Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-27 / 152. szám

1988. JÚNIUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A hót filmjeiből rr ■ ■ r • Bűnös a ferjem A népművelő és könyvtárosképzés jubileumán A beszűkülés ellen hatott minden éra A Kórház a város szélén és más, érdemes csehszlovák té- véfilm-sorozatok utóhatása­ként egy darabig néztem a most „futó” Mindenki tan­köteles című valamit, de igen hamar abbahagytam. Vi­lágért sem akarok a tévé­krónikások kenyeréből egyetlen szeletecskét sem el­venni, éppen ezért is csak annyit a saját véleményem­ről: örömmel hallottam, hogy a hosszúra méretezett, a Családi kör, a Szabó család, a Szomszédok tartalmi és stílusjegyeit idéző tv-sorozat talán a napokban véget ér. Mindezt az juttatta eszembe, hogy a mozikban meg most kezdik vetíteni a Bűnös a férjem című szintén cseh­szlovák filmet. A Vaclav Matejka rendez­te „opus” amolyan „hiába, ilyenek ezek a mai fiatalok" szellemben fogant, s úgy is teljesedik ki — a nézők nem kis bosszúságára. Alapjában véve nem is tu­dom. mi volt a céljuk ezzel a torzóval készítőiknek. Ne­tán valami tükör odatartá- sa: „nézzetek bele, hát szép az, amit csináltok? A látot­taktól persze minden „hely­telen” vagy „nem helyes” magatartást meg kellene vál­toztatniuk azoknak, akik ne­tán a filmben önmagukra is­mertek. Nem hiszem, hogy sokan lennének! Nem azért, mintha nem lenne valós gond az anyai hivatás mara­déktalan teljesítése, sűrű üt­közése a női egyenjogúság velejáróival; azt sem tételez­A krónikák megőrizték az utolsó nagy pestisjárvány időpontj át Magyarországon: 1738—42 között söpört végig a félelmetes vész e hazában. A legenda szerint oly sok áldozatot szedett Szolnokon, hogy a város Lakossága a pestis elmúltával a falakon kívül épült Xavóri Szent Ferenc kápolnában is elfért. Pedig aki manapság köze­lebbről is szemügyre veszi az Ady Endre úton álló kis sárga falú templomot, egy­hamar rádöbben: itt aztán nem sok polgárnak jutha­tott hely... A kápolna építési idejét a források különbözőképpen jelölik; egyesek a barokk, ma már műemlék jellegű épület keletkezését 1749-re teszik (a templom falán lé­vő márványtáblán is ez áll), míg mások — ők van­nak többségben — 1733-na datálják. Az utóbbiak — például Karkecz Lajos 1885- ös Egerben írott tanulmá­zük föl, hogy már kihaltak volna — nálunk és bárhol — a karrierista csörtetek; azt is indokoltnak véljük, hogy Vaclav Matejka vagy más az értelmiségi házasságok vál­ságáról szóljon, de... Azért tartjuk teljesen cél­talannak ezt a filmet, mert mindenfelé „lövöldöző”, de az égvilágon senkit, semmit sem talál el. A helyzet, ame­lyikben a konfliktus „megte- egy életforma filmes pamf- remtődött” teljesen „kike­vert”, papírízű. hovatovább letje is lehetne, ha az volna, de nem az, egyszerűen csak rossz, unalmas, teljesen ha­tástalan film. Mindez főleg abból táplál­kozik, hogy igen sokat akar­tak markolni a film készítői, de nemigen maradt a mar­kukban semmi. A tudósje­lölt. ambiciózus ifjú asszony és férje szemléleti ütközését természetesen meg kellett fejelni —, hogy valahogy megálljon a lábán, ama bizo­nyos harmadik megjelenésé­vel —, de a háromszög sem igazi! Meg ugyan nem oldó­dott semmi, csak éppen a film végére minden jóra for­dult. A papírfigurák a papí­ron leírt szenitenciák szelle­mében élik tovább minden­napjaikat. Hosszú, boldog életet kívánunk nekik, a ma­gunknak pedig — mert ilye­nek vagyunk mi. önző né­zők — ió filmeket, amelyek felejtetik a Bűnös(?) a férje­met. myában — állítják, hogy 1733-.ban épült a templom, mégpedig Mihály ab Alt- hann váci püspök engedel- rnével — akkor még a vá­rosfalon kívül. A kápolnát felsőbb meghatalmazás foly­tán Tuchinszky Miklós atya, mint szolnoki adminisztrátor szentelte fel il735-'ben. Az említett múlt századi leírás szerint a toronyban bárom harang található; 1811-ben 56 és fél, 1838-ban 158, majd 1839-ben 287 font súlyú harangot szereltek fel. A kápolnának egy oltára van, „bútorzata nincs sem­mi, a convent szolgáltatja a szükségeseket isteni tisztelet alkalmával” — írja egy he­lyütt Karkecz Lajos. Xavérd Szent Ferenc ün­nepén Szolnok város római katolikus hívei az Iszonyú vész megszűntének emlékére búcsúval keresték fel a ká­polnát, ahol ünnepélyes is­tentiszteletet hallgattak. A szentbeszédet, mivel a ká­Olasz, francia és magyar kórusok Budapesten és a megyeszékhelyen Három olasz és egy fran­cia kórust lát vendégül ha­marosan Szolnok megye. Jú­lius 2-án, szombaton délután 17 órai kezdettel Szolnokon, a Járműjavító művelődési házában nyárköszöntő nem­zetközi kórushangversenyen lépnek fel hazai együttesek­kel együtt. A faedisi Gianni de Luca vegyeskart és a monfalconei Érmes Grion férfikart Franco Ciut ve­zényli, a Bergamóból érkező Cicola Canora vegyeskar di­rigense Marco Culato lesz. A hangversenyen Jacques Duvivier vezényletével fel­lép a picardiai karnagyok kórusa is. Beethoven-, Brahms-, Mozart- és Liszt­műveket ad elő a ceglédi Vasutas Vegyeskar, Szolnok megyét a Járműjavító és a tiszaföldváriak férfikara, a kisújszállási Phoenix és a jászberényi Palotásy vegyes­kar, valamint, a szolnoki Ko­dály kórus képviseli a hang­versenyen. A Szolnokon vendégeske­dő két olasz együttes — a monfalconei és a faedisi kó­rus — másnap, július 3-án délelőtt 11 órai kezdettel hangversenyt ad Budapesten, a Nemzeti Galériában. Mű­sorukon szerepelnek egyebek mellett Palestrina, Gallus, Millet, Seghizzi és Marenzio művei, illetve Bárdos Lajos egy kórusműve is. poklában nem volt (és ma sincs) szószék, a szabadban tartották . A kiegyezés után egy év­vel az épület meglehetősen elhanyagolt állapotban fo­gadta a templomba járókat. Éppen ezért az akkori szol­noki adminisztrátor ,1871 ta­vaszán felszólította a híve­ket, hogy ki-ki tehetsége sze­rint adakozzék a kápolna kijavítására. A prédikáció megkalgattatött, így mint­egy ötszáz forint gyűlt össze. A nem kevés pénzből futot­ta bőven a külső és belső boltíves kiképzésű tér fel­újítására. Á váci püspök en­gedélyével 1871. augusztus 6-án „a hívők roppant sere­ge jelenlétében” az admi­nisztrátor felszentelte a ká­polnát. Az egykori városfalon kí­vül fekvő Xavéri Szent • Fe­renc kápolnát ma már kör­ibenőtte a város. Több eme­letes ház magasodik körü­lötte, szinte alig lehet ész­revenni. De így is az egyik igen szép és hangulatos műemlékjellegű épülete a megyeszékhelynek. Délután két óra. Belépek a szolnoki zeneiskola aulájába. A csöndben egy Weber-ke- ringő dallama hullámzik, megszólaltatója egy harma­dik zeneiskolai osztályos zon­gorista, aki nem egyedül van a színpadon, körülötte ülnek társai is. Most ők tapsolnak a szereplőnek, a következő percben ők válnak előadóvá. A hallgatóság soraiban ott ülnek a szülők, érdeklődő ta­nítványok, tanárok a zeneis­kola valamennyi tanszakáról, s az iskola vezetői. Puskás Dezső, a fúvós-tan­szak vezetője így összegzi az idei vizsga tapasztalatait: — Az új forma lehetősé­get adott minden hangszeres Alig néhány napja még, hogy véget ért az 1987/88-as tanév. Ballagással búcsúztak az általános- és középiskolák végzős növendékei, a felső- oktatási intézményekben át­vették diplomáikat a közel­jövő pályakezdő szakembe­rei. Igazából mégsem csön- desedtek el az iskolák, hisz a nyári szünet idején, egé­szen szeptemberig jubileumi érettségi- és évfolyamtalál­kozókon köszöntik újra egy­mást az alma materek egy­kori hallgatói. Ezek sorába tartozik az a valóban baráti találkozó, melyet szombaton délelőtt rendeztek meg Szol­nokon, a városi tanács dísz­termében, s melyről szólni nem elsősorban az ilyen jel­legű összejövetelek termé­szetéhez képest szokatlan helyszín miatt érdemes. Hisz a résztvevők számára nagyon is ismerős falak között ren­dezték meg a Debreceni Ta­nítóképző Főiskola szolnoki konzultációs központjában egykor végzett hallgatók, népművelők és könyvtáro­sok találkozóját: valamikori növendékek és volt tanáraik annak idején ugyanitt gyűl­tek össze mindig a szeptem­beri tanévnyitók alkalmá­ból. A találkozó helye tehát csak áttételesen rendhagyó, épp csak annyira, amennyi­re az volt a konzultációs központ kilenc éves történe­te, melyet szombaton dél­előtt Szurmay Ernő, a Ver­seghy könyvtár nyugalma­zott igazgatója, a központ egykori vezetője és Zétényi Imre, a főiskola tanszékve­zetője elevenített fel a hall­gatóság számára — hozzá kell, tennünk: a debreceni népművelő- és könyvtáros­képzés 25 éves jubileumán. A történet persze még en­nél is régebbi időkre nyúlik vissza. Akkor indult, amikor az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen az 1948—49- es tanévben elkezdődött a könyvtárosképzés, tizenhá­rom évvel később pedig a népművelők szakmai felké­szítése. A közművelődésben dolgozó szakemberek iránt megnyilvánuló és egyre nö­vekvő igényt még az sem tudta kielégíteni, hogy idő­közben a debreceni egyetem, majd 1962-ben a szombathe­Nyitógálával Megkezdődött a Szentendrei Nyár Szombaton este Dunai ran­devú címet viselő, operett- és operaslágerekből összeál­lított műsorral kezdődött meg Szentendrén az idei Szentendrei Nyár rendez­vénysorozata. A nyitógála érdekessége volt, hogy nem kellett belépőjegyet venni, a jegy árát mindenki saját be­látása szerint a színpad kö­zelében elhelyezett becsület­kasszába dobhatta be. tanulónak, hogy ünnepélyes keretek között szülői, szak­mai és tanulói nyilvánosság előtt szerepelhessen. Ez nö­vendékeinknek nagyon fon­tos, még akkor is, ha az egyé­ni teljesítményekben voltak kisebb-nagyobb színvonalbe­li különbségek. A tanulók be­mutatkozása külön-külön is, sőt tanáronként is változatos, színes és egyéni volt. A hallottak és látottak mindannyiunk számára lehe­tőséget kínálnak a jó vagy legjobb módszerek átvételé­re, frissítésére. Meggyőződé­sem, hogy a tanulók is sokat profitáltak a társak játéká­ból. lyi tanítóképző is vállalko­zott a művelődési otthonok és könyvtárak kulturális feladatait magas szinten el­látó népművelők, könyvtáro­sok képzésére. Ezért indult el egy évvel később az okta­tás a debreceni tanítóképző­ben ezzel a szakpárosítással — az első évfolyam hallgatói számára bizonyára hihetet­len, hogy immár negyed szá­zada! A képzés, önképzés lehető­sége aztán hamarosan to­vább bővült: a hatvanas évek közepén levelező tago­zat alakult a SZOT Központi Iskoláján, 1969-ben Szege­den, 1970-ben Miskolcon, egy évvel később pedig Szol­nokon létesült konzultációs központ a pályán dolgozó, de képesítéssel nem rendelke­zők számára. Röviddel a megalakulás után Pest és Nógrád megyéből is jelent­keztek a tanulni vágyók, akik havonta három teljes Konzultációs központ találkozója napon át tanulták szakmá­juk minden csínját-bínját a Verseghy könyvtárban, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban, szolnoki és debreceni tanárok segítségé­vel. A jegyzeteket, segéd­anyagokat a megyei könyv­tár sokszorosítójának, köté­szetének segítségével, sze­rezték be, itt töltötték el a szakmai gyakorlatok élveze­tes, ám nem mindig könnyű óráit, itt kollokváltak és ál­lamvizsgáztak — 1971 és 80 között összesen kétszáz- nyolcvannégyen. A csaknem háromszáz friss diplomás népművelő és könyvtáros nemcsak az ál­talános műveltség, tájéko­zottság, a szakmai ismeretek tekintetében kapott jó ala­pozást a szolnoki konzultá­ciós központban tevékenyke­dő tanárok segítségével. Ahogy azt a volt hallgatók az ünnepséget követő beszél­getésen is megfogalmazták: a beszűkülés, a megcsonto­A Gépipari Tudományos Egyesület Anyagvizsgáló Központi szakosztályának, a Magyar Kémikusok Egyesü­letének és a Magyar Bányá­szati és Kohászati Egyesület közös színképelemző szakibi­zottsága az idén Szolnokon rendezi a XXXI. Magyar Színképelemző Vándorgyű­lést, mely egyben a IV. Ma­gyar MolekuLaspektroszkó- piaá Konferencia is. A júni­us 27—30-dg tartó szakmai tanácskozás a Szolnok me­gyei egyesületek közremű­ködésével, illetve a Tisza- menti Vegyiművek és a Szolnok Megyei Tanács Tu­dományos Koordinációs Bi­zottsága anyagi támogatá­sával valósulhat meg. Az eseménysorozatnak a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központ ad otthont. A ren­dezvény hagyományairól, tartalmáról és jelentőségé­ről a Színképelemző Szakbi­zottság titkárát, dr. Záray Gyula kandidátust kérdez­tük. — 1958. óta minden évben megrendezzük a vándorgyű­lést, melynek célja, hogy a korszerű anyagvizsgálati módszereket jelentő spek­troszkópia legújabb ered­ményeit közkinecsé tegyük, azaz a gyakorlat és a kuta­tás kapcsolatát erősítsük. Az anyagtulajdonság színkép- elemzés vizsgálatai eredmé­nyeiből éppúgy profitál az űrkutatás, bdológa, bioké­mia, mint a geológia, kohá­szat, vagy a félvezetőtechni­ka. sodás ellen hatott minden óra, ha úgy tetszik, minden foglalkozás, és az a problé­maérzékenység, nyitottság és emberi tartás, ami az itt folyó oktatás, a konzultációs központ egész tevékenységé­nek szelleméből sugárzott. Emlékezni persze csak a jóra és a szépre szokás. A valamikori hallgatók szavait azonban tények is alátá­masztják. Az évfordulóra készülődve ugyanis egy fel­mérés készült, amely az itt végzettek 1980 óta bejárt út­ját vette nagyító alá. Mit mutatnak a számok? Bár csak a volt hallgatók mint­egy fele adott a kérdésekre választ, a tendenciák így is azt mutatják: több mint harminc százalékuk tanult tovább egyetemen vagy fő­iskolán, és mindössze 5 szá­zalékuk hagyta el a pályát. Immár csaknem egyharma- duk vezető állást tölt be, művelődésiház-igazgató- ként, könyvtárvezetőként dolgoznak, köztük szép számmal vannak közműve­lődési területen párt-, álla­mi és társadalmi szerveze­teknél, intézményeknél. 1980-ban szűnt meg az ok­tatás a szolnoki konzultációs központban. Többféle érvet is felsorakoztattak emellett annak idején; a két rokon szakma együttes oktatása nem szerencsés, a levelező képzés ilyen formája talán nem is adhat igazán mély tudást, ismereteket. Hogy ér­demes lenne-e újrakezdeni, ma még megváiaszolatlan kérdés. Egy azonban bizo­nyos: a kistelepülések szak­emberellátottsága szem­pontjából rendkívül hasznos volt ez az oktatási forma, arról nem is szólva, hogy azóta sem működik hasonló­an eredményes — a változó, ám korántsem teljesen meg­változott társadalmi igé­nyekhez szabott —, szerve­zett és elsősorban az önkép­zést segíteni kész kezdemé­nyezés. A volt tanárok és hallgatók számára maradtak, maradnak tehát az emlékek, a mély és meleg szakmai és emberi kapcsolatok, melyek felelevenítését, sokáig való megőrzését szolgálta a szom­bat délelőtti bensőséges ta­lálkozó és ünnepség. — Az érthetőség kedvéért vegyünk egy konkrét esetet: pl., amit az ön előadása tar­talmaz, azaz: mit jelent és mire jó a nagytisztaságú aiumíni umo xidok analitikai kémiai minősítése? —. Alumíniumoxidiból sok minden készül és nagyon fontos az anyagtisztaság. A színképelemzés itt az ún., nyomszennyezők mennyisé­gét mutatja meg. Ez azért fontos, mert akár utcai lám­pák, akár mű csípői zületek vagy magfúziós reaktorok jelentik a felhasználási terü­letet, fontos, hogy az adott esetben a káros mértékű szennyeződés kimutatható legyen. — Milyen ön szerint a színképelemzés magyarorszá­gi helyzete? — A lehetőségek és az eredmények összefüggenek, ez világos. Sajnos 'azt kell mondanom, hogy a műszer­parkunk, nagytisztaságú la­boratóriumaink nem megfe­lelők. A fejlett országokhoz képest ugyanazt az ered­ményt mi kb. ötszörös idő- ráfordítással tudjuk elérni. Ezzel együtt a hazai ered­mények azért megadják az értelmét az idei, szolnoki összejövetelünknek is, hi­szen a plenáris üléseken és a két párhuzamos szekció­iban 67 előadás hangzik el, ami annyit mindenképpen jelent, hogy van mondaniva­lónk szakmánkról, eredmé­nyeinkről. —ti— Nevezetes épületeink nyomában Xavóri Szent Ferenc kápolnája 3. 3. (Fotó: H. L.) Nem elég, ha magunknak dalolunk Vizsgahangversenyek a zeneiskolában b. j. Harmincegyedik vándorgyűlés Mától színképelemzttk tanácskoznak Szolnokon Kálmán Nelly 13 z. P,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom