Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-12 / 112. szám

1988. MÁJUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szakszervezeti tagok szerint Differenciáltabb érdekvédelem szükséges Beszélgetés Fekete Istvánnal, az SZMT titkárával A gazdasági-társadalmi kibontakozás programjából adódó szerkezetváltás és át­rendeződés feltételei között kell napjainkban a szakszer­vezetnek érdekvédelmi tevé­kenységüket kifejteni. A ne­hezebbé vált életkörülmé­nyek, a csökkenő reálbérek, a szociális helyzet romlása, több esetben a létbiztonság megingása fokozott igényt támaszt a tagság részéről az érdekképviseleti munka ha­tékonyságának növelése iránt. A vállalatoknál még jobban a figyelem közép­pontjába került a szociál­politikával, az élet és mun­kakörülményekkel, a mun­kavédelemmel való foglalko­zás. Fekete Istvánnal, az SZMT titkárával arról be­szélgettünk, hogy milyen ha­tékonysággal látják el ilyen feladataikat a szakszerveze­tek. Első kérdésünk így hangzott: — A mai nehéz körülmé­nyek között képesek-e á szakszervezetek a kellő szín­vonalú érdekegyeztetésre, érdekvédelemre és érdekkép­viseletre? — Ha figyelembe vesz- szük. hogy megyénkben nem lebecsülendő tömeget képez a szakszervezetek közel 113 ezres tagsága, meg azt is tudjuk, hogy a dolgozók, a szakszervezeti testületek, a tisztségviselők jogosultságai az 1049/1982. számú, a Mi­nisztertanács és a SZOT El­nöksége által elfogadott ha­tározatban, továbbá szak- szervezeti bizalmiak jog- és hatáskörére vonatkozó sza­bályban államilag elismer­tek, ekkor egyértelmű igen a válasz. E jogok és hatás­körök érvényesülésére több példát lehet említeni, — köz­tük azt, hogy a vállalaton belüli, illetve a vállalatok közötti munkaerőátcsoporto­sításokat a rendeletnek meg­felelően hajtották végre a Tisza Cipőgyárban, a Tisza- menti Vegyiművekben és máshol is. Több helyen szé­lesítették a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatósának lehetősé­geit (Hűtőgépgyár. Szolnoki Papírgyár). A szakszerveze­tek minden üzemben részle­tesen foglalkoznak a kerese­tek alakulásával, az érde­keltségi alap felhasználásá­val. az alapbéremelések mér­tékével és sok egyéb, a dolgozókat közvetlenül érin­tő üggyel. — De az is tény, hogy a szakszervezeti tagság haté­konyabb érdekvédelmet vár... — Ebben egyetértünk. A szakszervezeti tagok szerin­tem is eredményesebb, kéz­zelfoghatóbb érdekvédelmi munkát várnak a testületek­től. — Miben látja a tovább­lépés lehetőségeit? — Tény, hogy a gazdasági­társadalmi változások során a szakszervezeteknek is meg kell újulniuk. Manapság sok szó esik erről, de még kevés konkrétummal párosul. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a szakszervezeti tago­kat jobban bevonjuk a mun­kába. Szerintem érdemi elő­relépés akkor lesz, ha az érdekvédelmi tevékenység differenciáltabbá válik, f o- kozottabb figyelmet kell összpontosítanunk az egyéni és a csoportérdekek képvise­letére és védelmére. Nem szabad szem elől téveszte­nünk, hogy egy-egy kollek­tíva nem homogén egység. Fontos az is. hogy a reális érdekek érvényesüljenek az érdekegyeztetés során és be­teljesülésükhöz teremtsük meg a feltételeket is . A szakszervezeteknek minden fórumot fel kell használni- ok ezért. Lehetőleg minden ember beleszólását biztosíta­ni kell a vállalati, vagy a területi érdekvédelembe. — Spontán ez nem alakul ki... — A szakszervezetek ket­tős funkciójának érvényesü­léséhez — tehát ahhoz, hogy a társadalmi előrehaladást is segítsük, meg a dolgozóit érdekeit is védjük, — nélkü­lözhetetlen az érdekek egyez­tetése, ütköztetése és minden nagyobb feladat valóravál- tása előtt a tagok vélemé­nyének kikérése. Ez meg eie- ve feltételezi a tagság alapo­sabb informálását. — Ez utóbbiról nem sok jót mondhatok, önnek mi a véleménye róla? — Időnként akadozik... — Milyen információs csa­torna szokott bedugulni? — Időnként szinte mind­egyik. Esetenként késlekedik a tagság informálása. — Főleg milyen kérdések­ben? — Például abban, hogy fontos döntések előtt ha ki is kérik a tagok véleményét, arról már nem tájékoztat­ják őket, hogy mi lett észre­vételük, javaslatuk sorsa. Arra is joggal kíváncsiak az emberek, hogy reális érde­keiket hogyan képviselték a tisztségviselők a testületek­ben, de sokszor erre a kér­désre sem kapnak választ, pedig a tagság igazából csali kellő ismeretek birtokában segítheti a határozatok vég­rehajtását. csak úgy ellen­őrizheti azt. A tagság jobb informálása a közvélemény alakításában is rendkívül fontos. — Úgy tűnik, a szakszer­vezetek (részletekbe menően az üzemekben) ismerik azo­kat a területeket, ahol indo­kolt az érdekvédelem erősí­tése, de még nem vagy csak részben érlelődtek ki alkal­mazandó módszereik... — Lehet, hogy mások nem osztják a véleményem, de szerintem nemcsak új mód­szerek kitalálására, hanem a régiek tartalommal való megtöltésére kell ügyelnünk. — A szakszervezeti mozga­lom felépítéséből adódik, hogy az érdekvédelmi, ér­dekegyeztetési és érdekkép­viseleti feladatokat konkré­tan az üzemekben kell ki­munkálni. Az ki is mutatha­tó a vállalati szakszervezeti bizottságoknál. Halványab­ban lehet viszont megfogal­mazni a szakszervezeti szer­vek súlyát a megye társada­lompolitikai feladatainak végrehajtásában. Ebben a tekintetben az SZMT szere­pe meghatározó. Volt már néhány dicsérendő kezdemé­nyezése, — így például a megye foglalkoztatási hely­zetének napirendre tűzése, a lakosság fogyasztói érdekvé­delme, stb. — de az érdek- védelemnek ebben a szférá­jában nem tűnik kielégítő­nek a szakszervezetek szere­pe. Mi erről a véleménye? — Tény, hogy az érdekvé­delem, érdekkepviselet egy­re markánsabban vetődik fel az üzemekben, és lakóhelyén ugyanazt vária a tagság. Ez a törekvés mindinkább fel­lelhető az SZMT és a szak- szervezetek városi bizottsá­gainak tevékenységében. Ez az utóbbi években az SZMT- nél kézzelfoghatóbb (bizony­ság rá a megyei tanáccsal több területen kifejtett kö­zös tevékenység), a városi bizottságoknál viszont terü­let- és településpolitikai Kér­désekben határozottabb kiál­lást vár a tagság a szakszer­vezeti testületektől. Ezért is szükségesnek tartom, hogy a megyei, a területi, valamint az ágazatok közötti érdek- egyeztetési, érdekképviseleti tevékenységünket mihama­rabb áttekintsük és megha­tározzuk feladatainkat. — Aíi szükséges a szak- szervezetek városi bizottsá­gai munkájának javításá­hoz? — Erősíteni kell a testületi tagok felelősségérzetét, más­részt terület- és település- fejlesztési kérdésekben ala­posabban tájékoztatni kell őket. Tisztában kell lenni mindenkinek azzal, hogy ezek az emberek nem „pro­fik”, hanem egyéb munka­körük mellett tiszteletre méltó társadalmi tevékeny­séget fejtenek ki. Nem min­den esetben vannak abban a helyzetben, hogy méltó mó­dón tudják képviselni a la­kosság érdekeit. Segítséget adva, ezen szeretnénk vál­toztatni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az érdekegyezte­tés elősegíti a célok megér­tését. egységes értelmezését és a konfliktusok megelőzé­sét is. Alkalmas arra is. hogy felszínre hozzon bizonyos fe­szültségeket. Azt is lehet rá mondani, hogy megelőző ér­dekvédelem, ezért erre is nagy súlyt helyez az SZMT és ezt is várja a szakszerve­zeti testületektől. — Mindannak a teljesülé­se. amiről most beszéltünk, mitől függ? — Szerintem semmi máson nem múlik, mint azon, hogy legyen a tagság érdekében megyei és munkahelyi szin­ten egy határozottabb kiál­lás, nyíltabb politizálás és tegyék ezt a tagság bizal­mából egyre felkészültebb szakszervezeti tisztségvise­lők. S. B. Szomszédolás Bemutatkozik Jászkisér Ezen a héten viszonozzák a jászkisériek a jászapátiak­nak a korábbi bemutatkozó látogatását. Lényegében a két művelődési ház szoros együttműködésére épül a ta­lálkozó, melyen a kis cso­portok, közösségek mutatják be munkájukat, cserélik ki tapasztalataikat. A szomszédolás hétfőn a Csete Balázs emlékkiállítás­sal kezdődött, melyet a Vágó Pál emlékházban Győri Já­nos a honismereti szakkör vezetője nyitott meg. Ezt honismereti szakköri talál­kozó követte. Kedden dél­után a jászapáti művelődési házban a kiséri gyermekkö­zösségek adtak műsort. A jászapáti gyerekek megis­merkedhettek nagyszüleik játékaival és maguk is be­kapcsolódhattak a régi játé­kok készítésébe. Ez a nap táncházzal ért véget. Szer­dán a nyugdíjas klubok ta­lálkoztak és kiállítás nyílt a kézimunka szakkör munkái­ból. Csütörtökön a színjátszók és a szabadidő klub mutat­kozik be, a következő napon pedig szakmai találkozó és tanácskozás lesz a Velemi Endre Tsz-ben, ahol a Jász- kiséri Lenin Tsz szakembe­reit látják vendégül üzemlá­togatásra, határszemlére és gazdálkodási eszmecserére. Szombaton délután a két fa­lu zeneiskolái adnak műsort egymásnak. A szomszédolás ezzel nem ér véget a két település kö­zött, sőt Jászapáti más tele­pülések látogatására is ké­szül. A tervek szerint legko­rábban a hevesieket látják vendégül. Pályázat támogatásukra Népfőiskolái tanfolyamok Pályázatot hirdet a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat Népfőiskolái Taná­csa és az MTA — Soros Ala­pítvány Bizottsága népfőis­kolái tanfolyamok, falusze­mináriumok, egyesületek, valamint bentlakásos helyi népfőiskolák támogatására. Az 1988—89-re szóló pá­lyázat részletes feltételeinek leírása megkapható a TIT megyei szervezeteinél. Nép­főiskolái Tanácsánál (Buda­pest, VIII., Bródy Sándor ut­ca 16., telefon: 343-380) és az Országos Közművelődési Központnál (Budapest, I., Corvin tér 8.. telefon: 151- 348). A pályázatokat két pél­dányban, részletes program- és költségvetés-tervezettel május 25-ig kell beküldeni a TIT Népfőiskolái Tanácsa (Budapest, 1367 Pf. 123.) címére. Taxi a Dunán — romantikakedvelöknek Különleges, új szolgáltatás indult a Dunán. A köz­úti taxi után ezentúl vízitaxit is igénybe vehet­nek a romantiká­ra vágyó utasok. A Petőfi téri ki­kötőből egész nap, szükség ese­tén éjjel is indul­nak a csónakok, amelyeket a Du- natúra Gazdasági Társaság üzemel­tet a Mohács és Esztergom közötti folyamszaka­szon (MTI-fotó: E. Várkonyi Pé­ter) Vissza a faluba Ahhoz, amit bizonygatni szeretnék, né­mi bátorság kívántatik: megfordulóban egy világ­irányzat, ezt szeretném bi­zonygatni. Rohamosan váro- siasodunk, és ez a világ­irányzat aligha fordul meg egyhamar, nem ezt bizony­gatom. A városról formált elképzelések, azok vannak megfordulóban. A város ide­álképe változik. A falusias- ság, mint településszerkezeti, városképi, hangulati jelleg­zetesség, ez van felértékelő­dőben. A menekülés a vá­rosba, ez a lelki hajtóerő van lanyhulóban, és a visszavá­gyódás a faluba, ez a lelki éhségérzet van fölerősödő­ben. A régi várostól mint mesterséges képződmény­től vagyunk elidegenedőben, és a falura mint természetibb képződményre vágyakozunk. „Vissza a faluba” helyett azt is mondhatnám, hogy „visz- sza a természetbe”, és ez nem rousseau-i ábránd, ha­nem az embernek, mint ter­mészeti lénynek önvédelmi reflexe most, mely annál erősebben működik, minél globálisabb a természetpusz­tulás veszélye. Vegyük távoli példánkat New Yorkot. Annak is leg­jellegzetesebb magját, a fel­hőkarcolókkal teli Manhat- tan-félszigetet. A madártáv­lati képeken, mint egy gigá­szi tűpárna, sűrűn telitűz­delve hatalmas zsákvarró­tűkkel. Amerika jelképe, a felhőket ostromló ember apoteózisa, a huszadik szá­zadi városépítészet etalonja, előleg a huszonegyedik szá­zadból. így tudjuk, de az építészet-kritika ránkpirít most: rosszul tudjuk így. Ez a gigászi tűpárna, zsúfolt­ságával és szakadékmély si­kátoraival, korántsem a mo­dern város példája, ellenke­zőleg: a középkori gótikus városé. Ugyanaz nagyban és betonban, ami falak közé szorított, zsúfolt sikátoros középkori város volt kicsi­ben és kőben-téglában. Man­hattan: a huszadik századi városépítészet zsákutcája — így a kritika. Nem is jó ben­ne lakni, költözzünk ki a falusias peremvárosokba — így a városlakó. És már hal­lani, hogy New York nem is Amerika, a „földszintes Amerika” az igazi: fehér családi házak, kertek, sö­vénykerítések, madárdal, ku­tyaugatás. Jövök közelebb hozzánk, a Népszabadság belgiumi tu­dósítója írta, hogy Brüsz- szeltől délre egyetemi város épült az elmúlt évtizedek­ben: Louvain-la-Neuve, vagyis Űj-Lőven. Az egye­tem egyik professzora mu­tatja meg a várost a tudósí­tónak, mondván: „A sűrűn lakott Belgiumban 1666, Charleroi alapítása óta ez az első új város. Elhelyezésével, funkciójával, képe kialakí­tásával példát akarunk mu­tatni, milyen is lehetne a XXI. század városa”. A tu­dósító körülnéz ebben a hu­szonegyedik századi városi­ban, megvalósulásában an­nak, amit ma városideálnak tartanak az egyetem tanárai, és mindent lát, csak belgi­umi Manhattant nem: „Sehol betonóriást, komor, ijesztő betonkockát nem látni, min­den áttekinthető, szemmel átfogható, emberméretű, em­berközeli. És minden ember- központú is — írja a tudósí­tó. — A barátságos épületek éppúgy, mint a kedvesen kanyargó, lépcsőkkel, terek­kel tagolt, apró tavakkal, kis parkokkal, pihenőkkel változatossá tett, más-más színűre kövezett utcák. Summázva pedig azt írja Üj-Lővenről: „Enyhén dom­bos, erdős, nagyon barátsá­gos, szép tájban épült. És bár minden szempontból — a beépített anyagokat, a fel­szerelést, a funkciókat te­kintve — a lehető legmo­dernebb, megtartotta táji, túlzás nélkül mondhatni: fa­lusias jellegét”. Huszonegye­dik századi város, amelynek mintajellegét épp íalusias- sága adja. Ha még közelebb jövök, egészen hazáig, lépteim el­bizonytalanodnak: fő gon­dunk, hogy tető kerüljön mindnyájunk feje fölé, s nem az, hogy miként teremt­hetnénk ideális városokat. De ebben az egyvárosú, víz­fejszékhelyű, falusias or­szágban is kezd becse lenni a település-történeti hagyo­mányoknak, és lakóhelyként kezd Budapest vonzása csök­kenni. A „főváros-vidék” mérleget nem húzza egyfelé a főváros súlya, billegni kez­dett a nyelv: a vidék sokat emlegetett és még mindig súlyos infrastrukturális hát­rányait ellensúlyozgatni lát­szanak a vidék nyújtotta előnyök. Hogy így van, bizonyítsa két példa. Az egyik: ha átszaladok valamely hazai kisvároson, mondjuk Kunszentmártonon vagy Szarvason, mindig fel­tűnik e települések rendben tartottsága. Néhány középü­let és bérház a városmagban, falusias házak-utcák a pere­men. A családi házakat a magántulajdonosok tartják rendben, a városmag házait a köztulajdonosok, s tehetik, mert kevésre kell gondot fordítaniok. Ha viszont vé­gigsétálok Pesten, mondjuk az Akácfa utcában, vagy ha bebarangolom az öreg Erzsébet-, Teréz-, Józsefvá­rost, az elhanyagoltság riasz­tó sokaságával találkozom. Egész városnegyedek a le- züllöttség állapotában, sok­sok Kunszentmártonra vagy Szarvasra való ember él olyan környezetben, állítólag irigyelni való fővárosiként, amilyentől egy önérzetes kunszentmártoni vagy szarvasi polgár borzadva me­nekülne. Az öreg negyedek bérházait ugyanis a köztu­lajdonosnak kéne rendben tartania, de nem teheti, mert túl sokra kell gondot fordí­tania, s szegény lévén, alig telik neki valamire. A másik példát friss falu­si élmény kínálja. Megér­kezem szombat délelőtt, s míg ott vagyok, vasárnap délutánig, egyik csodálkozás­ból ki. másikba be. Kezdődik a helyi étteremmel. Van egy bár vagy presszó részlege, most alakították újjá. Fu­gázott téglaburkolat, vörösre­zek, hangulatvilágítás; az éttermi részben damaszttal terített asztalok, lakodalom lesz este — minden szombat este lakodalom van —, most éppen négyszáz vendéggel. Aztán egy lakás. Szövetke­zeti házban van, három szo­bás, nagy távlatú kilátás a szabad rónára, most tapé­tázzák, fiatal házaspár költö­zik bele, átmeneti lakhely lesz aki ad magára valamit, előbb-utóbb saját házat épít. Tehát egy saját ház.. Most épül, termé­szetesen kétszintes, fölül támgerendák a kiugró tető­zet alatt, mint a románkori várkastélyokon. És egy má­sik saját ház. Most készült el, egybenyíló földszint, pad­lófűtés, faburkolatok, az emeleten hálófülkék, ping­pongterem. A harmadik há­zat már belakták, körülbelül harmincán ülünk nappalijá­ban az asztalok körül vasár­nap délben, kis névnapi ösz- szejövetel, szerény traktá- val: leves rántott csirke­comb, sültek, torták, italok. Hazafelé a kocsiban szám­vetés: nagyvonalúbb életke­ret és életvitel ez, mint a miénk, szegény pestieké, akik szűk helyen élünk, la­kástalanságukba beléremény- telenült fiataljainkkal a nya­kunkon. És nem azért, mert a pénzünk kevesebb, azért, mert a vidéki házépítők sze­rencséje több: olcsóbb a te­lek, az építőanyag, kéznél a baráti munkasegítség. A vi­déken élésnek pillanatnyilag ez a legnagyobb előnye. Tető a fejünk fölé, fiata­lok sokaságának vágya ez. S mert falun teljesíthetőbb, nincs is jobb példa ennél ar­ra, amit bizonygatni szeret­tem volna. Faragó Vilmos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom