Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-15 / 142. szám
1988. JÚNIUS 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei párt-vb napirendjén Lassan változnak a terméklisták Megkérdeztük az érdekelt vállalatokat Lesz-e hiány alkatrészekből? Ülést tartott tegnap a megyei párt-végrehajtóbizottság. A testület jogköröket határozott meg az egytestületű párt- bizottságok részére a tagfelvételek jóváhagyásához, a fegyelmi munkához. Tárgyalt a megyei párt-végrehajtóbizottság a megye ipari vállalataira és szövetkezeteire vonatkozóan a termékszerkezet változásának főbb jellemzőiről és a fejlesztésre vonatkozó vállalati elgondolásokról, kezdeményezésekről. Jelentés hangzott el arról, miként érvényesülnek a társadalmi, gazdasági kibontakozás programjával összefüggő követelmények a Szolnok Városi Pártbizottság kádermunkájában, a kádermunkát irányitó tevékenységében. A testület döntéseket hozott személyi kérdésekben, s jelentést hallgatott meg a végrehajtó bizottság legutóbbi ülése óta történt főbb eseményekről. Gyártmányainak hány százalékát tartja versenyképesnek a nemzetközi piacon? így szólt a kérdés 21 vállalatvezetőhöz — a válaszokat egy mellékletben összegezték az előterjesztői, annak a jelentésnek, amely a termék- szerkezetváltás folyamatát vette górcső alá, s adott számot róla a megyei párt-végrehajtóbizottságnak. A válaszok összegzése iggn tanulságos, hiszen termékeik 80 százalékáról vélekedtek úgy a gazdálkodók, hogy megállják helyüket a világpiaci mezőnyben. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a megyei székhelyű iparban előállított termékek 12—14 százalékát exportálják csupán, s amennyiben e mutatóhoz még hozzátesz- szük, hogy a megyében az ipari vállalatoknál előállított gyártmányok több mint 60 százalékának életkora 3- és 15 év közé esik, adódik a következtetés: a megkérdezettek kissé elfogultak voltak gyártmányaikkal szemben. .. Márpedig e téma, vagyis a termékszerkezet helyzetének valóságos elemzése, ebből a következtetések levonása, egyszóval a cselekvés elengedhetetlen. Ez a realitás — igény jellemezte a megyei párt-végrehajtóbizottság tegnapi ülését, ami nemcsak a kibontakoztatott vitában nyilvánult meg, hanem egyebek között abban is, hogy a testület úgy döntött: további elemzéseket kíván a felelősségteljes következtetések levonása, ebből adódóan a pártszervek tennivalóinak meghatározása. Mit mondanak a megyei párt-végrehajtóbizottság elé kerülő vizsgálat mutatói? A termékek megújulási folyamata 1980 óta megyénkben lassúbb, mint az ipar egészében. A termelők kisebb hányada jár élen jól példával a gyártmánylista folyamatos megújításában. E ténykedés nem elégíti ki a kibontakozás megvalósításához szükséges' követelményeket. A vizsgált állami ipar- vállalatoknál 1980 és ’85 között 305 új termék gyártása kezdődött meg szűkebb hazánkban — a termékskála bővült, tehát a „leépítés” sem megoldott. Nincs szégyenkeznivaló a termékszerkezetet illetően — hangzott el az egyik felszólalásban az ülésen,, bár a terméklista változtatása ülése (Folytatás az 1. oldalról) ipari teljesítmények négy és fél százalékkal növekedtek a tervezett öt százalékos csökkenéssel szemben. A közlekedési ágazat a népgazdaság személyi és áruszállítási szükségleteit számottevő fennakadás nélkül kielégítette az elmúlt évben, annak ellenére, hogy tovább romlott a hálózat es a járművek állapota, állandósulta',’ a létszámgondok és az időjárás sem volt kedvező. A Magyar Posta jó eredménnyel. zárta az elmúlt évet, valamennyi területén folytatódott a szolgáltatások korszerűsítése. A nem túlságosan élénk vitában hárman kértek szót. Második napirendi pontként a bizottság a lakásszövetkezetekről szóló törvényerejű rendelet tervezett módosítását vitatta meg. Hazánkban mintegy 142 ezer lőfegyvert — többségükben magánszemélyek birtokában lévő vadászpuskákat — tartanak nyilván a hatóságok, s becslések szerint ennél is több. csaknem 200 ezer légfegyver van a lakosság birtokában. A vadász- és a sportfegyvereknek, illetve más célokat szolgáló tűzfegyevereknek ez a jelentős — és az előrejelzések szerint egyre növekvő — száma is bizonyítja mennyire időszerű egy egységes ,. magasszintű jogszabály megalkotása, az ezekkel kapcsolatos kérdések megnyugtató a kor követelményeihez igazodó rendezésére — mondotta Földesi Jenő belügyminisztériumi államtitkár vitaindító felszólalásában az Országgyűlés honvédelmi bizottsága előtt. A testület keddi ülésén a belügyminiszter és az igazságügyminiszter közös előterjesztését tűzte napirendre a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló törvényerejű rendelet tervezetéről. A jogszabály-tervezet legfontosabb intézkedéseit ismertetve Földesi Jenő mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy bár a polgári életben használatos lőfegyverekre, lőszerekre vonatkozó előírások. engedélyezési eljárások jelentősen egyszerűbbé, gyorsabbá válnak, számos garanciát, biztonsági elemet is beépítettek a tervezetbe. Így például a képviselők teljes egyetértésével találkozott a törvényerejű rendeletben. illetve a végrehajtásáról intézkedő belügyminiszteri rendeletben egyaránt megfogalmazott álláspont: a lőfegyver vásárlása és tartása nem általános állampolgári jog; a polgári felhasználású lőfegyverek, és lőszerek gyártásához, forgalmazásához. vásárlásához, tartásához, javításához és hatástalanításához rendőrhatósági engedély kell. Az engedély megszerzésénél a jogszabálytervezet — a belügyminiszter kivételes engedélyét kivéve — megköveteli a 18 éves életkor betöltését, az orvosi szakvélemény szerinti egészségügyi alkalmasságot. és a fegyver kezeléséhez szükséges szakmai ismereteket. Ezzel párhuzamosan tételesen felsorolja a kizáró okokat is. Ugyanakkor köny- nyebbséget jelent az engedélyért folyamodóknak, hogy a végrehajtási rendelet tervezete decentralizálja az engedélyezési eljárást. A jogosultságot igazoló papírok kiadását a különféle igények szerint csoportosítva a Budapesti Rendőrfőkapitány- ság, a megyei rendőr-főkapitányságok, illetve a rendőka- pitányságok végzik. További újdonság, hogy a tervezet nem köti rendőrhatósági engedélyhez a légfegyver, illetve a gáz- és a riasztófegyver vásárlását, és tartását. A balesetek megelőzése érdekében az egyetlen kikötés, hogy ilyen eszközökkel csak a 18. életévüket betöltött polgárok rendelkezhetnek. Biztató helyzetkép a nyári betakarítás előtt — gondokkal az üzemekben, az ipari szövetkezetekben egyre sürgetőbb feladat. Ezzel ellentétben volt az a vélemény, miszerint nem szabad, hogy megtévesszen bennünket néhány kimagasló üzemi teU jesítmény, e témakört jellemző mutatók ugyanis azt bizonyítják, hogy az ipari üzemek és szövetkezetek jelentős hányadánál hathatós lépések kellenek a jelenlegi helyzet megváltoztatására, hiszen megyei viszonylatban, ami a termékszerkezet módosulását illeti, nincsenek az országos átlagot meghaladó eredmények. Tükröződik a vitában annak fontossága is, hogy a termék minősítésénél alapvető szempont a piac megítélése. Szükséges azonban annak elemzése is, miként befolyásolják a termék- szerkezet változását olyan, a társadalmi környezet munkára ható jellemzői, mint a bér, a munkakörülmények, a belső munka- és üzemszervezés, mint ahogyan az ülésen élesen megfogalmazódtak, a szakemberképzéssel kapcsolatos magasabb követelmények. A pártszerveknek pedig nem elegendő csupán a helyzetet elemezniük, ki kell dolgozni azokat a módszereket is, amelyekkel befolyásolják a kérdéses gazdasági folyamatot; szükséges, hogy maguknak a korábbi normatív tennivalókhoz operatív feladatot dolgozzanak ki, nem csupán a szemlélet formálásához vagy a cselekvés fő irányának meghatározásához, a szervező, orientáló munkához, hanem ahhoz is, hogy érvényesüljön a pártellenőrzés a termékszerkezet-váltás tennivalóinak esetében is. I SZQT-Ulésro Javaslatok a jelölőbizottságnak Kedden megtartotta alakuló ülését a SZOT elnöksége által megbízott jelölőbizottság, amelynek feladata, hogy előkészítse a június 21-i SZOT-ülésre a személyi javaslatokat. A bizottság úgy döntött, hogy — bár a Szakszervezetek Országos Tanácsa az alapszabály szerint jogosult a személyi ügyek eldöntésére — lehetőséget biztosít a szakszervezeti tagságnak, hogy közvetlenül eljuttathassa javaslatait a jelölőbizottsághoz. Környezetvédelfem és vízgazdálkodás Kollégium alakult Kedden tartotta alakuló ülését a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium kollégiuma. A testületet Maróthy László minisz-. tér azzal a céllal hívta életre, hogy a környezetvéde-j lem és a vízgazdálkodás irányításával, fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben rendszeresen állást foglaljon, segítse a döntések előkészítését. Hamarosan megint itt van a nagy megmérettetés — az aratás — ideje, ami még ma is igazi erőpróba embernek és technikának egyaránt. De vajon van-e elegendő alkatrész a mezőgazdasági gépekhez? — ez az évről évre visszaköszönő kérdés. Ami azért is fontos, mert a gazdaságok szűkös anyagi lehetőségeik miatt jócskán megvisélt, sokszor nullára leírt masinákkal dolgoznak, s így érthetően több alkatrészt használnak fel. Pazarolunk? Arató- cséplőgépekből, bálázókból, a szemszállításhoz szükséges eszközökből, pótkocsikból — sorolja Stiegler Károly, a Szolnoki Agroker Vállalat igazgatója — minden igényt ki tudunk elégíteni. Az E—514-es és E—516- os kombájnok még mindig rendelkezésre állnak, amelyeket készpénzért is árusítunk, de lehetőség van a lízingelésükre is. Ez utóbbi tulajdonképpen azt jelenti, hogy kettő illetve ötéves részletre is adjuk a kombájnokat a gazdaságok részére. Ami pedig az alkatrészellátásunkat illeti, sajnos vannak gondjaink-még annak ellenére is, hogy jelenleg 182 millió forintos készlettel rendelkezünk. Itt kizárólag a szocialista, így csehszlovák, szovjet, NDK és hazai gyártású gépek alkatrészeiről beszélhetünk. Az E—512-es és E—514-es kombájnokhoz az idén motorikus alkatrészek — így például porlasztócsúcs, tápszivattyú, főtengely — hiányoznak. ígéret van rá. hogy aratásig megkapjuk ezeket is. Az idén úgy néz ki, hogy ékszíjakból, gumiabroncsokból sem lesz hiány és a szalmabetakarító gépekhez, bálázókhoz is 4 milliós alkatrészkészlettel rendelkezünk. A Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműködés — a KITE — kétségtelenül sokat segít a taggazdaságoknak a termeléshez szükséges és csúcstechnikát képviselő tőkés gépek és alkatrészek beszerzésében. Tavaly például rekordértéket jelentő, csaknem 1 milliárd 600 millió forint értékű gép- beruházásra vállalkoztak a KITE gazdaságai. — Mi szűkebb pátriánkban 45 mezőgazdasági nagyüzemmel állunk kapcsolatban — világosít föl Szilágyi László, a KITE szolnoki alközpontjának vezetője. — Sok gondot jelent számunkra — kapcsolódik a beszélgetésbe Lipták Károly műszaki vezető —, hogy a tőkés import kiváltása érdekében megszervezett belföldi alkatrészgyártás enyhén szólva nem megfelelő, főleg a minőséggel van baj. Így aztán megtörténik, hogy egy- egy gép alkatrészhiány miatt leáll, mert amit nem tudunk mi magunk átalakítani, megjavítani, azt a gyártó cégtől kell beszereznünk. S a jövőben egyre többször fordul elő majd ez a helyzet, hisz már ma is elektronikai alkatrészek garmadája található a kombájnokban és a vetőgépekben is. Éppen azért, hogy ne legyen különösebb fennakadás a munkában. bevezettünk egy elő- rendelési rendszert, amelynek lényege, hogy azokat az alkatrészeket, amelyekre a gazdaságoknak idővel szükségük lesz, előre jelzik, s mi biztosítjuk számukra. — Persze vannak nagyüzemek — szólal meg ismét Szilágyi László —, amelyek fekete listára kerültek, és nem szolgáltuk ki őket, mivel még az általunk tavaly biztosított alkatrészek árát sem fizették ki. Újdonságként megemlíthetem, hogy ettől az évtől kezdve ilyesmi nem fordulhat elő. ugyanis ezeknek a gazdaságoknak kereskedelmi hitelt nyújtunk, amiből kifizethetik eddigi tartozásaikat és jelenlegi vásárlásaikat. Mi úgy is szeretnénk segíteni a velünk kapcsolatban álló téeszeken, hogy az eddig ki nem fizetett alkatrészek árára a 20 százalékos késedelmi kamatot nem számoljuk fel. Bejárják a fél világot Dr. Draskovics Dénes, a Mezőhéki Táncsics Tsz műszaki és fejlesztési főmérnöke könnyen kapható a beszélgetésre, amikor elmondom neki, hogy az alkatrész- ellátásról szeretném hallani a véleményét. — Nekünk a KITE-vel jó a kapcsolatunk — kezdi mondandóját — az alkatrész- vojialon sincs különösebb gondunk, mert amit időben megrendelünk tőlük, azt kevés kivételtől eltekintve, meg is kapjuk. Előtte kiértesítenek bennünket, hogy mehetünk érte, s így az anyag- beszerzőnek nem kell bejárnia a fél országot. Nem ilyen rózsás a kép, ha a szocialista országokból származó alkatrészek beszerzését vesz- szük nagyító alá. Ezekhez a gépekhez csak nagy nehezen, innen-onnan lehet összeguberálni az alkatrészeket, úgy ha bejárjuk érte a fél világot. Most például országos gond, hogy nem lehet kapni E—516-os, NDK gyártmányú kombájnokhoz adagolóelemeket. Én nem értek egyet azokkal, akik azt állítják, hogy az üzemek pazarlóan bánnak az alkatrészekkel, mert biztos vagyok abban, hogy ezeknek a gépeknek a kihasználása jóval nagyobb, mint azokban az országokban, ahol gyártják őket. s így az igények is jogosak. Itt van például az IFA-al- katrészellátás nyomasztó gondja. Azokhoz a járművekhez szinte már mindenki — a magyarok, a csehek, a kínaiak is gyártanak részegységeket, s itt különösen érvényesül a sok bába közt elveszik a gyerek elve — mivel azoknak az alkatrészeknek minősége is erősen kifogásolható. — A külkereskedelmi merev kontingens szabályok feloldása. Mert míg ez nem történik meg, az NDK-beli gyártó azt mondja, hogy ő csak 12 millió rubel értékben szállít (ha szállít) IFA- alkatrészeket, hiába kellene nekünk több. Márpedig szükség volna nagyobb mennyiségre, mert például nálunk", a Mezőhéki Táncsics Tsz- ben a gépparkunk bruttó értéke eléri a 900 millió forintot, a nettó állóeszközállományunk pedig mindössze 300 millió, ami azt jelenti, hogy gépeink 60 százaléka eléggé leromlott állapotban van. Mi ennek ellenére dolgozunk, de ezt csak úgy tudjuk megtenni, hogy a fődarabokat — sebességváltókat, motorokat, hátsó futóműveket — felújítjuk, s mikor kaphatók hozzá alkatrészek, már jó előre bespájzoljuk azokat. Annál is inkább elgondolkodtatóak a főmérnök szavai, mert mint mondja, a szálak messzire vezetnek. Persze a színfalak mögötti huzavonáról — folytatja — a fogyasztó mit sem sejt, de őt nem is nagyon érdekli ez, csak egyfolytában szid valakit, hogy egy filléres alkatrész miatt nem tud. üzemeltetni mondjuk egy másfél millió forintos gépet. Az igaz, hogy ez nem általános, de majdnem minden típusnál előfordul hasonló eset. A mi ellátási rendszerünkben az alkatrész beszerzése külkereskedelmi monopólium, saz áru pedig több csatornán keresztül jut el a fogyasztókhoz. Ez a megoldás azért jó, mert a beszerző míg minden helyre el nem jutott, addig nem adja fel a harcot. Sokszor szerencséje van. de hogy mennyi keservet, holt időt pazarol el, és hány kilométert tesz meg feleslegesen. ez .-már senkit sem érdekel. Hiába a hiánygazdálkodás mindig többletigénynyel és gyarló gyűjtögetéssel jár. Mert ha egyszer az anyagbeszerző rácsap egy nagy fogásra, viszi, mert „nem kér az enni” jeligével elfér a raktárban, meg jó lesz majd csereberére. Hogy ez országosan a készletek milyen duzzadását és a finanszírozás milyen gondjait jelenti, az az anyagbeszerzőt érdekli legkevésbé. R megértés kevés Miközben hallgatom beszélgetőtársam mondatait, végig egyetlen kérdés motoszkál a fejemben: hogyan születnek a hiánycikkek? Ennek megválaszolására két út kínálkozik. Az egyik, mint hallottuk — a vevők buzgalmukban szükségleteiken felül vásárolnak bizonyos áruféleségekből, amelyek pontosan emiatt kelendőbbé válnak. és egyre nagyobb meny- nyiség fogy el belőlük, s így a végén kiderül, hogy azoknak volt igazuk, akik már jó előre bebiztosították magukat. A másik lehetséges felelet a portékák gyártóit veszi célba, mert az illető termékből nem készítenek eleget. Gyanítom, hogy a két dolog összefügg egymással, s a vállalatok hiánycikk ügyben tanúsított magatartása is színes és változatos. Valinak. akik rosszul mérték föl a piacot, akadnak, akik az anyagellátást, a kapacitást okolják, vagy belső szervezési hiányosságok miatt nem tudnak a termékből eleget gyártani, vagy pedig egyszerűen nincs pénz különösen a tőkés alkatrészek beszerzésére. Ezt sokan meg is értik, csakhogy a megértéssel nem lehet fölszántani a földet, nem lehet learatni a búzát, és végső soron nem lehet magas színvonalú mezőgazdasági termelést folytatni... Nagy Tibor — Mi lenne a megoldás? Angol exportra gyermekdzsekiket varrnak bérmunkában a Törökszentmiklósi Ruhaipari Szövetkezetben. Egyelőre kétezerötszáz darabos rendelésük van, melynek sikeres teljesítése esetén nagyobb megrendelésre számíthatnak a szigetországból. Felvételünkön az első és másodéves iparitanulók állatfigurákat vágnak ki a dzsekikhez. A huszonkét tanuló a kötelező egyhónapos nyári szakgyakorlatát tölti a szünetben (Fotó: Mészáros J.) Országgyűlési bizottságok
