Szolnok Megyei Néplap, 1988. július (39. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-16 / 169. szám

smm Nem is olyan régen ... A tűző napsütésben halkan suhanó kasza nyomán rend­re vágott búzaszálakért nyúl a marokszedő, aztán a búza­szálakból néhány mozdulattal font „kötéllel” összekötve el­készül a kéve. Ezekből aztán keresztet raknak, keresztből asztagot, aztán jöhet a cséplés. Egy jó kaszás hajnaltól söté­tedésig egykisholdnyi területről (kb. egyharmad hektár) tud­ta levágni a búzát. A zakatoló Claas Dominá- tor kombájn fülkéjében kel­lemes hűvöset lehel a lég­kondicionáló berendezés, nor se látszik a műszerfalon.'A gép szinte beszippantja a ka­lászokat, a tartályában gyű­lik a búza, mögötte szalma­csík. Ürítéskor félig megte­lik a teherautó pótkocsija. A kombájnos időnként meg­állítja aratógépét, ellenőrzik a berendezést, majd komóto­san folytatja, útját, húsz hektár a napi adagja. Dede Géza felvételei a Kunma- darasi Kossuth Tsz-ben készül­tek, ahol egykori aratómunká­sok mutatták be a szövetkezet olasz vendegeinek; hogy milyen küzdelmes munka volt hajda­nán a következő év kenyérga­bonájának magtárba juttatása. A hazánkban legkorszerűbb be- takaritógépek pedig a Középtí- szai Állami Gazdaság bánhalmi kerületének búzatábláin kerül­tek lencsevégre. Es ma és kombájn Kasza \

Next

/
Oldalképek
Tartalom