Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-08 / 136. szám

1988. JÚNIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Teherautó-bemutatót rendeztek a Közlekedési Múzeum előtt. A gyártó, az NDK-beli Nutzkraft Fahrzeug Kombinát és a hazai forgalmazó, az Autóker mutatta be a legújabb típusú IFA Multicar többféle felépítménnyel felszerelhető kisteherautókat, az ipari és mezőgazdasági vállalatok képviselőinek (Fotó: P. G.)------------------------------------------.--------------------------------------------7-----------------------------------------------------------------------------­SZOT-szóvivői tájékoztató Előtérben az érdekvédelmi munka A szakszervezeti mozga­lom időszerű kérdéseiről, a szakszervezeti szervek fel­adatairól tájékoztatta az új­ságírókat kedden- Szalay Fe­renc. a SZOT szóvivője. El­mondta, hogy az elmúlt he­tekben a közvélemény ér­deklődésének homlokterébe került a szakszervezeti tevé­kenység, a dolgozókat külö­nösen az foglalkoztatja, hogy a pártértekezleten elhang­zottak alapján milyen új feladatok hárulnak a szak- szervezetekre. A SZOT vezetői szerint — folytatta a szóvivő — a moz­galomnak reagálnia kell a pártértekezlet határozatai­ra, hiszen az abban foglaltak meghatározóak az elkövet­kéző időszakra nézve. Más­részt szembe kell nézni szá­mos problémával, például az utóbbi időben kialakult foglalkoztatási nehézségek­kel, a hosszabb-rövidebb ideig állás nélkül maradók gondjaival, az áremelkedé­sek okozta feszültségekkel, a bérezési problémákkal, a szociális ellátás hiányossá­gaival, s általában az élet- és munkakörülmények ked­vezőtlen alakulásával. A szakszervezeti vezetők úgy látják, hogy a mozgalomban elsősorban az érdekvédelmi munkát kell erősíteni, s eh­hez az alapszervezeteknél is szükséges biztosítani a felté­teleket; ám mindez csak tar­talmi, szervezeti megújulás­sal együtt lehetséges. Az alapvető kérdéseket az ősz folyamán a két kongresszus közötti félidőben megrende­zendő országos szakszerveze­ti tanácskozás napirendjére tűzi a SZOT. A Minisztertanács és a SZOT vezetőinek soron kö­vetkező megbeszélése napi­rendjéül a SZOT az 1988. első negyedévi tapasztalatok értékelését javasolta, külö­nös tekintettel a fogyasztói árak, a bérpolitika, a szoci­álpolitika, a foglalkoztatás­politika kérdéseire, valamint a társasági törvény előké­szítésével kapcsolatos prob­lémák megvitatására. KelAek a fácáncsibék Abádszalókon a MA VOSZ egyik legnagyobb mestersé­ges keltető és nevelő telepén. A mostani szezon eltér a ko­rábbi évek gyakorlatától, mindenekelőtt abban, hogy az átlagosnál lényegesen jobb a kelési arány, 15—20 százalékkal töibb pelyhes jó­szág kel ki a tojásokból, mint amire a „vérmes remé­nyű” szakemberek is számí­tottak. Ez mindenekelőtt azzal magyaráziható, hogy enyhe volt a tél ,a zárt törzsállo­mány és a vadon élő szár­nyasok jó kondícióban vé­szelték át a téli hónapokat. A hóta'karó nélküli földek a szabadon élő fácánoknak biztosították a megfelelő ele­delt. A másik tényező, hogy a gabonafélék korán és szé­pen fejlődtek, bökrosodtak, így nem kellett várni a lu­cernásra, ahová legszíveseb­ben rakják fészkeiket, ha­nem a nyolc-tíz centi magas búza, ősziánpa táblákba is bőven telepítették fészekal­jaikat. Ez a körülmény meg­felelő védettséget, biztonsá­got nyújtott, illetve ad jelen­leg is az állománynak. Az első turnusban berakott tojásokból 28—30 ezer kelés­re számítottak, ezzel szem­ben 42 ezer csibe látott nap­világot. A második berakás­nál is hasonló jó, vagy még magasabb a kelési százalék, eléri a 45—46 ezret. A fran­cia és olasz speciális keltető gépekkel az augusztus végé­ig tartó idényben körülbelül félmillió fácáncsibét keltet­nek ki. A pelyhes jószágok nyolc hétig zárt előnevelőbe kerülnek, majd megerősödé­sük után telepítik ki őket a vadásztársaságok cserkésző Bőséges a tavaszi apróvad-szaporulat területeire. A mesterséges szaporítás eredménye, tulaj­donképpeni vizsgája ezután dől el, az előző évek tapasz­talatai ugyanis azt mutatják, egyes térségekben nem for­dítanak a vadásztársaságok, mezőgazdasági dolgozók kel­lő figyelmet az apróvadak védelmére, ezért aránytala­nul kevés kerül vissza lövés­re, egy részük gondatlanság­ból elpusztul. A fácánokhoz hasonlóan igen jó a mezei nyúl szapo­rulata is a jászsági, nagy­kunsági és a Tisza-vidéki mezőkön. Számokkal ugyan a vadászok még nem szolgál­hatnak, hisz sok a természe­tes élő búvóhely, de már többször láttak másfél, két- kilós idei kisnyulakat is. A tapsifüleseknek ugyancsak jó mentsváruk a dúsan zöl- delő és helyenként már ka­lászba szökkenő gabonatáb­lák, a zöldrengetegben ve­szély nélkül hozhatják nap­világra szaporulataikat. A lucernásokba fészkelő apró­vadak helyzetét nehezíti, hogy a mai modern kaszáló- gépek haladási sebessége meglehetősen nagy, eléri az óránkénti 30—40 kilométert, így a kaszákra szerelt vadri­asztók elveszítik jelentőségü­ket, mert mire jelzésükre a fácán felröppenne, a nyúl el- ugrana, máris elkapja az éles vágószerszám. Megyénk harmadik jelen­tősebb mezei vadja, az őzál­lomány -is szép, egészséges, ezúttal nem találtak az el­múlt évekhez hasonló has- menéses megbetegedéseket, elhullást. Ahhoz viszont, hogy az egész állomány visz- szanyerje régi jó kondíció­ját legalább három-négy év­re lesz szükség. Az apróvad vadászat nemcsak szenvedé­lyes sport, hanem jó üzlet is, külföldiek jó valutát fizet­nek az élőnyúlért, őztrófeá­ért, a fácánkilövésekért. A vadásztársaságoknak tehát többszörösen érdeke, hogy jól sáfárkodjanak az ismét növekvő állománnyal. Június 10-én, pénteken Megyei tanácsülés Június 10-én, pénteken délelőtt 9 órakor a Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Megyei Bizottsá­gának elnöksége együttes ülést tart. Értékelik a tele­pülésfejlesztést elősegítő tár­sadalmi munka 1987. évi eredményeit, és átadják a népfront elnökségének elis­merő oklevelét. Ugyanekkor ülést tart a megyei tanács is, amelynek napirendjén két jelentős téma szerepel: megvitatják Szolnok megye közlekedési és hírközlési hosszú távú programjának végrehajtását, valamint a 2000-ig szóló fejlesztés prog­ramját; javaslat hangzik el a megye ezredfordulóig szó­ló, hosszú távú egészségmeg­őrzési programjának megál­lapítására. Mindkét doku­mentum előzetesen megte­kinthető a megyei könyvtár olvasótermében. Kitüntetés Az Elnöki Tanács Gobbi Hilda Kossuth-díjas színmű­vésznek, a Magyar Népköz- társaság Kiváló Művészének kimagasló művészeti és köz­életi tevékenysége elismeré­seként, születésnapja alkal­mából a Magyar Népköztár­saság Babérkoszorúval Éke­sített Zászlórendje kitünte­tést adományozta. A kitüntetést Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Radics Katalin, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztály- vezetője és Vajda György művelődési miniszterhelyet­tes. Az esők után Kedvező határkép Újabb esőket kapott a ka­lászos gabona, országszerte többnyire megfelelő mennyi­ségű csapadékot mértek és ez igen jókor jött nemcsak a búzának, hanem a szépen növekedésnek indult kukori­cának is. A MÉM szakembe­rei szerint május második fele kedvezett a kalászosok­nak és június első napjaiban szintén jó ütemben és meg­felelő mennyiségben érkezett az eső. A kukorica erőteljes fej­lődésnek indult, ugyanúgy a cukorrépa is egységes zöld takaróval borítja a földeket. A gazdasági életben is vannak hosszabb- rövidebb életű divatok. A takarékosságnak manapság nemigen jut hely a képletes top-listán; alig-alig fordul elő ez a fogalom újabban a sajtóban. Vajon miért lett mára ódivatú ez az egykor oly népszerű jelszó? Az elmúlt évek nagy ta­karékossági kampányairól hamar kiderült: nem sokat hoznak a konyhára. Gazda­sági gondjaink ekkor már túlnőtték az „írjunk a papír mindkét oldalára!'’ és „olt­suk el a villanyt, ha kime­gyünk a szobából!” jelsza­vait. Nem járt az ilyen mozgó­sítás számottevő eredmény­nyel, mert önkéntelenül is arra gondolt mindenki: a gazdaságtalan beruházások, a milliárdos veszteségeket termelő vállalatok mellett ugyan mit számít a nagyobb villanyégővel elpazarolt áram értéke. így azután tisz­tességes ember az utóbbi időben már nem is igen szó­lalhatott meg arcpirulás nél­kül ilyenfajta takarékossági ügyekben. Talán ezért a ma is tartó illedelmes csend. Mégis úgy gondolom, ezt a csendet ideje megtörni. Részben azért, mert ígéretes politikai-társadalmi prog­ramok, gyökeresen új köz- gazdasági játékszabályok születnek napjainkban, amelyek feltehetően sokákat ösztönöznek majd a forint­fialó befektetésekre. Az el­következő, reményekkel teli években az ésszerű takaré­kosság végre valódi eszköze lehet az egyéni és társadal­mi gyarapodásnak. Ám a politikai, gazdasági környezet változásai lassan épülnek be a köztudatba. A korábbi évtizedek rossz em­lékei a kétkedést, vagy in­kább a cinikus hitetlenke­dést táplálják, ha a takaré­kosság kívánalma említődik. Némely mai tapasztalat pe­dig egyenesen ellene agitál. Hogy példával is éljek: mi­lyen lelkiismerettel szól a takarékosságról holnap az az újságíró, akit ma egy meghívó arra biztat, hozza magával az útlevelét, mert a sajtótájékoztató egy dunai hajón lesz, s közben érintik Bécset is. A földhözragadtság vádját is vállalva állítom, hogy olykor túlzottak a pazarló vállalatok, intézmények si­rámai a költségvetés, az adóprés szigora miatt. Mégis, valójában nem az elpocsékolt forintok okozzák a legnagyobb bajt, hanem a pazarlás mögött megbúvó mentalitás. Ma már tudjuk, hogy il­lúzió volt a közvagyon gya­rapítását, a köztulajdon óvá­sát, a népgazdasági érdek mindenek fölé helyezését pusztán morális, vagy ideo­lógiai ráhatástól várni. Az egyént a cselekedetei­ben meghatározó módon ve­zetik érdekei. „Beszáll” a közvagyon gyarapításába, ha Miből telik? az egyben a saját jólétét is jelenti, de ugyanez az érde­keltség a fonákjáról nézve, a közvagyon pazarlásánál is fellelhető. Ilymódon tudo­másul kell venni, hogy az az ügyintéző, aki sétahajóra hívja össze a sajtókonferen­ciát, a vállalati oklevelek át­adását ötcsillagos szálló kü­löntermébe szervezi, egysze­rűen csak szereti a kellemes életvitelt. Ha lehet, munka közben is. A számlákat alá­író főnökeivel együtt szíve­sebben vesz részt állófoga­dáson valamely reprezenta­tív helyen, mint kólás házi­ünnepségen. Amikor méreggel sorolom a pazarlás e divatos jelensé­geit, azért a szívem sarká­ban van némi megértés is. Immár negyedszázada, hogy nálunk „ajtó, ablak nyitva- tárva*’ a nagyvilágra. S ugyan ki nem mérte össze tucatnyiszor, hogy az ő be­osztását, munkáját hogyan dotálják a bécsi út másik végén, vagy még odébb? Az ilyen összehasonlítás után keletkezhet a gyarló lelkek­ben a késztetés: ha a ma­gángyarapodásnak nincs olyan lehetősége itthon, mint odaát, tegyük szebbé az éle­tet közpénzen! Ám ha ez ügyben lehet is némi megértéssel lenni, et­től még marad a realitás: mi az út innenső felén élünk, ahol ma létviszonyainkat meghatározó tény történel­mileg kialakult lemaradá­sunk, az utolsó évtizedben begyűjtött horribilis adós­ság. Közel annyi ma már az egy főre jutó dollártarto­zás, mint az évenként, fe­jenként megtermelt nemze­ti jövedelem! Ilyen körül­mények között megváltozott a takarékosság jelentősége is. Csakhogy a korábban ha­tásosnak hitt takarékossági érvrendszer végképp csődöt mondott. (Miért pont ebben a kérdésben lett volna haté­kony az imamalom?) Egye­nes tehát az út a felismeré­sig: ha eddig sem használt a papolás, sem a rendőrrel fe­nyegetés, valami más mód­szer kellene. És ez nem más, mint a demokratikus nyil­vánosság igénybevétele. A pazarlás ugyanis elsősorban ott érhe­tő tetten, ahol elkövetik, azok érhetik tetten, akiknek a szeme láttára folyik. Kik tegyék fel hát a „miből te­lik” kérdését? Azok, akik előbb-utóbb a saját bőrükön érzik, hogy nincs többé el­vont közvagyon, amelyet tiszteletre méltó, de mégis- csftk távoli eszmék nevében kell óvni. Szigorú és ke­mény feltételeket diktáló, nyereségérdekeltségű gaz­dálkodásra kényszerül előbb-utóbb minden szerve­zet. Olyanra, amelyben együtt sír-nevet mindenki. És a sétahajó nem egyszerű­en a „köz” pénzét úsztatja, hanem a miénket. Varga József Cjabb nagy alapterületű üzlettel gyarapodott a Balaton déli partján a kereskedelmi háló­zat: Boglárlellén a napokban fogadta első vásárlóit a Balaton Füszért Fortuna Uzletháza. A kétezer négyzetméter alapterületű, harmincmillió forint értékű áruval feltöltött bevá­sárlóközpont árukínálata a Balaton-part sajátos igényeihez igazodik. Alapvetően élelmi­szereket és háztartási vegyiárukat értékesít, emellett azonban az üdüléshez, pihenéshez szükséges iparcikkek, sportszerek, strand- és kempingholmik is megtalálhatók polcain (MTI-fotó: Kálmándy) A MÉM Mérnök- és Ve­zetőtovábbképző Intézeté­nek szervezésében szovjet mezőgazdasági vezetők to­vábbképzésére került sor hazánkban; a négyhetes tan­folyamon 26-an vettek részt. A tanfolyam hallgatói — szovjet agráripari egyesülé­sek, kombinátok és szovho- zok igazgatói, illetve kolho­zok elnökei — a Szovjetunió 8 köztársaságából érkeztek hazánkba azzal a céllal, hogy a helyszínen tanulmá­nyozzák a magyar agrárter­melést és a termékfeldolgo­zást. A továbbképzésen elő­adások és konzultációk, va­lamint gyakorlati foglalko­zások segítették az ismeret- anyag elsajátítását. A hall­gatók tanulmányutakon is részt vettek, megismerve az agrárüzemek gazdasági és környezeti tényezőit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom