Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

1988. JÚNIUS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Diplomával az istállóban II gazda szeme hizlalja a jószágot A szolnoki Bokodi László szakképzettségét tekintve üzemmérnök. Mégis minden nap. délután fél ötkor ko­csiba száll és jó barátjával Zajacz Mártonnal — aki szakmunkás — a hét kilomé­terre fekvő Abonyi úti ta­nyájukra hajt. A terület egy kis magyar holdnyi, azaz ezerkétszáz négyszögöl, rajta ólak, temérdek jószággal. A teljesség igénye nélkül most is rendszeresen várja itt a porciót huszonkét hízóbika, hét borjú, jónéhány juh, no, meg némi elrettentésül hat, a vendégekre az átlagosnál jobban acsarkodó eb. A fél öttől kezdődő napi program rendkívül változa­tos: almozás. trágyakihordás, etetés, itatás, az istállók tisztántartása. Bizony ko­Agroinnova Közös Vállalat osztályvezetője. Igaz. neki már eddig is meglehetősen változatosnak bizonyult az élete, hiszen volt a sörpa­lackozó, majd a szolnoki sportcsarnok vezetője, illet­ve a Tiszaföldvári Lenin Té- esz üzemvezetője. A tanya egyik részéhez örökségként jutottak hozzá, míg a többi részt megváltot­ták, azaz megvásárolták. Mindehhez hozzájárult még egy dolog: az állatok feltétlen szeretete. Szó sze­rint igazi jószágbolondok, és jellemző, hogy ezért a Bora nevű legelső, már „nyugdí­jasnak” számító tehenüktől is képtelenek megválni, hol­ott a jámbor magyar tarka legfeljebb ma nosztalgiát, mint konkrét hasznot jelent. Gazdák szeme hizlalja a jószágot, jobban mondva a bikát romsötét ereszkedik a tanya köré, mire kilenc-fél tíz kö­rül befejezik a munkát, őrizetlenül azért nem ma­rad a porta, lakik ott egy ember, no, meg az éber ku- tyafalka miatt nem érdemes még laposkúszásban sem kö­zeledni a birtokhoz. Oda, amelynek egyik csodája az épületek fölé magasodó szél­kerék. amelyik szeles órák­ban megfelelő irányba for­gatva a vizet húzza a jószá­goknak. Ugyanis a tanyához két fúrott kút is tartozik, amire nagy szükség van, hi­szen efféle intenzív jószág­tartás napi sok-sok hekto­liter víz nélkül elképzelhe­tetlen. Vajon miért választották ezt az életmódot, noha nap­közben mindketten dolgoz­nak, hiszen Marci a Kőolaj- kutató Vállalat elismert szakembere, míg László az A haszonnál maradva er­ről még nem beszélhetünk, hiszen a verejtékükkel szer­zett forintokat rögtön újabb jószágokba, gépekbe, létesít­mények, istállók építésébe fektetik. A legnagyobb öröJ met az okozza, hogy termé­szetközeiben végzik az egyik legősibb emberi munkát, a jószágtartást. Ezek a nem könnyű fizikai munkával eltöltött órák szinte feltöl­tik személyiségüket, és cso­dák csodája, az álmatlanság azóta messze nagyívben el­kerüli őket. Egyszóval jobb a közérzetük. Nem beszélve arról, hogy a gyerekek is szinte újjászületnek a pusz­tán. A városi finnyásságot a panellakás emeletein hagy­ják, és kinn még a szalonna is finomnak bizonyul. Azt még mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a konyhai ellátást ez a porta illetve a jószágállomány biztosítja. Ugyanis a borjú­tenyésztésen és a bikahizla­láson kívül hízókat, birká­kat nevelnek, tyúkokat tar­tanak, de zöldségfélékért sem a városi piacot keresik fel. Ámbár az „áldozat” sem csekély, hiszen a háztáji jó­szágok szombaton, meg va­sárnap is etetést, itatást, gondozást igényelnek, s ha valamelyikőjük nem ér rá, mondjuk egyhetes elfoglalt­sága adódik, nyugodtan el­mehet. A másik helyettesíti, és ezt alkalomadtán majd viszonozza, ahogyan jó, vá­rosban lakó barátokhoz illik, akik tulajdonképpen nem tettek mást, mint megvaló­sították gyermekkori álmai­kat. No, meg ha majd vala­mikor minden a terveik sze­rint alakul, nem csak a kö­zösség jár jól. de egyéni hasznuk is származik belőle. D. Szabó Miklós Bokodi László a szarvasmarhákat eteti. (Fotó: Mészáros) Hazaérkezett Húszezer kilométer az Atrika-expedíció a fekete kontinensen Szombaton, a déli órák­ban a MALÉV járatán haza­érkezett a tudományos Afri- ka-expedíció hathónapos ke­let-afrikai útjáról. A külön­féle tudományágakat képvi­selő tizenegy magyar kuta­tó három felújított Toyota terepjárón több mint húsz­ezer kilométert tett meg Tanzániában, Kenyában, Ruandában és Burundiban, valamint Kelet-Zairében. Az expedíciót Gábris Gyu­la, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem természetföld­rajzi tanszékének adjunktu­sa és helyettese, Lerner Já­nos, a térképészeti tanszék adjunktusa vezette. Tagjai voltak: Vojnits András zooló­gus, a Természettudományi Múzeum gyűjteményvezető­je, F. Nagy Géza, az ÉLTE és Sárkány Mihály, az MTA néprajzi kutatócsoportjának tudományos munkatársa, Po_ koly Béla térképész, Kuba- sek János geográfus, Juhász Árpád és Galácz András geo­lógusok. Ők ketten félidő­ben váltották egymást Kenya fővárosában, Nairobiban. Az expedíció „egyszemélyes for­gatóstábja” Sáfrány József, az MTA Natura szerkesztősé­gének munkatársa volt. Á Tanzániában tanító Pócs Ta­más botanikus Dar es-Sa- laamban csatlakozott a ku­tatókhoz, akiknek egészsége fölött Varga József, a Weil Emil Kórház orvosa őrkö­dött. A nagyszabású tudományos vállalkozást a hazai intéz­mények és vállalatok, vala­mint a MALÉV és a Swissair támogatta. Az expedíció ta­valy december közepén ér­kezett a tanzániai Dar es- Salaamba. Bázisa az észak­tanzániai Arushában volt. Az útvonal részben a nagy magyar Afrika-utazó, Teleki Sámuel száz éve megtett fel­fedező útját követte. A ku­tatók jártak Kelet-Afrika hegyóriásain, a Merun és a Kilimandzsárón, a Kenyán és az Elgón. Lerner János és Sáfrány József feljutott Af­rika „tetejére” az 5895 mé­ter magas Uhuru csúcsra is. A Natron és a Manyara-tó vidékén a kelet-afrikai árok­rendszert és a hasadékvöl­gyet kísérő vulkánosságot ta­nulmányozták. Az expedíció négy tagja megmászta a maszaik által szent hegyként tisztelt Ol Doinyo Lengai vulkánt is, amelynek utolsó kitörése 1983-ban volt. Az expedíció február közepétől április végéig tartózkodott Kenyában, ahol a többi kö­zött az ország félsivatagos északi tájain felkeresték a Teleki Sámuel által felfede­zett Rudolf és Stefánia tava­kat,, valamint az utazó ne­vét őrző Teleki-vulkánt is. Az expedíció Kenyából arushai bázisára visszatérve két kelet-afrikai törpeállam­ba, Ruandába és Burundiba utazott, ahol a Virunga vul­káncsoportot tanulmányoz­ták, és ebből a célból Zaire keleti részén is megfordul­tak. Az expedíció egy cso­portja eljutott a Kongói-me­dence őserdejébe is. ahol megfigyeléseket és gyűjtése­ket végzett. , Útjuk befejező szakasza a Tanganyika-tótól a Szeren- geti Nemzeti Parkon és a Ngorongoro vulkáni vidéken keresztül vezetett Dar es-Sa- laamba. A kutatók tanzániai és kenyai szakemberekkel is együttműködtek, s egy-egy útra elkísérték őket a ven­déglátó országok kutatói is. Az expedíció által gyűjtött földtani, botanikai, zoológiái és néprajzi anyagokat au­gusztus közepén szállítják Magyarországra, s azok fel­dolgozás után az ELTE és múzeumok, valamint tudo­mányos intézetek birtokába kerülnek. Villanymotorok tekercselésével és egyedi tokozott elosztó-szerelvények gyártásával foglal­kozik a Túrkevei Városgazdálkodási Vállalat villanyszerelő részlege. Évente több mint 20 millió forintos árbevételt produkálnak (Fotó: T. Katona László) A jövő évben Négyezer új fogyasztóhoz jut el a földgáz Egyeztették terveiket a Tigáz és a megyei tanácsok Ófalui atomtemető Elutasították a fellebbezést Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium elutasí­totta a Paksi Atomerőmű Vállalat fellebbezését az Ófalu térségébe tervezett ra­dioaktív hulladéktároló te­rületfelhasználása ügyében, és helybenhagyta a Baranya Megyei Tanács építési és víz­ügyi osztályának elsőfokú döntését, amely nem járult hozzá a területfelhasználási engedély meghosszabbításá­hoz. A fellebbezés érveit cáfol­va az elutasítás indoklása le­szögezi, hogy az ÉVM illeté­kes főosztálya a területfel­használási engedélyezési el­járást már két évvel ezelőtt lezárta, ezért a hosszabbítá­si kérelmet már új eljárás keretében és az időközben módosított Országos Építés­ügyi Szabályzat előírásai sze­rint bírálták el — helyesen. Ismeretes, hogy a terület alkalmasságára vonatkozóan kétségek merültek fel, ame­lyeket mérlegelve a megyei építési osztály — mint szak­hatóság — nem járult hoz­zá a létesítési engedély kia­dásához. s a főfelügyelőség elsőfokú döntése a szakható­sági állásfoglalást idézve utasította el a kérelmet. Az elutasítás indoklásában töb­bek között megállapították, hogy a tervezett hulladékle­rakó 500 meteres sugarú kör­zetében több forrás is fakad, a talajon átszivárgó víz a sugárzó anyagok 600 éves le­bomlási ideje előtt a felszín­re juthat. A helyi tanácsok minden évben az esztendő első hetei­ben jelentik be a területileg illetékes gázszolgáltató vál­lalatnál. hogy a következő évben melyik településeket, a községek és városok me­lyik utcáit kívánják bekap­csolni a gázellátásba, terü­letükön hány új gázfogyasz­tóra lehet számítani. Ezek­nek az adatoknak a megis­merése után kezdték meg munkájukat az idén is a Tigáz két megyében — Szol­nokban és Nógrádban — dolgozó üzemigazgatóságá­nak szakemberei: a gázszol­gáltatási igényeket „szem­besítették” a műszaki és gazdaságossági feltételekkel. A két megyében 25 települé­sen vizsgálták meg. hogy az 1989-es települési tervek az említett kritériumnak (pél­dául az úgynevezett védőtá­volság megléte vagy a város gázátadó állomásának leter­heltsége ) eleget tesznek-e, majd az üzemigazgatóság koncepcióját: hol, milyen ütemben kezdődhet jövőre a gázszolgáltató hálózat fej­lesztése. Ezeket a vállalati elképze­léseket egyeztették tegnap a szolnoki üzemigazgatóság ve­zetői a két megyei tanács fő­energetikusaival. A vállalati szakemberek elmondták, hol milyen akadályokat kell megszüntetni, hogy a városi, községi hálózat fejlesztési el­képzeléseket valóra válthas­sák, hogy új fogyasztók be­kapcsolására jövőre hol nem számíthatnak. (Mezőtúron és Túrkevén például — az át­adó állomás kapacitásának szűkössége miatt — legfel­jebb csak néhány új fo­gyasztóhoz juthat el jövőre a földgáz, de nem sokkal jobb a helyzet Űjszászon és Zagy- varékason sem.) A tegnapi feladategyezte­tőn elhangzottak szerint jö­vőre a két megyében mint­egy 6 ezer új fogyasztóhoz jut el a vezetékes gáz, ebből 4200 fogyasztó lesz Szolnok megyei. A legjelentősebb fejlesztések az országos gáz­hálózatba az idén év végén bekapcsolódó Balassagyar­maton (1989-ben itt 1200 „be­kötést” kell elvégezni), illet­ve Szolnok megyében Rá- kóczifalván és Tiszaföldvá- ron lesznek. Miután a szolnoki üzem- igazgatóság a megyei taná­csok illetékeseivel egyeztet­te a jövő évi teendőket, a helyi tanácsokkal tárgyalják meg a feladatokat. Várható­an július végére döntik el, hogy a városokban és köz­ségekben pontosan hány új fogyasztó és mikortól élvez­heti a jövő évben a vezeté­kes gázellátás előnyeit. A REKARD Győri Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat téti gyárában új, saját fejlesztésű, aratógép gyártását kezdték meg. A bármely erőgépre felszerelhető gép a kényszerérett repcén kívül alkalmas a virágmagvak betakarítására is (MTI — Telefotó)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom