Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-03 / 132. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JÚNIUS 3. • • KÖZLEMÉNY a KGST-tagországok testvérpártjai gazdasági kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárai budapesti soros tanácskozásáról Budapesten rendezték meg 1988. június 1-jén és 2-án a KGST-tagországok kommunista és munkáspártjai gazdasági kérdésekkel foglalkozó központi biozttsági titkárainak soros tanácskozását. A találkozón részt vett Grisa Filipov, a Bol­gár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Jozef Lénárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB elnökségének tagja, a KB titkára, Rudolf Rohlicek, a KB tagja, a kormány elnökének első helyettese, Csehszlovákia állandó KGST-képviselője; Lionel Soto Prieto, a Kubai Kommunista Párt KB titkára; Marian Wozniak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB PB tagja, a KB titkára, Wladislaw Gwiazda, a külgazdasági kapcsolatok minisztere, a Lengyel Népköztársaság állandó KGST-képviselője; Németh Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Marjai József, a KB tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képviselője; Demcsigyin Molomdzsamc. a Mongol Né­pi Forradalmi Párt KB PB tagja, a KB titkára, Mjatavin Peldzse, a KB-tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Mongol Népköztársaság állandó KGST-képviselője; Günter Mittag, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára, Günther Kleiber, a KB PB tagja, a Minisztertanács elnökhélyettese, az NDK állandó KGST- képviselője; Ion Radu, a Román Kommunista Párt KB Poli­tikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, a KB titkára; Nyikolaj Szljunykov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Alekszej Anto­nov, a KB tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Szov­jetunió állandó KGST-képviselője; Vu Oanh, a Vietnami Kommunista Párt KB titkára. A tanácskozás munkájában részt vettek a testvérpárok központi bizottsági osztályvezetői és osztályvezető helyette­sei is. A résztvevők elvi kérdése­ket vitattak meg és tapaszta­latcserét folytattak a KGST- tagországok műszaki-tudo­mányos fejlesztési Komplex Programjának megvalósítá­sával kapcsolatos munkáról, a tudományt és a technikát érintő párhatározatokról, a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás kidolgozás alatt álló kollektív koncepciójá­ról. Véleményt cseréltek az együttműködés és a szocia­lista gazdasági integráció időszerű kérdéseiről. A tanácskozás résztvevői tájékoztatták egymást az or­szágaikban megvalósuló tu­dományos és műszaki fej­lesztés eredményeiről és idő­szerű feladatairól, kiemelt fi­gyelmet fordítva a legújabb eredmények népgazdasági el­terjesztésére. A testvérpártok központi bizottsági titkárai megállapí­tották, hogy a KGST-tagor­szágok műszaki-tudomá­nyos fejlesztési komplex programjával kapcsolatos feladatok végrehajtásában megjelentek az első eredmé­nyek, amelyeket a termelés­ben hasznosítanak. Ezzel együtt aggodalmukat fejez­ték ki az eddig elvégzett munka gazdasági hasznossá­gának elégtelensége, vala­mint a komplex program egyes kiemelt témaköreiben tapasztalható lemaradás mi­att. Hangsúlyozták a tudo­mány és a technika terüle­tén kialakított együttműkö­dés hatékonysága növelésé­nek a szükségességét. A ta­nácskozás résztvevőinek vé­leménye szerint jelenleg el­sőrendű feladat, hogy a tar­talékokat és az erőfeszítése­ket azokra a problémákra koncentrálják, amelyek megoldása rövid távon tech­nológiai áttörést eredményez, képes forradalmasítani a ter­melést, és ennek alapján lé­nyegesen növelni annak ha­tékonyságát. Ezt hivatottak elősegíteni azok, a komplex program keretében előkészí­tés alatt álló tudományos­termelési és technblógiai tervek, amelyek átfogják az innovációs ciklus ' egészét — a kutatástól és a fejlesztés­től a termelésig és a kész­termékek értékesítéséig. A testvérpártok erőfeszítései­nek egyesítése a tudomá­nyos-műszaki haladás ki­emelt feladataira elősegíti a gazdaság struktúrájában szükséges változásokat, az élenjáró, pozíciók elérését a tudományban, a technikában, a termelésben a nép jólété­nek további növelése érde­kében. Megállapították, hogy a nemzetközi szocialista mun­kamegosztásnak a KGST ke­retében készülő kollektív koncepciója hivatott arra, hogy távlatában biztosítsa az átmenetet az együttműködés minőségileg új szintjére. A kapcsolatok bevált formái megőrzésével a szocialista tervgazdaság, a gazdasági eszközök, az áru- és pénz­viszonyok előnyeinek teljes érvényesítése, valamint a gazdasági szervezeteknek az együttműködésbe történő széles körű bevonása mel­lett, előtérbe kerülnek a ha­tékonyság kritériumai. Megfogalmazódott az a vé­lemény, hogy a kölcsönös együttműködés, a termelési kooperáció és a szakosodás fejlesztésekor és elmélyítése­kor az egyes országokban lét­rehozott gazdasági és . mű­szaki-tudományos potenciál­ból, valamint az anyagi és munkaerőforrások, a terme­lő kapacitások leghatéko­nyabb hasznosításának szükségességéből kell kiin­dulni. A találkozó résztvevői ki­fejezték véleményüket, hogy a koncepció megvalósitása — részben a kölcsönös érdeklő­désre számot tartó konkrét kérdésekben a termeléssza­kosításról és kooperációról kidolgozott programok és megállapodások alapján — elősegíti a szükséges feltéte­lek létrejöttét a KGST-tag­országok gazdasági teljesítő­képességének állandó növe­léséhez. exportlehetőségeik bővítéséhez, világgazdasági pozícióik /negszilárdításá- hoz. Ennek célja az is, hogy hozzájáruljon a KGST-tag­országok fejlettségi szintje fokozatos kiegyenlítési folya­matának meggyorsításához; mindenekelőtt a Vietnami Slzocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság és a Mon­gol Népköztársaság, illetve az európai KGST-országok' között. Pozitívan értékelték az európai KGST-tagországok, valamint a Vietnami Szoci­alista Köztársaság, a Kubai Köztársaság és Mongólia kö­zötti sokoldalú együttműkö­dés speciális komplex prog­ramja kidolgozásának mene­tét, szoros összefüggésben a nemzetközi szocialista mun­kamegosztás kollektív kon­cepciójával. Az e programok­ban előirányzott intézkedé­sek megvalósítása arra irá­nyul. hogy aktívabban von­ják be a három államot a termékszakosításba és koo­perációba, a szocialista gaz­dasági integrációba, az előt­tük álló elsőrendű gazdasági és társadalmi feladatok meg­oldásába. A testvérpártok képviselői síkra szálltak a kölcsönös együttműködés és a szoci­alista gazdasági integráció, valamint az ezek mechaniz­musának fokozatos tökélete­sítésével kapcsolatos konk­rét lépések mielőbbi tanul­mányozásáért és egyezteté­séért. Hangsúlyozták a KGST-tagországok gazdaság- politikája és tudományos­műszaki politikája egyezteté­sének jelentőségét azokon a területeken, amelyek a köl­csönös együttműködéssel, il­letve az érdekelt országokkal kapcsolatosak, valamint a társadalmi-gazdasági fejlesz­tés más területein is. Ki­emelték a népgazdasági terv- koordináció — mint az egyeztetés fő eszköze — kor­szerűsítésének a fontosságát. A vállalatok és az egyesülé­sek bevonása a tervkoordi­nációba, amit a jövőben is a központi tervező szervek irá­nyításával végeznek, a test­vérországok együttműködé­sének fontos mozzanata lesz. Ezt megalapozza a KGST-tagországok gazdál­kodó szervezetei közötti köz­vetlen kapcsolatok fejlődése is. Véleménycserét folytattak az árképzés, valamint a KGSIT-tagországok közötti együttműködés valutáris- pénzügyi és más gazdasági eszközeinek szakaszos kor­szerűsítéséről. A találkozó résztvevői tá­mogatásukról biztosították a moszkvai legfelsőbb szintű szovjet—amerikai tárgyalá­sokon képviselt szovjet ál­láspontot, és reményüket fe­jezték ki. hogy e tárgyalások eredményei hozzájárulnak a nemzetközi helyzet további javításához, mindenekelőtt a fegyverkezési hajsza és a le­szerelés kérdéseiben az elő­relépés meggyorsításához. Ez lehetővé tenné a katonai ki- ádások lényeges csökkentését és az így felszabaduló eszkö­zök átirányítását a békés al­kotás és fejlesztés céljaira. A tanácskozás résztvevői ismételten megerősítették or­szágaik eltökéltségét, hogy a jövőben is az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján fejlesztik gazdasági és tu­dományos-műszaki kapcsola­taikat valamennyi szocialis­ta állammal, a fejlődő or­szágokkal és társadalmi rendszerünktől függetlenül más államokkal is. A találkozón kiemelték a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa és az Európai Gazdasági Közösség közötti hivatalos kapcsolatok közel­gő létrehozásának és az er­ről szóló nyilatkozat aláírá­sának a fontosságát. Ismételten megerősítették, hogy továbbra is szükség van a fejlődő országok elmara­dottságával és külső eladó­sodásával kapcsolatos prob­lémák megoldására, igazsá­gos és demokratikus alapon új nemzetközi gazdasági rend megteremtésére. A tanácskozást alkotó, elv­társi légkör, a barátság és a kölcsönös megértés jelle­mezte. (MTI) Befejeződött a moszkvai csúcstalálkozó (Folytatás az 1. oldalról) kérte Reagant és feleségét, hogy az Egyesült Államokba visszatérve tolmácsolják az amerikai népnek a Szovjet­unió népeinek legjobb kíván­ságait, Jó utat. Elnök úr. Reagan uszony, viszontlátás­ra — fejezte be beszédét a szovjet vezető, jó egészségei kívánva a búcsúzó vendé­geknek. Megindultan lépett, a mik­rofonhoz az amerikai elnök, aki először a meleg vendég­szeretetért mondott köszö­netét a Gorbacsov házaspár­nak, s rajtuk keresztül a szovjet népnek. Hangoztatta, hogy barát­ként is búcsúzik, nemcsak a főtitkár és felesége, hanem az egész szovjet nép barátja­ként. Így érez a szovjet nép iránt az amerikai nép is. — Remélem — fejezte be bú­csúbeszédét Ronald Reagan —, hogy találkozóink ered­ményeként új kor, a béke kora köszönt ránk. A beszéd után Mihail Gorbacsov és felesége a ven­dékekkel kart karba öltve sétált a Kreml palotájának bejáratához, s ott köszönt el a gépkocsiba beszálló Ro­nald és Nancy Reagantól. A Kremlből az amerikai vendégek kocsija a szovjet főváros esőben ázó vnukovói repülőterére hajtott. Itt először a felsorakozott díszőrség parancsnoka tett jelentést az elnöknek, majd felhangzott az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió him­nusza. Ronald Reagan And­rej Gromikónak. a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nöksége elnökének társasá­gában ellépett a díszszázad sorfala előtt, majd elköszönt a búcsúztatására megjelent hivatalos személyiségektől. Köztük volt Eduard Sevard- nadze külügyminiszter és Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára. A díszszázad elvonulása után Andrej Gromiko az el­nöki különgép lépcsőjéhez kísérte a vendéget, ' akitől kézszorítással búcsúzott el. A repülőgép ajtajában Reagan elnök és felesége mosolyog­va intett búcsút Moszkvá­nak. A brit tv-állomások csü­törtökön reggel egyenes adásban közvetítették a Kremlből Ronald Reagan búcsúztatását. Az Egyesült Államok elnöke helyi idő szerint délben érkezett két­napos látogatásra London­ba, ahol elsőként legközeleb­bi szövetségesét, Marga­ret Thatcher brit kormány­főt tájékoztatta a moszkvai csúcstalálkozó eredményei­nek amerikai megítéléséről. Délután II. Erzsébet ki­rálynő a Buckingham palo­tában fogadta a Reagan-há- zaspárt. Este Thatcher asz- szony munkavacsorán látta vendégül miniszterelnöki re­zidenciáján Reagan elnököt és feleségét. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt el­nöke, csütörtökön interjút adott a finn Yle televízió „A Studio” című politikai ma­gazin műsorának. PRÁGA Cseheszlovákia bővíteni akarja a politikai és gazda­sági kapcsolatokat Kínával, a KNDK-val és Mongóliával — jelentette ki Milos Jakes, a CSKP KB főtitkára, beszá­molva távolkeleti körútjá­ról. Kínában tett látogatását mindenekelőtt a reformok tanulmányozása, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság és Mongólia vezetőivel folytatott tárgyalásait pedig a gazdasági kapcsolatépítés szempontjából tartotta jelen­tősnek. BONN Az észak-hesseni Borken— Stolzenbach szénbányában bekövetkezett súlyos szeren­csétlenség után a mentőala­kulatok eddig 31 holttestet hoztak a felszínre. A Deutschlandfunk nyu­gatnémet országos rádióállo­más tegnapi jelentése sze­rint az eltűntnek nyilvání­tott személyek életbenmara- dására alig maradt remény. A vágatokban a levegő olyan mérgező, hogy lehetetlen a lélegzés — közölte a bánya-' üzem vezetősége. Szűrös Mátyás nyilatkozott Magyar vélemény a csúcstalálkozóról Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a moszkvai szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó befejezése alkalmából csütörtökön nyi­latkozatot adott a Magyar Távirati Irodának. ön szerint e csúcstalálko­zó mit jelent a magyar érde­kek szempontjából? — A két világhatalom kapcsolatainak javulása to­vább erősíti a kedvező lég­kört, hozzájárul a nemzet­közi .viszonyok demokratizá­lásának folyamatához. Ez természetesen tovább széle­síti külpolitikánk cselekvési terét, javítja két- és sokol­dalú együttműködésünk el­mélyítésének lehetőségeit. Nem kell külön bizonygat­nom, mennyire fontos szá­munkra minden előrelépés a fegyverzetkorlátozás és le­szerelés területén, különös tekintettel az európai hagyo­mányos haderők és fegyver­zetek csökkentésére. Ma­gyarország mélységesen ér­dekelt abban, hogy azon or­szágok közé kerüljön, ame­lyek a megállapodások ered­ményeként elsőként csök­kenthetik a fegyveres erőket területükön. A nemzeti-nemzetiségi kérdésben vallott elvi állás­pontunkkal összefüggésben határozottan támogatjuk az XXIII. János, a békepápa Enyhülést hozott az egyházpolitikában XXIII. János pápa megállíttatta gép­kocsiját, kiszállt, és sétálni indult. Ma­gántitkára hiába óvta őt attól, hogy el­hagyja a Vatikánt, János szeretett sé­tálgatni, s nagyokat szippantani , a friss levegőből. x — Hány ember hal meg az utcán, Don Loris! Semmi szörnyűség nincs abban, hogy a pápa is az utcán haljon meg — mondotta titkárának, s folytat­ta útját. Pedig öreg volt már, s beteg, de János pápaként is megmaradt Giu­seppe Roncallinak, az egyszerű berga- mói paraszt gyermekének, a nép fiá­nak, s nem tartotta szentségtörésnek, ha fenséges lábaival á római kövezetei rótta. XXIII. János pápa egyébként is számtalan meglepetéssel szolgált a Kú­ria vezetőinek, s egyben az egész vi­lágnak. Három évvel pápává választá­sa után, 1961 végén azzal lepte meg a világot, hogy közvetlen kapcsolatba lé­pett a Szovjetunióval, s ezzel vette kez­detét az enyhülés korszaka az egyház- politikában. 1963. március 7-én kihall­gatáson fogadta Hruscsov lányát és vejét. aki akkor az Izvesztyija főszer­kesztője volt., Alig öt héttel e találkozás .után XXIII. János közzétette híres- Pacem in Terris kezdetű enciklikáját, amely­ben az enyhülés és a békés egymás mel­lett élés jegyében meghirdette az egy­ház együttműködését a világgal, bele­értve a világba a szocialista országokat is. Forradalmi megnyilatkozás volt ez Szent Péter trónusának birtokosától, hiszen korábban éles — s áthidalhatat­lannak tűnő — szakadék választotta el egymástól a Pápai Államot és a szoci­alista országokat. János azonban szá­molt a realitásokkal, s bár kijelentette: az ateizmus elfogadhatatlan az egyház számára, de felismerte, hogy a kommu­nistákkal való együttműködés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is. Még ennél is nagyobb meglepetést keltett az 1961. december 25-én tett be­jelentése, amikor összehívta a II. Vati­káni Zsinatot. Hetven dokumentumot készítettek ele arra, hogy a zsinaton megvitassák azokat. A várakozás óriá­si volt, a római lapokat „Lakást kere­sek fürdőszobával, telefonnal, oltárral'’ szövegű hirdetések árasztották el. 1962. október 11-én azután ünnepélyesen be­vonultak a zsinati atyák. 2540-en a Szent Péter Bazilikába. A főpapok ak­kor még minden bizonnyal nem tudták, t\ogy a XX. század egyháztörténetének legjelentősebb eseményére érkeztek, ahol olyan dolgok történnek majd, ami­re még nem volt példa. — Slzörnyű — kiáltotta már az első nap egy résztvevő, amikor a zsinati atyák elfogadták, hogy a nem katoli­kus egyházak képviselői is részt vehes­senek a zsinat minden ülésén. A meg­hívásnak 18 nem katolikus egyház tett eleget, s képviseltette magát. A zsina­tot maga a pápa nyitotta meg, 45 per­cig beszélt. „Mi nem azért jöttünk ide, hogy felülvizsgáljuk vallásunkat és doktrinális kérdéseket vitassunk meg — jelentette ki — komolyan kell vi­szont foglalkoznunk az egyház korsze­rűsítésével, a modern világ követelmé­nyeinek megfelelően.” XXIII. János már a megnyitón kije­lölte egy, a világra nyitott egyház út­ját. Kijelentette, hogy az egyháznak meg kell értenie a világ fejlődését és csatlakoznia kell ahhoz. Határozottan kiállt új dogmák elfogadása ellen, s a zsinat valóban úgy lett korszakalkotó jelentőségű, hogy egyetlen dogmát sem hozott. XXIII. János, a „békepápa” a zsinat befejezését már nem érhette meg, ép­pen 25 esztendővel ezelőtt, 1963. júni­us 3-án hunyt el, 82 éves korában. Alig öt éves pápai uralkodása alatt be­bizonyította. hogy az egyház kimozdít­ható a mozdulatlan konzervatizmusból, s ezzel olyan történelmi cselekedetet hajtott végre, amelynek szelleme máig hat. Kovács Tamás emberi jogi problémáknak a szovjet—amerikai kapcsola­tokban mutatkozó újszerű kezelését. Ennek megkülön­böztetett jelentőséget tulaj­donítunk a népek és embe­rek közötti zavartalan érint­kezés szavatolása okán is, amely elválaszthatatlan a magyar külpolitika demok­ratizálására irányuló törek­véseinktől. Ügy gondolom, nem túlzás azt állítani: a‘ moszkvai csúcstalálkozó eredményei összességükben hozzájárul­tak ahhoz, hogy kedvezőbb nemzetközi feltételek köze­pette munkálkodjunk az or­szágos pártértekezleten meg­határozott tennivalók valóra váltásán. Végül engedje meg: lesz-e újabb Gorbacsov—Reagan- csúcs, netán Budapesten? — Nem szeretnék jóslások­ba bocsátkozni, de vélemé­nyem szerint egyelőre min­den jel arra mutat, hogy le­het. Ami a budapesti hely­színt illeti, elmondhatom, hi­vatalos felkérést még nem kaptunk. Talán nem sze­rénytelenség kijelenteni, hogy adott esetben figyel­mes és jó házigazdák len­nénk. S ha már egyszer egy NATO-országban, Izlandon sor került csúcstalálkozóra, miért ne lehetne legközelebb az egyensúly kedvéért éppen Magyarországon ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom