Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

1988. MÁJUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FHmJogyzet Ötvenhárom hideg nyara-Alekszandr Proskin ötven­három hideg nyara, úgy tű­nik, mintha kalandfilm vol­na. A cselekményvezetés — a fordulópontig — kísértetie­sen hasonlít az örök wes- ternmodellre. Az igazság bajnoka a lehető legremény­telenebb helyzetben győz, és rendet csinál. A modell úgy kívánná: diadalmaskodik a gonoszok, a banditák fölött, és elnyeri méltó jutalmát. De erről az ötvenhárom hideg nyara főhősének esetében szó sincs. Itt a győző fogoly marad. Furcsán hangzik: ki­harcolta magának, hogy fo­goly maradhasson, politikai elítélt, száműzött. S ami még ennél is furcsább, a rendező­nek nem kellett a fejetetejé- re állítani a történetet, a va­lóság állt tótágast. 1953 nyarán Berija szor­galmazta és elérte, hogy a Szovjetunió különböző bün­tetőintézményeiben rabos­kodó emberek részleges am­nesztiát kapjanak. Tudni kell, hogy ellátásban, bá­násmódban akkoriban nem különböztették meg a bűnö­zőket és a politikai foglyo­kat. Legfeljebb annyiban, hogy a különböző bűncselek­ményekért elítéltek voltak a politikai foglyok felügyelői, rossz emlékű kápói. Berija tudta, mit csinál, a „részleges” amnesztia azt je­lentette, hogy a bűnözőket szabadlábra helyezték, a po­litikai foglyok pedig marad­tak a szögesdrótok mögött vagy az istenháta mögötti száműzetésükben. Berija Sztálin székébe akart beleül­ni. Pontosan kiszámított min­dent: a bűnözők siserehada ellepi a falvakat, városokat, mindenhonnan segélykérések érkeznek, hogy fékezzék meg a köztörvényes bűnözők ga­rázdálkodását. A nagyhatalmú ember egyik napról a másikra nép­szerűségében is tovább erő­södött volna, ha a törvény, az állampolgárok védelmezője­ként léphetett volna fel. Ez nagyjából Proskin filmjének politikai háttere. A színhely pedig egy messzi kis sziget, ahol két politikai száműzött együtt él — tengő­dik — a falucska lakosaival. Az egyik száműzött valaha jónevű mérnök volt, akire az angol kém bélyegét sütötték rá. A főhős, az egykori ka­tonatiszt a háború első, kao­tikus napjaiban önhibáján kívül német fogságba esett, de onnan az elvhű emberek bátorságával megszökött, hogy tovább harcolhasson a fasiszták ellen. A további sorsát már ismerjük, politi­kai száműzöttként él azon a szigeten, amelyet megtá­madnak a bűnözők. A történet innen tűnik ka­landfilmnek — de nem az! A hatalom által igazságta­lanul elítélt ember fegyvert fog a hatalom védelmében és győz. Az általa, az ő vezeté­sével helyreállított hatalom viszont újra gyakorolja fö­lötte a hatalmát. Elveszik tőle azt a fegyvert, amellyel megfutamította a bűnözőket, s még évek telnek a filmen, amikor a főhőst Moszkvában látjuk, megy barátja özve­gyéhez, fiához, viszi a szo­morú hírt, a mérnök elesett a rablókkal vívott fegyveres harcban. Tiszta, szép film Proskin alkotása, Valerij Prijomikov egyszerű eszközökkel, min­den hamis pátosz nélkül for­málta meg az elvhű, sokat szenvedett, de hazája érde­keiért a legvégletesebb hely­zetben is harcolni képes em­ber alakját. —ti— Sétahajó a Tiszán Ismét megindította köz­kedvelt sétahajóját a Tiszán a Tiszatour Szolnok Megyei Idegenforgalmi Vállalat, amely első útján iskolásokat vitt vízitúrára. A százötven személyes Tihany vízibusz ezt követően szeptember vé­géig hozza-viszi majd a ki­rándulókat, akik az alföldi folyó természeti szépségeivel és a Tisza menti települések nevezetességeivel ismerked­hetnek meg. A nyári idegen- forgalmi szezonra a Tiszato­ur külön víziprogramot állí­tott össze a hajózást kedve­lőiknek. A hajó minden szerdán és szombaton a Szolnok—Tisza- kécske—Tiszakürt—Szolnok útvonalon közlekedik. A résztvevők egésznapos túrán Tiszakécskén a termálfürdő­ben pihenhetnek meg, Tisza- kürtön pedig a híres arbo­rétumot kereshetik fel. Va­sárnaponként a kényelmes vízijárművel Kisköréig jut­hatnak el az utasok, ahol a Tisza-tó látványosságait és a kiskörei zsilipelés műveleteit tekinthetik meg. A vízibusz júliusban és augusztusban egy-egy hétig csak a tározó- tavon közlekedik, kirándulá­si lehetőséget teremtve az ott üdülőiknek. Óvodás és isko­lás csoportok a hét töljbi napján Szolnok környékéig- tehetnek rövid hajóutat, míg szombat esténként a Tihany a szolnoki kikötőben diszkó- hajóként várja a fiatalokat. A művelődési központban Költői est Németh Péter Mikola vá­ci költő szerzői estje várja az irodalomkedvelőket má­jus 30-án esite 6 órakor Szol­nokon, a Megyei Művelődé­si és Ifjúsági Központban. Pété Pál és a szerző adják elő a költeményeket, vibra- fonon és ütőhangszereken közreműködik Fazekas Lász­ló. Nevezetes épületeink nyomában A megyei tanács székháza Történelmi tény, hogy a nagyvárossá válásának a legnagyobb lökést az adta Szolnokon, hogy 1874-ben rendezett tanácsú lett a vá­ros, 1876-4^0 pedig Jász- Nagykun-Szolnök várme­gye székhelye. Ez egyben azt jelentette, hogy ide települt a közigazgatás; a pénzügy- igazgatóság, a magyar kirá­lyi adóhivatal, a törvény­szék és egyéb állami hivatal, amely egyrészt nagy tisztvi­selőgárdát, másrészt pedig kiugró építkezéseket hozott a városnak — jelentősen nö­velve az iparosok, kereske­dők létszámát, s áttételesen az idegenforgalmat. A Tisza- szabályozás befejezésével megindult a gőzhajózás, emellett a városban a szá­zadfordulóig malomvállalat, villanytelep, fűrészüzem, dohánybeváltó, téglagyár épült. A rohamos fejlődés szinte megkövetelte, hogy az új megyeközpont rangjához méltó megyeházát emeltes­sen. A városatyák 1876-ban országos pályázatot írtak ki az épület tervezésére. A ko­rabeli források szerint tizen­hét pályamunka érkezett be, s ezek közül Benkó Károly építész terve — kisebb viták után — találtatott a legalkal­masabbnak. Az történt ugyanis, hogy a tervet a mi­nisztérium építési szakembe­rei több szempontból kifo­gásolták. A megyei építésze­ti szakbizottság megfelleb­bezte a minisztérium rende­letét, mely szerint a nagy­termet az utcai homlokzatra kellett volna helyezni. Rész­let az indoklásból (Kaposvá­ri Gyula közreadása nyo­mán); „...ezen épület évtize­dek hosszú során lesz hivat­va megyénk tanácskozási és galni, így az építés közben szerzett előnyök vagy hi­bák hatásukat nemzedéke­iken keresztül éreztetik; míg megyénk a tanácskozási nagyterem rendeltetését tart­va szem előtt... az épület leg­csendesebb helyén, vagyis az udvar közepén, addig a nagymi. közm. minister úr pusztán díszhelyiségnek te­kintvén, a homlokzat vonal­ra kívánja tétetni... A ko­moly tanácskozások zavarta­lan folyását a külső zajtól biztosítani kell... a homlok­zat vonalába pedig épen a legnagyobb forgalmú főutca esik, melynek élénkségét a körül tartott heti vásárok zsibongása is emeli... Lénye­ges hibának állíttatik, hogy Benkó a főutcza felől kocsi- bejárást nem tervezett. Er­re napjainkban épen semmi szükség nincs, mint nincs például az országháznál Bu­dapesten; s nem kívánatos megyei széképületünknél már csak azért sem, mert a kocsiátjárás az előcsarnok létesítését akadályozza, gyű­lés folyamán pedig a zörej zavarólag hatna...” Az építkezést 1877. októ­ber 29-én kezdték el, s alig egy esztendő múltán, 1878. november 2-án már készen állott a megyeháza. A korai eklektikus stílusban épült ház előcsarnokából két lép­csősor vezet fel az emeletre, falain később a Szolnok me­gyei munkásmozgalom kie­melkedő egyéniségeinek em­léktábláit helyezték el. (Az épület belsejének egyébként legszebb része a díszes lép­csőház és a nagyterem). Ugyanúgy márványtábla örö­kíti meg, hogy 1956. novem­ber 3-án innen indította Ká­dár János az ország újjáépí­tését, itt alakult meg a Ma­gyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány. A négyoldali homlokzattal kiképzett, szabadon álló épületet (főhomlokzatán jel­legzetes árkáddal) története során többször renoválták. Ma az egyik legimpozánsabb iműemléikjellegű középülete Szolnok Városának. J. J. (Fotó: K. £.) Az elmúlt napokban adtak tudásukról számot a zeneiskolák növendékei. Felvételünk a jászberényi Palotási János Zeneiskolában készült, ahol 151 zongoraszakos növendéket hallgattak meg. Ezután rendezték meg a vonósok, majd a fúvósok vizsgáját. Az év végi megméretéshez hozzátartozik a növendékek hangversenye is, amelyre május 27-én 17 órakor került sor a Déryné Művelődési Köz pontban (Fotó: T. K. L.) A takarékosság, a minőség jegyében Értékeink együttes mentése Többször — és többféle megközelítésben — írtunk már . arról, hogy a kultúra pénzügyi ellátottságának mai helyzete, az állami tá­mogatások csökkenése ho­gyan és milyen mértékben érinti a múzeumügy megyei helyzetét. A múzeumi világ­nap alkalmából arról szól­tunk, hogy a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága több jó példával szolgált már ed­dig is arra, hogyan lehet a kényszerű takarékossági in­tézkedésekkel egyidőben megőrizni — az egyes intéz­mények tevékenységének legfontosabb területein — a minőséget. A racionális gaz­dálkodásra való törekvés nemcsak a téli-nyári új nyit­va tartási rend bevezetésében a kiállítások kevesebb szá­mában és jobb minőségében mutatkozik meg, hanem ab­ban is, hogy a nyári régésze­ti ásatásokra fordítható ősz- szegeket — mintegy 4—500 ezer forintot — a korábbiak­hoz képest is gazdaságosab­ban igyekeznek felhasználni. Az ásatásokra jutó pénz nem kevesebb a tavalyinál, de a megváltozott gazdasági helyzet miatt újra kellett gondolni azt, mire érdemes és kell költeni, természetesen annak figyelembevételével, hogy a valódi értékek meg­mentése továbbra sem szo­rulhat háttérbe. Mint azt Tálas László, az igazgatóság vezetője elmondta, az intéz­ményekben nagy mennyisé­gű, eddig fel nem dolgozott anyagot raktároznak. A gyűjtőmunkát tehát nemcsak anyagi megfontolásokból le­het most — a szükséges mértékben — háttérbe szo­rítani. A munka minőségéből semmit sem engedve a lele­tek feldolgozására, rendsze­rezésére kell összpontosítani az erőket. Az elmúlt évi öt helyett idén nyáron három tervása­tás folyik majd a megyében; a jászapáti avar temető fel­tárása Madaras László, a Túrkeve—terehalmi ásatás Csányi Marietta, valamint a jászdózsai temető feltárása Selmeczi László vezetésével. Ez utóbbit a Budapesti Tör­téneti Múzeum támogatásá­val végzik. A fennmaradó két ásatást befejezték, az itt felszínre hozott leleteket rendszerezni fogják a jövő­ben. Űj munkát most nem kezdenek el, de leletmentés­re mindenkor készek lesz­nek, ha arra szükség lesz. Ez utóbbira — a helyi erők optimális kihasználására — mutat jó példát egy karcagi kunhalom mostani feltárása. A Béke Tsz jelentős beruhá­zásának folytatását akadá­lyozná, ha nem segítenének a kunhalom feltárásában, a le­letmentésben. A tsz gépeket biztosít az ásatáshoz, a szük­séges munkabért is magára vállalja, a múzeumi igazga­tóság a szakembereket biz­tosítja. Az ilyen összefogásra annál is nagyobb szükség van, mert ha a múzeum eb­ben az esetben egyedül ma­radna, ez a leletmentés ása­tási bérének mintegy 20—30 százalékát jelentené. Várhatóan a 4-es főút építkezései is új feladatok elé állítják majd a múzeumi szakembereket. A közös ér­dekek felismerésére, az ösz- szefogásra, az értékek együt­tes mentésére valószínűleg itt is nagy szükség lesz a jö­vőben. Elhelyezkedésről fiataloknak Csokorba gyűjtött információ Hasznos, majd’ könyvvas­taggá duzzadt füzetecskét forgatok, a Megyei Munka­erő Szolgálati Iroda kiadvá­nyát. Pályakezdőknek készül tavasztájt. nyárelőn, immár 1985 óta. Nem változatlan tartalommal, mindig akad benne valami új. Az idén például már tar­talmazza a felsőfokú végzett­ségűeknek szóló, pályázat út­ján betölthető munkahelye­ket is. S ami hagyományos? Az általános, illetve a középisko­lát végzetteket váró munka­helyek. Ha belelapozunk a füzetecskébe, láthatjuk: a tizenhat éven aluliak el­helyezkedési lehetőségei a legcsekélyebbek. A tizenhat és tizennyolc év közöttiek már valamivel könnyebben elhelyezkedhetnek, ám iga­zából a fiatal felnőtteket várják a munkát kínálók, hi­szen az ajánlatok legtöbbje több műszakos vagy veszé­lyes munkahely, nem ritka a nehéz fizikai munka sem. Ne csak 1988-ról. a jövőről is szóljunk! Hä más nem, ez mindenképpen arra kell ösz­tönözze a fiatalokat. hogy a nyolc általános elvégzése után igyekezzenek továbbta­nulni, szakmát szerezni. Igen, szakmát, hiszen a fiatal szakmunkásokat — mondhatni — még mindig tárt karokkal várják! Külö­nösen a lakatosokat, a kőmű­veseket, a hegesztőket, az esztergályosokat, az autósze­Tanulni érdemes A szakmunkások még mindig válogathatnak Közgazdász? Jöhet! relőket, a mezőgazdasági gépszerelőket, a villanyszere­lőket, talán még a víz- és gázszerelőket is. E szakmák ifjú művelői három-négy munkahely között válogat­hatnak. Ahogy évek óta, úgy to­vábbra is igaz; „sima”, azaz gimnáziumi érettségivel igen nehéz elhelyezkedni, keresik viszont a középfokú közgaz­dasági végzettségűeket. Csökkentek a vegyipari és a vízügyi szakközépiskolában végzettek elhelyezkedési le­hetőségei. Válogathatnak-e az egyete­met, főiskolát végzettek? Ahogy vesszük; szakmán­ként, településenként válto­zik a kép. Óvónőre például Szolnokon szinte nincs szük­ség, a megye más települése­in viszont igen. Keresnek közgazdászokat, illetve a vál­lalatok — saját profiljuknak megfelelő — műszaki, keres­kedelmi végzettségűeket. Vi­szonylag kevés munkahelyet kínálnak a mezőgazdasági nagyüzemek az agrármérnö­köknek vagy az agrárüzem­mérnököknek, ugyanakkor keresettek a gépészek. Az iparvállalatok műszaki fejlesztőket, műszaki szer­kesztőket látnak szívesen. Hasznos füzetecske tehát mindenképpen a MESZI ki­adványa, Különösen, ha tud­juk — mondjuk az Állami Ifjúsági és Sporthivatal: Adatok a magyar ifjúságról című 1988-as kiadványából —, hogy a fiatalok elhelyez­kedése szempontjából tartó­san kedvezőtlen, illetve csök­kenő lehetőségeket nyújtó két megye az országban Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok. S ahol az elhelyezkedés ne­hézségei különösen jelentő­sek, ott minden segít, az ilyenformán csokorba gyűj­tött információ is! Ajánlom tehát ezt a nyolc­száz példányban készült fü­zetecskét mindenkinek. Hoz­záférhető a főiskolákon, a középiskolákban, az általá­nos iskolákban, a tanácsok­nál, a KISZ-bizottságokon. Árat nem látok rajta, tehát ingyenes. Gondolom, elolva­sás után visszakérik. De éppen az ár hiányáról jut eszembe: mi volna, ha jövőre pénzért is árusítanák a megyében? Akkor talán nemcsak nyolcszáz példány­ban készülhetne el. Bizonyá­ra lesz keletje! — E —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom