Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-16 / 143. szám

1988. JÚNIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Székesfehérvárott felépült a Videoton új márkaszervize. Az 1700 négyzetméter hasznos alapterületű létesítmény júniusban már fogadja az ügyfeleket. A Videoton Elektronika Leányvállalat — amely huszonöt márkaszerviz munkáját koordinálja — számos új szol­gáltatással bővíti hagyományos és garanciális tevékenységét. Többek között megkezdik a híradástechnikai berendezések, alkatrészek értékesítését, valamint a székesfehérvári vállalatnál készült televíziók, képmagnók köl (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) Országgyűlési bizottság ülése Tervszerű településfejlesztés Hiányos a hulladékkezelés jogi szabályozása Az 1987. évi településfej­lesztési és környezetvédelmi előirányzatok végrehajtásá­ról szóló jelentést, illetve a hulladékok hasznosításáról, kezeléséről és ártalmatlaní­tásáról szóló jogi szabályo­zás alapelveit vitatta meg az Országgyűlés településfej­lesztési és környezetvédelmi bizottsága szerdán a Parla­mentben Sltraub F. Brúnó el­nökletével tartott ülésén. Az egyes napirendi témák­kal foglalkozó előterjesztések — amelyeket korábban már kézhez kaptak a képviselők — rögzítik: tavaly a telepü­lések fejlődése fő vonalaiban a VII. ötéves középtávú terv­ben jóváhagyott célokat tük­rözte. A nagyvárosok, me­gyeszékhelyek fejlődése még mindig extenzív volt. Ezt a népesség további növekedése is jelzi, például Debrecen­ben, Szegeden. Kecskeméten, Nyíregyházán és Pécsett. Ezekben a városokban to­vább növekedtek az infra­strukturális feszültségek. Az aprófalvas területek népes­sége csökkent. A veszélyes hulladékok ár­talmatlanítását szolgáló program részeként folytató­dott a dorogi égetőmű köz­ponti építése, az aszódi hűl- / ladéklerakóhely beruházása az elképzelések szerint halad. Két megyében átmeneti tá­rolót építettek és Győrben folyékony hulladékot ártal­matlanító telepet helyeztek üzembe 1987-ben. A legérté­kesebb és legjobban veszé­lyeztetett területekből mint­egy 20 ezer hektárt nyilvání­tottak védetté. A termelési hulladékok hasznosításáról, kezeléséről és ártalmatlanításáról szóló jogi szabályozás alapelvei­ben rögzítik: a hulladé- . kokra vonatkozó hatá­lyos jogi szabályozás egyik hiányossága, hogy nincs köz­vetlen törvényi megalapo­zottsága. Legalább azt az alapelvet törvényi szinten kellene rögzíteni, hogy a hulladékok környezetkárosí­tás nélküli kezeléséért az a felelős, a hulladékokról an­nak kell gondoskodnia, aki­nek tevékenysége nyomán az keletkezett. A vitában felszólaló kép­viselők közül Horváth Mik­lós (Fejér megye) annak a véleményének adott hangot, hogy a településpolitikát az ipar szerkezetátalakításával összhangba kell hozni. Mint mondta, a jövőben várható­an azokba a városokba vándorolnak az emberek, amelyekben munkalehető­séget találnak. Király Zol­tán (Csongrád megye) a do­rogi hulladékégető művel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, a helybeliek kö­zül többen nem értettek egyet a beruházással. Meg­fontolásra ajánlotta: ezeket a beruházásokat a jövőben úgy tervezzék meg. hogy előtte alapos közvélemény­kutatást végezzenek. A termelési hulladékok hasznosításáról, kezeléséről és ártalmatlanításáról szóló jogi szabályozás alapelveivel •kapcsolatban Ábrahám Kál- inán környezetvédelmi és Vízgazdákodási minisztériu­mi államtitkár kiemelte: 'mintegy 5 ezer olyan anya­got tartanak nyílván, amely a környezetre nézve súlyos veszélyt jelent. A bírságolás nem kellően hatékony esz­köz a környezetszennyezés visszaszorítására, a szankci­onálásnál fontosabb, hogy a gyártási folyamatok során a jelenleginél kevesebb hulla­dék keletkezzék, illetve a vállalatok, üzemek minél többet hasznosítsanak az új­rafeldolgozható anyagokból. Szövetségek tiltakozása Az egyetemes kultúra, az emberi jogok, a Romániában élő nemzetiségiek azonosság­tudatának védelmében több szövetség emelte fel szavát a romániai falvak felszámo­lása ellen. A Magyar Zeneművészek Szövetségének Elnöksége el­határozta, hogy javasolja az Elnöki Tanácsnak: tegyen erőteljes lépéseket az Egye­sült Nemzetek Szervezeté­ben a Romániában élő ki­sebbségeket sújtó település­politikai döntések ellen. A Magyar Zenei Tanács hasonló tiltakozásra kéri a Nemzetközi Zenei Tanácsot az UNESCO legmagasabb fó­rumánál. Ugyancsak nemzetközi fel­lépést tart szükségesnek a román kormány szándékai­val szemben a Magyar írók Szövetségének Elnöksége is. A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudomá­nyi Intézete — csatlakozva az építőművészek és az írók állásfoglalásához — a hazai és a nemzetközi tudományos, valamint irodalmi élet kép­viselőihez és intézményeihez fordult: tegyenek meg min­dent a román kormány által meghirdetett intézkedések visszavonására. A Magyar Jogász Szövet­ség nyilatkozatában és a vi­lág jogász szövetségeihez el­juttatott felhívásában az em­beri jogok súlyos megsértésé­nek nevezte a romániai tele­pülésszerkezet erőszakolt át­alakítását, s ellene nemzet­közi tiltakozásra hívta fel a nemzetközi jogásztársadal­mat. (MTI) Megállapodás Rio Tintoval A Chemolimpex Külkeres­kedelmi Vállalat keretmeg­állapodást írt alá az Union Explosivos Rio Tinto spanyol vegyipari nagyvállalattal. A megállapodás értelmében a kereskedelmi kapcsolatokon kívül fejleszteni kívánják az Ipari és a műszaki együtt­működést a növényvédősze­rek, a műanyagok és az ipari robbanóanyagok területén. A Chemolimpex célja, hogy a fejlett tőkés országok nagyvállalataival közösen minél több magyar vegyipari termék számára szerezzen külföldi piacot. Négy év után Keresett cikk a Joiovit A Jászladányi Egyetértés Tsz 1984- ben hozta létre ipari ágazatát, ame­lyet a már korábban is működő gtjmi- üzemre alapozott. Az új helyre telepí­tett gumiüzem gépparkját bővítették, ugyanakkor fröccsöntő gépek beállítá­sával elkezdték a különböző műanyag termékek gyártását is. A női munka­erő lekötésére varrodát létesítettek, amely a Fővárosi Ruhaipari Vállalattól kapott bérmunkát. Az ipari ágazat az évek Során tovább fejlődött, építettek egy olaj ütőt, amely a szövetkezetben termelt napraforgóból készít étolajat, legutóbb pedig egy kiszerelő üzemet létesítettek. Az ágazat napjainkra jól funkcionáló, nyereséges vállalkozássá vált. Legkiterjedtebb kapcsolatokkal múlt­jából adódóan természetesen a gumi­üzem rendelkezik. Évente mintegy 14 millió forintos árbevételt ér el a kü­lönféle gumiárukból. Legnagyobb meg­rendelő a Jászberényi Hűtőgépgyár, amelynek különféle tömítőket, távtartó­kat, speciális alakzatokat szállítanak. Szintén állandó partner a Székesfehér­vári KÖFÉM, amelynek szövetbetétes gumiárukat, bakokat, karmantyúkat készítenek. A Skála kereskedelmi lán­colatnak egyéb termékeken kívül láb­törlőket és gépkocsikba használatos sárvédő gumitálcákat szállítanak. A közeljövőben különböző profilgumik gyártását tervezik, amelyek iránt nagy a kereskedelmi érdeklődés. A gépesítéssel jóval termelékenyebb lesz a kiszerelő üzem A fröccsöntő gé­peken habszifon és számítógép­alkatrészek egy­aránt készülnek A gumiüzemben bevezetik a pro­filgumik gyártá­sát (Kép és szö­veg : T. Katona László) A műanyagüzemre alapozták az olaj- ütő és a kiszerelő üzemet. Az itt gyár­tott flakonokban hozzák forgalomba ugyanis a napraforgó olajat és a Kő­bányai Gyógyszerárugyár termékét, az áljatok részére kifejlesztett Joiovit ne­vű vitaminkoncentrátumot. Ez utóbbi, úgy tűnik, jó vállalkozásnak bizonyult. A gyártól kapott koncentrátumot 0,1— 0,5 és 1 literes flakonokba töltik a ki­szerelő üzemben, amelynek kapacitása máris kicsinek bizonyult. A Joiovit után olyan nagy a kereskedelem ér­deklődése, hogy az eddigi kézi kiszere­lést gépesíteni kell, hamarosan félau­tomata töltőgépeket állítanak munká­ba. A gépesítéssel a kiszerelő üzem ár­bevétele várhatóan 60—70 millió forint lesz a jelenlegi 40 millióval szemben. Az ipari ágazat néhány év alatt iga­zolta létjogosultságát. Jelenleg a szö­vetkezet 300 milliós bevételének egy­negyedét adják — mindezt mintegy 9 millió forintos ágazati nyereséggel. Kettős kötöttségben anyák a munkavállalók piacán A hatvanas évek elején nagy sajtóvita bonta­kozott ki az alacsony szüle­tésszám, s a nyomában fel­lépő népességcsökkenés okairól. Ennek a szenvedé­lyes vitának is szerepe volt abban, hogy 1967-ben meg­született a gyermekgondo­zási segély intézménye, amely a gyermek három éves koráig lehetővé tette a nőknek a főhivatású anya­ságot, s ezzel összehasonlít­hatatlanul jobb feltételeket teremtett a gyermekvállalás­hoz. Az elmúlt két évtizedben évente 220—290 ezer nő ve­szi igénybe a gyest. A nyolc­vanas évek közepétől, a gyed bevezetésétől csaknem 90 százalékra emelkedett a kisgyermeküket otthon ne­velő anyák aránya. A gyes, illetve az azt fokozatosan felváltó gyed 1970-ben 1,2 milliárd, 1986-ban pedig 4,4 milliárd forint közkiadást jelentett. Két évtized során számos tapasztalat gyűlt össze erről a fontos társadalompolitikai intézményről, s ma már jó néhány tudományos igényű vizsgálat eredményei is ren­delkezésre állnak ahhoz, hogy megvonjuk a gyes mér­legét. A hatvanas évekbeli „ki­csi vagy kocsi” vita már ne­vében is jelezte: az ala­csony születésszámot sokan azzal magyarázták, hogy az anyagiak kerültek szembe a társadalom értékítéletében a gyermekvállalással. A gyes­től — amelynek vásárlóérté­ke bevezetésekor jóval kö­zelebb állt az átlagfizetések­hez, mint a későbbi idő­szakokban — sokan azt vár­ták, hogy a főhivatású anya­ság pénzbeli elismerése több gyermek vállalására serken­ti a családokat. Nos ez a remény csak részben valósult meg. Átme­netileg jelentősen nőtt ugyan a születések száma, és ha­sonlóképpen megugrott a né­pesedési görbe a hetvenes évek közepén, az újabb je­lentős népesedéspolitikai intézkedések nyomán, de a hosszú távú tendenciát nem sikerült megváltoztatni. Akárcsak a többi európai országban, az iparosítás, a nők tömeges munkába állá­sa, a városiasodás, az élet- színvonal általános emelke­dése a születésszám lassú, de folyamatos csökkentését váltja ki. A „kicsi vagy ko­csi?” alternatívájának ha­misságát jól példázza, hogy az NSZK-ban, a miénknél lényegesen magasabb élet- színvonalon sem sikerült a csökkenő gyermekvállalási hajlandóságot érdemben be­folyásolni. A demográfiai folyama­tok mélyreható elemzése so­rán bebizonyosodott, hogy a megszületendő gyermekek számát nem önmagában a család anyagi helyzete, sőt még csak nem is a lakás- helyzete dönti el. Ha ugyan­is ez igaz lenne, akkor a nagy jövedelmű, tágas laká­sokban élő magyar csalá­dokban tipikus lenne a 3— 4 gyerek. Márpedig ennek manapság épp a fordítottja az igaz, a rossz anyagi kö­rülmények között élők köré­ben van a legtöbb sokgyere­kes család. Sokkal nagyobb hatással van a népesedési helyzet alakulására a fiatalok jö­vőképe, hogy mennyire lát­ják biztonságosnak, előre tervezhetőnek maguk és gyermekeik sorsát. Jelentős hatásuk van továbbá a ha­gyományoknak — többgyer­mekes családban felnövők maguk is több utódot vál­lalnak —, sőt a vallási tra­díciónak is. Lengyelország­ban például mindenekelőtt az erős katolikus hagyomá­nyokkal magyarázható, hogy a legválságosabb időszakok­ban sem csökkent jelentő­sen a megszületett gyerme­kek száma. A gyes két évtizede alatt jelentős tapasztalat gyűlt össze arról is, hogy a főhi­vatású anyaság évei mi­ként hatnak az otthon cse­peredő gyerekekre, a csalá­dokra és magukra az anyák­ra. Egyértelműen bebizonyo­sodott, hogy az otthon ne­velt kisgyermekek keveseb­bet betegek, mint bölcsödés kortársaik, testi fejlődésük gyorsabb, harmonikusabb. Nem ilyen egyértelműek a kisgyermekek szellemi­pszichés fejlődésének ta­pasztalatai. Kétségtelen tény, hogy az anya a legjobb és végeredményben pótolha­tatlan gondozó a kisgyerme­kek számára, azaz általában kiegyensúlyozottabbak, ma­gabiztosabbak, lelkileg egészségesebbek a gyesen le­vő anyák kicsinyei, mint böl­csödés kortársaik. Csakhogy az otthon levő anyák nem elhanyagolható része szen­ved a gyes-neurózisnak el­keresztelt „betegségben”, amely talán nem is elsősor­ban testi-lelki, mint inkább társadalmi eredetű. Olyan nemzedékek leányairól, asz- szonyairól van itt szó, akiket magukat is a bölcsőde, óvo­da, napközi nevelt, akik igencsak soványka család ve­zetési ismeretekkel lépnek az első gyermek születésekor a háziasszonyi, anyai „pá­lyára”. Megszakad a kapcsolat a korábbi munkahellyel, álta­lában a baráti körrel is, el­maradnak az addig termé­szetesnek tartott szórakozá­si alkalmak. A huszonnégy órás anyagi szolgálat sok, erre teljesen felkészületlen fiatal nő számára túl nagy tehertétel, amelynek követ­kezményei megmutatkoznak a kisgyermekhez való vi­szonyban, türelmetlenséget szülnek. A gyes bevezetése sajátos, bonyolult helyzetet alakított ki a női munkavállalók „piacán”. Egyes elnőiese­dett és amúgy is munkaerő­gondokkal küzdő szakmák­ban, például a kereskede­lemben, a textiliparban, a pedagógusoknál, szinte meg­oldhatatlan problémákat okozott az elmúlt két évti­zedben, hogy az ott foglal­koztatottak 8—10 százaléka volt egyidőben távol munka­helyétől. A gyes tapasztalatai erő­sítették meg azt a felisme­rést, hogy a nők számára a mainál sokkal nagyobb kör­ben lenne szükség a bedol­gozás, a részmunkaidő, a ru­galmas munkaidőbeosztás széles körű eltejesztésére. Vagyis a munkavállalói és anyai szerepkör mai szigo­rúan elválasztott formáinak lazítására, közelítésére. Sajnos azonban a munkaerőpiacon még ma sem működnek igazán piaci viszonyok. Korántsem álta­lános az a felismerés, hogy a nőket hatékonyabban le­het foglalkoztatni, ha áthá- ríthatatlan anyai feladatai­kat nem állítjuk mindunta­lan szembe munkavállalói tennivalóikkal. Sokkal több gyesen, gyeden levő nő vál­lalna gyermeke gondozása mellett részmunkát, mint amennyien ezt ma megtehe­tik. A legutóbbi egy-másfél év súlyosbodó anyagi terhei a kisgyermekükkel otthon le­vőket két irányból különö­sen súlyosan érinthetik. Egy­re többen fognak minden bi­zonnyal rákényszerülni, hogy az anyagiak miatt korábban visszatérjenek munkájuk­hoz, mint tervezték, szeret­nék. Ugyanakkor fennáll ah- nak a veszélye, hogy a kis­gyermekes anyák, a gyesről éppen visszatértek lesznek a vállalati létszámcsökkenté­sek első „áldozatai”, mond­ván, ők gyakran betegeske­dő kicsinyeik miatt amúgy is „megbízhatatlanok”. P. É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom