Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-11 / 139. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 11. A Nóplap vendége; Holecz János Ember szekercével Az én szememben a legmagasabb sarzsi az építőszakmában Solness építőmesteré. Jönnek ezek a szép szál férfiak, kezükben egyetlen szál szekercével és építenek faházat a tajgában, Jégkunyhót az északi sarkon, vagy felhőkarcolót a nagyvárosban. Holecz János a Szotév budapesti üzem igazgatója közéjük tartozik. Pályája mai karriertörténet a szó legtiszteletreméltóbb értelmében. A Békés megyei Meggyesházáról érkezett Szolnokra, a 605-ös szakmunkásképzőbe. Szüleit elvesztette, így az életben az egyetlen biztonságot az ’a szekerce jelentette számára, amibe épületácsként belekapaszkodott. Miután szakmát szerzett — ez 1960-ban volt — a megyei építőipari vállalatnál a munka sűrűjébe csöppent. A Tiszamenti Vegyiművek építése folyt, igazi embert próbáló feladat tetőt ácsolni a szuperfoszfát raktár fölé és dolgozni látástól vakulásig. Jó, pénz is jött szépen, csak hát egy 18 éves fiatalember az életet is tanulja, és a tandíj • sokba kerül. Amint Holecz János nevetve meséli' „kölcsönt kért azoktól” akik a felét keresték annak, amit ő. Fiatalember volt. amikor kiemelték: egyszerűen megakadt rajta Rédler Károly igazgató szeme és minden végzettség nélkül megtette segédpallérnak. Ma, ahogy kasszát csinál, ezt az égből pottyant bizalmat érzi élete egyik fordulópontjának. Aztán persze estin leérettségizett. majd megszerezte a technikusi .oklevelet, és elindult fölfelé a ranglétrán. Építésvezető, majd főépítésvezető lett. de ha valaki arra gondol, hogy a munkásból közben papírokkal körülbástyázott technokratává vált, téved, hiszen ma is kezébe veszi a faragót, és hullik körötte a forgács. Éppen mert a napi nyüzsgéstől szakították el — irodába került egy átszervezés folytán — munkahelyet változtatott. a TRVV-nél folytatta, abban a munkakörben, ahol emelkedő fallal mérik a napi teljesítményt. A Szo- tévhez egy régebbi kapcsolát révén Adámosi György igazgató csábította el és bízta rá a fővárosban végzett munkák irányítását. Jól tette: a kétszázötven létszámú üzem- igazgatóság tavaly több mint 300 millió forintot hozott a vállalatnak — annyit, mint néhány évvel korábban az egész tanácsi cég. Mondom, szidják az építő szakmát, mit szól hozzá? Legyint: .hát ha még a tel jes igazságot tudnák az emberek. .. ö úgy véli, ez a fenenagy egyenlősdi nem szül jó vért. Hiába ötször jobb kőműves valaki a másiknál, fizetésben ez nem mutatkozhat. mert hát mennyi megélhetésben az „egy” és mennyi az „öt”? Ha a bért is költségként lehetne elszámolni és az üzemigazgató gazdálkodhatna szabadon a pénzzel is és az emberekkel is, fele ennyi létszámmal elvégeznék ugyanazt a munkát — csak talán jobb színvonalon. Hogy ez ..Slzotév-betegség’-’ lenne? Erről szó sincs: Pesten a szerdai Magyar Hírlapból kinézik a versenytárgyalásokat, megváltják a dokumentációt és beülnek az „árverésre”. Az esetek felében nyernek. Mert olcsóbban dolgoznak, mint a mammut cégek, melyek sokemeletes irodaházak rezsiköltségét cipelik magukkal. Pedig az ő munkásaik sem kerülnek kevesebbe. Az embereknek reggel 4 órakor' Szolnokon. Török- szentmiklóson csörög a vekker, aztán a vállalat gondoskodik róla, hogy fél 7-kor a fővárosban munkába álljanak. ' Az olcsóság az egyik, ami mellettük szól; meg hát ahol már építettek, ott van bizalom is. Pedig Holecz János, nagy álma, hogy egyetlen-, egyszer megépíthesse azt a „mintaházat”, azt az épületet, melyet a legjobb szakemberek raknak össze a technológiai folyamatok szigorú betartásával. Ha a vizes következik," akkor ne a burkoló rakja a csempéket, ha a gázbekötést követeli meg a józan ész, ne a par- kettázók ügyködjenek, és legyen építőanyag. Azt mondták, országosan csökkent az építkezési kedv, nincs pénz a beruházásokra. Fehér csempét mégsem lehet kapni aranyért sem. Mondja meg valaki, akkor hol van? No. szó- yal épüljön fel ez a mintaház. számoljuk ki mibe kerül — és hanyatt esünk a csodálkozástól, olyan olcsó lesz. Jól esik beszélgetni Holecz Jánossal, ő a szakmát nem papírból olvassa elő: a legkényesebb kérdésekre is annak az embernek a természetes magabiztosságával válaszol, aki mögött lakótelep- nyi felépült ház áll garanciaként. Hát persze, hogy megkérdem: még ma is a sör a „kötőanyag” az építőiparban? Egy új épületből .ma is teherautószám kell elszállítani műszaki átadás előtt az üres üvegeket, ahogy azt a legenda tartja? A válasz erre is a kétszerkettő egyszerűségével születik. Ahol az igazgatótól tartani kell, ott rend van a főépítésvezetőségeken. és így lefelé egészen a segédmunkásig. Ha a művezető „profi” a szakmájában, a kétbalkezes embere is zseni lesz, mert látja a jól dolgozó szomszédját, és megpróbálja utánozni. Ha azonban a főnök is partner a lazaságban — netán az ivá- szatban — ott a szakma kiváló mestere is slendriánná válik. Ars poeticája ez: „A vezetőben legyen lendület, és tartsanak 'tőle!” ■ Holecz János úgy érkezett el élete 45. évéhez, hogy közben szinte észrevétlenül lett szolnokiból fővárosi lakos. Fia másodéves építészhallgató, lánya a vendéglátónál dolgozik, és erre a pályára készül a legkisebb gyerek is. Okét már nem valószínű, hogy vissza tudja hozni Szolnokra. Amikor azt kérdem, a családfő melyik városhoz kötődik, a szemrehányó tekintet elárulja, hogy érzé- ' kény pontját érintettem. Az eddigi életét így summázza: — Anyagilag elértem a 'biztonságot és ezt a szakmámnak köszönhetem. De nem biztos, hogy jó üzletet csináltam, amikor, feladtam Szolnokot. Ezt a kétlakisá- got a család sínylette meg. Az Írásból talán hiányzik a mai ünnepnek szóló fennköltség. de úgy vélem, a nyers szókimondáshoz joga van azoknak az embereknek, akiknek az életük egy a munkájukkal. S talán az ő szájukból nem olyan bántó az igazság. Palágyi Béla % Épült alagútzsalus technikával Átadás előtt áll Jászberényben az 56 laka sós épület a Zagyva-parton, mely alagútzsalus technikával épült (Fotó: N. Zs.) Ki ül a volán mögött? A nagy, fekete 'T-betűs 1500-as piros Lada óriási csattanással vágódott neki a közvilágítási betonoszlopnak, népiesebb nevén a villanykarónak. A kocsi bizony jól összetört, de vezetőjének szerencsére nem történt semmi baja. bár a -jól öltözött hölgy egy kicsit kábán támolyogta körül a percekkel ezelőtt még vadonatújnak számító gépjárművét. Az utca persze rögtön .ösz- szefutott: mi az, mi történt? s ahogy ilyenkor lenni szokott. sokaknak volt valamiEgy év: tizexer jogosítvány Tényleg, ki is ülhet a vo- rés vizsgát. Az Autóközleke- lán mögé? Minden állam- dési Tanintézet a megyei okpolgár, aki a 17. életévét be- tatás 42 százalékát, az MHSZ töltötte, elvégezte'az általá- pedig 38,4 százalékát látja el. nos iskola nyolc osztályát, E két óktatószerven kívül el- egészségileg alkalmas a gép- sősortían személygépkocsi- kocsivezetésre, aki a. jármű- vezetői és segédmotorkerék- vezetői vizsgabizottság előtt pár-vezetői tanfolyamokat sikeresen szerepelt, tehát tart még két munkaközösség, megszerezte a kívánt kate- — a szolnoki és a jászapáti góriájú jogosítványát. — és az Autóklub. Részt Néhány évtizeddel ez- vesznek még kis mértékben előtt még az iskolai végzett- a járművezetőképzésben a séget sem vették olyan szi- gazdálkodó szervek (pl. a •gorúan, mint manapság — Volán) és az iskolák közül is rendelkezés bizonyára akkor néhányan. is volt rá, de még több kis- A képzőszervek személyi kapu — a betűvetést „szoli- és tárgyi feltételeit, az okta- dan” mívelő pályázók is át- tás színvonalát a Közlekedé- •átcsúsztak a vizsgán, jogo- si Főfelügyelet szakmai irá- sítványt kaptak. Az utóbbi nyitásával a 'megyei szakfel- időben viszont, ha a hatósá- ügyelők ellenőrzik, gok megtudják, hogy valaki B- kategóriás — tehát sze- is a rendelet ellenére — nem mélygépkocsi vezetésére jo- megfelelő iskolai végzettség- gosító — bizonyítványt tagéi!— szerzett jogosítványt valy hatezerszáztizenöten —, ezt visszavonják és az il- kaptak a megyében. Ennyien lető ellen ejárást indítanak. vizsgáztak sikeresen az elméitgyanez a .„sors” vár' azok- leti — KRESZ, szerkezettan, rá, akik egy adott megyé- (műszaki) egészségügyi ismeben gyakorlati gépjárműve- retek (elsősegélynyújtás) tan- zetésből ötször megbuktak. tárgyakból és a „forgalom”- majd ézt követően — addigi bői, vagyis a gyakorlati ve- sikertelenségüket eltitkolva zetésből. A képzőszervek —■ — más megyében próbálkoz- lásd fentebb"— eredményes-' nak a jogosítvány megszer- sége minden tantárgyból az zésével. országos átlag fölött van. Az Az elmúlt évben a megyé- országos „eredményesség” — ben csaknem tízezren tettek szakszó — gyakorlati veze— különböző gépjárművek tésből 69,6 százalékos, míg a vezetésére jogosító — sike- megyében 71,1 százalékos. iyen véleménye, megjegyzése: A fölényes: — Nem kell Niki Laudát alakítani! A cinikus: A balkanyarok mindig veszélyesek. A szkeptikus: — Vezetnek az oktató mellett lépésben vágy 3—400 kilométert, aztán beülnek a saját kocsijukba és nyomják a gázt, mint az őrültek. Hogy ki mindenki a volán mögé ülhet nálunk? Légi utakon könnyebb A -tanulók gyakorlati oktatását szakoktatók'végzik. Ezt a minősítést külön tanfolyamon lehet megszerezni, de csak középiskolai végzettséggel. Az ATI-nál negyvenkét főhivatású szakoktató dolgozik, „munkacsúcsok” idején még 50—55 gyakorlati szakoktatót foglalkoztatnak, személyenként havi 90 órában, — „egyéb munkaügyi jogviszonyban” dolgozóként, de csak megfelelő szakmai, pedagógiai képzettséggel rendelkezők alkalmazásáról lehet szó. Gyakorlati foglalkozást — előírás alapján — reggel 6 cs este 10 óra között lehet folytatni. A gépjárművezető- képzés tehát nagyjáhól egybeesik az általános munkaidővel, illetve az oktatási csúcsok a munkafegyelem megszilárdításával párhuzamosan késő délutáni, esti órákra tolódtak. Ez a szóródás az oktatók számára igen nagy terhet jelent, hiszen havonta 182 órát kell oktatniuk, naponta minimálisan 4 órát, de a helyzetből következően nem ritkán 12 órát töltenek naponta kocsihsua a tanulók mellett. Nem hiszem, hogy bizonygatni kellene, mennyire felelősségteljes, milyen veszélyes az oktatók munkája. Egy-egy tanuló napi két órát vezethet, az oktatóknak minden egyes tanulóvezetőhöz úgy kell alkalmazkodniuk, hogy minél nagyobb biztonsággal kerüljenek majd be — önálló vezetőként — a forgalomba. Sajnos, az alapfizetésük igen szerény, az átlag 6 ezer forint körül van, így a szakoktatók megélhetésük érdekében még havi 4—60 túlórát vállalnak a tanintézettől, ezután jön a „maszekolás”, ha egyáltalán bírja még az idegrendszerük. Beszéltem egy szakoktatóval, aki pilóta volt, repülőnövendékeket' oktatott. Nekem bizony az könnyebb volt, s főlég veszélytelenebb, hiszen a levegőben a „magunk kezében voltunk” az utak,.utcák forgalmában pedig szinte percenként ki kell. „védeni” a már jogosítványnyal rendelkező közlekedési partnerek szabálytalankodását is, mondta. Azok a bizonyos emberi tényezők A személygépkocsi-vezetők elvileg ?9 gyakorlati óra után vizsgára bocsáthatóak. Egy-egy óra alatt kb., 15 kilométert vezetnek, tehát ösz- szesen — a vizsgára szánt 30 órával együtt — 450 kilométer van a „lábukban”. Ez bizony nagyon kevés, s aki ezt önmaga is úgy érzi, újabb órákat vehet. Nem olcsó mulatság ma jogosítványt szerezni, de a képzést — személyzet, műszaki feltételek — fenntartani sem kis pénz! Ha emelnék az óraszámot, a tanulóknak még többet kellene fizetniük a képzésért. A jelenlegi óraszámban — legalábbis az ATI-nál — nemigen tudják biztosítani a hegyi vezetést, az autópályán való gyakorlást, az éjszakai, a rendkívüli út és időjárási viszonyok alatti vezetést. Sajnos, mindez már a friss jogosítványt szerzettek kockázata — amíg oktató ül a kocsiban az övé a jogi felelősség is —, s a közlekedési szakemberek szerint éppen a túlzott önbizalom okozza a tegtöbb bajt. A kevésbé, meggondoltak azt hiszik, hogy ők most már minden körülmények között — megváltozott tereptani és útviszonyok, időjárás tényező stb. — tudnak vezetni. Több szakoktatótól, közlekedési pedagógustól megkérdeztük, tehetnek-e valamit, ha úgy látják, hogy az oktatott személy antiszociális alkat, a gépjárműközlekedésre vélhetően alkalmatlan lesz. Csak annyit, mondták, hogy a nehezen oktatható tanulót, „elcseréljük” egymás között. Más jogkörünk nincs. Sajnos nem egyszer tapasztaljuk, hogy egy-egy tanuló úgy viselkedik, mintha ő lenne az oktató, „mindent tud”, mindent megmagyaráz, olykor még a társadalmi presztízsére is hivatkozik. De mi történik akkor, amikor az önmaga . helyzetét rosszul felmérő ember — jogosítvánnyal a zsebében — egyedül ül a volán mögé? Sajnos erre sokszor a baleseti krónikák, a rendőrségi hírek adják meg a választ. A tények bizonyítják, hogy a különböző képzési helyek, tanintézetek alapfokon megfelelően elsajátíttatják a tanulókkal ’a gépkocsivezetést, de miután a vizsgabiztos kiszáll a vezető mellől, kinek- kinek önmagára van bízva az élete, sőt nemcsak az övé, a közlekedési partnereié is. Ekkor lépnek be súllyal azok a tényezők, amelyeket — összefoglaló néven — közlekedési intelligenciának is szoktak emlegetni. * Ez p'edig azt jelenti, hogy a közlekedési helyzet minden volán mögött, ülőt a megtett út minden méteren vizsgára kényszerítheti. Saj- ,nos igen sokan „megbuknak”. Az igazi „pilóták” • Az „úrvezető” titulus már a múlté, hiszen a gépkocsi- vezetés már a magán-zemély ■ számára sem sport — mint 50—60 évvel ezelőtt — hanem számos munkaterületen nélkülözhetetlen közlekedési lehetőség. Mindemellett — a nap minden percében láthatjuk----a közúti közlekedésben n emcsak személygépkocsik vesznek részt, hanem a lég- különbözőbb gépjárművek. A'vezetőképzés a gépjármű kategóriáknak arányosan megfelelő, nagyon természetes, hogy a tehergépkocsi-vezetőnél is alaposabb képzést kap az autóbuszvezető (D kategória) még sokoldalúbbat a csuklós autóbuszvezetésére aspiráló. Az egyszerűség kedvéért — bár ez így szakmai megközelítésből nem pontos — úgy is meghatározhatjuk, hogy a hivatásos gépkocsivezetők (C, D, E, FI—4, F5 stb.), kategóriákban — sokkal alaposabb képzést kapnak, mint a személygépkocsi-vezetők. Ez örvendetes, hiszen a forgalomban a magasabb felkészültségi fokkal, nagyobb tapasztalattal, mindennapos gyakorlattal résztvevő „profik” sok bajt megelőzhetnek, ugyanakkor a szerényebb rutinnal rendelkező B kategóriások sokszor megkeserítik a „pilóták” életét. A „profik” szakmai kondi-’ ciójárói az őket alkalmazók — főleg a tömegközlekedési vállalatok! — folyamatosan gondoskodnak, míg a magán- használatú személygépkocsi vezetésére kiadott jogosítvány — ha az illető ellen nem indult olyan bűnvádi eljárás amelynek következtében a jogosítványát bevonták; vagy egészségileg alkalmatlanná vált a gépjárművezetésre — egy életre szól! A közlekedési szakember megjegyzése nagyon a lényegre tapint: az ember nemcsak tanulni tud, de felejteni is! Pedig a gépkocsivezetés olyan foglalkozás — még akkor is, ha a magam „sofőrje” vagyok — amely szakmailag tökéletes „naprakészséget” kíván. Tiszai Lajos
