Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

1988. MÁJUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdődött az Akadémia közgyűlése Az Akadémia ülésén Grósz Károly is felszólalt (Folytatás az 1. oldalról) ez évre vonatkozó finanszí­rozásáról szólva a miniszter- elnök kifejtette: a fejlesztést szolgáló ráfordításokat a VII. ötéves tervben szereplő mutatókhoz viszonyítva nem mérsékelik. Az a cél, hogy a támogatások nagyobb része irányuljon a kutatásokra és kisebb hányada az intézmé­nyek működésének segítésé­re. A kormányzat világosan látja, hogy a korlátozó intéz­kedések nincsenek összhang­ban hosszú távú érdekeink­kel. Azt is látni kell azon­ban: ez szigorú kényszer, mert a kormány nem térhet ki az elől, hogy valamennyi terület, a termelés, a műsza­ki fejlesztés, a szociális bér­politika szempontjait is mér­legelje. Ami a kutatás-fej­lesztés egészét illeti, ennek elvi jelentőségű eleme, hogy a tudomány támogatása te­rén megállítják az általános megszorítást. Ugyanakkor a tudományos kutatásban és műszaki fejlesztésben a ko­rábbiaknál erőteljesebben érvényesítik a szelekciót. Minimális célként 1989-re gondoskodnak a kutatás-fej­lesztés állami támogatásának szinten tartásáról, az ilyen célú források reálértékének megőrzéséről, s ha lehet, a nemzeti jövedelem növek­ményének függvényében emelik azt. összességében el kívánják érni, hogy a ki­bontakozás feltételeinek megteremtésével együtt a VIII. ötéves terv időszaká­ban sor kerülhessen a kuta­tásra és fejlesztésre fordít­ható erőforrások, köztük az állami támogatás érezhető növelésére. A gazdasági reformmal kapcsolatban Grósz Károly rámutatott: miután rögzítet­tük, hogy szocialista gazda­ságunk piaci viszonyokra épülő, árutermelő gazdaság, eljutottunk termelési mó­dunk lényegéhez, a tulajdon- viszonyok, -formák kérdésé­hez. Nem kevesebbet kell tennünk, mint igazolnunk, hogy a közösségi tulajdon- viszonyok a piacgazdaság ta­laján magasabb gazdasági racionalitást, nagyobb haté­konyságot eredményeznek a magántőkén alapuló gazda­ságokhoz viszonyítva. Hozzáfogtak a tudomá­nyos tanácsadó testületi rendszer kiépítéséhez. Ennek egyik első lépéseként a kö­zelmúltban létrehozták a Magyar Tudományos Aka­démia szellemi bázisán a Minisztertanács tanácsadó testületét. A Minisztertanács elnöke kérte, hogy a tudósok segítsék javaslataikkal, kez­deményezéseikkel a testület munkáját, mert a kormány­nak nagy szüksége van olyan véleményekre, amelyek meg­fogalmazói nem intézmények érdekeit tartják szem előtt, hanem döntően saját tudo­mányos meggyőződésüket képviselik. Előadása további részében Grósz Károly kitért arra: stabilizációnk, a megújulás és nem utolsó sorban a szo­cializmus történelmi sorsa múlik azon, hogy mennyi­ben vagyunk képesek a szellemi munkát valóságos értékként kezelni. E téren vannak adósságaink — mon­dotta. A politikai vezetés, a kor­mányzat is tisztában van a tudomány, a kutatás-fejlesz­tés stratégiai szerepével. De tudomásul kell vennünk azt is, hogy olyan világban élünk, amelyben a legtöbb dolog — legyen az egy kö­zönséges áru vagy a tudo­mány, illetve a kultúra élenjáró terméke — elsősor­ban a piacon, azaz pontosab­ban a fogyasztók, felhaszná­lók értékítéletén méretik meg. Mindez persze nem azt je­lenti, hogy nálunk is a piac­nak kell vezérelnie a tudo­mányos és szellemi folyama­tokat, de a piaci megméret­tetést, az emberek értékíté­letét nem lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagyni. Üj tartalmi jegyek­kel rendelkező kormányzati felfogásra, magatartásra, cselekvésre van tehát szük­ség a kutatás-fejlesztés, a felsőoktatás területén is. Sem hagyományaink, sem a nemzetközi kihívás nem engedheti, hogy belenyugod­junk: az aktív keresők kö­zött a kutatók aránya lénye­gesen és tartósan elmarad az európai átlagtól. De a követ­kező években sem tudunk számottevő létszámnövelésre vállalkozni. A teljesítménye­ket kell fokozni ezen a terü­leten is. Ehhez összefogásra, együttműködésre van szük­ség az egyetemek, a kutató- intézetek, a vállalati kutató­helyek, a közgyűjtemények között. A kormány nem kí­ván e cél érdekében szerve­zeti intézkedéseket hozni, mert ez rontja az alkotóked­vet, elvonja a figyelmet a tudományos munkától. Azonban elvárja, hogy a ku­tatóhelyek egymásra találja­nak, s közös erőfeszítéssel oldják meg az előttük álló nehéz feladatokat. Végezetül a tudomány és a szocializmus egymásra­utaltságáról és szövetségéről beszélt a Minisztertanács el­nöke. A közgyűlés ezt követően zárt ülésen tiszteleti tagokat választott. Az MTA közgyűlése ked­den folytatódik. Ú] főosztály alakult Területgazdálkodás magasabb fokon Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium az irányítás korszerűsítése so­rán szervezetét is átalakí­totta. Az egyik leglényege­sebb változás az, hogy a te­lepülésfejlesztés iránti erős társadalmi igénynek megfe­lelően létrehozta a telepü­lésfejlesztési és kommuná­lis ellátási főosztályt Ennek legfontosabb feladatairól és jelenlegi munkáiról Laczkó László főosztályvezető tájé­koztatta az MTI munkatár­sát. A főosztály fontos felada­ta, hogy teremtse meg a te­lepüléseken fellelhető sza­bad területekkel való terv­szerű gazdálkodás feltétele­it. Eddig a tanácsok ötlet­szerűen gazdálkodtak ezek­kel a területekkel, s a ren­dezési tervek alapján hozott döntéseik sem lehettek kel­lően megalapozva, mert a telkek értéke, valamint a te- lekhasználati és igénybevé­teli díjak nem értékarányo­sak. A területhasználat költ­sége nem ösztönöz arra, hogy például az üzemek ne ve­gyenek igénybe az indokolt­nál nagyobb telket. Hason­lóképpen célszerűtlen, hogy i helyes ösztönzés hiányában raktárakat telepítenek a te­lepülés értékes belterületére. Ezért a minisztérium most arra vállalkozott, hogy ki- iolgozza a településen belü­li telekérték-kataszter össze­állításának módszerét, s ezt 3 helyi tanácsok rendelkezé­sére bocsátja. Ebben egyebek között a telek fekvése, infra­strukturális ellátottsága,a te­lepülés fejlesztésében terve­zett szerepe és sok más fel­tétel szerint határozhatják meg az adott terület valós értékét, amely a területgaz­dálkodás alapja lehet. A fő­osztály előreláthatóan az év végére dolgozza ki ezeket a javaslatokat. A területgazdálkodás so­kat vitatott kérdésében, a zárt kertek felhasználásában is az eddiginél ésszerűbb rend megteremtésére törek­szik a főosztály. A jelenlegi alapvető ellentmondás az, hogy sok helyen nem a ren­deltetésének megfelelő me­zőgazdasági művelésre, ha­nem üdülési célra használják a zárt kertet, s ezzel a kör­nyezetet is károsítják. Má­sutt a mezőgazdasági fel- használást korlátozza a je­lenlegi szabályozás, mert csak kis alapterületű szer- számoskamra vagy egyéb lé­tesítmény építését engedi. Az elképzelés jó, hogy a mi­nisztérium a tájegységek he­lyi adottságaihoz és a hasz­nálat céljához igazodó új szabályozást dolgoz ki. Megoldást keres a főosz­tály a településrendezési tervek egyszerűsítésére, s ez-i zel a tanácsok tervezési ki­adásainak csökkentésére. Ezért kísérleti korszerűsíté­si tervet dolgoznak ki a három alapvető településtí­pusra — a kis lélekszámú és alig fejlődő településre, a községre és a városra —, s ennek társadalmi, szakmai vitája után alakítják ki a végleges, egyszerűsített meg­oldásokat. Megiiyitattik a békehénap rendezvényeit (Folytatás az 1. oldalról) A további programok kö­zül kiemelkedik a karcagi békefórum, amelynek a GMV helyi üzeme lesz a színhelye május 18-án. Kis­újszálláson május 10—30. között béke-barátság elne­vezéssel gyermekrajz-kiállí­tást rendeznek; Tiszafüreden a hónap első felében ifjúsá­gi béke majálist szerveznek, ahol egésznapos sport- és kulturális műsor várja az érdeklődőket. Cibakházán, május 16-án szolidaritási nagygyűlést tartanak, egy nappal később pedig Kétpón gyermekrajz-kiállítás kezdő­dik a békéről. Kunmadara­son és Tiszavárkonyban má­jus 10—20. között kiállítá­son mutatják be a béke je­lentőségét, a környezet- és a természetvédelem szerepét, a testvéri szeretet szükséges­ségét. Külföldi delegációk rész­vételével is szerveznek er­re a hónapra különböző programokat, így május 24- én Kunszéntmártonban, 26- án Jászkiséren magyar—len­gyel. 27-én Kisújszálláson és 28-án Karcagon pedig ma­gyar—NDK barátsági napot tartanak. A Jászfényszarui Fortuna együttes pedig má­jus 19—23. között a Szovjet­unióban képviseli hazánkat az Amatőr színjátszók nem­zetközi fesztiválján. Képün­kön a mezőtúri békenagy­gyűlés résztvevői. D. Sz. M. A Közép-Tiszai Állami Gazdaságban Nyereségrekord után óvatos tervezés A rizs vetéséhez összpon­tosítottuk most a többi kapá­iéiból is minden gépi kapa­citásunkat. Egyrészt, mert jócskán eljött az ideje ennek a munkának is, másrészt, mert mostanra váltak alkal­massá a rizsföldek a műve­lésre. ötven kilométer át­mérőjű körbe helyezhető el képletesen a 20 ezer 300 hek­táros gazdaságunk öt kerü­lete. Legalább annyira van­nak egymástól a tiszaigar— bánói, meg a kisújszállási határrészeink. Emiatt is adódik nem egyszer, hogy amíg az egyik kerületben bizony elkelne már a veté­— Csökkentettük vala­melyest az őszi kalászosok vetésterületét. Amint látja, a túlsó táblán is, a vetése­ink nagyon ígéretesek. Az árpa és a búza 80 százaléka kapott jó minősítést a szak­embereinktől a tavaszi állo­mánybecsléskor. Tavaly elő­ször 440 hektáron próbálkoz­tunk borsótermesztéssel. Jól értékesíthető áru, jó elővete- mény a gabonaféléknek. Az idén már 720 hektáron ve­tettük. Nem csak a népgaz­dasági elvárásoknak teszünk eleget, a saját fehérjetakar­mány-ellátásunkat is bizton­ságosabbá tesszük azzal, hogy 120 hektár szóját is termelünk. Nem tesszük per­sze ki ezeket a fontos növé­nyeket az időjárás kénye- kedvének. Három új öntö­zőberendezést szerzünk be a Mezővíz társaságtól, így mostmár a rizzsel együtt csaknem kétezer hektárra tudunk majd mesterséges csapadékot juttatni. A nagyüzem központjában a vállalati tanácsülésre ké­szült beszámolóval felvértez­ve vár ránk Hajnal Antal igazgató. Mindjárt a tavalyi gazdálkodást elemző beszél­getésünk elején kiderül, nemcsak területileg a leg­nagyobb a megye hét álla­mi gazdasága közül a Kö­Az igazgató által említett piacérzékenység, mint mondja, a halászati ágazatot valamint a gazdaság építési és meliorációs üzemét jelle­mezte leginkább az elmúlt évben. — A megnövekedett épí­tőanyag-igény miatt jelen­tősen fokozták termelésüket a téglagyárak, amelyeknek mi gépi bérmunkát végzünk az alapanyag kitermelésénél. Hónapokig nem volt se szombatjuk, se vasárnapjuk az ott tevékenykedő munka- és erőgépvezetőinknek, meg a szuperintenzív öntözési programba bekapcsolódott mezőgazdasági nagyüzemek­ben csatornaépítést végző, a csatornaburkoló elemeket gyártó dolgozóinknak se. A sekre a kelesztő eső, a má­sikban még a föld szikkadá- sára várnak az emberek, a gépek — mondja Deme Pál, a Közép-Tiszai Állami Gaz­daság termelési igazgató- helyettese. Az első májusi aranyat érő a tavasziaknak szánt táblák nagyobbik részén már a földben érte a ma­got. A félezer hektár rizs és a majd ezer hektár napra­forgó felének-felének a ve­tése húzódott csak át május elejére. Deme Pál a vállalati tanács jóváhagyásával vég­rehajtott vetésszerkezet mó­dosításról beszél. zép-Tiszai, hanem a tavalyi nyeresége is a legtöbb volt a társgazdaságok között, 42 millió forint. Mondja az igazgató: lehetett volna több is. Hogy miért nem lett? És hogyan lehettek mégis „lis­tavezetők”? — Az előző kérdésre azt tudom válaszolni, hogy hi­ányzott annak a húszmilliós árbevételkiesésnek a haszna, amit a közismert időjárási problémák okoztak a nö­vénytermesztésben. Gazda­ságunk eredményességében meghatározó volt az őszi ka­lászosgabona a maga ötezer hektár területével. A többi ágazatunk piacérzékenységé­nek köszönhető nagyrészt az előző évit öt százalékkal meghaladó 836 milliós ter­melési érték és a 24 száza­lékos nyereségnövekedés. Az állattenyésztők az árbevéte­lüket 15 százalékkal, a nye­reségüket 39 százalékkal nö­velték a férőhelyek maxi­mális kihasználásával, a tar­tási-tenyésztési fegyelem megszigorításával. Az előző évinél 110 ezer literrel több tejet értékesítettünk, és meg lett a haszna, a magyar szür­kemarha és a juhászati törzstenyészetünknek is. Jó­val igényesebb a tenyészál­latok nevelése, de jobb áron is értékesíthetők. kereslethez igazították a ter­melés szerkezetét a halásza­ink is: többet adtak el a jobb haszonnal értékesíthető ivadékból, mint áruhalból. Az utóbbiból viszont a nö­vényevők rovására lényege­sen növelték a keresettebb ponty arányát. Amikor az idei elképzelé­sekre terelődik a szó, és hal­lom az idei nyereségtervet, meglepődni sincs időm, olyan hirtelen nekem szege­zi a kérdést Hajnal Antal. — Mit gondol, mennyit ér ma a gazdaságunk életében eddigi legnagyobb, a tavalyi 42 milliós nyereségünk? Nem fogja elhinni: tízmilli­ót sem. Csupán a dolgozó­ink bérének bruttósítása és a társadalombiztosítási já­rulék növekedése 24 millió­val csökkenti az idei jöve­delmünket. Jóval több, mint tíz milliót veszítettünk a melléktevékenységet végző ágazataink termékeinek az új adózási rendszer miatti átárazásával is. Hát ezért van az, hogy a vállalati ta­nács 1988-ban a tervezett hat százalékos termelésnöve­kedés mellett is csak mint­egy 25 milliós nyereség el­érésére lát lehetőséget. Azt is csak a minden eddiginél biztatóbb tavaszi határkép alapján. Bár abba még be­leszólhat az időjárás. Abba viszont nem, hogy a 110 mil­lió forintos beruházással ta­valy megvalósított gépesítés­fejlesztés, a sertéságazatban most befejeződő telepre­konstrukció és a tiszaszent- imrei körzetben sorra kerü­lő melioráció már kell, hogy éreztesse a hatását az idei gazdálkodási eredmények­ben. Plusz 2000 négyzetméter A melioráció kapcsán az igazgatóhelyettes, Deme Pál nem állja meg szó nélkül: miért nem fektethetik be ők ott a pénzüket, ahol arra a legjobban szükség van? — Aszályos, belvizes idő­szakban egyaránt a legkri­tikusabb területünk a kar- cag—tilalmasi. Csakhát azt a határrészt nem érinti a térségi melioráció, oda nem kapunk állami támogatást. Azt tudakolom Hajnal An­taltól, vajon a 13 község és három város határában a 20 ezer 300 hektárt művelő ezerhétszáz dolgozónak mit jelentett, hogy a megyei társgazdaságok közül az övé­ké zárta legeredményesebben a tavalyi évet. — Sajnos nem vígasztal bennünket, hogy a dolgozó­ink évi, mindössze 77 ezer 600 forintos átlagkeresetével a térségben; itt a Nagykun­ságban versenyképesek va­gyunk a többi gazdálkodó szervezettel. Ezért is kere­sünk az idén új lehetősége­ket arra, hogy több kiegészí­tő jövedelemre tehessenek szert a dolgozóink. Eddig 4 ezer négyzetméter volt az illetményföld. Ezévtől a té- eszekhez hasonlóan 6 ezer négyzetmétert biztosítunk intenzív növények, hagyma, napraforgó, hibridkukorica termesztéséhez. A nagy­üzemben tervezett évi 18 ezer vágósertés mellett to­vábbi háromezret a dolgo­zóinkkal szeretnénk meghiz- laltatni, bérmunkában. Va­lamit az is csak pótol majd az inflálódástól, az árdrágu­lástól mindinkább fenyege­tett keresetükhöz. Amit a je­lenlegi gazdálkodási feltéte­lek közepette a nagyüzem­ben bizony csak kismérték­ben tudunk idén növelni T. F. ígéretesek a vetések A piac igényei szerint Nagyüzem a szántóföldön, a levegőben: készítik a magágyat, szórják a műtrágyát, vetik a rizst a bánhalmai határban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom