Szolnok Megyei Néplap, 1988. június (39. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-14 / 141. szám
1988. JÚNIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ülésezett a SZOT elnöksége Állásfoglalás a bérreformról Személyi kérdések Emelik az üdülési díjakat Hétfőn ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége. A testület megvitatta a szakszervezetek bérreformmal kapcsolatos elképzeléseit, áttekintette az üdültetés helyzetét, s egyéb időszerű szakszervezeti kérdéseket is napirendjére tűzött. Az elnökség megállapította, hogy a korábbi időszak bérpolitikája nem szolgálta megfelelően a gazdaságpolitika céljait, nemcsak a dolgozók keresetének növekedését, hanem a vállalati teljesítmények fokozását is korlátozta, s emellett jelentős bérfeszültségeket is okozott. A szakszervezeti mozgalom hosszabb távon olyan bérpolitika és bérrendszer kialakítását, működtetését tartja szükségesnek, amely biztosítja a reálbérek tartós, érzékelhető, minden dolgozót érintő növekedését, s ezzel együtt a társadalmilag igazságosabb kereseti arányok kialakítását. A bérek növekedésének fedeznie kell minden munkavállaló számára az alapvető fogyasztási cikkek árának emelkedését. Az elnökség úgy döntött, hogy a bérreformra vonatkozó elképzeléseit a SZOT legközelebbi ülése elé terjeszti megvitatásra, s az ott elfogadott állásfoglalás alapján tagsági vitára bocsátja. A szakszervezeti üdültetés időszerű feladatairól szóló előterjesztés vitájában az elnökség úgy foglalt állást, hogy az egyre nehezedő, éleződő pénzügyi, gazdasági gondok miatt 1990-től alapvetően módosítani szükséges a kedvezményes üdültetés egész szervezeti, elosztási rendszerét. A térítési díjak jelenleg jóval alatta maradnak az üdülés valóságos költségeinek; a kedvezményes szakszervezeti üdültetés személyenkénti egy napi átlagos költsége 325 forint, s ebből a dolgozónak átlagosan mindössze 71 forintot kell megfizetnie. A változtatásokkal azt kell elérni, hogy a jövőben ne magát az üdültetést, hanem szociális helyzetük alapján az üdültetést igénybe vevőket támogassák. A szakszervezeti üdültetés új rendszerére vonatkozó javaslatát az elnökség ugyancsak a SZOT plénuma, majd a tagság elé terjeszti vitára. Tekintettel az üdültetés pénzügyi gondjaira, valamint arra, hogy a jelentős áremelkedések ellenére az elmúlt években sem változtak a térítési díjak, a SZOT elnöksége úgy foglalt állást, hogy még a tervezett átfogó változtatások előtt emelni szükséges a térítéseket. Ez év negyedik negyedétől a dolgozók által fizetendő átlagos napi térítési díj a jelenlegi 71 forintról 100 forintra növekszik. A SZOT elnöksége most is foglalkozott a kibontakozást szolgáló folyamatos és időszerű szakszervezeti tennivalókkal. Ennek keretében áttekintette a SZOT és a Minisztertanács vezetőinek soron következő megbeszélésén megvitatandó témákat, különös tekintettel az 1988— 89-es évek várható ár-, bér-, jövedelem- és szociálpolitikai folyamataira. Az elnökség napirendjén szervezeti és személyi kérdések is szerepeltek. Gáspár Sándor, a SZOT elnöke és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára kérte, hogy nyugdíjazási kérelmüket az elnökség támogatólag terjessze a SZOT plénuma elé. A testület ezzel egyetértett és 27 tagú jelölőbizottságot bízott meg a SZOT ülése elé terjesztendő személyi javaslatok kialakítására. A jelölőbizottság kedden tartja alakuló ülését. A bizottság elnöke Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Az elnökség döntött arról, hogy június 21-re összehívja a Szakszervezetek Országos Tanácsát. Véget ért a napraforgó-feldolgozási idény Minden eddiginél több olaja! gyártott és exportált a martfűi gyár Elkészültek az új tartályok, épül a finomító üzem Ma fejeződik be a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat martfűi gyárának nyolcéves történetében eddigi leghosszabbnak számító, a termelés nagyságát illetően is rekordot hozó napraforgófeldolgozási szezon. A tavaly szeptemberben kezdődött, most véget érő kampány tíz nappal meghaladta az 1986— 87. évit, és a gyár napi száz tonnával több magot dolgozott fel, mint az előző idényben. Kétszáznyolcvan nap alatt 398 ezer tonna napraforgómagból készítettek nyers olajat, összesen 170 ezer tonnát, ami az 1986—87. évi mennyiséget 12 százalékkal haladta meg. Abban, hogy a győri és a nyírbátori gyárhoz hasonlóan a martfűinek is a szokásosnál hosszabb kampányban, nagyobb feldolgozói feladatot kellett megoldania, a jó ütemben végzett vállalati rekonstrukciónak van leg-' nagyobb része. Idén mintegy 70 millió forintot költenek a csepeli, a kőbányai és a rákospalotai gyárban a nyersolaj gyártó gépek cseréjére, felújítására, gyárépületek, raktárak rendbehozatalára. Ahhoz, hogy a budapesti gyáraknak — a tervek szerint — az új feldolgozási szezon kezdetéig befejeződő rekonstrukciója ne okozzon visszaesést a nagyvállalat termelésében és exportjában, természetszerűen a vidéki gyáraknak kell nagyobb kapacitással dolgozniuk. Sikerült is a vállalatnak időarányosan minden eddiginél nagyobb exportot teljesítenie. Ezen belül á martfűi gyárnak a most véget érő szezonban realizált külpiaci értékesítése is rekordnak számít: az 1986—87 évi 99 és félezer tonna helyett 133 ezer tonna Martfűn előállított nyers napraforgó olaj „utazott” zömében Nyugat- Európába, valamint a Földközi-tenger mellékére, a Közel-Keletre és a szocialista országokba. Jelentős átrendeződést mutat az export szerkezetének alakulása. Miközben a gyár szocialista exportja mintegy a felére csökkent, a tőkés piaci értékesítés 37 százalékkal meghaladta az előző kampányét. Nép- gazdasági szempontból és a gyár nyereségességét illetően egyaránt kedvező ez. mivel az utóbbi években fokozatosan kialakult mélypont után az év eleje óta reménytkeltő- en emelkedik a tőzsdén a napraforgóolaj ára. A hosz- szú távon mindig jól értékesíthető élelmiszeripari cikk világpiaci ára egyébként a martfűi feldolgozó nyolc évi fennállása alatt volt már tonnánkénti 800 dollár is és volt amikor csak 300 dollárért lehetett eladni. Holnaptól megkezdődik az ország napraforgó termésének több mint a felét feldolgozó martfűi gyárban a hathetes karbantartási időszak. A 280 napon át folyamatos munkarendben, megnövekedett terheléssel üzemeltetett berendezéseket „csavarmélységig” szétszedik, hogy alaposan felkészíthessék az új kampányra. Közben a termelés biztonságának növelését és az extrakciós üfeem kapacitásbővítését szolgáló technológiai fejlesztéseket is végeznek. A befejező munkálatoknál tartanak két új, egyenként ötezer köbméteres olajtárolón, a következő fel- dolgozási szezon kezdetére átadják azokat a rendeltetésüknek. A vállalat régebbi gyáraiban leszerelt gépeket felújítva, korszerűsítve, egy olyan kísérleti üzemet alakítanak ki a martfűiek, amely többek között speciális gyártási feladatoknak — például hidegen sajtolt napraforgó- olaj készitésének, kis meny- nyiségben termő olajosmagvak feldolgozásának az ellátására, valamint kutatási és oktatási célokra szolgál majd. Jó ütemben halad a feldolgozottsági fok növelését biztosító beruházás, az évi 40 ezer tonna napraforgóolaj finomítására alkalmas üzemrész építése. Decemberre várják az új létesítménybe az NSZK gyártmányú gépi technológiát, és a tervek szerint jövő szeptembertől már finomított étolajat is szállítanak majd a martfűi gyárból a belkereskedelemnek és exportra. Tovább folytatódik az energiaracionalizálási program is, amelynek eredményeképpen gőzből teljes egészében, elektromos áramból felerészben már önellátó a gyár. Évi 50—60 ezer tonna —a takarmányozási és energetikai célra eladott mennyiségen felüli — napraforgóhéj hasznosításával már nem csak saját részre biztosít olcsó energiát a növényolajgyár. A szomszédos sörgyárnak a teljes gőzellátását biztosítják, és napraforgóhéjjal kevert szenet használnak a Tisza Cipőgyárban is. A növényolajgyár energetikusai most a hulladékhő hasznosításának tanulmánytervén dolgoznak. Az új feldolgozási szezonra mintegy 340 ezer hektár napraforgótermés átvételére szerződött a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat a termelési rendszerekkel. Nem csupán a (japraforgó- táblák jelenlegi kedvező megítélésében egyezik a gyáriak és a mezőgazdák véleménye. A feldolgozóipari szakembereket is aggodalommal tölti el az a kritikus növényvé- dőszer-hiány, amely hovatovább már veszélyezteti a jelentős tőzsdecikk, a napraforgóolaj és a fehérjeimportot helyettesítő napraforgó- dara gyártását. Éppen akkor, mikor az előbbinek ismét kedvezően alakulnak a külpiaci értékesítési lehetőségei, az utóbbira pedig minden eddiginél nagyobb szüksége van devizaszűke időket élő népgazdaságunknak! T. F. Hatékonyabb gazdálkodás érdekében Optimális foglalkoztatás fl hivatalosnak minősíthető legújabb adatok szerint hazánkban jelenleg 11 ezer körül van az elhelyezkedésre várók száma, ám a^ tévedés különösebb kockázata nélkül még legalább 10 ezer emberrel számolhatunk, azokkal, akik valami okból elkerülik a nyilvántartást is elvégző munkaközvetítőket. További 10—15 ezer azok száma, akik soha, vagy hosz- szabb ideje nem voltak munkaviszonyban, ám most — a családi költségvetés diktálta kényszerűség miatt — mégis elhelyezkednének, ők többnyire szakképzetlenek, háztartásbeliek, akiknek azért sem lehet sok i’eményük az elhelyezkedésre, mert a lakóhelyükön vagy ahhoz viszonylag közei nem találhatnak semmiféle munkahelyet. Óvatos becslések szerint tehát mintegy 39—35 ezerre tehető a munkanélküliek száma. Ez még mindig nem túl nagy szám, hiszen jelenleg több mint 50 ezer szabad munkahely van az országban. De például a szabolcsi, vagy a borsodi munkanélkülit aligha nyugtatja meg, ha tudja, hogy a fővárosban gond nélkül elhelyezkedhetne. A szakképzetlen segédmunkás sem vigasztalódhat azzal, hogy az —átképzési rendszer révén majd keresett szakmunkássá válhat. Az utóbbi megjegyzés már csak azért is idekívánkozik, hogy jelezzük: létezik és működik ugyan valamiféle foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer, árri félő, hogy ennek kiépítése megkésett. Igaz: legutóbb ez ügyben lényeges változások történtek. A felmondási idő meg- hosszabításához már nem feltétel, hogy legalább tíz embert bocsássanak el egyszerre. Már az év elején formálódtak az újrakezdési támogatással kapcsolatos elképzelések, akkor még személyenként 150 ezer forinttal számolva. Később 300 ezer forint kamatmentes hitelben állapították meg azt az összeget, amely — bizonyos feltételek esetén — vál- * lalkozási kölcsönként folyósítható a munkanélkülieknek. A szakértők prognózisai szerint már az év végéig is jelentősen emelkedik a munkanélküliek száma. Egyes számítások szerint elérheti a 40—50 ezret, a borúlátóbbak ennél is többre számítanak. És ez már nem jelentéktelen gond. Ráadásul a munkanélküliek várható szaporodása, fájdalom, nem az olyannyira kívánatos szerkezetátalakítás felgyorsulásának a következménye. A létszámcsökkentési akciók szinte kizárólagos célja, hogy mindazoknak, akik a munkahelyükön maradhatnak, valamicskével több bért fizessenek a munkáltatók. Ez is szempont, csak hát — jelenlegi körülményeink ismeretében — a gazdasági racionalitást bizony nélkülöző szempont... Most az a nagy kérdés, hogy megbarátkozunk-e végre a munkanélküliség gondolatával egy racionálisabban, hatékonyabban működő gazdaság érdekében, vagy — főleg ideológiai, politikai megfontolásokból — arra az álláspontra jutunk, hogy ez a mai társadalmunkban még átmenetileg sem fogadható el. Töprenghet az állampolgár, hogy voltaképpen miről is van itt szó? Elfogadhatatlan az, ami végül is létező és gondokat okozó társadalmi jelenség? Van itt valamiféle ellentmondás, egy régi ideológiai beidegződés. Ezt jelzi az egyre sürgetőbb munkanélküli segéllyel kapcsolatos bi-. zonytalanság. Mert ugye, ha egyszer van munkanélküli segély, akkor bevallottan létezik a munkanélküliség is. Másodszor ha intézményesítik és persze állampolgári jogon garantálják — mert * másképpen mi lehet a megoldás — a munkanélküli segélyt, akkor mi a garancia arra. hogy sokan nem ezt a jövedelemforrást tekintik majd megélhetési lehetőségnek? És általában: a munka- nélküli segély bevezetésével vajon nem a közveszélyes munkakerülők járnak-e jól? Meglehet, hogy lesznek, akik kihasználják a munka- nélküli segély adta — és nyilván nagyon szerény — megélhetési lehetőségeket, ám ezt csak ideig-óráig tehetik. (Sehol a világon nincs élethossziglan járó munka- nélküli segély!) Másrészt gondoljunk csak az 1956. utá-. ni időkre: akkor is létezett munkanélküli segély, sőt az ezzel kapcsolatos rendelkezés több mint másfél évtizedig volt érvényes. És mégsem volt jellemző a segélyezettek megengedhetetlenül nagy száma! S nem csak azért, mert az akkori segély összege már a hatvanas évtized elején sem garantálhatta a legelemibb lét- fenntartást sem. Volt alkalmunk megkérdezni az illetékes államigazgatási szakembert: szerinte itt és most szükség van-e munkanélküli segélyre? A válasz: feltétlenül, már csak azért is, mert az 1986-ban bevezetett elhelyezkedési támogatás is a munkanélküli segély egyik — igaz: csak korlátozott — formája. Az igenlő válasz persze korántsem jelenti azt, hogy ne lenne továbbra is cél a teljes foglalkoztatás fenntartása. De tudni kell — és erre fel kell készülni! — ha a gazdasági szerkezetváltás, vagy a szándékoltnál lassúbb gazdasági növekedés, esetleg a társadalmi beilleszkedési zavarok miatt emberek tízezrei maradnak munka nélkül, akkor elemi megélhetésükről, egyáltalán: a létbiztonságról igenis gondoskodni kell. A teljes foglalkoztatás látszatának fenntartása miatt nem szabad sorsukra hagyni az embereket, vagy éppen — végső megoldásként —• életkörülményeiknek és egészségi állapotuknak nem megfelelő munka végzésére kényszeríteni őket. űz eSmondtmakból az következik, hogy az előbb-utóbb megjelenő munkanélküli segély összege nem lehet olyan alacsony, mint volt például 1956. után. Az érvelést erősítendő figyelmeztetésként csak annyit, hogy már manapság is jóval több a munkanélküliek «zárna, mint amennyiről hivatalosan tudomásunk lehet. A méltányos munkanélküli segély sem anyagilag, sem erkölcsileg sem teheti tönkre az országot. Már csak azért sem, mert az emberek nagy többsége munkát vállalóként és nem ingyenélőként gondolkodik. { V. Cs. • « Önveszélyes járművezetők Egyjárműves balesetekről tanácskoztak hat megye KBT-küldöttei Szabolcs-Szatmár, Hajdú- Bihar, Heves, Békés, Borsod és megyénk közlekedés- biztonsági tanácsának vezetői, a megyei rendőr-főkapitányságok képviselői a napokban tartottak tájékoztatót Szolnokon, a Tiszaligetben. Megyénk és Hajdú-Bihar képviselői szaknyelven fogalmazva az egyjárműves balesetek alakulásáról adtak számot. Ez a fogalom azt jelenti, amikor a járművek az úttestről lesodródnak, felborulnak, árokba rohannak, esetleg valamilyen szilárd tárgynak, útmenti fának ütköznek. Tavaly 145 ilyen típusú baleset fordult elő meA Debreceni Agrártudományi Egyetem kémiai tanszékén 16 féle talajtípuson tápanyag és vízellátási kísérleteket végeznek a gabonafélékkel, a lucernával és a fűfélékkel. A kísérletek tapasztalatait a gazdaságok fél év múlva már hasznosíthatják. A tanszék úgynevezett tenyészházában a megfelelő tápanyagok — nitrogén, foszfor, kálium és magnézium alapú műtrágyák — adagolásával már kalászol az őszi búza (MTI fotó: Oláh Tibor) gyénkben, amelyek zöme a túlzott sebesség, az útviszonyoknak nem megfelelő haladás következménye. Sajnos, az idén a szám jelentősen nőtt, éppen ezért a legveszélyesebb helyek baleseteit számítógépes programokkal elemzik, és ha szükséges, sebességkorlátozást rendelnek el, esetleg útszakasz-módosítást végeznek. Szabolcs és Borsod szakemberei az ittas állapotban elkövetett balesetek alakulását elemezték, mivel az efféle ka rangból ok száma országos viszonylatban is ott a legnagyobb. Kiderült, noha az ilyen módon elkövetett balesetek száma csökkent, sajnos az elkövetők között a szebbik nem képviselői is egy_ re gyakrabban szerepelnek. Heves KBT-küldötte az idegenforgalom alakulásáról Békésé pedig a kerékpáros közlekedés ottani helyzetéről tartott rövid ismertetést. Újként hatott, hogy a hónap közepétől a Híradóban „ön is tanulhat belőle” címmel a megelőzés érdekében a tanulságos közúti baleseteket elemzik. Ugyanitt ismertették azt is, hogy a megnövekedett járműállomány következtében július 1-jétől módosítják a KRESZT-t.
