Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 28-JEGYZETLAPOK _____________________ K ihúzom-e a lutrit? Változtak az orvosi kUrzatak Szolnokon ~1 Zsúfolt rendelők, '■ I korszerűtlen elosztás „Föltűnt, hogy maga nagy kedvvel nyúl példák­ért a sportélethez. Job­ban tenné, ha ettől tartóz­kodna. A baj, hogy maga nem szakértő a sportban. Komoly ember nem fog­lalkozik olyasmivel, ami számára arabul van. Egy­szer még kihúzza emiatt a lutrit. Ezt írta szigorú szavú jóakaróm. Csakugyan vonzza valami a toliamat a sportvilághoz. Mi lehet az a mágneses erő?... Talán az, hogy ott egyszerűbbek a dolgok. A sportpályán kevesebb a titok, mint az élet más területein. Még a vezetők rátermettsége vagy alkal- maltansága is hamarabb és nyilvánvalóbban ismert­té válik, mint mondjuk a tanácsgépezetben. Hal­lottunk arról, hogy ki mi­ért ígérkezik megfelelő­nek egy megyeszékhely legfelsőbb igazgatási poszt­jára, és miért kellett va­lakinek egy idő múltán vennie a kalapját, ha va- * dászni ugyan tudott, de a városépítésben többnyi­re bakot lőtt? Gondoljuk csak el, minő égzengés kí­séretében távozott Mexikó után a magyar foci kapi­tánya, és milyen Golgota várt itthon Sebes Gusz­távra, mert csapata Bern­ben nem érte el az egyedül elfogadhatónak vélt első helyet... Ugyanakkor a magyar ipar nem egy pán­célos csatahajóját lehetett zátonyra futtatni úgy, hogy a kormányos még- csak dorgáló szót sem ka­pott a nyilvánosság előtt. Ha nem rövid vajúdás után, de csak napvilágra kerültek bundaügyek is. Sőt furfangos honfitár­sunk, a totókirály is leülte már a magáét De a suty- tyomban fülbe súgott mendemondákon kívül tudunk-e többet vesztesé­gesre sikeredett gazdasági évek után is kacsalábon forgó magánvillákat épít­tető szövetkezeti vezetők pénzforrásairól? Ki fejti meg a talányt, hogy akik koludusbotra juttatnak egy közös gazdaságot — az esetek egy részében —, mi­ért élnek mint Marci He­vesen? A sportban a dicsőség és a kiemelkedés vágya tüze­li azt, aki a rajthelyre áll. Büszke önbizalom fűti a versenyzőt, hogy azonos feltételek mellett — mert tehetségesebb, szorgal­masabb, keményebb aka­ratú. mint társai —ő lesz az élen, vagy éppen a legr első. Nem úgy, hogy tele­fonon odaszólnak az érde­kében. Ügy, hogy mérhető, mindenki által ellenőriz­hető teljesítményt nyújt. Bár joggal köthet bele valaki az itt leírtakba. Vé­letlenül nehogy azt ír­jam: már a stadionok kö­rül csak a szentlélek lo­vagjai buzgólkodnak. Hát Csak úgy, találomra be­néztem a boltba. Az ember sohasem tudja, melyik az a nap, amikor zoknit, fe­hérneműt kap ötéves gyer­mekének. Így hát sokszor be-betér „szétnézni”. Per­sze ilyenkor szatyor se igen van nála. Ezen a na­pon azonban szerencsém volt. Régóta keresett-ker- getett fehér zoknikat ve­hettem. Néhány fehérne­mű, és egy pici bikini is került a kosárba. A pénztáros szorgalma­san ütötte a gépbe a szá­mokat, de amikor a vég­összeget kimondta, még az ő „forintedzett” tekintete is megrebbent. — Kilencszázötvenhat forint. A mellette álló eladónő „enyhítő körülményt” ke­resett: — Egy gyereknek lesz? — érdeklődött remény­kedve, hátha azt mondha­tom, az egész családnak nem is. Mint gyanútlan kívülálló és a bizalmas tá­jékoztatókra el sem jutó ember gyanítok egyet- mást. Például a külföldi utazások körüli machiná­ciókról. Hisz egyik-másik sportküldöttségünk ak­kora kísérő csapattal ered útnak, mint hajdan néme­lyik napkeleti császár. De ez nem maradhat titok­ban. Néha önnön szemé­lyüket is leleplezik a ma­guk fontosságát szerfölött nagyratartó mecénások, akik — ne feledjük! — az én pénzemből, az olvasó pénzéből bőkezűek. Lát­tam a napokban egy tablót egyik sportegyesületünk bajnokságot nyert csapa­táról. Az egész ország tud arról, hogy a szakmai sír- gödör széléről hozta el a társaságot a hipnotikus hatású tréner. Csoda tör­tént, ám a tabló főhelyén azok szerepelnek, akik a pénzt csúsztatják a csa­patnak, s a „futottak még” sorban fedeztem föl a va­rázslatot végbevivő mes­ter fotográfiáját, s csak a „népség-katonaság” he­lyén mutatták be a küz­dőtéren lezajlott ütköze­tek hőseit. Azokat. akik esélytelenekből váltak di­adalmasokká. .. A spor­tolókat. Egyszóval... Rang és cím szerint megy a meg­becsülésnek ilyen szerény külsősége is. De szelídebb és szolidabb arányokban, mint egyég régiókban. Hi­szen a labdajátékok leg­többjében, ha rendre nem sikerülnek valakinek a húzásai, lecserélhetik még a sztárokat is. És a lehívott játékos — legalább is hinni szeret­ném — a mérkőzést köve­tően nem futkos a helyi tanácshoz, pártszervezet­hez, szakszervezeti bizal­mihoz panaszkodni. Hogy ő bizony mindenkinél jobb, de a csereként be­küldött klubtárs ennek vagy annak az ivócimbo­rája, rokona vagy szere­tője. Mert a társadalom egyéb pályáin éppen az alkalmatlannak bizo­nyultak mögött szoktak nagyon is befolyásos párt­fogók állni. Olyanok, akik a családi, cinkosi és egyéb összefogódások révén írat­lan véd- és dacszövetség­ben védik fondorlattal megszerzett helyeiket. Ám ők — ezt javukra mondom — nem is igé­nyelnek maguknak fair play-díjat. A sportban többnyire látnivalóan egyszerű az igazság, tisztességesebbé tehető a küzdelem, és könnyen fölismerhető csa­patjátékok esetében, hogy ott mindenki egyazon cél­ért izzad, szenved és győz, ha győz. Bár másutt is ilyen nyilvánvalóan egy­szerűek volnának a cé­lok, eszközök. B. N. E. bevásároltam ennyi pénz­ből. De ki kellett ábrán­dítanom. — Igen, egy gyereknek vásároltam. Hallgatagon csomagolta össze a kétmaroknyi ru­haneműt. Aztán megkér­dezte: — Hozott szatyrot? — Nem... — Akkor becsomagolom egy nagyobb papírba. Ne­hogy elveszítsen belőle va­lamit... Az utcán magamhoz szo­rítottam a csomagocskát, mert eszembe jutott az el­adónő intelme: vigyázzak rá. Erről meg az a mon­dás jutott eszembe, hogy: „úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!” Erről meg az a mondás, hogy: „szemünk fénye a gyer­mek”. Erről pedig az jutott eszembe; lehet, hogy meg­változik eme mondás? Így: Szemünk fénye a — gyer­mekruha? — pé — Alternatív katonai szolgálat A fegyveres katonai szol­gálatot nem vállaló, az alter­natív megoldást kereső fia­talok kérdéseiről folyama-' tos konzultációkat szervez az Országos Béketanács több állami, társadalmi és érdek- képviseleti szerv, a ‘béke- mozgalom, az egyházak kép­viselőivel, számos szakértő és érdeklődő állampolgár bevonásával. Az eszmecserék tapaszta­latairól Barabás Miklós, az OBT főtitkára elmondta az MTI munkatársának, hogy az utóbbi időkben a részt­vevők több elvi és tartalmi kérdésben megegyezésre ju­tottak. A legutóbbi találkozón egyebek között egyetértettek abban, hogy indokoltnak tartják a jelenlegi gyakorlat megváltoztatását, az alterna­tív (társadalmi) szolgálat szélesebb körű bevezetését. Ez azonban — mint többen hangsúlyozták — nem ve­szélyeztetheti az ország biz­tonságát és nem érintheti a nemzetközi kötelezettség­vállalást. Az alternatív szol­gálat lelkiismereti okokból történő választása a legtöbb résztvevő szerint szélesebb körű 'kategória, mint a val­lási, de nem terjed ki a po­litikai okokból szolgálatot elutasítókra. Indítványozták, hogy a fegyver nélküli 'katonai szol­gálat mellett legyen lehető­ség — a társadalom szükség­leteivel összhangban — al­ternatív szolgálatra a hadse­regen kívül, például az egészségügyiben, a környe­zetvédelmi munkáknál, a társadalmi szervezeteknél. Megfogalmazták azt is, hogy az alternatív szolgálat ne legyen büntető jellegű, de könnyebb terhet se jelent­sen a katonai szolgálatnál. Egyetértés volt abban is, hogy az új rendszer beveze­tése szükségessé teszi á vonatkozó jogszabályok mó­dosítását, és ez összefügg az alkotmány napirenden lévő felülvizsgálatával. A kérel­mek elbírálásában célszerű, hogy társadalmi szervezetek is részt vegyenek, ehhez az OBT felajánlotta közremű­ködését. Felhívták a figyel­met arra, hogy a jelenlegi rendszer módosítása — bár­milyen formában történjék is — nem jár szükségszerű­en együtt a kérdésről foly­tatott viták megszűnésével. Más megoldások is elképzel­hetők, s a tapasztalatok bir­tokában újabb módosítások­ra is sor kerülhet. Igyekez­ni kell a magyar viszonyok­nak megfelelő megoldást ta­lálni, nem szabad más orszá­gok gyakorlatát mechaniku­san átvenni. Az OBT állás- foglalása szerint hasznos lenne a megváltoztatott rendszert 1989 január 1-jével bevezetni, s eddig az idő­pontig is indokolt az újon­nan felmerülő esetek jóindu­latú elbírálása. Tanulni sosem késő, vall­ja Kövér János, aki a na­pokban a tinédzserekkel együtt vágott neki a gépla­katos szakmunkásvizsgának. A kulcskardán elkészítése nem okozott gondot az 50 éves vizsgázónak, mert ügyes kezű ember hírében áll. Nem is ez az első vizsga életében. Tíz évvel ezelőtt mezőgazdasági gépszerelői, 1980-ban pedig hegesztői szakmunkásbizonyítványá­ra tették rá a pecsétet Jász­Szolnokon 29 általános or­vosi körzetet kereshetnek föl a betegek. A körzetek és a hozzájuk tartozó utcák je­lenlegi rendszere 1982-ben alakult ki. Akkor a megye- székhely körülbelül tízezer lakossal kevesebbet számlált, mint most. Az eltelt hat év alatt a városkép sokat változott. Egyes részek egymáshoz ké­pest aránytalanul fejlődtek. Vannak olyan utcák — kü­lönösen a belvárosban, —, ahol többnyire idősek él­nek, ugyanakkor a lakótele­pek lakosságának száma (Csokonai út, József Attila út, a Zagyva-part környéke, a Széchenyi lakótelep) nö­vekedett. így az általános orvosi körzetekhez tartozók létszáma is aránytalanul alakult. Az országos elv sze­rint az az optimális helyzet, ha 2 és fél, háromezer em­ber tartozik az általános körzeti orvoshoz. Dr. Sebök András, a me­gyei kórház rendelőintézeté­nek igazgatója úgy tájékoz­tatott, hogy van olyan kör­zet. amelynek a lélekszáma eléri a hatezret, másutt pe­dig nem haladja meg a há­romezret. Persze ezen belül is vannak aránytalanságok; mert nem mindegy, hogy a körzethez tartozók milyen idősek; nyilván több a mun­kája annak az orvosnak és ápolónőnek, akinek sok idős, otthonából nehezen kimoz­duló betegé van, mint an­nak, akihez leginkább fia­talok, középkorúak járnak, így tehát a zsúfoltság oly­kor csak a statisztika sze­rint zsúfoltság, a sok csak a számok törvénye szerint sok. A Széchenyi városrészből berényben, a 606. Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben. Autóbuszvezető­ként is dolgozott sok éven át. A gépek ma már nem sok titkot rejthetnek előle. A Jászberényi Kossuth Tsz-iben dolgozik Kövér Já­nos. A gépműhelyben sok a munka, kevés a hozzáértő szakember. — Hogyan döntött újra az iskolapad mellett? — Ha olyan feladat adó­dott, amit csak géplakatos végezhet — mondja, — ak­kor várni kellett vele, míg a másik, távol lévő műhely­ből át tudott jönni az, aki értett hozzá. Ez bizony sok fennakadást okozott. Sokszor rákényszerültem, hogy meg­csináljak ilyesmit, pedig ez nem szabályos. Baj lehet be- ilőle, ugye, (ha jogosítván^! nélkül vezet valaki. A főnö­köm rábeszélt, tegyem le a vizsgát. Igaz, nagyon győz­ködnie nem kellett, mert például köZel 19 ezer lakost jeleztek a megyei kórház rendelőintézetének. A vá­rosrészben most 4 általános körzet van (korábban kettő volt). Ha osztunk, szorzunk, kiderül, hogy majdnem öt­Lakótelapek szUtettaK Naponta harminc bateg ezer embert számlál egy-egy körzet. Viszont... a lakos­ság többsége fiatal, tudnak olyan lépcsőházról, ahol a lakók fele gyerek (őket a gyerekszakorvoshoz viszik), a felnőttek nem kis hánya­da pedig az üzemi orvosát keresi fel, ha gondja van. Annál is inkább, mert az üzemorvos táppénzre is fel­veheti a dolgozót... ■ A szolnoki rendelőkben a napi négy és félórás munka-- idő alatt harminc páciens jelenik meg, ismertette az átlagot dr. Sebők András. A várók sok helyen szűknek bizonyultak, egy-egy váró­teremben egy-két-három körzet betegeit is elhelyezik, itt tehát érezhető, észlelhe­tő a zsúfoltság. Különösen azokban az időszakokban, amikor megfázás, influenza stb. miatt ugrásszerűen meg­nő a betegek száma. Nemcsak a zsúfoltság rontja a betegek közérzetét, hangulatát. Vannak a vá­rosnak olyan részei, terüle­tei, ahonnan nehéz megkö­zelíteni a rendelőt. A Szé­chenyi városrész melletti kertes házak tulajdonosai­nak egy része a lakótelep engem is érdekelt. Egyedül a feleségem nem örült neki, de mostanra már ő is meg­enyhült. Izgult értünk. Már a kapuban várt bennünket mikor hazaértünk. — Bennünket? — Bizony, mert a fiam is most vizsgázott erősáramú berendezésszerelő szakmá­ban, magyarul villanyszere­lő lesz. Neki szintén sike­rült eddig az írásbeli is, a gyakorlati vizsga is. A kis­lányom pedig, aki gimnázi­umba is mehetett volna, mert jó tanuló, az első évét végezte sikeresen a hegesz­tőknél. Nekem most köny- nyébb dolgom volt a gyere­keknél, csak szakismereti tárgyakból kellett vizsgáz­nom. — Három szakmával könnyebb lesz a megélhetés? — Remélem, hogy csak vastagszik valamit a borí­ték ezután. Kiss Erika rendelőjébe jár, a másik ré­sze pedig a Zagyva-parti or­vosi rendelőbe, ahová a sokszor zsúfolt 24-es autó­busszal lehet eljutni (ha nem akar gyalogolni a beteg.) A Zagyvarékas felé vezető út mentén elhelyezkedő ta­nyák lakói pedig a Tóth Fe­renc útra járnak, amelyik egy autóbusszal nem érhető el, csak átszállással... De nemcsak negatívumok mondhatók el, ha a szolnoki általános orvosi körzetek szóba kerülnek; biztató ada­tokról is beszámolt a rende­lőintézet igazgatója. A 29 körzetben valamennyi orvo­si állás betöltött, egyet tar­tós helyettesítéssel oldot­tak meg. A körzeti orvosok között sok a szakorvos; többségük belgyógyász. So­kan rendelkeznek már a körzeti orvosi szakvizsgával is és 3 éven belül vala­mennyien megszerzik a szakvizsgát. Ezek az adott­ságok jó alapot teremtenek, hogy a lakosság elégedett legyen az alapellátással. Ezt a célt tartották széna előtt a Hetényi Géza megyei kór­ház-rendelőintézet vezetői, mikor a körzeti orvosi ha­tárok módosításáról döntöt­tek, mondta az igazgató fő­orvos. A módosítás értelmé­ben július elsejétől egyes utcák más körzethez vagy más orvoshoz, esetleg más orvosi rendelőhöz tartoz­nak majd. (Gyakorlatilag már a héten megkezdődtek az új beosztás szerinti ren­delések.) A módosítás célja, hogy a jelenlegi zsúfoltsá­got csökkentsék, és bizonyos utcák, területek lakói a kö­zelebb lévő rendelőbe jár­hassanak. (Folytatják) Az egyesült államoik-beli VSI (Vision Systems) cég be kíván kapcsolódni a magyar- országi telefonhálózat-fej­lesztési programiba. Az ame­rikai vállalat hétfőn a Fó­rum Szállóban megrende­zett szimpóziumon mutatta 'be az érdekelt magyar szak­embereknek az általa kifej­lesztett, vezeték nélküli, mikrohullámú telefonhálóza­ti rendszert. Amennyiben Magyarorszá­gon honosítani lehet a ve­zeték nélküli telefonhálóza­ti technológiát, a VSI-vel vegyesvállalatot kívánnak létrehozni. Az új cég a kül­földi rendszer magyarorszá­gi viszonyoknak megfelelő továbbfejlesztését végezné el, s megszervezné egyes fontos berendezések hazai termeltetését is. A tervek szerint a vegyesvállalat ala­pításáról az elvi nyilatkoza­tot még a héten aláírják a résztvevők. Szemünk fénye A gyümölcstermesztésre és feldolgozásra szakosodott Debreceni Állami Gazdaságban 80 millió forintos költséggel új rostoslégyártó üzemet építettek. Túlnyomó részt saját ter­melésüket dolgozzák fel és a különböző gyű mölcsökből 8 féle rostos üdítőitalt gyártanak. (MTI fotó: Oláh Tibor) n harmadik bizonyítvány Amerikai ajánlat telefontelenltésre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom