Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
1988. JÚNIUS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elsősorban az AlsóJászság községeinek szállít cukrászipari termékeket az Egyesült Jászsági Áfész Jászalsószentgyörgyi Cukrászati és Édesipari üzeme. A szövetkezeti üzleteken kívül részt vesznek a megyeszékhely ellátásaban is (Fotó: T. K. L.) Kohászati tanácskozás Beiktatták tisztségébe az ágazati miniszteri biztost Az ipari Minisztériumban hétfőn szűkíkörű értekezletet tartottak a legjelentősebb hazai kohászati vállalatok vezetői. A megbeszélésen hivatalosan is beiktatták tisztségébe a június 1-je óta miniszteri biztosként dolgozó Bányai Miklóst, a Magyar Hitel Bank főosztályvezetőjét. A miniszteri biztos feladata, hogy a gondokkal küszködő öt vaskohászati üzem, köztük a három alap- vertikumú vállalat: a Dunai Vasmű, a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek szerkezetátalakítási programjának gyorsítását irányítsa. A program legfontosabb teendőit a terv- gazdasági bizottság a közelmúltban határozta meg, s e döntés értelmében nevezték ki az ágazati miniszteri biztost. Vörös Árpád ipari miniszterhelyettes mindenekelőtt arról szólt, hogy a hazai vaskohászatban már megkezdődött egy gyártmányszerke- zet-korszerűsítési folyamat, s most a kibontakozás gyorsítása az elsődleges feladat. Mindenekelőtt a veszteséges tevékenységeket szükséges felszámolni, és mind a konvertibilis, mind a szocialista piacon leépítik az eddigi exporttámogatásokat is. Az utóbbi időben tovább nehezült az ipar, s ezen belül a vaskohászat helyzete. A TGB-döntest követően a vállalatok egy része egymástól eltérően értékelte a helyzetet, lelassult a végrehajtás üteme, s a kívánt eredményt továbbra sem érik el az ágazat üzemei. A miniszterhelyettes rámutatott, hogy a struktúra- váltási program következetes végrehajtására van szükség, amihez az állami szervek minden korábbinál megfelelőbb feltételeket biztosítanak. A gondok főleg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jelentkeznek, ezért rendkívül jelentős, hogy a kohászati program ott párosul egy regionális fejlesztési programmal, amejy sok kis- és középüzem létesítését tűzte ki célul, ílymódon a kohászatban felszabaduló munkaerő átcsoportosítására is mód nyílik. Csak aki hagyja magát...’' Munka, vagy járadék? Rehabilitációs gondok Mezőtúron — „Rehabilitálni csak azt lehet, aki hagyja is magát, aki maga is akarja ...” Az idézett gondolat dr. Ambrózi Pétertől, Mezőtúr városi főorvosától, a helyi rehabilitációs bizottság vezetőjétől való, aki a kérdés jó ismerője. A település ezirányú gondjairól beszélgetve természetes, hogy az általános gondok is szóba kerültek. A városról és környékéről tudni kell, hogy bár még nem „sorolt be” szorosan a megye legkritikusabb munkaerőhelyzetben lévő térségei (Karcag, Tiszafüred, Kunszentmártoni közé, de gondjai egyre sűrűsödnek. Ha pedig a teljesen munkaképesek elhelyezése is nehéz, akkor hogyne lenne az a „leszázalékoltaké” — a megváltozott munkaképességűeké. A kép persze korántsem ilyen egyértelmű, erről árulkodik a városi főorvos bevezető mondata, miként további gondolatsora is. — Rengeteg az ellentmondás a magyar rehabilitációs rendszerben. A megváltozott munkaképességű dolgozók az Országos Orvosszakértői Intézet első fokú bizottsága elé kerülnek. Akiknél a hatvanhét százalékos munkaképesség-csökkenést megállapítják, azokkal nekünk tovább nincs gondunk, azokat lenyugdíjazzák. Sokuknál viszont csak az ötven százalékot éri el a károsodás, és az ő munkába állításukról gondoskodnunk kell. Azaz: kellene. Számukra megfelelő, általuk is elvégezhető munkát kell keresni. Ez vagy a munkahelyi, vagy a városi rehabilitációs bizottság feladata. Megfelelő munkahelyet találni egyre nehezebb. A vállalatok ugyanis örülnek, ha saját megváltozott munka- képességű dolgozóiknak helyet tudnak biztosítani, nemhogy más területekről is fogadni tudjanak embereket. Nehezíti a dolgot, hogy a „megfelelő munkahely” kategóriája nincs egyértelműen körülhatárolva, ezért bárki bármilyen felkínált állást gyakorlatilag szabadon visz- szautasíthat, ezáltal jogosulttá válik szociális járadékra. — Nem érdekük az érintetteknek, hogy elfogadják a rehabilitációs munkahelyet — magyarázta Ambrózi doktor. — Vannak természetesen, akik tisztességes szándékkal, valóban dolgozni akarnak, sokan viszont inkább a járadékra számítanak, s mellette alkalmi munkát vállalnak. Nem ritka, hogy esetleg éppen nehéz fizikai munkát. A járadék összege közel háromezer forint, s a rehabilitációs munkahelyeken sem keresnek többet három-négyezer forintnál. Nem véletlen, hogy a járadékot választják. Ebben a szakaszban nekünk már semmiféle eszközünk nincs a visszaélések megszüntetésére. Egyedül talán a társadalombiztosítási igazgatóság tehetne valamit, de ők meg nemigen állíthatnak minden járadékos mellé őrzőt ... Alapvetően meghatározza Mezőtúron a foglalkozási rehabilitáció lehetőségeit az a tény, hogy a megváltozott munkaképességűek túlnyomó része nehéz fizikai munkás volt. általában szakképzettség nélkül. A vállalati igények ugyanis — hasonlóan az általános munkaerőgazdálkodási gyakorlathoz — a képzettebb dolgozókra irányulnak, akiket könnyebb — egyáltalán lehet — képezni és átképezni. Mezőtúron jelenleg tízezer körül mozog az „aktívak”, a munkaviszonyban állók száma, a megváltozott munkaképességűeké pedig kétszáz fölött van. (Természetszerűleg csak azokat soroltuk ide, akik átestek már az előírt vizsgálaton, s akiknél legalább ötven százalékos csökkenést állapítottak meg az orvosok. (Utóbbiaknak mintegy kétharmadát foglalkoztatják rehabilitáltként, a többiek járadékosok. A növekvő foglalkoztatási gondok enyhítésére megoldást új rehabilitációs munkahelyek teremtése jelenthetne). Azért a feltételes mód, mert nehéz ma olyan gazdasági tevékenységet találni, amely nem igényel nagy beruházást, és amelyet a megváltozott munkaképességűek is gazdaságosan gyakorolhatnak. Ilyenre nemigen vállalkoznak ma a gazdálkodó szervezetek, hiszen semmi nem ösztönzi erre őket. A már meglévő kapacitásainkkal se tudunk azonban mindig jól sáfárkodni. Mezőtúron, a Szőnyegszövő és Fonalnemesítő Háziipari Szövetkezetnél például éppen a közelmúltban állt le — tipikusan „magyaros” okok miatt — egy fóliahegesztő részleg, amelyben megváltozott munkaképességűek dolgoztak. A félmilliós beruházással létesített üzemhez pályázattal szerzett pénzt 1982-ben a szövetkezet, s abban polietilén tasa- kokat hegesztettek — nyereségesen. Megrendelésük idén is van bőven, a Tiszai Vegyi Kombinát viszont, az alapanyag egyetlen hazai gyártója, egyszerűen vissza sem igazolta a mezőtúriak igénylését. Anyag nincs, a részleg leállt, s ma még senki sem tudja, hogy meddig. A rehabilitációs gondokra a jelen helyzetben nincs abszolút orvosság. Különböző kis lépések léteznek, amelyek sikere azonban elképzelhetetlen hatékony megelőző szociálpolitika nélkül. L. M. L. önállóan, új utakon az ÁHV Változatlan piaci stratégiával Nem tagadható, hogy a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat a húsipari ágazat olyan nagyüzeme, amelyik az elmúlt években már teljesen új utakon járt és jószerivel a teljes megújulás korát élte át Mert hisz ez utóbbiakból is akad bőven. Ennek igazolásául talán elég annyit megjegyezni, hogy éppen itt a megyében, a vállalat törökszentmiklósi kirendeltségéhez tartozó tíz, hagyományosan sertéshizlaló településén 1988-ra mintegy egy harmaddal kevesebb vágósertésre kötöttek szerződést a kistermelők, mint a korábbi esztendőkben. Ez azért is figyelmeztető, mert az elmúlt másfél évtizedben szű- kebb pátriánkban is a háztáji és kisegítő gazdaságok produkálták a sertéshús-termelés több mint a felét. Az állatlétszám, a hizlalási kedv, valamint a tenyésztés visszaesésének számtalan oka van. így többek között az, hogy a takarmányok árának növekedésével fordított arányban csökken a tápok beltartalmi értéke, aminek következményei messzire nyúlnak, hiszen még a kívülállók is könnyen beláthatják, hogy fehérjehiányos Ezért is nagy jelentőségű az a tény, hogy a cég az elmúlt évet is eredményesen zárta, mondhatjuk úgy is, hogy a szervezeti változás, az önállósodás nem okozott törést a gazdálkodásban. Slot, éppen ez tette lehetővé azt. hogy gazdasági elképzeléseiket saját terveikben jobban érvényesítsék, főleg a termelés, a műszaki fejlesztés területén. A vállalat termelési és piaci stratégiája az önállósággal természetesen nem változott, mert hisz fő törekvésük tavaly is az volt, hogy az export növelése mellett a belföldi ellátást is jó színvonalon biztosítsák. A húskészítmény-gyártás például mintegy 700 tonnával haladta meg a tervezettet, a szocialista exportjuk 56,1 százalékkal, míg tőkés exportjuk 35,3 százalékkal volt több az előző évinél. A növekedés főként annak köszönhető, hogy az áruk minőségével nem volt gond, viszont a csomagolás még hagyott némi kívánnivalót maga után. Pedig ez is fontos, mert az áru tetszetőssége ma és éli még napjainkban is. Ezért aztán az sem véletlen, hogy a Falurádió nemrégiben éppen ott folytatott szerkesztőségi beszélgetést azzal a nem titkolt szándékkal, hogy bemutassa a cég mindennapjait, sikereit, gondjait. takarmányokkal nem lehet kiváló minőségű vágóállatot nevelni, és csúcsminőségű terméket produkálni sem a hazai sem a külföldi piacokra. így kétségtelen, hogy nincs könnyű helyzetben a vállalat, s ráadásul a tavalyi év az átlagosnál is nehezebb volt. ami nemcsak a gazdálkodás szigorúbb körülményeivel, hanem azzal is magyarázható, hogy a cég az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt megszűnésével önállóvá vált. Mint Csorna János igazgató azon a bizonyos szerkesztőségi beszélgetésen elmondta, az önállóság természetesen megkövetelte az irányítás, az adminisztráció átszervezését, a dolgozók továbbképzését is. Mindezek mellett a létrehozott közös vállalatok és intézmények megszervezése, a társasági szerződések megkötése, az új szervezeti működési rend kialakítása mind-mind több feladatot jelentett a vállalat számára. már legalább olyan elengedhetetlen követelmény, mint annak minősége. Ami az alapanyag-ellátást illeti, a vállalatnál elsősorban a vágómarha és a vágó- juh felvásárlása csökkent, de ez a helyzet jelenleg már a sertésfelvásárlásban is tapasztalható. Nem javítja a helyzetet, sőt a nevelési kedvet is ronthatja a jövőben az előzőekben már emlegetett ok. nevezetesen az, hogy sok a panasz a takarmányok minőségére. A vállalat idei gazdálkodásának vezérelve továbbra is, hogy mindent meg kell tenni a piac igényeinek kielégítésére. Ezért a marketing munka színvonalának emelése ma is napirenden van, de ez természetes is, hiszen a jövőben egyre nő a kereslet az olcsóbb húsipari termékek iránt. Pontosan ezek a tények — vagyis a választék bővítése és a belföldi igények kielégítése — indította a vállalatot arra. hogy hosszabb távú fejlesztési koncepciójuk első lépcsője- ként megépítsék az évi ezer tonna kapacitású gyorsérle- lésű félszáraz és szárazárut gyártó üzemüket, amelyet nemrégiben adtak át. Hogy megértsük, valójában milyen tények motiválták a nagyüzem vezetőit arra, hogy ebben a pénzszűke világban komolyabb beruházásba fogjanak, ehhez néhány évet mindenképpen vissza kell pergetnünk az idő kerekén. A Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat pár esztendeje három különlegességgel lepte meg a kereskedelmet. A cél az volt, hogy olyan szárazárut állítsanak elő, amelyekhez a többinél jóval olcsóbban juthatnak a vásárlók. Így készültek el a biotechnológiás, gyorsérlelésű kolbászok — a Csikós paprikás. a szolnoki Teakolbász, a Kunsági páros. Most már nyugodtan állíthatjuk, hogy mindegyiket megkedvelték a fogyasztók, mivel ízletesek ezek a saját fűszerezésű új termékek. Új üzem — növekvő export Igen ám, csakhogy folyamatosan nem lehetett hozzájutni ezekhez, pedig már BNV-n agydíjat is nyertek és a Kiváló Áruk Fóruma emblémájával is kitüntették azokat. A vállalat szakemberei a jó gazdálkodás eredményeképpen előteremtették az üzem felépítéséhez szükséges 200 millió forintot és más fél év alatt tető alá hozták új, szárazáru-feldolgozó üzemüket. Persze ezzel egy- csapásra nem oldódik meg az említett húskészítmények hiánya, de a korábbinál mindenképpen jóval több jut belőlük a hazai boltokba is. Február elején elkezdődött a próbagyártás az üzemben és így a sokak által dicsért, de hiányolt termékekkel remélhetőleg egyre több helyen találkozhatnak a vásárlók. És ami egyáltalán nem lényegtelen. exportra is szeretnének ezekből gyártani, hiszen a vállalat évi 4 milliárdos árbevételének egyhar- mada már eddig is tőkés exportból származott. Tizenöt országba szállítanak félsertéseket, darabolt húsokat és nemesebb húsrészeket. Így aztán bíznak abban is, hogy az új szárazáruüzemben készülő termékeikre sem kell majd nagyítóval keresni a vásárlókat a külföldi piacokon. — N — Visszaesett a tenyésztés Olcsóbb termékekkel A Budapesti Löwey Gimnázium részére gyárt iskolabútorokat jelenleg a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet fegyverneki asztalosüzeme. A számítógép-állványon, asztalokon kívül 18 öltöző blokk bútorzatát is Fegyveraeken készítik (Fotó: T. K. L.)
