Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-06 / 134. szám
1988. JÚNIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fontos, hogy ki van a vonal végén A változó csapadék okoz gondot egyértelműen tájékozatlanok voltunk. Egyébiránt az összeállítás megnyerte a tetszésünket. — Megünneplik-e a győzelmüket? — Hát... azért, amiért írásban válaszoltunk, még kiszáradhatott a torkunk... — jurkovics — „Lisztesek” találkozója Karcagon Néhány éve Tamási Eszter, a népszerű tv-bemondó- nő, azzial keltett nagy feltűnést a tévé képernyőjén, hogy szokatlan módon, kon- ferálás közben reklámozta a Fejér Megyei GMV által gyártott Cerbona termékcsaládot. A reklámmódszer roppant egyszerű volt :a népszerű Eszterke maga kóstolta végig a „család minden tagját”, közöttük a karamellás rizspehelyt is, amiről talán kevesen tudják, hogy alapanyaga a karcagi rizs- hántolóból kerül ki. A Szolnok Megyei Gabonaforgalmi- és Malomipari Vállalat karcagi körzeti üzemét azonban nemcsak ez az egy üzleti szál fűzi a Fejér megyeiekhez. Az Alba Regia száraztészták gyártásához már 1983 óta vásárol nagy tételben Karcagon finomlisztet a dunántúli cég, mivel saját termeléséből nem tudja fedezni tésztagyárának teljes szükségletét. Mindezt a hét végén tudtuk meg Karcagon, ahol az üzleti kapcsolatok megerősítésének egy újszerű módjával találkoztunk a GMV körzeti üzemében. Az Október 6. Szocialista Brigád ugyanis kétnapos baráti találkozót rendezett, amelyre Székesfehérvárról hívtak meg olyan vendégeket, akikkel — a szállítások révén — munka- kapcsolatban állnak. A vendégküldöttség egyik tagja a Fejér Megyei GMV igazgatóhelyettese, dr. Klau- ser István volt. Szombat délután — két program között — vele beszélgettünk az Al- földhöz és megyénkhez fűződő kapcsolataikról. — Tésztagyárunk egyike az ország legnagyobbjainak — mondta. — Saját erőnkből nem is tudjuk ellátni megfelelő minőségű tésztaliszttel. Karcagról szállítjuk a pótlás kilencven százalékát, évente mintegy 3 ezer tonnát. A karcagi malom összes tésztalisztjét mi vesszük meg. — Miért éri meg ilyen messziről vásárolni a lisztet? Gondolom, közelebb is találnának... — Ennek a tájegységnek a búzája közismerten nagyon jó minőségű, s a mi céljainkra nagyon alkalmas. Emellett az sem mellékes, hogy itt Karcagon nagy hagyományai vannak a molnár szakmának, s a kiváló búzából kiváló lisztet is tudnak őrölni. Eddig jobbára csak szakmai és üzleti kapcsolat volt a két vállalat között, az Október 6. brigád kezdeményezésével viszont ez most újszerű, személyes elemekkel is bővülhet. A hétvégi találko* zóra azokat hívták meg Karcagra, akik az itt őrölt liszttel Fehérváron tovább dolgoznak, s akikkel így a hivatalos kapcsolat már megvolt. Bemutatták a vendégeknek a várost, a malmot, s közben a brigádok is bemutatkoztak egymásnak kölcsönösen. — Nem mindegy — folytatta az igazgatóhelyettes — hogy a napi munka során ezentúl tudni fogjuk majd, hogy ki van a telefonvonal másik végén, kihez fordulunk, ha valami baj van. Ezenkívül nemcsak szabadidős programjaink vannak Karcagon; szakmai tapasztalatokat is szeretnénk hazavinni. A találkozó „utóéletéről”, a kapcsolat további sorsáról is érdeklődtünk Klauser Istvántól. Magától értetődő hangsúllyal mondta: természetesen találkozunk Székes- fehérváron. Lehet, hogy már ősszel, de jövő ilyenkor mindenképpen. — Imi — „Segített felrázni a brigádmozgalmat” (Folytatás az 1. oldalról) májusban 60—70 milliméter esőt kapott, míg Űjszász és a zagyvarékasi térség egy része áprilisban és májusban összesen is csak negyvenet. A Jászságban a május már- már aszályt idéző volt, a mindössze 20—25 millimé- ternyi csapadékával. Néhány megyebéli téeszt külön is megkérdeztünk, hogy milyen náluk a határ, és miként ítélik meg az idei kilátásaikat. A Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet főbb növényei közül a 2705 hektárnyi őszi búza tőállománya az átlagosnál jobb, megdőlést eddig nem tapasztaltak, s további kedvező időjárás esetén rekorderedményre van kilátás. Az 1550 hektár kukoricából a hét végéig mintegy ezer hektárt kultivátoroztak meg, s május elején a már üzemelő lineár öntöző berendezések pótolták a hiányzó nedvességet. A napraforgó táblákon „levéltetű-inváziót” tapasztaltak a szakemberek, s a kártevők ellen a védekezést elvégezték. Nagy hagyománya van már a szövetkezetben a fűszerpaprikának. Az idei az utóbbi évek legszebb kelése, s a „kisorsolás” után háztájinak mérték fel a teljes 292 hektárt. Először próbálkoznak viszont a prita- minpaprikával. Május 16-án kezdték a palántázást, s most már a kedvező időjárást várják a gazdák. A Fegyverneki Vörös Csillag Termelőszövetkezetben befejeződött a 240 hektárnyi lucerna első kaszálása, s folyik a betakarítás, valamint a bálázás a gyepterületeken is. Az őszi búza kórokozók elleni védekezését a teljes vetésterületen befejezték, s a terméskilátások itt is biztatóak. Befejezéséhez közeledik a kombájnok javítása, az aratás előkészítése. A májusban lehullott 50 milliméter csapadék jó hatással volt a kapásnövényekre is. A gyümölcsösben megkezdték az előkészületeket a korai érésű meggy szüretelésére. A virágzáskori fagykár hatásaként közepes gyümölcs- termés várható. A Kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet területén május 22-én húsz, június elsején pedig 24 milliméter csapadék hullott, s ez az utolsó pillanatban jött. Sajnos nagy szélvihar előzte meg az esőt, ami lefektette a 366 hektár őszi árpa 60—80 százalékát. s a 7,5—8 milliós tőállományú búzában is komoly dőléseket okozott. Ennek ellenére, ha az őszi búza légaszályt, vagy íuzárium fertőzést nem kap, a termésátlaga elérheti az 5—5,2 tonKapálják a fűszerpaprikát a Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet tagjai (Fotó: Mészáros János) nát. A kukorica és a napraforgó növényápolását 90—95 százalékban elvégezték a szövetkezetben, e növények jelenlegi állapota biztató. Ugyanez a ‘kép alakult ki a vetőmagborsóról, a vetőmagbabról és az 550 hektárnyi cukorrépáról is. Persze, a betakarításig még hosszú az idő, s a növénytermesztésben addig annyi minden történhet. A kilátások, amint a fentiek bizonyítják, mindenesetre biztatók. * * * A hétvégi kánikulában benépesült a határ. Amerre csak jártunk a megyében, itt is, ott is látni lehetett, hogy egy-egy szövetkezet merre mérte fel tagjainak a háztáji földterületet. Árulkodtak a dülőutakon sorakozó személyautók, az árokparton letámasztott kerékpárok, s a táblákban tarkálló ingek, fürdőruhák. Tavasszal babot, hagymát, fűszerpaprikát vagy éppenséggel hibrid- kukoricát mérettek maguknak. A hét végén kapálni kellett valamennyit. A Rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet a szajoli határrészen osztotta ki a hagymaföldet a jelentkezőknek. Szombaton délelőtt alig volt olyan darabja a hatalmas táblának, amelyben ne „tolikapázott” volna valaki. Az út szélén hatvan körüli szikár, munkásnadrágos férfi álldogált. Idősebbik Barta Ferenc. Fia — a junior — vagy harminc méterrel beljebb járt, s a tábla közepe felé araszolgatott a kétszar- vú, kerekes kapával. Így volt időnk szót váltani a papával. — Nem én vagyok a gazda — szabadkozott mosolyogva. — A fiam íratta a fél hold hagymát, no meg van ugyanennyi vetőmagkukorica is. Én csak segíteni jöttem. Gyorsabban megy így kettesben... Felváltva kerülünk egyet-egyet. addig a másik pihen. — Hozni kellett volna még egy kapát, gyorsabban menne úgy... — Meglesz ez így is — legyintett „újítási” javaslatomra. — Nem jöttünk korán, nyolc óra körül értünk ki. .. Délre végzünk a felével, aztán holnap délelőtt megcsináljuk a másik darabot is. Már csak egy-egy fordulónk van hátra, és mehetünk haza. A Nap a delelő felé járt, amikor továbbindultunk. Túrkevén a kettes kerületben, vagy ahogy a keviek emlegetik: a szolnoki útfélen, a vadonatúj lineár öntözőberendezés oltalmába vetették gl a háztáji növények többségét. A berendezést még szerelik, de rövid időn belül készen lesz, hogy időben enyhítse a növények szom j át. Juhász Lajosné, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet pénzügyi osztályvezetőjét férjével együtt találtuk kukoricakapálás közben. — Még nem sokan vannak kinn — mutatott körbe a feleség. — Meleg van, s csak akkor jönnek ki többen, ha már alábbhagy a hőség. — Mit várnak, hogyan fog „fizetni” az öntözött hibrid? — Nem tudjuk, mert még most vetették először a lineár alá a háztájit. Azt mondják, hogy az öntözés nagyon megnöveli a költségeket, sokat elvisz a többlettermés hasznából. Reméljük, hogy annyit azért ez is hoz majd, mint a „száraz” szokott... Miközben Juhászné beszélt, a férje vele számolgatott. — Elhatároztam — mondta kihasználva egy pillanatnyi szünetet —. hogy most felírok minden munkánkat, amit csak elvégzünk. És a költségeket is, hogy egyszer végre lássam, tulajdonképpen megéri-e csinálni... Gondok gondolatok. Különfélék. Kapálás közben szabadon lehet forgatni őket. Lehet számolgatni is, fogalmazgatni a reményeket. A betakarításig. L. M. L. Próbáld meg, anya, hátha neked jobban sikerűi! (Fotó: Mészáros) Bizonyára még elevenen él olvasóink emlékezetében a Postafiók ’88 nevű több fordulós vetélkedő sorozat, amelynek feladatai lapunk hasábjain kéthetente jelentek meg. A hat úgynevezett „levelezős” fordulót követően a hét végén a sikeresen szereplő csapatok „élőben” mérhették össze tudásukat, illetve teljesíthették az előírt feladatokat. (A megyéből egyébként 246 csoport, brigád. KISZ-alapszervezet, klub, baráti, munkahelyi társaság nevezett a levelezős vetélkedőre; közülük 84 csapat vehetett részt az elődöntőben). A szóbeli (voltaképp írásos versenyt egyszerre hét város — Szolnok, Jászberény. Törökszentmiklós, Kisújszállás, Karcag, Kunszent- márton és Mezőtúr — művelődési intézményeiben rendezték meg — egyazon időpontban. Az élő játék célja — mint ahogy korábban is megfogalmazódott — „a szórakoztató ismeretszerzés, illetve az erre való ösztönzés, ismeretfelújítás a mindennapok ezerszínű lehetőségét kihasználva.” Állandó témakörei — a Néplapban megjelentekhez hasonlóan — most is visszaköszöntek: előkelő helyet kapott a helytörténet, a művészet, a sport, ugyanakkor kevesebb szó esett a gazdaságról. A tét tehát most az volt, hogy melyik csapat éri el a legtöbb pontszámot az elődöntőben. tudniillik annak megvan az esélye arra, hogy június 10-én pénteken a megyei döntőben részt vegyen. (A helyszíneken a továbbjutó csapatok még nem dőltek el, hiszen a központi összesítés alapján csak hétfőn derül ki a végeredmény.) Néhány mondat a játékról, a feladatokról. A vetélkedő most sem szakadt el teljesen az újságtól, hiszen a versenyző csapatok egy, a sajtóban használatos „laptükröt” kaptak, amelynek alapján maguknak kellett elhelyezniük a feladatokban szereplő cikkeket, fényképeket, karikatúrákat — megoldásuk után. A 15. forduló befejeztével pedig az így készült újságnak címet adtak a játékosok, s a legszellemesebb. legötletesebb elnevezéseket külön díjazta a zsűri. A feladatok között szerepelt zeneművek, festményreproÉn repülős leszek... A megoldáson töprengenek a szolnoki OTP-sek (Fotó: Mészáros) dukciók, verstöredékek felismerése, topográfiai tájékozódás képekkel, logikai műveletek, sport, keresztrejtvény és más egyéb érdekes feladvány. Törökszentmiklóson, a Finommechanikai Vállalat Kandó Kálmán brigádjának négytagú csapata yitte el a pálmát, mégpedig 143,5 ponttal. Tóth Albert brigádvezető. Fehér Imre, Szabó Béla és Kóródi Antal egyaránt fizikai munkát végez. A verseny végeztével rövid beszélgetésre kértük őket. — Adott-e valami pluszt munkájukhoz a Postafiók ’88 vetélkedő? — Hogyne. Ügy érezzük jókor jött, éppen akkor, amikor rég nem titkolt gondok mutatkoztak a brigádmozgalom „házatáján”. így egy kicsit segített felrázni az embereket. Az ötletet egyébként — mármint az újságban közölt fordulókat — nagyon érdekesnek találtuk, a feladatoknak utána kellett néznünk, nem lehetett csak úgy „helyből” megoldani. — Indultak már máskor is vetélkedőkön? — Igen, mi rutinos versenyzőknek számítunk. Minden vetélkedőn elindulunk; szeretjük próbára tenni találékonyságunkat. — Milyennek találták az elődöntőt? — A feladatok nem voltak nehezek, csak a rájuk kiszabott idő bizonyult kevésnek. Akadt persze olyan kérdés, amelyet sajnálatos módon elnéztünk, ugyanakkor az „adózásos” feladatban A majálisok, juniálisok évadjában járunk. Egy nap, egy-egy szombat vagy vasárnap a szabadban, testet-lelket felüdít. Együtt van a család, ki lehet pihenni a heti-havi munka fáradságát, kiheverni a hivatal idegesítő monotóniáját, elfelejteni a kollégák, munkatársak, főnökök összes „dilijét”. És persze a sajátjainkat is, ami olykor talán a legnehezebb. Foci, napozás, a gyerekeknek játék. Horgászverseny, illusztris „szórakoztatók”, békés sörözés. Ez a jól bevált, szokásos recept, amihez már csak némi sajátos ízt kell mixelni, s kész is jól fogyasztható szabadidő-koktél. Képeink az ÁFOR szajoli szabadidő-központjában készültek, ahol a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének Megyei Bizottsága rendezett szombaton juniálist. Ingyen van a játék? Akkor veszek! Juniális Szajolban Postafiók '88
