Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

1988. JÚNIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fontos, hogy ki van a vonal végén A változó csapadék okoz gondot egyértelműen tájékozatlanok voltunk. Egyébiránt az össze­állítás megnyerte a tetszé­sünket. — Megünneplik-e a győ­zelmüket? — Hát... azért, amiért írásban válaszoltunk, még kiszáradhatott a torkunk... — jurkovics — „Lisztesek” találkozója Karcagon Néhány éve Tamási Esz­ter, a népszerű tv-bemondó- nő, azzial keltett nagy feltű­nést a tévé képernyőjén, hogy szokatlan módon, kon- ferálás közben reklámozta a Fejér Megyei GMV által gyártott Cerbona termékcsa­ládot. A reklámmódszer rop­pant egyszerű volt :a nép­szerű Eszterke maga kóstol­ta végig a „család minden tagját”, közöttük a kara­mellás rizspehelyt is, amiről talán kevesen tudják, hogy alapanyaga a karcagi rizs- hántolóból kerül ki. A Szolnok Megyei Gabo­naforgalmi- és Malomipari Vállalat karcagi körzeti üze­mét azonban nemcsak ez az egy üzleti szál fűzi a Fejér megyeiekhez. Az Alba Regia száraztészták gyártásához már 1983 óta vásárol nagy té­telben Karcagon finomlisz­tet a dunántúli cég, mivel saját termeléséből nem tud­ja fedezni tésztagyárának teljes szükségletét. Mindezt a hét végén tud­tuk meg Karcagon, ahol az üzleti kapcsolatok megerősí­tésének egy újszerű módjá­val találkoztunk a GMV kör­zeti üzemében. Az Október 6. Szocialista Brigád ugyanis kétnapos baráti találkozót rendezett, amelyre Székesfe­hérvárról hívtak meg olyan vendégeket, akikkel — a szállítások révén — munka- kapcsolatban állnak. A vendégküldöttség egyik tagja a Fejér Megyei GMV igazgatóhelyettese, dr. Klau- ser István volt. Szombat dél­után — két program között — vele beszélgettünk az Al- földhöz és megyénkhez fűző­dő kapcsolataikról. — Tésztagyárunk egyike az ország legnagyobbjainak — mondta. — Saját erőnkből nem is tudjuk ellátni meg­felelő minőségű tésztaliszttel. Karcagról szállítjuk a pót­lás kilencven százalékát, évente mintegy 3 ezer ton­nát. A karcagi malom összes tésztalisztjét mi vesszük meg. — Miért éri meg ilyen messziről vásárolni a lisztet? Gondolom, közelebb is talál­nának... — Ennek a tájegységnek a búzája közismerten nagyon jó minőségű, s a mi céljaink­ra nagyon alkalmas. Emel­lett az sem mellékes, hogy itt Karcagon nagy hagyomá­nyai vannak a molnár szak­mának, s a kiváló búzából kiváló lisztet is tudnak őröl­ni. Eddig jobbára csak szak­mai és üzleti kapcsolat volt a két vállalat között, az Ok­tóber 6. brigád kezdeménye­zésével viszont ez most új­szerű, személyes elemekkel is bővülhet. A hétvégi találko* zóra azokat hívták meg Kar­cagra, akik az itt őrölt liszt­tel Fehérváron tovább dol­goznak, s akikkel így a hi­vatalos kapcsolat már meg­volt. Bemutatták a vendé­geknek a várost, a malmot, s közben a brigádok is be­mutatkoztak egymásnak köl­csönösen. — Nem mindegy — foly­tatta az igazgatóhelyettes — hogy a napi munka során ezentúl tudni fogjuk majd, hogy ki van a telefonvonal másik végén, kihez fordu­lunk, ha valami baj van. Ezenkívül nemcsak szabad­idős programjaink vannak Karcagon; szakmai tapasz­talatokat is szeretnénk ha­zavinni. A találkozó „utóéletéről”, a kapcsolat további sorsáról is érdeklődtünk Klauser Ist­vántól. Magától értetődő hangsúllyal mondta: termé­szetesen találkozunk Székes- fehérváron. Lehet, hogy már ősszel, de jövő ilyenkor min­denképpen. — Imi — „Segített felrázni a brigádmozgalmat” (Folytatás az 1. oldalról) májusban 60—70 milliméter esőt kapott, míg Űjszász és a zagyvarékasi térség egy ré­sze áprilisban és májusban összesen is csak negyvenet. A Jászságban a május már- már aszályt idéző volt, a mindössze 20—25 millimé- ternyi csapadékával. Néhány megyebéli téeszt külön is megkérdeztünk, hogy milyen náluk a határ, és miként ítélik meg az idei kilátásaikat. A Mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet főbb növényei közül a 2705 hektárnyi őszi búza tőállo­mánya az átlagosnál jobb, megdőlést eddig nem tapasz­taltak, s további kedvező időjárás esetén rekordered­ményre van kilátás. Az 1550 hektár kukoricából a hét vé­géig mintegy ezer hektárt kultivátoroztak meg, s má­jus elején a már üzemelő lineár öntöző berendezések pótolták a hiányzó nedvessé­get. A napraforgó táblákon „levéltetű-inváziót” tapasz­taltak a szakemberek, s a kártevők ellen a védekezést elvégezték. Nagy hagyomá­nya van már a szövetkezet­ben a fűszerpaprikának. Az idei az utóbbi évek legszebb kelése, s a „kisorsolás” után háztájinak mérték fel a tel­jes 292 hektárt. Először pró­bálkoznak viszont a prita- minpaprikával. Május 16-án kezdték a palántázást, s most már a kedvező időjá­rást várják a gazdák. A Fegyverneki Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben befejeződött a 240 hektárnyi lucerna első kaszálása, s fo­lyik a betakarítás, valamint a bálázás a gyepterületeken is. Az őszi búza kórokozók elleni védekezését a teljes vetésterületen befejezték, s a terméskilátások itt is biz­tatóak. Befejezéséhez köze­ledik a kombájnok javítása, az aratás előkészítése. A má­jusban lehullott 50 millimé­ter csapadék jó hatással volt a kapásnövényekre is. A gyümölcsösben megkezdték az előkészületeket a korai érésű meggy szüretelésére. A virágzáskori fagykár ha­tásaként közepes gyümölcs- termés várható. A Kengyeli Dózsa Terme­lőszövetkezet területén má­jus 22-én húsz, június else­jén pedig 24 milliméter csa­padék hullott, s ez az utol­só pillanatban jött. Sajnos nagy szélvihar előzte meg az esőt, ami lefektette a 366 hektár őszi árpa 60—80 szá­zalékát. s a 7,5—8 milliós tő­állományú búzában is ko­moly dőléseket okozott. En­nek ellenére, ha az őszi búza légaszályt, vagy íuzárium fertőzést nem kap, a termés­átlaga elérheti az 5—5,2 ton­Kapálják a fűszerpaprikát a Mezőhéki Táncsics Termelőszö­vetkezet tagjai (Fotó: Mészáros János) nát. A kukorica és a napra­forgó növényápolását 90—95 százalékban elvégezték a szövetkezetben, e növények jelenlegi állapota biztató. Ugyanez a ‘kép alakult ki a vetőmagborsóról, a vetőmag­babról és az 550 hektárnyi cukorrépáról is. Persze, a betakarításig még hosszú az idő, s a nö­vénytermesztésben addig annyi minden történhet. A kilátások, amint a fentiek bizonyítják, mindenesetre biztatók. * * * A hétvégi kánikulában be­népesült a határ. Amerre csak jártunk a megyében, itt is, ott is látni lehetett, hogy egy-egy szövetkezet merre mérte fel tagjainak a háztá­ji földterületet. Árulkodtak a dülőutakon sorakozó sze­mélyautók, az árokparton le­támasztott kerékpárok, s a táblákban tarkálló ingek, fürdőruhák. Tavasszal ba­bot, hagymát, fűszerpapri­kát vagy éppenséggel hibrid- kukoricát mérettek maguk­nak. A hét végén kapálni kellett valamennyit. A Rákóczifalvi Rákóczi Termelőszövetkezet a szajoli határrészen osztotta ki a hagymaföldet a jelentkezők­nek. Szombaton délelőtt alig volt olyan darabja a hatal­mas táblának, amelyben ne „tolikapázott” volna valaki. Az út szélén hatvan körüli szikár, munkásnadrágos fér­fi álldogált. Idősebbik Barta Ferenc. Fia — a junior — vagy harminc méterrel bel­jebb járt, s a tábla közepe felé araszolgatott a kétszar- vú, kerekes kapával. Így volt időnk szót váltani a papával. — Nem én vagyok a gaz­da — szabadkozott moso­lyogva. — A fiam íratta a fél hold hagymát, no meg van ugyanennyi vetőmag­kukorica is. Én csak segíteni jöttem. Gyorsabban megy így kettesben... Felváltva kerülünk egyet-egyet. addig a másik pihen. — Hozni kellett volna még egy kapát, gyorsabban menne úgy... — Meglesz ez így is — le­gyintett „újítási” javasla­tomra. — Nem jöttünk ko­rán, nyolc óra körül értünk ki. .. Délre végzünk a felé­vel, aztán holnap délelőtt megcsináljuk a másik dara­bot is. Már csak egy-egy fordulónk van hátra, és me­hetünk haza. A Nap a delelő felé járt, amikor továbbindultunk. Túrkevén a kettes kerület­ben, vagy ahogy a keviek emlegetik: a szolnoki útfé­len, a vadonatúj lineár ön­tözőberendezés oltalmába vetették gl a háztáji növé­nyek többségét. A berende­zést még szerelik, de rövid időn belül készen lesz, hogy időben enyhítse a növények szom j át. Juhász Lajosné, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet pénzügyi osztályvezetőjét férjével együtt találtuk ku­koricakapálás közben. — Még nem sokan vannak kinn — mutatott körbe a fe­leség. — Meleg van, s csak akkor jönnek ki többen, ha már alábbhagy a hőség. — Mit várnak, hogyan fog „fizetni” az öntözött hibrid? — Nem tudjuk, mert még most vetették először a line­ár alá a háztájit. Azt mond­ják, hogy az öntözés nagyon megnöveli a költségeket, so­kat elvisz a többlettermés hasznából. Reméljük, hogy annyit azért ez is hoz majd, mint a „száraz” szokott... Miközben Juhászné be­szélt, a férje vele számolga­tott. — Elhatároztam — mond­ta kihasználva egy pillanat­nyi szünetet —. hogy most felírok minden munkánkat, amit csak elvégzünk. És a költségeket is, hogy egyszer végre lássam, tulajdonkép­pen megéri-e csinálni... Gondok gondolatok. Kü­lönfélék. Kapálás közben szabadon lehet forgatni őket. Lehet számolgatni is, fogalmazgatni a reményeket. A betakarításig. L. M. L. Próbáld meg, anya, hátha neked jobban sikerűi! (Fotó: Mészáros) Bizonyára még elevenen él olvasóink emlékezetében a Postafiók ’88 nevű több for­dulós vetélkedő sorozat, amelynek feladatai lapunk hasábjain kéthetente jelen­tek meg. A hat úgynevezett „levelezős” fordulót követő­en a hét végén a sikeresen szereplő csapatok „élőben” mérhették össze tudásukat, illetve teljesíthették az elő­írt feladatokat. (A megyéből egyébként 246 csoport, bri­gád. KISZ-alapszervezet, klub, baráti, munkahelyi társaság nevezett a levelezős vetélkedőre; közülük 84 csa­pat vehetett részt az elődön­tőben). A szóbeli (voltaképp írá­sos versenyt egyszerre hét város — Szolnok, Jászbe­rény. Törökszentmiklós, Kis­újszállás, Karcag, Kunszent- márton és Mezőtúr — mű­velődési intézményeiben ren­dezték meg — egyazon idő­pontban. Az élő játék célja — mint ahogy korábban is megfogalmazódott — „a szó­rakoztató ismeretszerzés, il­letve az erre való ösztönzés, ismeretfelújítás a mindenna­pok ezerszínű lehetőségét ki­használva.” Állandó témakö­rei — a Néplapban megje­lentekhez hasonlóan — most is visszaköszöntek: előkelő helyet kapott a helytörténet, a művészet, a sport, ugyan­akkor kevesebb szó esett a gazdaságról. A tét tehát most az volt, hogy melyik csapat éri el a legtöbb pontszámot az elő­döntőben. tudniillik annak megvan az esélye arra, hogy június 10-én pénteken a megyei döntőben részt ve­gyen. (A helyszíneken a to­vábbjutó csapatok még nem dőltek el, hiszen a központi összesítés alapján csak hét­főn derül ki a végeredmény.) Néhány mondat a játék­ról, a feladatokról. A vetél­kedő most sem szakadt el teljesen az újságtól, hiszen a versenyző csapatok egy, a sajtóban használatos „lap­tükröt” kaptak, amelynek alapján maguknak kellett el­helyezniük a feladatokban szereplő cikkeket, fényképe­ket, karikatúrákat — megol­dásuk után. A 15. forduló befejeztével pedig az így ké­szült újságnak címet adtak a játékosok, s a legszelleme­sebb. legötletesebb elnevezé­seket külön díjazta a zsűri. A feladatok között szerepelt zeneművek, festményrepro­Én repülős leszek... A megoldáson töprengenek a szolnoki OTP-sek (Fotó: Mé­száros) dukciók, verstöredékek fel­ismerése, topográfiai tájéko­zódás képekkel, logikai mű­veletek, sport, keresztrejt­vény és más egyéb érdekes feladvány. Törökszentmiklóson, a Fi­nommechanikai Vállalat Kandó Kálmán brigádjának négytagú csapata yitte el a pálmát, mégpedig 143,5 pont­tal. Tóth Albert brigádveze­tő. Fehér Imre, Szabó Béla és Kóródi Antal egyaránt fi­zikai munkát végez. A ver­seny végeztével rövid beszél­getésre kértük őket. — Adott-e valami pluszt munkájukhoz a Postafiók ’88 vetélkedő? — Hogyne. Ügy érezzük jókor jött, éppen akkor, ami­kor rég nem titkolt gondok mutatkoztak a brigádmozga­lom „házatáján”. így egy ki­csit segített felrázni az em­bereket. Az ötletet egyébként — mármint az újságban kö­zölt fordulókat — nagyon ér­dekesnek találtuk, a felada­toknak utána kellett néz­nünk, nem lehetett csak úgy „helyből” megoldani. — Indultak már máskor is vetélkedőkön? — Igen, mi rutinos ver­senyzőknek számítunk. Min­den vetélkedőn elindulunk; szeretjük próbára tenni ta­lálékonyságunkat. — Milyennek találták az elődöntőt? — A feladatok nem voltak nehezek, csak a rájuk ki­szabott idő bizonyult kevés­nek. Akadt persze olyan kér­dés, amelyet sajnálatos mó­don elnéztünk, ugyanakkor az „adózásos” feladatban A majálisok, juniálisok évadjában járunk. Egy nap, egy-egy szombat vagy vasárnap a szabadban, testet-lelket felüdít. Együtt van a család, ki le­het pihenni a heti-havi munka fáradságát, kiheverni a hivatal idegesítő monotóniáját, elfelejteni a kollégák, munkatársak, főnökök összes „dilijét”. És persze a sajátjainkat is, ami olykor talán a legnehezebb. Foci, napozás, a gyerekeknek játék. Horgászverseny, illusztris „szóra­koztatók”, békés sörözés. Ez a jól bevált, szokásos recept, amihez már csak némi sajátos ízt kell mixelni, s kész is jól fogyasztható szabadidő-koktél. Képeink az ÁFOR szajoli szabadidő-központjában készültek, ahol a Köz- alkalmazottak Szakszervezetének Megyei Bizottsága rendezett szombaton juniálist. Ingyen van a játék? Akkor veszek! Juniális Szajolban Postafiók '88

Next

/
Oldalképek
Tartalom