erejéből talpra állni nem tudók számát mindenképpen csök- kentenünk kell. intézményesen. Könnyü-e ma fiatalnak lenni? — teszi föl a kérdést a lassan világhírűvé váló szovjet film címe. Való igaz, sohasem volt könnyű, hiszen minden nemzedéknek végig kellett verekednie magát a fölnőtté válás göröngyös útján. De ma az eddigieknél is nehezebb, holnap még nehezebb lesz, ezt ma már senki nem titkolja. Erre kell fölkészülni! Egri Sándor Hat százalékkal leértékelik a forintot A Magyar Nemzeti Bank 1988. július 19-i határnappal a forintot a konvertibilis valutákkal szemben 6 százalékkal leértékeli. Az intézkedést, több tényező indokolja. Az 1987 második felétől kibontakozott erőteljes exportnövekedési ütem fenntartásához elsőrendű népgazdasági érdek fűződik. A vállalatok exportérdekeltsége, az új termékek külpiaci bevezetése, a mezőgazda- sági többlet-árualapok külföldi értékesítésének elősegítése megköveteli, hogy a legfontosabb ' kereskedelmi partnerországok áralakulása és a magyar termelői áralakulás különbségeit az ár- folyaimmódosítás kiegyenlítse. A vállalatok viszonylag mérsékelt konvertibilis importigényességének fenntartása, valamint a belső pénzügyi folyamatok alakulása is indokolja, hogy változatlanul szigorú keresletszabályozással segítsük elő a belső és a külső egyensúly tervezettnek megfelelő alakulását. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szeript a- külföldre utazás pénzügyi feltételeiről és a magáncélú utazási valutaellátásról szóló 84/1987. (jtll. 27.) PM számú rendelet 17. paragrafusa alapján a konvertibilis elszámolású országokba történő utazáshoz 1988. július 19-tc<l igénybe vehető turistaellátmány • és közlekedési költségkeret összege — a forintnak a konvertibilis valutákkal szembeni 6 százalékos leértékelése miatt — megváltozik. A turistaellátmány összege három naptári évi időszakra 20 200 forint. A 14. életévüket be nem töltött kiutazók részére naptári évenként egy alkalommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszköz vásárolható. A közlekedési költségkeret összege .három naptári évi időszakra 13 800 forint, amelynek terhére . gépjármű-üzemanyagköltségre 6400 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszköz vásárolható. A turistaellátmány igény- bevételére. nem • jogosultak 1988-ban és 1989-ben évenként egy alkailommal 3000 forint összegű konvertibilis elszámolású fizetőeszközt vásárolhatnák. Tiszafüred központjában a takarékszövetkezet mellett magánvállalkozásban vendéglátó-szolgáltató komplexum épül. A létesítményben étterem és szórakoztató egység, panzió, két lakás, valamint a helyi fényképész szövetkezet műterme és kiszolgáló létesítményei kapnak helyet. A beruházásban résztvevő tagok keresik a lehetőségét annak, hogy a jövőben valamilyen vállalati formában például kft, vagy kisszövetkezetként üzemeltessék majd a létesítményt (Fotó: D. G.)
