Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

1988. MÁJUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eszmecsere MTESZ-vezet ők ke/ Együttes tenniakarás, összehangolt cselekvés A műszaki-tudományos munka rangja Politizáló pártszervezetek A kötetlen megbeszélés résztvevői (balról) Szabó István, Tóth János, Madarász Tibor, Hangyái Károly és Hegedűs Lajos (Fotó: T. K. L.) A beszámoló és az orszá­gos pártértekezlet állásfog- lalástervezetét vitató tag­gyűléseken elemi erővel tört elő, hogy legyen közvetle­nebb, emberközpontúbb és hatékonyabb a pártélet. A véleménynyilvánítók szavaiból kitűnt, hogy itt nem egyszerűen az emberi kapcsolatok, hanem az egy­Meghatározó a gondolkodásmód Már az egyéni beszélgeté­seken is kiviláglott, erősítés­re szorul az alapszervezeten belüli kölcsönös bizalom. Itt persze nem elég azt monda­ni, oldjunk meg néhány, a közösséget feszítő kérdést és máris kialakult a szilárd bizalom, a jó elvtársi lég­kör. Saját magunkon is le­mérhetjük, hogy a kölcsö­nös bizalom nehezen épül ki, ámde könnyen megroppan. A bizalom hatásos indukáló- ja a kollektív szellem, egy­más megbecsülése, tisztelet. Ez persze nem valami negédes, erőltetett udvarias­ság, hanem a másik ember megértésének az igyekezete, véleményének igénylése, ko­molyan vétele. Mindebből kiviláglik, hogy a párton belüli emberi, elvtársi viszonyok fontos meghatározója a gondolko­dásmód, az együttes tenni­akarás és az összehangolt cselekvés. Mindez nem azt jelenti, hogy rendre azonos, egyöntetű véleményt igé­nyeljünk mindenről, mindig mindenkitől. Ellenkezőleg: sokan igénylik a nemrég le­folytatott pártviták során; legyen sűrűbben érdemi dis­puta a pártban helyzetünk­E kisebbség és a frakciózás Tagadhatatlan, hogy a ki­sebbség és a frakciózás meg­ítélésében ma még sok a fe­hér folt, a bizonytalanság. A körvonalak azonban már kezdenek kirajzolódni. Ki­sebbségről, frakciózásról B. P. Egy „háziasszony"gondolatai a jótékonyságról Ide még más közti politikai viszo­nyok javításáról van szó. Való igaz: sohasem volt ele­gendő, hogy a párttagok csak egymással törődjenek, hiszen leginkább a szűkebb, tágabb környezet problémáinak megbeszélése, a felelős ál­lásfoglalás és a közös poli­tikai cselekvés az, ami az embereket összekovácsolja. ről, az abból adódó tenniva­lókról. Ez pedig feltételezi a nézetek, vélemények megüt­közését, egymással való hor- zsolódásukat, kompromisszu­mok megszületését, s a vé­gén a többségi álláspont ki­kristályosodását. amely tény­leges alapja lehet a cselek­vésnek. A bizalom itt feldúsulhat, de nemegyszer meg is rit­kulhat. Ilyen esetek közé sorolható például a kisebb­ségben maradt vélemények sorsa. Miként ítéli meg ezt a nem is olyan egyszerű helyzetet a többség, a vezetőség, s a végül kisebbségben marad­tak? A legrosszabb, ha a kisebbségre bélyeget ra- gasztgatnak, a személyi ké­pességeket kezdik el fesze­getni, netán emberileg is igyekeznek őket befeketíte­ni. De a fordított helyzet se jobb, ha a kisebbségben ma­radtak képtelenek elviselni, hogy nem az ő nézeteik ju­tottak túlsúlyra, s ezért a végrehajtást nem tekintik szívügyüknek, esetleg gán­csolják is azt. Az ilyen ma­gatartás persze már súrol­ja a frakciózás határait. döntés előtt oktalanság be­szélni, hiszen azt csak ma­ga a döntés, illetve a frak­ciózás esetében a végrehaj­tás közben tanúsított maga­tartás mutathatja ki. Az természetes, hogy minden­Tegnap délután Szolnokon, a Tudomány és Technika Házában a Műszaki és Ter­mészettudományi Egyesüle­tek néhány vezetőjével ta­lálkozott Szabó István, a KB tagja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok Megyei Bizottságának első titkára. A kötetlen eszmecserén Tóth János, a MTESZ főtit­kára, illetve a szövetség megyei szervezetének elnö­ke, Hangyái Károly, társel­nöke, Hegedűs Lajos és tit­kára, Madarász Tibor vett részt. A beszélgetés kezdetén Szabó István arról szólott, hogy a párt-, állami és tár­sadalmi vezetőknek minden alkalmat meg kell ragadni­uk, hogy megismerjék azok gondolkodását, problémáit, akikkel a napi feladatok megoldása során együtt dol­goznak. Csak azok képesek ugyanis a teendők elvégzé­séhez hozzásegítő vitát foly­tatni egymással, néze­teiket valóban gyümölcsöző­en ütköztetni, akik jól is­merik egymás álláspontját, a „kiszámíthatósághoz'1 el­engedhetetlen a rendszeres és formaságokkal nem ter­helt kapcsolattartás. A MTESiZ megyei vezetői röviden bemutatták a me­gyei első titkárnak a szű­kebb pátriánkban dolgozó tudományos egyesületi cso­portok eredményeit. El­mondták, hogy a megye mű­szaki értelmiségének 60 szá­zaléka dolgozik valamelyik, a MTESZ-hez tartozó szer­vezetben. Nálunk az egyesü­leti munka zömét az üzemi csoportokban végzik, célja is a megyei szervezet vezetősé­gének, hogy ezek a csopor­tok mindinkább egyfajta vál­lalati tanácsadói stábbá vál­janak. Ehhez persze az kell, hogy az üzemek műszaki ve­Pár nappal a munka ün­nepe után, a győzelem napja előtt, ünnepeltek tegnap Szolnokon, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottságán. Azokat köszöntötték, akik a szak- szervezeti munkában is élen jártak, társadalmi megbíza­tásként különböző szakszer­vezeti tisztségeket töltenek be s dolgoznak munkahelyük munkatársaik jobb élet- és munkakörülményeiért. A megyei kitüntetési ün­nepségen ott volt Grosser János, a KPVDSZ titkára, Fenyvesi József, az SZMT vezető titkára és Tóth And­rás, a megyei tanács keres­kedelmi osztályvezetője. A Pelikán presszóban megren­dezett ünnepségre eljöttek a kereskedelmi, vendéglátó vállalatok vezetői, a pénzin­tézetek képviselői, és a me­Százharminc illetékesnek juttatták el Szolnok megye hosszú távú, 2000-ig szóló egészségmegőrzési program­jának tervezetét azzal, hogy véleményüket ismertessék a megyei tanács vb. egészség- ügyi osztályával. A megyei tanács művelőd dési, egészségügyi és társa­dalompolitikai bizottságának tegnapi ülésén a résztvevők a megye hosszú távú egész­ségmegőrzési programjának javaslatéit bírálták, illetve elmondták róla véleményü­ket. A hozzászólások többsé­ge a programnak ahhoz a részéhez nyújtott újabb ada­lékokat, amely a jelenlegi helyzetet értékeli. Dr. Pintér Sándor professzor, a megyei kórház főigazgató-helyettese például elmondta, hogy egy ország lakosságának egész­zetése számítson, építsen is az egyesületi csoportokra. Vannak erre jó példák, van, ahol az igazgató rendszere­sen találkozik a csoportok­kal és elmondja, a vállalat mely területén számít segít­ségükre. Van azonban olyan cég is, ahol a főmérnök sem tudja, hogy náluk üzemi MTESIZ-csoport működik. A megyei MTESZ-vezetők szóltak arról is, hogy ma­napság észrevehetően keve­sebben vállalják ezt a társa­dalmi munkát, az eredmé­nyek mégis javultak, mert a megmaradó „aktív mag” egyre nagyobb intenzitással, mind többet vállalva iolgo-i zik. A megyei pártbizottság el­ső titkára többek között ar­ra volt kíváncsi, hogy be­szélgető partnereinek véle­ménye szerint a megyében mennyire tart igényt az ál­lami és pártvezetés a MTESZ-szervezetek munká­jára, milyen becsülete van a tudásnak, az értelmiségnek ezen a tájon. Szolnok megyében — bár javulás tapasztalható — ál­lították a megkérdezettek — gye társadalmi szervezetei­nek küldöttei is. Szűcs Fe­renc megyei elnök megnyi­tója és a Tiszaföldvári Nagy­községi Tanács és szövetke­zetek férfi kórusának kö­szöntése után Szentendrei Györgyné .megyei titkár mondott beszédet. A Szak­szervezeti Munkáért arany, ezüst és bronz fokozatú ki­tüntetést huszonhárom akti­vistának Grosser János, — a KPVDSZ emlékplakettjét, illetve dicsérő oklevelet hu­szonöt szakszervezeti tiszt­ségviselőnek Szentendrei Györgyné adta át. A kitün­tetetteknek a KPVDSZ el­nöksége nevében gratulált Grosser János titkár. Fedor- né Takács Mária, az Ideál Kereskedelmi Vállalat szb- titkára a kitüntetettek nevé­ben tett ígéretet további ön­zetlen szakszervezeti mun­kára. ségügyi állapotát bizonyos nemzetközi mutatók alapján ítélik meg. Ezek a mutatók: a halálozás, a válás, az alko­holizmus, az öngyilkosság és az egy főre jutó egészség­ügyre fordított összeg. Nem­zetközi összehasonlításokon kiderül, hogy bármelyik mu­tatót nézve Magyarország adatai a legrosszabbak közé tartoznak. Ennek egyik oka, hogy kevés az egészségügyre fordított pénz. A hozzászólók többsége részkérdésekkel foglalkozott (káros szenvedélyek elleni harc, a kábítószerezés hely­zete, betöltetlen orvosi állá­sok, gyógyszerfogyasztás, hajszolt életmód). A megyei egészségmegőrző program egészéhez érdemben^ .dr. Szó­ró Magdolna, újszászi körzé- ti orvos szólt hozzá. Vélemé­az értelmiségi munka becsü­lete rosszabb az „országos átlagnál”, különösen Buda­pesttel és a Dunántúllal ösz- szevetve szembeötlő az el­maradás. Amikor — folytatták a MTESiZ-vezetők — a szövet­ség társadalmi szervezet lett, ők azt várták, a párt na­gyobb figyelmet szentel majd tevékenységüknek. De csak az történt, hogy az egyesületekben végzett mun­káit ma már elfogadják párt­megbízatásként — hiányzik a helyi pártszervezetek és az egyesületi csoportok közötti rendszeres kontaktus. Két kérdéskörhöz kapcso­lódva hangsúlyozta Tóth Já­nos, a MTESZ főtitkára, hogy a tudományos munka társadalmi rangját mind or­szágos. mind megyei szinten az szabja meg, hogy a politi­kai és az állami vezetés va-i lóban figyelembe veszi-e döntései alakításakor az e területen dolgozó értelmisé­giek véleményét, vagy pedig csak saját eredeti állás­pontjának megerősítését, iga­zolását várja tőlük. B HNF Szolnok Városi Bizottságán fii tisztségviselőket választottak Tegnap kibővített ülést tartott Szolnokon a Hazafias Népfront városi bizottsága. A tanácskozáson Bekényi Istvánná titkár tartott be­számolót a testület VIII. kongresszusa óta végzett munkájáról. Az ülésen személyi kérdé­sekről is döntöttek. Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára bejelentette, hogy nyugállo­mányba vonulása miatt Be­kényi Istvánná titkár, vala­mint hivatkozással korára Zakar Zoltán elnök fölmen­tését kérte megbízatása alól. A népfront városi bizott­sága érdemeinek elismerésé­vel mindkét tisztségviselője fölrpentéséhez hozzájárult. Az ülésen a Hazafias Nép­front Szolnok Városi Bizott­sága titkárának Juhász Jó­zsefet, elnökének Léder Lászlót választották meg. nye szerint a program nem mutat túl az elemzésen, a jelenlegi helyzet feltárásán. Átalános megfogalmazások szerepelnek benne. (Mint például csökkenteni kell a szív- és érrendszeri halálo­zások számát. De hogyan?) A módszerek, amelyeket a programjavaslat felsorol, ál­talánosak. (Például megelő­zés, gondozás stb.) , A hozzászólások után Ür- mössy Ildikó, a megyei ta­nács elnökhelyettese el­mondta, hogy a programja­vaslatot a megyei tanács végrehajtó bizottsága, majd a tanácsülés is megvitatja. A konkrét tervek kidolgozása egyébként a megyei tanács szakigazgatási szerveinek feladata lesz. PÉ. a Vöröskereszt se te­heti be a lábát, nemhogy az értelmi fogyatékosok ér­dekvédelmi szövetsége — „dicsekedett” az egyik (ta­nácsi!) vállalat vezetője, mi­kor az ÉFOÉSZ megyei el­nökségének vezetőségi tag­ja megkereste. A Tisza Szállóban tartott jótékonysági bál előkészüle­tei folytak ekkor. A bált az Értelmi Fogyatékosok Or­szágos Érdekvédelmi Szö­vetsége Szolnok- Megyei El­nöksége rendezte, hogy a be­vételt a megyében élő értel­mi fogyatékos gyermekek javára fordítsák. A szervezési munka na­ponta hozta a sikert és a kudarcot. A vállalatok több­sége megértette a célt. Volt cég, amelyik tombolatárgyat ajánlott fel, a másik belépőt vásárolt, a harmadik pénz­összeget adományozott. És volt egy-kettő, amelyik szó­ba sem állt a szervezőkkel. A bál előtt néhány nappal a helyzet óránként változott. Remény és keserűség kö­zött hányódtunk mi, akik a szervezésben részt vettünk. Bár januárban közöltük az újságban a jótékony célú bál pontos dátumát, arra a napra egy másik jótékony célú gálaestet is szerveztek Szolnokon — a mozgássé­rültek javára. Nem volt mit tenni, le­mondani, változtatni az idő­ponton már nem lehetett. De fejünkben ott motoszkált a kérdés: vajon „elbír”-e a város két jótékony célú megmozdulást ugyanazon a napon? A bál előtt egy hét­tel talán tíz belépőt, ha meg­vettek a kétszázhatvanból. Voltak, akik úgy vélték, sok­ba került a kétszázötven fo­rintos meghívó. Még akkor is, ha vacsorát adnak érte és műsort. Valljuk be őszin­tén, ha egy házaspár akar elmenni, ötszáz forintot fi­zetnek, és ezt valóban meg­gondolják az emberek. „Tu­dod, elmennék szívesen, ha nélkülözni tudnám azt a pénzt” — szabadkozott egy ismerősöm. Van némi sejtel­mem a körülményeiről: gyermekét egyedül neveli, nem dohányzik, nem költ al­koholra, mégis nehezen jön­nek ki a fizetésből. Nem tudtam mit mondani neki, nem tudtam érveket hozni. A szabadkozók másik ré­sze viszont épp az ellenkező rétegből került ki, a „pén­zesebb” emberek közül, „nem érek rá, van már el­foglaltságom, névnapot ren­dezünk, ki kell menni a hobbira, a családommal aka­rok lenni” — indokokkal. Van tehát, akit nem érde­kel az ügy, nem szeret adni, eltelik saját javai szemlélé­sével. Mások fáradtak, mert egész héten hajtottak, lohol­tak, és szeretnének végre szombaton „kiengedni”, ott­hon maradni, nem „sózni el” a nagymamához vagy isme­rőshöz a gyerekeket... Ezek az érvek legfeljebb bosszúságot, értetlenséget vagy éppen megértést szül­tek bennem, amikor mint az est leendő háziasszonya, gon­dolataimat rendezgettem a bál előtti napokban. Volt azonban valami, ami töp­rengésre késztetett... Több ismerősöm elmond­ta, hogy látta az újságban az esemény hírét. Elolvasta ugyan a címét, hogy jóté­kony célú bál lesz a Tisza Szállóban Az egészségesebb gyermekért címmel, aztán továbblapozott, a cikk tar­talmára már nem volt kí­váncsi. Nincs jogom elítélni sen­kinek az a szándéka, hogy meggyőzzön másokat valós vagy vélt igazáról. Az is természetes, hogy ez nem mindig sikerül. Az emberi tisztesség is megkívánja a kisebbségben maradt vélemények újratár­gyalásának intézményes le­hetőségét. Maga az alapszer­vezet is dönthet úgy, hogy az elvetett javaslatra bizo­nyos idő múlva visszatér. De az is járható út, hogy a taggyűlés megbízza a ki­sebbségben maradiakat, hogy bátran újból kezdeményez­zenek, ha az élet kezdi iga­zolni elgondolásaikat. Per­sze nem a végrehajtás he­lyett, hanem amellett. A munkahelyeken ma szá­mos gond feszíti a kollektí­vát. Ezek javarésze a mun­kaszervezést érinti, ám sok olyan is van köztük, amely nem közvetlenül szakmai jellegű. Sok helyen az ér­dekeltségi rendszer elmarad az igényektől, a középszerűt élteti, visszafogja a kiugró egyéni és csoportteljesítmé­nyeket. Az is igaz, hogy en­nek a megbolygatása nem mindig hálás feladat, vita nélkül többnyire nem is megy, B politizálás minősége Itt vannak például olyan kérdések, mint a munkahe­lyi légkör, vezetők-beosztot- tak viszonya, egyes szakmai csoportok helyzete. A párt- alapszervezet akkor cselek­szik jól, ha e témákban kezdeményez, állást foglal, megoldást javasol, egyszó­val politizál. A passzív kivárás megen­gedhetetlen, a politizálás minősége pedig attól függ, milyenek a viszonyok az alapszervezetben. A tagság­ban felhalmozódott képessé­gek ezúton válhatnak kör­nyezetformáló erővé, az em­beri viszonyok folyamatosan megújulni képes szövedé­kévé. kit. Bocsátassék meg nekem, talán jómagam is ezt tet­tem volna, ha nem a szí­vemhez közelálló rendez­vényről van szó. Tudomásul kell venni, hogy túl sokszor kértünk már: a Nemzeti Színházra, kórházakra, be­teg emberek külföldi műté­tére, sérülést szenvedett sportolók segítésére. Az em­berekben van egyfajta — va­lahol talán érthető, de ve­szélyes — fásultság. „Már megint kérnek” — fogalma­zódik meg sokakban. És i lyenkor elgondolkoznak: becsületesen dolgoznak, a fizetésükből adót meg ezt, azt levonnak, még sincs elég pénz kórházakra, beteg em­berekre, Nemzeti Színházra, mozgássérültekre és értelmi fogyatékosokra. Persze vannak olyanok is, akik bár már sokszor jóté­konykodtak, nem fásultak el: a Fővárosi Operettszín­ház művészei — Udvarias Katalin, Szilágyi Olga, Szó­ka Julianna, Benkóczy Zol­tán, Biró Attila, Gárday Gá­bor, Horváth Attila — négy órás utazást vállaltak azért, hogy ingyen fellépjenek a jótékonysági bálon. Végűi Is tel ház volt, végül is az est jól sikerült, végül is, a résztvevők jól érezték ma­gukat. Végül is... miért kell szóvá tenni a negatív jelen­ségeket, ha egyszer az est sikeres? Számolni kell vele, hogy mindig lesznek, akik kémek, és lesznek célok, amelyekre kérni, gyűjteni, adni kell. De annak, aki kér, nem­csak az adomány fontos. Az is, hogy milyen szívvel ad­ják. Paulina Éva V. Sz. J. KPVDSZ Elismerés szakszervezeti munkáért Hosszú távra Egészségmegőrzési program készül > \ i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom