Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-02 / 103. szám
1988. MÁJUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fiatal lélekkel melték magasba Töredékek egy szolnoki munkászászló történetéből A szolnoki munkászászló 1945. május 1-jén az ünnepi menetben, a zászlóvivő Úri Szabó József famunkás, aki 1919-től híven őrizte az 1910-es idők munkásmozgalmának emlékét Május elseje — az ősi tavaszi ünnep — hagyománya (májusfaállítás, az ünnep reggelének dallal, énekkel való köszöntése) az 1889-es párizsi munkáskongresszus határozatai nyomán hazánkba is egybeötvöződött a szocializmus, a munkásszolidaritás, a testvériség eszméjével. A május elsejei felvonulásokon az egyes szakmák jelvényeivel, virágcsokrokkal, zászlókkal együtt — 1912-től kezdve — ott lehetett látni a szolnoki fa- és földmunkások arannyal hím- 'zett, díszes vörös selyem zászlaját is, amelyen a felkelő napot a „VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK” felirat övezi. Az aranyló napból flitteres és hímzett sugarak áradnak szét, utalva a hajnal, a szellem világosságára. A zászlórúd sárgaréz csúcsán fogazott élű körfűrészbe szerkesztett ötágú csillag látható. Szolnokon az évszázados hagyományokkal rendelkező faipar munkásai, a MÁV- műhelyben, a kisebb üzemekben és a kisiparban foglalkoztatott szervezett munkások akkor már 16 szak- szervezetben tevékenykedakkor útba ejtettek minket is. Bejöttek a Munkásotthonba, ami most gumijavítóműhely, az volt az otthonunk.” — A mai városképbe illesztve: a Munkásotthon eredetileg a régi Mária u., ma Május 1. utca északi végén volt. Ma ugyanott áll az MHSZ székház, ennek az épületnek DNY-i része épült az első Munkásotthon helyén. — „Az építők szervezték meg, ők voltak a legerősebbek — emlékezett Palla Illés. — Azután jöttünk át a Szapáry A zászlóavatást a Nemzeti- Szálló tánctermében bállal rendeztük. Nagy sikere volt. Minden szakszervezet ott volt alig fértünk. 1912— 13—14-ben felvonultunk május 1-jén a zászló alatt. A mostani Ságvári út mellékközében lévő Munkásotthonunkból indultunk, ... a zászló- és szalagvivőket kijelölték. A sorrendet a felállásnál a párt irányította.. . Előfordult azonban, hogy tömegtüntetésre vittük magunkkal a zászlót. 1913. október 17-én hirtelen hullám csapódott Szolnokra,... a budapesti munkásság megmozdult. Ennek a hírére jöttünk ki tüntetni. Elindultunk a Munkás- otthontól az állomásig. Az ócskapiacon keresztül lovascsendőrök és rendőrök rohantak közénk, tapostak és szétkergettek. Kardlapos vágást kaptam akkor, vérez- tem is... Palla Illés szavai után nézzük tovább a zászló sorsát, ahogyan azt az 1953-ban elhunyt öreg zászlótartó. Úri Szabó József szavaiból ösz- szersűríthettük. Ez a zászló, amely évenként a május elsejei, az engedélyezett vagy tiltott ünnepségeken mindig szerepelt, valósággal kivirult 1919. május 1-jén, amikor Úri Szabó József a zászlót büszkén lobogtatta. A zászlótartó és munkatársai emlékezetébe örökre beA szolnoki fa- és földmunkások zászlaja 1912-ből A zászló másik oldala, rúdján zászlószalagokkal (Gácsi Mihály rajza 1958-ból.) tek. Országos viszonylatban is jelentős szám ez, hiszen 1912-ben olyan nagy városokban, mint Győr, Pozsony, Temesvár is ugyanennyi szakszervezet működött, míg a megye egyéb településein : Mezőtúron, Tö- rökszentmiklóson 3—3, Jászberényben, Kisújszálláson, Kunmadarason, Tiszaföld- váron és Tiszafüreden pedig 1—1 szakszervezet volt. 1954-ben, amikor a zászló a város munkásmozgalmának becses emlékeként a Damjanich Múzeum állandó kiállítására került, megpróbáltuk földeríteni a zászló történetét. A fatelepeken dolgozó munkások közül még sokan emlékezetek a régi időkre. Közülük Palla Illés volt az, aki legrészletesebben emlékezett a zászló keletkezésének körülményeire is: „A fürészgyári és földmunkás csoport több mint 570 dolgozója közül majdnem minden munkás tagja volt a szervezetnek. A csoportban az üzemi munkásokon kívül kubikosok és mezőgazdasági részes aratók is voltak. .. Gyermekkoromban apám a gőzfűrészeknél volt munkás. Ebédhordó gyerek voltam 13 éves koromig, 1905—6-ban. Már akkor volt szociáldemokrata szervezet, amiben a bátyám is érdekelve volt mint fiatal fűrészgyári munkás. Az akkori vezetők: Hangodi. Orosz Feri, Nagy Laci... Budapestről sokan voltak lent, többek között Landler, Bokányi elv- társ. Majdnem hetente mentek Kolozsvárra, Aradra, s utca mellékközébe (ma Ságvári út), megvéve az épületet 1912-ben szabályos adásvétellel; átépítettük és színpadot csináltunk. A költségeket az Általános Munkás- egylet rendezte, ennek tagja volt minden szakszervezeti tag. A szakszervezeti csoporttagdíjból fizettek párttagdíjat. Aki a szakszervezetnek tagja volt, az a Szociáldemokrata Pártnak is tagja volt. A zászló alapítólevele kézírásos volt. Szövegében az is volt, hogy kinek ténykedéséből teremtődött meg — emlékezett Palla Illés.— A zászló selyme kivarrva 1600 forintba került. A rúdra szögeket vertünk, a hímzést Pesten csinálták... ivódott az első szabad május elseje. Ez késztette arra. hogy vállalva minden veszélyt, egy kettős falú szekrényben rejtegesse a zászlót a felszabadulásig. Az idős zászlótartó fiatal lélekkel emelte magasra a féltve őrzött zászlót 1945. május 1-jén az ünnepi menetben. A magyar munkásmozgalom tárgyi emlekei közül viszonylag kevés maradt az utókorra az üldöztetés szorongató körülményei között. Ezért oly becses ez a szolnoki zászló, amely annyi viszontagságon át híven őrzi az alapítók és a város század- eleji munkásmozgalmának emlékét. Kaposvári Gyula a, szmt művészeti Kötődések szobrokban, díjasai rajzokban elbeszélve Pató Róza és Szabó Ágnes portréjához Talán erőszakosan párhuzamkereső gondolatnak tűnik a kérdés: vajon van-e valami törvényszerűség, tudatosság abban, hogy két művész-asszonyt tüntetett ki ebben az évben művészeti díjjal a Szakszervezetek Szolnak Megyei Tanácsa? Vajon van-e valami közös nevezőre hozható a szülőföldjéhez szíwel-lélekkel kötődő, attól csak kilométerekben számolva elszakadt szobrászművész, Pató Róza, és a közöttünk élő, dolgozó grafikus Szabó Ágnes emberi, művészi magatartásában ? Pató Róza Törökszentmik- lós szülötte, a kisváros „hűséges szerelmese” ma is. „...Ahogy az évek haladnak, egyre jobban szeretne az ember jelen lenni ott, ahová tartozik...” — vallott valamivel több, mint fél évvel ezelőtt Lenin-szobrának avatásaikor az elbocsátó, mégis megtartó városhoz való kötődéséről. — Akkor arról is szó volt, hogy hazaköltözik... — Csak ha ők is úgy akarják — nevet —, de a nyáron már biztosan találkozhatunk. Itthon leszek vagy két hónapig, a kastélyban kaptam helyet. Hozom a legkedvesebb tanítványaim. Most nincs rendelt munkám, hát van időn dolgozni. Űj témákon töröm a fejem: a halászat, a vadászat, a mezőgazdaság izgat, ezeket szeretném valamiképp szobrokba önteni. Pató Rózának 1972-ben volt először bemutatkozó kiállítása Törökszentmiklóson, ezt követte 81-ben és tavaly egy-egy tárlat. Anya gyermekével című kőszobra után az elmúlt évben készítette el a városnak G.venes György emléktáblájának portréját. — Hogyan fogadták a helybéliek a munkáit? — örülök, hogy az a hír jutott el hozzám, magukénak érzik, szeretik. Munkásságáért, a városnak tett önzetlen szolgálatáért elnyert művészeti díjról csak ennyit mond: — Az a legfontosabb a számomra, hogy a gyermekeim büszkék lehessenek az anyjukra. Szabó Ágnes Szolnok megye egyetlen „hivatásos" grafikusa, az Újvárosi Általános Iskola tanára sokszorosított grafikákkal, tusraj- zokfcal, akvarellekkel rendszeresen szerepel külföldi, országos és területi tárlatokon. Tizenkét éve a Művészeti Alap tagja, az utóbbi időben önálló kiállításai voltak Makón, Karcagon, Kunhegyesen és Szolnokon. Az üzemekben, a megye településein rendezett színvonalas tárlataiért és művész-pedagógusi munkásságáért nyerte el az SZMT művészeti diját. — Sosem gondolt arra, hogy a katedrát végleg fölcserélje a műterem csöndjével? — Sökszor megkérdezték már ezt tőlem, így kész a válaszom : tanítok, ebből élek, és nagyon szeretem a gyerekeket. — Lassan itt a nyári szünet... — Nagyon messze van az még! De már most is sokat dolgozom, kiállításokra készülök: az egri aikvarell és a salgótarjáni rajzbiennáléra, ezek a legközelebbiek. Sokat segít, hogy saját műtermemben dolgozhatom, hogy a város lehetőséget adott erre. Az ünnepséget követő beszélgetés végén együtt nézzük meg a díjat. Kiss Nagy András szobrász és éremművész világító mécsest tartó kezet ábrázoló plakettjét. Bálint Judit (Fotó: ,f>. G.) a hói filmjeiből A kíméletlen Nagyon szépen szólóan sőt egyenesen szívet dobog- tatóan is lehetne írni Alain Delon új filmjéről, A kíméletlen-női, hiszen a bűn és bűnhődés mezsgyéin egyensúlyozó Jacques Darnay a fináléra rendet teremt maga körül, s csinos szeretőjével boldogan utazik a tengerentúlra, ahol nagy gazdagság lészen osztályrésze. Jól hangzik, ugye? Most ugyanez „életközeiből”: megöltek egy ékszerkereskedőt és páncélszekrényéből elvittek vagy hatmilliót érő briliánst. A rablógyilkosság- ga)l Jacques Darnay-t gyanúsították. A kiváló férfiú nem tudott Rassi felügyelőnek elfogadható alibit mondani, ezért letartóztatták. Nyolc év múlva jön ki a börtönből, s tudja, az igazi baddel hadd csak ezután kezdődik. Mindenki — brigantáik, rendőrök, — Damay-t nézi, figyeli —, közben dönrennek a fegyverek, hol ez hal meg, hol az, de a főhős rendíthetetlen. A film végére leszámol a bandával, ellenfeleivel, s gátlástalanul úgy viselkedik, mint egy tisztességes ember, aki élete munkája eredményeként indul új élettársával megkésett nászúira. Ebből az egész, nem túl épületes történetből annyit érdemes megjegyezni, hogy felkapott regényből egy Alain Delon nevű valaki egy elég gyenge forgatókönyvet írt, de a film rendezője, Ala- in Delon sem tette emlékezetessé nevét ezzel a munkájával, ám Alain Delon, a színész ebben halvány színes filmben is remekel, érdekfeszítővé teszi a történetet, hitelessé az egész miliőt. Ne essünk persze túlzásba, nagyon azért nem kell meghajolnunk a színész előtt, amikor kalapot emelünk neki, mert rutin a javából, amit csinál, de az kétségtelenül jól áll neki. A figura nem eredeti, a magányos hős különböző variációja a n y ugati országok mozi látogatóinak már a könyökén jön ki. S Darnay is egyfajta magányos hős, de héroszra azért ne gondoljunk, hiszen az a kis briliáns, illetve annak megszerzése azért csak szópségfolt — netán — hősünk egyébként nagyon megnyerő jellemén. Nézze meg és felejtse el — valaki (nem tartozhat Delon szűkebb baráti környezetéhez) ezt írta a filmről egy francia újságban. Okosabb tanácsunk nökünk sincs. — ti — Elöadásak az Oktatási Igazgatóságon Az MSZMP Szolnak Megyei Bizottsága oktatási igazgatóságán szervezett vezető továbbképző néhány közérdek] ódésre számo ttartó előadását nemcsak a tanfolyam hallgatói látogathatják. Az igazgatóság vezetősége május 4-én 10 órakor Vansik Gyulának, a Politikai Főiskola mb. tanszékvezetőjének A politikai intézményrendszer továbbfejlesztésének időszerű kérdései, május 15-én 14 órakor Szűcs Jánosnak, a megyei pártbizottság titkárának A káderpolitika elvei és tapasztalatai a gazdaság területén, május 11-én 9 órakor pedig Kahulits Lászlónak, a Politikai Főiskola tanszékvezetőjének A tulajdonvi- szonyck mai problémái és azok ideológiai vetületei című előadására várják a külső érdeklődőket. Az Egyesült Államokban vendégszerepei a Szövetkezetek Jászsági Népi Együttese. A jászberényi tánccsoport saját zenekarával az American Hungarian Folklore centrum meghívására három hétig tartózkodik az észak-amerikai kontinensen. Turnéjuk első felében New Yorkban, Pittsburgban. Washingtonban és a nagyvárosok környékén lévő kisebb településeken lép a közönség elé. Ezt követőena jászsági együttes a tennessce állambeli Murfreesboroban a magyar néptánckultúra követeként nemzetközi táncfesztiválon szerepel. Képünkön az együttes nemrég bemutatott jászsági húsvétolója. (Fotó: Kresz Albert)
