Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
1988. JÚNIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jászárok- Hazatért a grafikus sz*llásta mesemondó hagyatéka Jász Faragó Sándor emlékkiállítása Fél évszázad eseményeinek koronatanúja író—olvasó találkozó Kállai Gyulával Az ünnepi könyvhét megyei megnyitója Tiszafüreden A „leghálásabb” közönség az emlékkiállításon szék Egyesületének tagjaként kapcsolatba- került a két világháború közötti színivilággal. A kor szinte minden jelességének karikatúráját elkészítette, s ezeket a mostani kiállításon csaknem teljességében bemutatják. Díszlet és jelmeztervezőként is dolgozott, a különböző színházak előadásaihoz készített színpadképeit is ott láthatjuk az emlékkiállításon. értéket az utókorra, élete utolsó negyedszázadából meg főleg néprajzkutatói munkássága — amellett, hogy az ezidőben készült grafikái is kútfő értékűek — volt jelentős. Jász Faragó Sándor meséiből színpadi játékaiból szombaton a jászárokszállási iskolások mutattak be szemelvényeket, jeleneteket. — ti — Az Árokszállásiak Baráti Köre legutóbbi összejövetele alkalmából szép számú közönség jelenlétében nyitották meg Jász Faragó Sándor grafikus, néprajzkutató centenáriumi kiállítását. A művelődési központ helytörténeti kiállítótermében bemutatott válogatás végig kíséri a község szülöttjének egész életpályáját. Jász Faragó Sándor eredeti foglalkozása szerint gyógyszerész volt, de az orvos- ságos tégelyek világát hamar felcserélte a festőpalettával.' Neves Tnuncheni és olaszországi mesterektől tanult, néhány maradandó értékű festménye őrzi ezeknek az éveknek emlékét, de amikor a Pesti Napló rovatvezetője lett érdeklődése egyre inkább a grafika, elsősorban a karikatúra felé fordult. A Magyar Űjságrajzoló MűvéCsortos Gyula két arca, Lucifer és a Liliom szerepében A második világháború alatt Jász Faragó Sándor hazatért szülőföldjére. Visszavonulását a nagyvárosi élettől — ahol a művészvilág legkiválóbbjainak társaságában élt — csak átmenetinek szánta, de nagyapjától és apjától örökölt, a jászok földje iránti vonzalma haláláig a Csörsz-árka mellett tartotta. Szenvedélyesen és értően gyűjtötte a jászsági tanyavilágban akkor még élő népmondákat, meséket, a korabeli tanyai, falusi élet szokásait. Nagyon szerette a gyerekeket, szinte naponta mesélte nekik a nagyapjától, kortársaitól hallott, vagy saját maga írt meséket. A gazdag emlékanyagot tartalmazó tárlat szemelvényei jól példázzák, hogy míg korábbi évtizedeiben grafikai munkásságából hagyott Hatvanhat évig volt vőfély Rigmusainak nagy részét maga „faragta” A jásziványi Balajti Ká- rolynak. aki jó egészségben lépett nyolcvanhatodik esztendejébe, az egyik legkedvesebb vőfélyköszöntője a torta tálalásához fűződik: „Kedves vendégeim, én már teljesen kiálltam, A kamrának zegét-zugát bejártam. Itt van a cukrászsütemény, a torta, Ettől mozog majd a vőlegény fa ... Bocsánat: farkas járt a kert alatt. Majd elszóltam magamat.” Vajon kitől tanulta a hajdani jásziványi cselédgyerek Ez olyan kutya, hogy csak beszélni nem tud, még puszit is ad, ha mutatom a helyét Fotó: M. J. ezeket a tréfás rigmusokat? Az iskolában aligha, hiszen korán dolgoznia kellett, és bizony gyerekkorában írtak olyan esztendőt, amikor a gazdánál nem látta a szoba belsejét. Istállóban aludt, és legfeljebb a konyháig vihette a lába. Akkoriban olyannyira elesettek voltak, hogy házasságkötése alkalmából egy véka borsót kapott mindössze jussul. Mégis szépen gyarapodtak, lett földjük, házuk. Neki ma már esztendők óta a postás hordja a fizetését, és fiai pedig családot alapítottak, élik saját mindennapjaikat. Nem, nem volt tanítója, aki a lakodalmi köszöntőkre oktatta volna, hiszen strófáinak nyo.lcvan százalékát maga faragta. A többit a tréfás kedvű komák, cimborák sorolták neki ott. ahol szerepelt. Mert összesen ezer 102 alkalommal vidította a társaságot, intézte a tálalást, köszöntötte a ház népét, a vendégeket. A hatvanhat év során vőfélyként Hevestől Pestig, Vencsellőtől Szolnokig, Rakamaztól Jászapátiig megfordult a fehér kabátos, kesztyűs, fess vőfély. A legelső szereplése idején még húszéves sincs, amelyiknek az az érdekessége, hogy a lagzit követő héten a menyasszony egészséges fiúgyermeknek adott életet. Olyannyira rafinált ruhában mondta -ki a boldogító igent, hogy mindez meg sem látszott rajta, noha a teljesség- héz hozzátartozik: koraszülésről sem érdemes beszélni, inkább valamivel megkésett esküvőről. Haragudott is a férj rokonsága, még a kertajtókat is bereteszelték az ifjú pár előtt, ámbár később olyannyira megbékéltek, hogy a valamikori zord anyóst is az asszonyka ápolta, gondozta. Az utolsó szereplése pedig Jászapátihoz fűződik, és arra egy közismert rádióriporter is érkezett. Mondván, hosszabb műsort készít róla. Lett is párperces felvétel, de több nem, mivel a mikrofon gazdája a jóféle gyöngyösi rizlingtől — árnyaltan fogalmazva — átmeneti zsibbadtságba, illetve tartósabb rekedtségbe került. Tizenhárom éve temette a feleségét, azóta egyedül él. Az egyik fia, menye pár házzal távolabb ugyanebben a faluban talált otthonra. Hétvégeken náluk ebédel, de sem oda, sem a másikhoz Ceglédre nem húzódik, amíg elmondása szerint fiatal, és bírja magát. És hogy ez így igaz, mi sem bizonyítja jobban, hogy még vígan meglovagolja a motorját. Hétközben a napköziben ebédel, délelőttönként cimboráival a kocsmában forgatja filléres alapon az ördög bibliáRangos vendég látogatása gazdagította az idei ünnepi könyvhét megyei eseményeit; tegnap a Zagyva torkolatánál, a Nagykunságban, a Hortobágy mellékén járt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke. Szolnokon, a HNF székházéban Sándor László, a népfront megyei titkára és dr. Horváth Károly, a megyei könyvtár igazgatója fogadták a vendéget. Tiszafüredre menet megálltak Kunhegyesen —a nagyközség könyvtárára méltán büszkék az ottlakók —, majd megyénk legfiatalabb városának a közelmúltban átadott bibliotékáját szemlélte meg a HNF OT elnöke. immáron második alkalommal látogatott megyénkbe a könyv ünnepének alkalmából Kállai Gyula. 1981-ben a Tények és tanúk sorozatban napvilágot látott Életem törvénye című önéletírásával, most a Megkésett börtönnaplóval érkezett. Az író jövetelét természetesen jóval megelőzte a közelmúltban napvilágot látott kötet híre. Az ötvenes években százával folytak koncepciós perek az országban, ezek egyikéről tudósít — elemi hatással — Kállai Gyula börtönnaplója. Milyen lehetett a magánzárkában eltöltött több mint ezer nap? Olvasni szerencsére engedték a szolgálati kocsijából elrabolt külügyminisztert, akinek vállát elhurcolásának délelőttjén Kisgraffikák Keszthelyen Mánián Józef Trojan lengyel származású grafikus- ' művész munkáiból nyílt kiállítás vasárnap Keszthelyen, a Gctldimark Károly Művelődési Központban. Az érdeklődők több mint száz linó- és rézmetszetét láthatnak. Ezeregyszázkétszer léptem fel eddig. Szép volt, jó volt, de több nem lesz ... ját, délután a ház körül tesz- vesz. Elvégre nyugdíjkiegészítésként három* anyadisznóval is bíbelődik. Jól alszik, de az álmok világában sokszor sorolja a strófákat, ami nem csoda, hiszen házigazdái között miniszter éppúgy akadt, mint parasztember, orvos ugyanúgy, akár tanácselnök, meg téeszelnök. Olykor kiballag a kert végére, ahonnan messze kalandozhat a tekintet. Néha az átelleni erdőig, olykor tovább, egészen 1922-ig, amikor egy híján húsz évesen először csendültek fel strófái. Szinte hihetetlen, hogy azóta- hatvanhat szilveszter elrepült. Mindegy: elmúlt, lepergett az idő végtelen kerekén. Szép- volt, jó volt, bár a mesével ellentétben: igaz volt... D. Szabó Miklós Kállai Gyula ezúttal íróként mutatkozott be megyénk legfiatalabb városának új könyvtárában Fotó: T. Katona László még barátságosan megveregette Rákosi... Kállai Gyula a koronatanú hitelességével szól, hiszen minden lényegeset tud, ami ebben az országban a harmincas évektől történik. Információi forrásértékűek. 1956 után volt miniszter, miniszterelnök-helyettes, majd miniszterelnök, azután az Országgyűlés elnöke. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának évtizedek óta elnökségi tagja, több éve a népfront elnöke . Hetvennyolc évével mégis friss, fáradhatatlan, kitűnő beszélgetőpartner. Igazolhatják ezt mindazok, akik Kállai Gyulával együtt köszöntötték az idei ünnepi könyvhetet tegnap este Tiszafüreden. Joggal nevezhetjük író-olvasó találkozónak a népes baráti beszélgetést, hiszen a) HNF Országos Tanácsa elnökének önéletrajzi írásai irodalmi alkotások. Az ünnepi könyvhét megyei megnyitóján a tiszafüredi olvasóik, irodaiombará- tok, a város vezetői mellett részt vett Jaikatics Árpád, a megyei pártbizottság osztály- vezetője és Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője is. Az ünnepi könyvhét eseményei ma este fél hattól Szolnokon, a megyei könyvtár olvasótermében a Betűlábnyomok szerzőinek bemutatkozásával folytatódnak. Holnap a Debrecenben megjelenő Alföld című irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat szerkesztői látogatnak a megyeszékhelyre. Irodalmi estjükre ugyancsak a megyei könyvtár olvasótermében kerül sor öt órától. Szerencsére ma már természetesnek tudja nemcsak a szűkebb irodalmi, hanem a tágabb érdeklődő közvélemény is, hogy mivel magyarok nemcsak hazánkban élnek, a magyar kultúra sem csak határainkon belül gyarapodik. Legalább másfél évtizede vannak jelen irodalmi folyóiratainkban is több- kevesebb rendszerességgel, de egyre gyakrabban a határainkon túli magyar irodalom képviselői. A Forrás májusi száma most teljes egészében a jugoszláviai magyar irodalomnak ad helyet. Kiváló szerzők műveit olvashatjuk, Fehér Ferenctől például szinte kis kötetnyi verset, Tolnai Ottónak érdekes-eredeti hangjátékát, amelynek egyik központi problémája éppen a csönd, a hangnélküliség, Herceg Jánosnak három tárcanovelláját. Különös figyelemre méltó Burányi Béla szociográfiai portréja egy öregemberről, aki még a múlt században született. Mozaikszerűen, „egypercesekben” idéződik fel az életút, a két világháború, a rengeteg munka, és a boldogtalan élet, a mélyen emberi élet. Gion Nándort József Attila-díja alkalmából Pintér Lajos köszönti, s tudjuk, e kitüntetésnek önmagán túlmutató a jelentősége, hiszen ez az első alkalom, hogy nem nálunk élő írót ért ez az elismerés. Köteles Pál is kettős kötöttségű alkotó, egy évtizede él Magyarországon. A Mozgó Világ — szokásos késéssel megjelent — áprilisi száma részleteket közöl az író Búcsú avagy egy menekülés anatómiája című regényéből. Ez a búcsú Erdélytől való, s így kikerülhetetlenül önéletrajzi elemekkel telített ez az esszéregény. A hatálom és a kiszolgáltatottság, a többszörös kiszolgáltatottság kérdéskörét vizsgálja e mű, amelynek hőse a néhai Diák, aki törekvései ellen sem érezheti otthon magát a szülőföldjén, s bár a legfőbb vezetővel ellentétben nem érzi magát „csalhatatlannak”, azt „megérti, hogy a szülőföld nem otthon többé”. Az Életünk általában a „nyugati” magyar irodalmat mutatja be a határon túliak közül. Most azonban nem a „külföldi magyar” szerzőket emelném ki, hanem azt a nagyszabású, többrészes költeményt, amely méltán került a lap élére. Joszif Brodszkij Post aetatem nostram című művéről van szó amelyet Baka István fordított különlegesen szépen és meggyőzően. Az Amerikában élő orosz költő poémája egy meghatározatlan korban és térben „játszódik”. Megszoktuk már, hogy az Alföld vers-publikációi különösen színvonalasak. Így van ez most is. Itt is „nemzetközi” a névsor, a májusi szám Utassy József, Petri György, Szőcs Géza és Határ Győző verseit közli. Egyet közülük nehéz lenne kiemelni, Utassynál arra érdemes figyelni, hogy a töredék-formák között megtalálta azt, amelyik- számára egészet ad: a haiku-formát, s ebből a tömör, még az európai epigrammánál is nagyobb fegyelmet követelő versből (mindössze 17 szótagnyi terjedelmű) nagyobb kompozíciókat is szuverénül épít fel. Petri György ritka jelentkezéseit mindig érdemas megjegyeznünk, most főként a Hajnóczy Péter emlékének ajánlott verset, amelynek fontoß eleme az ironikus nyelvi humor. Szőcs Géza erdélyi? magyarországi? svájci? — ’ de bizonnyal magyar költő, akit az irodalmi köztudat főként tavalyi gyűjteményes kötetével fogadott be. Két verse közül az egyik „európai”, a másik „magyar” tematikájú, de mindegyik európai is és magyar is. Határ Győző is egyre inkább „hazaérkezik” Angliából: könyvei jelentek meg, s állandó szerzője a folyóiratoknak. A nagy nyelvi erővel megfogalmazott iró- nikus életszemléletet végsősoron az élet, a létezés visz- szafogottságában, korlátozottságában is tiszteletre és védelemre érdemes volta hatja át. Az élet fonákjában felleli a szín fényeit. Ex librisén is kiapadhatatlan játékos kedve él Folyóirat-tallózó Határainkon túli irodalom
