Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 25. A Néplap vendége: Bán János, a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának vezetője A csapatmunkát szeretném megvalósítani... A rádiónál kezdett dolgozni, majd később a televízióhoz került, ahol a Híradónál, a Hét-nél töltött el hosszabb időt. Amikor főmunkatárs lett, a gazdaságpolitikára spe-* cializálta magát, öt éve leginkább a Hatvanhat című műsoráról ismert. Pedagógusaikat. Erről néhány évvel ezelőtt az újságíróiskola televíziós stúdiófoglalkozásai során magam is meggyőződhettem. Innen közelebbi szakmai ismeretségünk és a tegeződés. — Egy-egy Hatvanhat adást három-négy változatban is megírsz, de a műsor felvétele előtt még az ötödik variáción töröd a fejed. Mindezt miért? — A sors érdekes játéka, hogy az a Hatvanhat, amire hivatkoztál, és amelyet hiába írok meg ötször-hat- szor-nyolcszor, végül is ott születik a stúdióban. Csak az én mániám az, hogy ha nem töprengek öt-hat változaton, akkor azt az egyet — ami az adásban létrejön — sem tudjuk megvalósítani. — Általában is töprengő típus vagy? — Igen, a munkán kívüli életben is. — Nem véletlenül kérdezem, hiszen június elsejével átvetted az MTV Szegedi Körzeti Stúdiójának az irányítását. — Ezen is sokat töprengtem. — Min kellett gondolgod- nőd? — Az egyik az, hogy1 én tősgyökeres pesti vagyok, és most Szegedre kellett költöznöm. A másik dolog nehezebb : világéletemben nem voltam vezető. Mindig dolgoztam, de soha nem dolgoztattam. A harmadik szempont meg természetesen a család. Három gyermekem van, egyre nagyobbak lesz-, nek, és nem tudok annyit velük lenni, mint amennyit szeretnék. Mindezeket természetesen közösen megbeszélve úgy gondoltuk, hogy elvállaljuk. — Ez az új feladat szakmai, anyagi vagy erkölcsi előrelépést jelent a számodra? — Azt hiszem is-is. Ugyanakkor nekem az régi elvem, hogy ha az ember a szakmán belül váltani és változtatni tud, akkor próbálja azt meglépni. Én eredendően pedagógus vagyok, annak is készültem. Most itt a nagy lehetőségem, kaptam egy csapatot, fiatal, tehetséges embereket, és én hiszem, hogy jól tudunk majd együtt dolgozni. — A korszerűbb 'televíziózás érdekében? — A kihívás komoly, hiszen felettünk vannak a műholdak, itt Pesten a szobámban kapcsolgatni lehet az adásokat, de a lakótelepeken is hamarosan ott lesznek ezek a programok. Persze ez a legkevésbé veszedelmes ellenfél ma a Magyar Televíziónak, mivel az emberek az első rácsodálkozás utón a műholdas műsorokat is kritikusan nézik majd. Az meg kifejezetten hasznos, hogy mindez ösztönző erő lesz a nyelvtanuláshoz. A konkurencia szempontjából sokkal izgalmasabbnak tartom a városi televíziókat, amelyek éppen a helyi lakosság gondjaival foglalkoznak. — Ezek konkrétan kinek jelentenek konkurenciát? — Minden televíziónak. A nagy országos hálózatnak is, de az MTV körzeti stúdióinak méginkább. Ott ugyanis szembesül a néző azzal, hogy mit mondok neki mint Magyar Televízió, és mit mondok neki mint városi televízió. Tehát itt egy verseny fog kialakulni a körzetekben, ahol azt a TV-t fogják nézni az emberek, amelyik a legtöbb, a leghihetőbb és a legőszintébb információt hozza a számukra. — Mi lesz a Hatvanhattal? — Megmarad, nem viszem Szegedre magammal. A televízió vezetői kérték, hogy folytassam a műsort, amire én szívesén mondtam — töprengés nélkül —■ igent. Mivel a Hatvanhat mindig közérdekű témákat dolgoz fel, ezért elég hosszú ideig lesz ebben is elfoglaltságom, remélem. — Nem okoz majd problémát a kétlakiság, azaz a szegedi és a pesti munkád nem megy majd egymás rovására? — Én azt hiszem, nem. De a kérdést már nem először hallom, először a nejem tette fel. Nyilvánvaló, hogy több lesz a munkám. Szerencsére a Hatvanhat bejáratott műsor, tehát a szervezés, az előkészítés ma már viszonylag kevesebb munkával jár. Ami változatlanul megmarad, az a felkészülés. Viszont én éjszakai bagoly vagyok, tehát az, hogy Slzege- den olvasok-e éjfél után egy óráig, vagy Pesten, a lényegen nem változtat. — A jelenlegi gyakorlathoz képest tervezel-e jelentősebb változtatást Szegeden? — Ez azért nehéz kérdés, mert megtörtént egy váltás Szegeden már, s ezen nem a vezetőváltást értem. Itt hadd jegyezzem meg, hogy Regős Sándornak, a stúdió eddigi vezetőjének, aki több nyelvet beszélő ember és imádja ezt a szakmát, egy régi vágya teljesült: a jövőben utazó riporterként több országban fog rendszeresen dolgozni. Visszatérve a szegedi stúdióra: azzal, hogy hétfőnként önállóan jelentkezik egy órával, automatikusan megváltozott a szerepe. Tehát itt nem nekem kell változtatnom, hanem a változás mellé kell állnom, és közösen keresnünk, hogy hogyan tudunk mi ennek megfelelni. Az adáskörzetünkhöz tartozó négy megye napi gondjai miatt is úgy érzem, hogy sokkal többet és alaposabban kell foglalkoznunk gazdasági kérdésekkel. Mindenről beszélni kell tehát, ami a gazdaságot, és vele összefüggésben az életünket meghatározza. Én azt hiszem, hogy Szeged, erre majd vevő lesz. — Te Pesten magas technikai színvonalhoz szoktál, nem csak a gépi technikára gondolok, hanem az emberekre is, akik — idézőjelben — körberajonganak ‘egy-egy adás során. Mi a helyzet Szegeden? — Jó, hogy ezt így mondtad, mert a kettő egymás nélkül tényleg nem sokat ér. Tartozom egy vallomással is: én azért a készbe ülök bele, hiszen adva van egy olyan TV-stúdió, amelyben az első szögtől az utolsóig minden olyan, ami valóban TV- stúdióvá teszi. Sl bár a technikai színvonal nem éri el a pestit, az új munkatársaimról csak azt mondhatom: sehol sem találkoztam az az utóbbi időben ilyen lelkes csapattal. , — Említetted, hogy nem voltál vezető. Milyen vezető szeretnél lenni? — Olyan, mint amilyen az én életem első vezetője volt, valószínűleg nem tudok len-9 ni. Déri Károlynak hívták, nála kezdtem a rádióban. Sajnos elég fiatalon meghalt. ö úgy volt benne a munkában, hogy közben kívül volt és tolta az embereket előre, miközben az ő gondolatait valósítottuk meg. Egyszóval fájdalommentesen tudott dolgoztatni. Tehát ilyen vezető — előre mondom — nem tudok lenni. Viszont én a csapatmunkában nőttem fel, és Szegeden is ezt szeretném megvalósítani azzal a különbséggel, hogy ennek a csapatnak én most már kinevezett vezetőként vagyok a tagja. Éppen ezért, ha mondjuk egy év múlva leülnénk ugyanígy beszélgetni, a legszívesebben arról számolnék be, ha azt mondhatnák a munkatársaim, hogy jól érzik magukat, és ha azt is jnondhatnám, hogy én is jól érzem magam. Szilas Péter tíj termékkel jelenik meg a piacon a törökszentmiklósi GÉJA. A fűtési szezon kezdetére már sorozatban szeretnék gyártani a képen látható Móni és Nóri típusú kandallókályhákat, amelyek a BNV-n is sikert arattak. Az idén közel kétszáz darabot kívánnak forgalomba hozni (Fotó: T. K. L.) Rések a házfalon „Várom azoknak a jelentkezését, akik gyöngyösvi- sontai gázbetonból építkeztek, s a házuk fala megrepedezett. Együtt könnyebb kártérítést követelni jeligére a kiadóba.” A meglehetősen furcsa tartalmú hirdetés május első hetében jelent meg a Szolnok Megyei Néplap hasábjain. Feladója Berényi Zsolt, rákóczifalvai kőművesmester volt, aki a saját lakásukat építette a mostanában sűrűn reklámozott anyagból. A ház felépült, ám a beköltözés után nem sokkal repedések jelentek meg a falakon. A mester persze megijedt — ki ne járt volna így az ő helyében? — és hirdetett, mivel akkor már innen is, onnan is hallani lehetett, hogy baj van a gyöngyösvisontai gázbetonnal. Repedések keletkeztek az anyag jó hírén. Berényiék lakásában magam is jártam. Valóban nyugtalanító látványt nyújtanak a padlótól mennyezetiig érő, szabálytalan vonalú réseik, az egymástól elvált sankoik és az átrepedt köz- falak. — Biztos vágyók benne, hogy nem én hibáztam — bizonygatja Berényi Zsolt. — Csak nem képzeli valaki is, hogy a saját házaimat gondatlanul építem meg?! A KiIOSZjban bemutattak nekünk egy videofilmét a gáz- beton-blokfc beépítéséről, s én mindent pontosan úgy csináltam. A repedések mégis itt vannak... Ennyi bevezető után illene most már bemutatni a riport legfőbb szereplőjét, az ominózus gyöngyösvisontai gázbetont is. Két éve elmúlt, hogy megjelent a hazai épí- tőanyagpiacon, s rögtön sikert is aratott jájszerűségé- vel, valamint néhány előnyös tulajdonságával. A könnyűbeton- és Szigetelőanyagipari Vállalat a Gyöngyösvisontai Hőerőmű melléktermékének, az erőművi pernye feldolgozására vásárolta meg az NSZK-|beli Hébel cégtől az új gyárába telepített technológiát, s ez a tény — lévén a Hebei a szakma egyik legjobbja a világon — szavatolni látszott az új típusú falazóblokkot. A gyárépítő beruházás dicséretes gyorsasággal elkészült, s 1986 márciusában megkezdődött az üzemszerű termelés. Sajátos, tudathasasdásos állapot állt elő ezt követően. Egyfelől folyt — s folyik ma is — az anyag reklámkampánya, és ennék, valamint az országos sajtó dicsérő cikkeinek hatására hamar megnőtt a kereslet iránta. Másfelől viszont szaporodtak a reklamációk, panaszok is; a szakemberek körében egyre ellentmondásosabb kép alakult ki róla, mind több lett a megválaszolatlan kérdés, és pontos, őszinte válaszok hiányában sok kósza hír, találgatás kapott lábra. A két legfőbb „vád” az, hogy az új építőanyagnak nagyon kicsi a nyomószilárdsága — teherbíróképessége —, zsugorodása viszont többszöröse a többi anyagénak. A laikus kapkodhatja hát a fejét, hogy most mit higgyen. Jó a blokk, vagy nem? * * * Berényi Zsolt hirdetésére szép számmal érkeztek a válaszok a kiadóba. Amennyi levél, annyi külön kis történet — azonos végkicsengéssel : mi lesz most a feL- épüilt vagy félkész házzal? Vékony Bajos mezőtúri építtető az elsők között fogott tollat a hirdetést olvasván. Jobb híján, végletes helyzetbe kerülvén, perelni akar. Ringbe szállni a pénzéért, ff a bizonyosságért. Háromtagú családjával a szülőiknél húzta meg magát, mivel gázbetonból készült családi házuk építését leállították a hatóságok. Tavaly kora ősszel, tehát lassan egy éve már! Azóta húzódik a pontos, mindenre kiterjedő vizsgálat, ami így, vagy úgy, de végre megnyugvást hozhatna számukra. Az Építésügyi Minőségellenőrző Intézet (ÉMI) debreceni állomásának munkatársai tavaly szeptemberben jártak először a félkész, repedezett falú háznál, s azt tanácsolták a tulajdonosnak, hogy ne folytassa tovább az építést. De mindezt csak szóban, amúgy barátilag! * * * Az ÉMI a magyar építőiparban „a hatóság”. Engedélyező, ellenőrző szerv. Szerepét, álláspontját a gyön- gyösvásontoi gázbetonnal kapcsolatban célszerűnek látszott tisztázni e riport anyaggyűjtése során, annál is inkább, mivel szákmai berkeikben híre kelt az utóbbi időben: az intézet késlekedése ez ügyben nem véletlen, s a hallgatásnak Oka van. Dr. Kovács Károly, az ÉMI tudományos igazgatóhelyettese nem volt különösebben meglepve e „vádak” hallat- tán. Láthatóan maga is ismerte már ezeket. — Nincs semmiféle hallgatás — mondta némi gondolkodás után. — Nincs okunk rá, hogy ne legyünk őszinték.... — De az tény, hogy elhúzódnak a konkrét vizsgálataink, az anyag végleges alkalmazási engedélyének kiadásával pedig másfél évet vártak... — Ügy gondolom, fontos lenne tisztáznunk az ÉMI szerepét az építőanyagokkal kapcsolatban. Mi mint hatóság vizsgáljuk először az anyagok alkalmasságát, és kiadjuk az alkalmazáshoz szükséges dokumentumokat. A másik szerepkörünk a panaszok vizsgálata. A gázbeton esetében nemcsak azókkal a kifogásakkal foglalkozunk, amelyek hozzánk futnak be, hanem a gyár is minket kér fel alkalomadtán szakértőként. Csak azt mondhatom, nem jellemző, hogy elhúzódnak a vizsgálataink. Az pedig, hogy a végleges alkalmazási engedélyt csak másfél év után adtuk ki, éppen az alap>osságunkat és elfogulatlanságunkat bizonyítja. Mindaddig nem engedélyeztük ugyanis véglegesen a forgalmazást, amíg meg nem győződtünk az en- gedélyezhetőségéről. — Immár a pontos vizsgálati eredmények birtokában: milyen építőanyagnak tartja a gyöngyösvisontai gázbetont? — Egy jó és modern anyag, de jól kell vele bánná. Kellő szakértelemre, gondos statikai tervezésre, jó kivitelezésre van szükség hozzá. — Azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy a legjobb, leggondosabb munka ellenére is megrepedjenek a házfalak? — De, előfordulhat. Az anyag ugyanis a beépítés után is zsugorodhat. A gyár 14 napxjs beépítési tilalmat ír elő a vásárlóknak, ám ennyi idő alatt a folyamat nem játszódik le egészen. A kizárólag zsugorodásból eredő repedések azonban nem veszélyeztetik az épület állékonyságát, ezt nyugodtan állíthatom. — És a nagyon alacsony nyomószilárdság? Az építész szakemberek felteszik a kérdést, hogy szabad-e egyáltalán ilyen kevéssé terhelhető anyagból építeni? — A húsz kilopondos négyzetcentiméterenkénti érték valóban alacsony, de ez nem lenne gond. Ez az anyag ezt tudja, ehhez kell alkalmazkodnia a tervezőnek. A ■baj az, hogy erre a szigorú technológiai fegyelmet igénylő falazó eljárásra még nem érették eléggé nálunk a viszonyok. Szélesebb körben is igaz, hogy a magánerős építkezések fegyelmezetlenül folynak Magyarországon. Ezt jól mutatja, hogy háromszáz szúrópróbaszerűen ellenőrzött családi ház közül általában kétszáznegyvennél találunk kisebb-nagyobb kivitelezési hibát. A gázbeton viszont nem tűri a fegyelmezetlenséget. Nem nyugtattak meg az igazgatóhelyettes szavai. Nyugtalanságom legfőbb óka épp>en az a procedúra, ami Vékony Lajosok ügye kapcsán lezajlott, ők az Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat laboratóriumában végeztették az első anyag- vizsgálatot. A falból vett minták átlagos nyomószilárdsága eszerint még a 16 Mlopondot sem érte el négy- zetcentiméterenként. Csak a viszonyítás kedvéért teszem hozzá, hogy a B 30-as tégláé 150 körül van, de a vályog vagy az átlagos falazóhabarcs is a többszörösét bírja a Mezőtúron mért értéknek. A gyártó cég persze ezt az eredményt nem fogadta el. Következett az ÉMI, immár nemcsak „tanácsadóként”, hanem a vizsgáló szerepkörében. A szakvéleményt június 9-én postázták a tulajdonosnak — kilenc hónappial az után, hogy először látták a házon lévő repedéseket. Nem kapkodták el a dolgot! Az eredmény több mint „fiíi'kás”. A beépített gázbeton anyagminőségét nem vizsgálták, viszont megállapították, hogy a repedések oka részben anyagtulajdonság, részben p>edig falazási, kivitelezési pontatlanság. A dolog világos! A házat megnézték, anyagot nem vizsgáltak, de véleményt azt mondtak. Ráadásul hivatalosat. Folytatás a bíróság előtt!? * * * A Koszig Vállalat vezér- igazgatójával, Iffy Lászlóval is hosszan beszélgettünk a kialakult helyzetről. Pontos magyarázattal tulajdoniképpen ő sem tudott szolgálni a rep>edésekre. A cég Kazincbarcikán már évtizedek óta gyárt gázbetont, ennék fizikai tulajdonságai alig különböznék a gyöngyösvison- teiétól. A kazincbarcikaival nincs gond, az utóbbival viszont annál több. A vezérigazgató őszintén elmondta, hogy a keresleten máris érződik az anyag körül kialakult ellenérzés, s ez őket az okok kutatására, a kiút keresésére készteti. Talán az a baj, hogy nagyabb a blokkok mérete a szokásosnál, talán a méret- pontosság és a ragasztásos technológia teszi ilyen .kényessé” az anyagot. A gyár mindenesetre ebbe az irányba próbál lépni. Májustól már rövidebb blokkokat is gyártanak, s kihoznak egy jó hőszigetelő habarcsot, ami talán segít. Fejlesztés alatt van egy olyan vakolaitrend- szer, amely nem reped a zsugorodó gázbetonnal együtt, tehát esztétikailag elfedd a hibát. Sajnos csak esztétikailag! * * Az írás végefelé közeledvén illendő lenne immár ösz- szefogni az eddig meglehetősen kuszán lógó szálakat. Ez azonban végtelenül nehéz, hiszen a vélemények eltérnek, az érdekek pedig ütköznek e kérdésben. Adott egy falazóanyag, amiből kifogástalan lakások sokasága épült, ami ellen azonban rengeteg a panasz is. A gyártó jónak, modernnek nevezi termékét, a kivitelező szakemberek egyik fele dicséri, a másik viszont kárhoztatja az anyagot. És persze, itt van az építtető, aki nem tudja, mitévő legyen. A házak csak épülnek, a panaszok — egyelőre legalábbis — szaporodnak, a helyzet pontos tisztázása pedig egyre késik, A kérdés: meddig? L. Murányi László
