Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-02 / 131. szám
1988. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Vizek partján, zöld erdőben Itthon óa külföldön Felelősség a fészekért Várják a diákokat az úttörőtáborok Nemsokára véget ér a tanév a kis és nagy diákoknak elkezdődik a vakáció, a nyaralás, a pihenés. A megye általános iskolásai közül az idén is sokan, több minit tizenötezren tölthetik el a szünidő egy részét a táborban. A szolnoki és a városkörnyéki települések diákjai Balatonszepezden, Káptalan- füreden táboroznak. A törökszentmiklósi gyerekek ugyancsak Káptalanfüreden, a Kisújszállásiak Magyar- hertelenden, a mezőtúriak Bánhorvátiban, a kunszentmártoniak Bükkszéken, a tiszafürediek, jászberényiek Nagyvisnyón, a túrkeveiek pedig Recsken, Parádfürdőn vakációzhatnak saját táboraikban. A hagyományos úttörőtáborok mellett az idén is megnyitják a kapuikat a különböző szaktáborok. Jászberény—öregerdőn például zenei, vöröskeresztes- és olvasótáborba várják a diákokat. Berekfürdőn többek között családi népművészeti tábor nyílik június 11-én, majd július 7-től észt úttörőket fogadnák, végül július 18— 22-ig nemzetközi úttörő tűzoltók találkozójának lesz a színhelye. Recsken, Parádfürdőn a túrkevei diákok orosz nyelvi szaktáborban, a szandaszőlősi úttörők pedig a néptánc száktáborban mélyítik tovább tudásukat. Nagyréven horgásztábor, Kunszentmártonban, Török- szentmiklóson környezetvédelmi, Nagyivánban honismereti tábor nyílik. Csehszlovákiában táboroznak a nyáron jászárokszállási, jászberényi, karcagi, szolnoki és homoki gyerekek. Taftlinnba utaznak a Szolnoki Mátyás Király Üti Általános Iskola úttörői, a kengyeliek pedig az NDK-ban, Kő- nigsteinben táboroznak július 28—augusztus 5-dg. Az idén a táboroztatási költségek emelkedése miatt több sátortábor lesz, s több gyalogos, kerékpáros, vízitúrát indítanak, mint a megelőző években. A mezőtúri gyerekek például Tolnában, Baranyában, Somogybán, a törökszentmiklósiak többek között a Matyóföldön tesznek gyalogtúrákat. A Tisza gátjain kerékpároznak a karcagi, a szolnoki, a tisza- burai diákok, az Északi-Középhegységben pedig a íegy- verneki úttörők. Vízi táborok nyitják meg kapuikat Abádszalókon, s a Körösök mentén, a Szolnoktól Szegedig túráznak a Tiszán a megyeszékhely általános iskolásai. önálló csapattáborok várják a megye diákjait többek között Sárospatakon, Telkibányán, Pálházán, Sátoraljaújhelyen, Boldogkőváralján, Bükkszéken, Felsőtár kány- ban, Egerben, Miskolcon, Gyöngyösön, valamint a Cserhát, a Börzsöny, a Dunakanyar, a Bakony, a Ve- lencei-tó, a Duna—Tisza köze, a Mecsek, az őrség legszebb tájain, településein. Ismét megkezdte adását a Balaton Rádió A Petőfi Rádió hullámhosszán újra jelentkezik a Balaton Rádió. Szeptember 18-áig kilencven alkalommal, szombat és vasárnap kivételével minden nap jelentkező műsor általában fél 12-től délig, tíz-tizenkét alkalommal azonban 9-től 12 óráig hallható. Jellegében, témaválasztásában követi a jól bevált hagyományokat: az üdülőknek, kirándulóknak szóló hasznos információk, tanácsok mellett az egész országot igyekszik tájékoztatni a balatoni térség eseményeiről. Képünkön a ba- latonföldvári Fesztivál Hotelban kialakított stúdióban a keverőasztalnál Samu Lajos illetve Czakó Balázs a szerkesztő-riporter. (MTI fotó: Arany Gábor) Tudás, helyismeret, rátermettség Egy község életének fókuszában Irigylésre méltó az az energia mely azokat haji>- ja, akik munkájuk, családjuk mellett továbbtanulásra vállalkoznak. Függetlenül attól, hogy saját elhatározásból vágnak neki, vagy képesítési előírások sarkallják őket. Nehéz lenne szétválasztani azokat az indítékokat, melyek Almási János- nét, a Mesterszállási Községi Tanács vb-titkárát erre ösztönözték eddig pályája során többször is. Harmincöt évvel visszább kell mennünk s akkor már kevésbé tűnik patetikusnak az a szó: hivatásszeretet, melyben a fő mozgatóerőt sejtem. Irodájában, mely a tanácsi „hivatalos helyiségek” egymásétól alig különböző hangulatát sugározza, pályakezdéséről érdeklődöm. Az eltelt idő távolságából akár ezt is mondhatná; „már akkor véglegesen eldöntöttem, hogy ezt a foglalkozást választom”. Nem ilyen — sokszor talmi értékű — választ kapok, mert sokkal egyszerűbb és gyakorlatiasabb okai voltak annak, hogy a tanácsnál kötött ki. Tizenhat éves volt, amikor szülei nehéz helyzete miatt félbehagyta a gimnáziumot. A családnak kellett a segítsége, keresete. Hazajött Mesterszállásra. Akkoriban a téeszen kívül nemigen talált volna munkát és amikor itt adminisztrátort kerestek, nem tétovázott. Nehéz időszak volt. Eleinte még olyan csekélységnek tűnő dolgok is döcögve mentek, mint a gépelés. Most, hogy iratait szívesebben .kopogja le” maga, mosolyogva gondol vissza a kezdetekre. Gyorsan beletanult, mert nemcsak ügyintézői feladatokat látott el, a munkatársak anyagát is le kellett írnia. Az ötvenes évek elején másfélszer annyian laktak Mesterszálláson mint most, kiterjedt tanyavilág tartozott a községhez. Több feladata volt a tanácsnak is. Nemritkán csak későn este hagyta ott az irodát. Igazából most sem akkor kezdődik a munkaideje, amikor belép ide. Már otthonról jövet megállítják az emberek; tanácsát kérik, ügyes- bajos dolgaikról érdeklődnek. — Miért is ne? Ez számomra természetes — mondja. — Majd mindenki ismer, hisz itt nőttem fel, itt lakom és úgy érzem, hogy nem lehetek csak az irodában vb- titkár. És fordítva is igaz: ő is tudja ki kicsoda, milyen a családja, hogyan élnek. Mag- dika — szólítják, ha hozzá fordulnak, kerülve a hivatalos titulust. Azt talán csak legszűkebb környezete tudja, hogy eredeti szakképzettsége mező- gazdasági technikus. Pillanatig sem gondolt arra, hogy munkahelyet változtat, hisz épp azért vállalta a tanulást, az autóbuszozást, mert mint igazgatási előadónak már kötelező volt az érettségi. A pályán akart maradni. Férje dolgozott, lánya akkor alig ötéves, az újból kezdett négy évet édesanyja odaadó segítsége, férje megértése nélkül nemigen zárhatta volna le eredményesen. Míg távol volt, a mama vigyázott a kicsire, főzött, ügyelt a rendre. Dolgozott vagy tanult, erre a támaszra a későbbiekben is számíthatott. Épp hogy felépült a ház, Kunszentmántonba hívták igazgatási csoportvezetőnek, mígnem hétvégi ingázás után 1972-ben szülőfalujába, a végrehajtó bizottság titkárává nevezték ki. Húsz év államigazgatási munka után nehéz lett volna szakmai kérdéssel zavarba hozni. Annál is inkább, mert aki a községben az „egységes szak- igazgatási szervnél” dolgozik, akarva-akaratlanul belekóstol a másik munkájába. Akkoriban kiemelt feladat lett a tanácsi munka színvonalának javítása. Nem lehetett kétséges: a kinevezés mellé kell a diploma is. Jött a tanácsakadémia, hét félév a levelező tagozaton. Két cigaretta közötti szünetben a főiskolai leckekönyvet keresi, belelapozok. Az aláírások között néhány szaktekintély kézjegye, velük egy sorban: jelesek. Tudás, helyismeret, vezetői rátermettség. Egy község életének fókuszában nélkülözhetetlen tulajdonságok. — Jó, ha az ember tisztában van vele, ki az, aki hozzáfordul — egészíti ki, majd hozzáfűzi —, a helyes tónus eltalálása nélkülözhetetlen az ügyfeleknél, és legalább ennyire lényeges ez a jó munkahelyi légkör kialakításában, hisz nagyrészt a vezetőn múlik, hogy milyen kollektívát formál. A mező- héki Kiss István tanácselnökkel 1977-től dolgoznak együtt. Stabil gárdára támaszkodhatnak, ritka a kilépő. Nem volt eseménytelen az azóta eltelt idő sem. A színtelennek egyáltalán nem nevezhető munkanapokat újból tankönyv melletti esték, iskolába utazások tarkították. Immár önbecsülése ösztönözte az Államigazgatási Főiskola elvégzésére. Vele egy- időben vallástörténetet, valláskritikát tanult a marxista esti egyetemen. Évtizedek a pályán, tizenhat esztendő vb-titkári felelősség. E hivatás helyét, a beosztás súlyát ismerve, magáért beszél a tavaly átvett kitüntetés, a Munka Érdemrend ezüst fokozata. Nehezen tudná elképzelni, hogy reggelenként ne menjen a munkahelyre. Mégis: hazafelé a gondok kívül maradnak az otthon ajtaján. Helyüket a legszebb, a család tölti be. Igyekezetük értelme nem autó vagy üdülő megszerzése, hanem olyan, aminél nincs értékesebb. A lányuk, az unoka. — Szurmay — Túzokfészek a megvédett területen (Fotó: Varga József) Hajlok azoknak a véleménye felé, akik ellenzik a kampányokat. Egy-egy életre szóló program — mint a környezet- védelem tennivalója is — nem tudható le hetek alatt összezsúfolt rendezvényekkel. Csak hát a szervezők amolyan kényszer- helyzetben vannak: az érdektelenség láttán minimális programként tűzik maguk elé, hogy legalább a „zöldbetűs” napokra toborozzanak híveket a természet védelmére. Merthogy ez sem könnyű. Jászkiséren, a természet- és környezetvédelmi napok megyei megnyitóján dr. Madas András, nyugalmazott miniszterhelyettes sorolta elő a tudományos érveket annak bizonyítására, milyen leleményességgel képes az ember megnehezíteni létezését a földgolyón. Az előadásából kiderült, hogy nem vagyunk túlzottan jó gazdái kozmikus lakóhelyünknek. Ügy hatezer évvel ezelőtt kezdtek őseink amúgy istenigazában nekiesni környezetünknek. Fákat irtottak, a hajóépítés kezdetétől erdők sora „szállt tengerre”, de felmérhetetlenül sok kárt tett az erdőségekben a bányászat és a vasút építése is. A csatornák ásásával pedig sikerült megbontani a természet logikája szerint kialakult vízháztartást. Amikor pedig a tűz energiájához nyúltak, nos, attól kezdve a másik lételemünk, a levegő került veszélybe. Napjainkban évi 8 milliárd tonna széndioxid kerül a levegőbe, ennek háromnegyedrésze a tüzelők elégetése révén. Szegény lombos erdők teszik a dolgukat: a C02 szenét lekötve, lélekszakadva juttatják vissza az oxigént a természetes körforgásba, ám közben nekik is az életükért kell küzdeniük. Szaporodik hát földünk burkában a széndioxid, megakadályozva azt, hogy a föd felszínéről visszaverődjenek az infravörös hősugarak. Ez az „üvegházhatás” pedig oda vezethet, hogy 4—500 év múlva úgy felmelegszik klímánk, hogy a sarkvidékek hósapkái olvadozni kezdenek, és ezáltal akár százhúsz méterrel is megemelkedhet a tengerek vízszintje. Ellenhatásként azt vehetjük számba, hogy nő a por alakú szennyeződés a légkörben, ami lehűlést eredményez, ám ki vállalhatja ma ennek a kétismeretlenes egyenletnek a végső megoldását? Nem először hallunk erről a veszélyről, s hogy mégsem vesszük elég komolyan, annak oka lejjet az is, hogy ettől nagyobb és közelibb veszélyek is leselkednek ránk. Mégis, utódainknak a környezetünkért kimondhatatlan felelősséggel tartozunk. Mert utódaink lesznek — méghozzá nem is kis számban. A népesség a földön 35 évenként megkétszereződik, így bárki kiszámíthatja, hogy négyszáz év múlva minden négyzetméterre jut egy lakos. S milyen életterek vannak tartalékban? A mezőgazdasági termelésre elméletileg 3.2 milliárd hektárnyi földet vehetünk igénybe, melynek jelenleg a jobbik felét műveljük. Az ipari termelés mai ismereteink szerint túlzottan nem növelhető, sőt: a javak előállttá - nak ütemét csökkenteni kellene ahhoz, hogy a környezetünk ne károsodjon tovább. Prognózis? Van: a Római Klub a demokráfiai robbanás lefékezését és az ipari termelés visszafogását javasolja, aztán józan mértéke- tességet az energia felhasználásában, de hát ki van abban a helyzetben a világon, hogy erre garanciát tudjon adni? Szerencsére — szerencsére? — mi emberek nem vagyunk ijedősek. Ilyen és hasonló előrejelzések már nem tudják megedzett idegrendszerünket felborzolni. Tesz- szük a dolgunkat a megszokott módon: szenyezzükélővizeinket, mérkezzük a talajt, a levegőt, s ha már nagyon furdal bennünket a lelkiismeret, törvényeket hozunk. melyeknek nagy részét nem tartjuk be. És azok, akik hivatásuknál fogva az átlagosnál szorosabb kapcsolatban állnak a természettel, mekkora részt vállalnak a globális probléma emberléptékű teendőiből? A gesztusok az bizonyítják, van hajlam a természet kincseinek megóvására. A napokban örvendezve újságolta az egyik ornitológus, hogy társakat talált a túzokmentő akciójához. Ez az értékes madár számos ok miatt alaposan megritkult a megyénkben: a félezres állomány néhány év alatt a felére csökkent. A kemény telek és az élettér beszűkülése miatt elvándoroltak — legalábbis abban reménykednek az értük aggódók, hogy valahol a Balkánon kereslek maguknak nyugalmasabb fészkelő helyet. Most fészkeket keresnek a madárbarátok is. és ha találnak, arra kérik' a közös gazdaságokat, hogy a túzoktojások körül hagyják meg a lucernát, repcét, legalább addig, míg az anyaállat kikölti utódját. Jó hallani, hogy ebben vannak partnereik, és a túzokfészkek egyelőre érintetlenek maradnak. Egy távoli bolygóról nézve az ember lakhelyével együtt sem nagyobb egy madárfészeknél. Ám ezt az otthonát — magamagának kell védelmeznie. — Pb — OLVASÁSRA AJÁNLJUK I. Antológiák, verseskötetek, regények Az ünnepi könyvhét kiadványai A június 3-án, pénteken kezdődő könyvhét mindenekelőtt a kortárs magyar irodalom ünnepe: a kiadók elsősorban a mai magyar írók köteteit jelentetik meg, többségükben első kiadásban. A könyvünnep hagyományos antológiái közül Körkép ’88 címmel huszonötödik alkalommal jelenik meg a kispróza egy-egy évének eredményét reprezentáló válogatás, amely ebben az évben — most először — a határainkon túl élő alkotók munkásságára is kiterjedt. A huszonhét elbeszélés mellett szokásosan féláron vásárolhatják meg az olvasók a Szép versek 1987, és a Rivalda '86—87 című kiadványokat. Ez utóbbi hét olyan mai magyar drámát fűz csokorba, melyek közül — mint Slpiró György Csirkefej című darabja — már több más országban is jelentős sikert aratott. A Magyar Mozaik kötete huszonnyolc hosszabb-rövidebb szociográfiát és riportot gyűjt egybe, az 1958-ban megjelent. nemzedék-indító antológia szerzőinek új, közös fellépése a Tűz-tánc harminc év múltán című kötet, amelyben helyet kaptak azok az alkotók is, akik annak idején csupán véletlenül nem kerültek be műveikkel az antológiába. ötödik számával jelentkezik az Üjhold Évkönyv, a Rakéta Regényújságból való képzeletbeli asztaltársasága legélvezetesebb beszélgetéseit gyűjtötte kötetbe Rakéta Irodalmi Kávéház címmel Galsai Pongrác. Izgalmas olvasmánynak ígérkezik a Hírügynök című kiadvány, amely a tömegtájékoztatással kapcsolatos írásokból közöl válogatást. A verskedvelők a könyvhéten egyebek között Bara- nyi Ferenc, Bella István, Csorba Győző, Juhász Ferenc, Mezei András. Somlyó György és Utassy József új kötetével bővíthetik könyvtárukat. Két posztumusz verseskötet — Garai Gábor Doktor Valaki tévelygései és Ladányi Mihály Bejegyzések a családi bibliába című munkája — is napvilágot lát a hét végén. A magyar prózai alkotások sorában találjuk majd Cseres Tibor Vízaknai csaták című kétkötetes regényét, amely az 1848—1940 közötti erdélyi viszonyokat ábrázolja — az oknyomozó történetírást és a szépirodalmi eszközöket egyaránt felhasználva a családregényhez. A Szépirodalmi Könyvkiadó megkezdte Galgóczi Erzsébet életműsorozatának kiadását. A törvény szövedéke című, első kötetben szociográfiai riportjait adják közre. Üj művel jelentkezik Dobai Péter, Esterházy Péter, Karinthy Ferenc. Han- kiss Agnes, Szalay Károly. Tandori Dezső, Szentkuthy Miklós, Sőtér István, Tornai József és Csíki László. Görgey Gábor drámái után most krimiszerű regényt írt Vadászszőnyeg címmel, a marosvásárhelyi Székely János három kisregénye is megjelenik egy kötetben. A világirodalmat négy alkotó — Alekszandr Bek, Günter Grass, Norman Mailer és Jurij Trifonov — egy-egy új regénye képviseli.
