Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-04 / 105. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁJUS 4. Agitáció és propaganda a Tiszaligetben Ésszerűsítés, takarékosság a KISZ Megyei Bizottságán Iz úttörőelnökség is kiköltözött Az elmúlt hónap első napján a KISZ Megyei Bizottságának Vörös Csillag úti székházából a tiszaligeti KlSZ-tá- borba (a KISZ jegyei Bizottsága Politikai Képzési Központjába) költözött a Megyei Úttörőelnökség, valamint a KISZ megyei bizottságának agitációs-propaganda és ideológiai munkával foglalkozó titkára és két munkatársa. így a Vörös Csillag úti székház félemeletén hét munkaszoba és egy tárgyaló (200 négyzetméter) vált szabaddá. Kiadják. A döntés okairól és hátteréről kérdeztük Vas Valériát, a KISZ megyei bizottságának szervezőtitkárát és Kópiás Gábort, a gazdasági osztály vezetőjét. — A KISZ megyei bizottsága legutóbbi ülésén áttekintette, hogyan és mit tudnánk megtakarítani. Vonatkozott ez az ésszerűsítés a munkára is, bizonyos költségek csökkentésére is, illetve határozat született arról, hogy a KISZ Megyei Bizottságának tizenhárom tagú politikai apparátusát az év végéig kettővel csökkentjük. Megszűnik a politikai ' képzési központ igazgatói státusza, és a központ vezetését, irányítását a megyei agitációs-propaganda, ideológiai titkár látja el. így az látszott ésszerűnek, ha Szym- czak Judit és két munkatársa — a mi szóhasználatunkkal élve a KISZ Megyei Bizottságának „agit-prop. vonala” már most, az év első felében kiköltözik a KISZ- táborba. — Ez idáig érthető, sőt, mi több helyeselhető. Ugyanakkor persze az is igaz, hogy aki valamit el akar intézni a KISZ-nél, annak ezután esetleg mindkét helyre el kell mennie, ráadásul e két intézmény nincs is olyan közel egymáshoz. Kevésbé érthető ugyanakkor; miért jutott ugyanilyen sorsra, miért költözött szintén a KlSZ-táborba a Megyei Úttörőelnökség? — E kérdés megválaszolását a KISZ megyei bizottságának idei költségvetésével kell kezdeni — mondta Vas Valéria. — Igaz, hogy működésünkhöz erre az évre 400 ezer forinttal többet kaptunk a Központi Bizottságtól, mint tavaly — tehát 1988-ra 2 millió 673 ezer forintot — mégis az árak emelkedése és az adók miatt ennek reálértéke csökkent, kevesebb, mint a tavalyié. Amikor elkészítettük mozgalmi, politikai tervünket, kiderült, hogy sok mindenre nem jut pénz. Ezért az eredetihez képest takarékossági tervet készítettünk, amely- lyel sikerült is 960 ezer forintot lefaragnunk. — Mivel tud takarékoskodni a KISZ? — Csökkentettük például az apparátus működtetésének, fenntartásának költségeit. Jelenti ez az utazási költségek csökkentését, azaz a munkatársaknak jobban össze kell hangolniuk egymással vidéki útjaikat. Az apparátus dolgozóinak kulturális költségeit, amelyeket korábban kirándulásokra, a dolgozók gyermekei számára rendezett gyermeknapi, télapóünnepségekre fordítottuk. A vezetők reprezentációs költségeit a felére csökkentettük, így most már csak 1250 forint jut egy-egy vezető munkatársra évente. — Amikor idáig jutottunk, a mozgalmi, politikai feladatokra tervezett összeg még mindig 3 millió 80 ezer forintra rúgott. Tehát pénzre, „bevételre” van szükségünk — fűzte tovább’ a szót Kopjás Gábor. — Ezért döntöttünk úgy, hogy az egyébként is esedékes átszervezéseket, átcsoportosításokat kihasználva kiürítjük a KISZ Megyei Bizottságának egyik szintjét és kiadjuk. — Fedezni fogja-e ennek a 200 négyzetméternek a bérleti díja a hiányzó 400 ezer forintot? — Az érvényes jogszabályok, bérleti díjak figyelembe vételével valószínűleg. — És ki, milyen intézmény, vállalat költözik a Vörös Csillag út 8-ba? — Egyelőre a társszerveknél érdeklődünk, fölkeressük a városi és a megyei tanács művelődési osztályát, ajánljon lehetséges bérlőt. Elsősorban segíteni szeretnénk. Tudjuk, hogy helyiséggon- dokkal küszködik a városban például a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a könyvtár, a múzeum. Persze végeredményben az sem mellékes, ki mennyit tud fizetni. — Mindezen ésszerűsítések, a takarékosság kézzelfogható jelei láttán nézzük a másik oldalt! A KISZ Megyei Bizottsága Politikai Képzési Központjába költözött „részlegek" nem foglalnak-e el ott indokolatlanul helyet? Magyarul nem megy-e ez az egész a képzés színvonalának rovására? És még egy kérdés: mit szólnak mindehhez azok az aktivisták, akik esetleg a megye távoli településeiről utaznak valamilyen mozgalmi ügyben Szolnokra, s a mostani megoldás bizonnyal kényelmetlenséget okoz nekik? — Kezdjük az utóbbival válaszolta Vas Valéria. — Megértést kérünk és várunk a KISZ városi titkáraitól, a városi úttörőelnököktől, az aktivistáktól. A KISZ Megyei Bizottságának ezt a testületi döntését a kényszer szülte. A politikai képzési központról ; egyetlen tantermet, oktatási kabinetet sem alakítottunk át irodává, ezzel együtt az úttörőelnökség és az agitációs propagandával foglalkozó munkatársak kényelmesen elhelyezkedtek. Tehát a válasz; az átszervezés nem megy. nem mehet a képzés rovására! — E — A szolnoki Honti Lászlónak, aki változatlanul jó erőben, egészségben tapossa a 67. évét, rendkívül változatos életet biztosított a sors, hiszen sok mindent csinálhatott és csinált is, nem akármilyen szinten. Ennek ékes bizonyítéka, hogy a városi tanács kereskedelmi osztályának a vezetőjeként nyolc évig volt válogatott az MHSZ repülő -és hajómodellezői között. Olykor meg is jegyezték, hogyan tehet olyat, hogy ismert városi vezető létére esténként, hétvégeken apró modelleket készít, fabrikál barátjával: Kiss Károly tanárral együtt? Ezen ő csak mosolygott, miért is lenne mindez bűn, és csattanós válaszképpen 1964-ben rádióirányítású hajójával az egyik nemzetközi versenyen Európa-rekordot állított fel. Kitől örökölte kalandozó természetét? Azt, hogy életében először 12 éves korában úszta át a Tiszát, és ebbéli jártasságát, olyannyira tökéletesítette, hogy 1937-ben az ezerötszáz méteres gyorsúszásban országos ifjúsági bajnoki címet is nyert? Talán rajongva szeretett édesapjától, aki 1918-ig tengerésztisztként járta be a világ akkori, valamennyi számottevő kikötőjét Szingapúrtól kezdve Amszterdamig? Igaz ezermester volt, értett a gépekhez, a szereléshez, és végül is Szolnokra került a MÁV kötelékébe, főművezetőként, ö már itt, ebben a városban született, és még kisdiákként kóstolt bele a repülés szépségébe. Tizenkét évesen két doboz Daru cigarettáért felké- redzkedett egy Slchmoll- pásztát népszerűsítő kétüléses, kétfedeles gépre. Ennyi „jattért” a pilóta hajlandó volt felvinni a fiút az egek országújára, aki a körözések idején szájtátva bámulta szülővárosa eddig soha nem látott szépségeit. Még abban az évben megépíti legelső gumimotoros apró gépét. Azóta több mint ezer, egyre modernebb masina került ki keze alól: sőt 1963-tól a válogatottba is bekerült. Az MHSZ jogelődjének, a Magyar Szabadságharcos Szövetségnek az alapító tagja, és hosszú-hosszú ideig a szolnoki központi modellező műhely vezetője. „Mellesleg” a hatvanas évek elején a hajómodellezésbe is belekóstolt, olyannyira — mint korábban szó volt róla — hogy apró csodamasinája 129 kilométeres sebességgel a Hajdúság fővárosában Európa-rekordot repesztett. Természetesen ebben a sportágban is válogatott lett, legjobb eredményének egy Európa-bajnoki hetedik helyezés számít. Noha most már hosszú idő óta nem versenyez, rádióirányítású gépeket még ma is készít. Számos magas elismerés: a Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Honvédelmi Érdemérem különböző fokozatai bizonyítják: becsülettel végezte ezt a munkát is. Mégis talán arra a legbüszkébb, hogy temérdek érdeklődővel sikerült megszerettetni ezeket a honvédelmi sportolókat,, és hajdani tanítványai között számos konstruktőr, hivatásos pilóta, vitorlázóoktató is akad. Ezt a szép, de időrabló munkát csak úgy végezhette ilyen sokáig, hogy mögötte állt „hátországa”. a családja. Viszonzásképpen vitte őket magával, még külföldre is, ha lehetett. Most 67 évesen is csak papíron nyugdíjas, mivel jelenleg is temérdek a munkája. A fogyasztók megyei tanácsnak tagja, a Szolnok megyei modellező szakszövetség elnöke. Járja a szak- klubokat, szakosztályokat, és bízik abban, végre a versenysportban is feltűnnek olyan fiatalok, akik túlszárnyalják az ő egykori eredményeit is. Betegség miatt 42 éves munkaviszonya során egyetlen napot sem hiányzott. Talán mert végtelenül szerette a sportot, a természetet, járta a határt. Erről az elfoglaltságáról ma sem szokott le, hiszen korábbi horgászeredményei révén nyolc éve beválasztották a Magyar Országos Horgász- szövetség halfogó és versenysport bizottságába, ahol azóta néhányadmagával állítja össze a pecások válogatott csapatát. Hogy nem is akárhogyan, bizonyítja több Európa- és világbajnoki helyezés, győzelem. D. Szabó Miklós Kívül-belül tatarozták a tomajmonostori mű vclődési otthont. Mostantól a kulturális rendezvényeken kívül a községi általános iskola tanulói a sportcélokra Is kialakított nagyteremben tartják testnevelési óráikat (Fotó: Mészáros) Az alkoholbetegségről az orvos szemével II. Elvárt és megtartott józanság Egy új életforma kialakításéért Férfiaknál gyakori, hogy nem mernek nem inni, mert félnek attól, hogy akkor nem tartják elég férfiasnak őket. Valójában az alkohol rontja a férfiasságot, legtöbbször a féltékenységet hívja elő és a kudarcot. A mai társasági ivásszokások szinte kötelezően leitatóak! Rendkívül egyéni, ki mennyit bír, de az már korántsem, hogy menynyit kínál. Lélektanilag egy ittas társaságban érthető, hogy nem tűrik a józant, hisz ő tartja kontroll alatt a többit, akik ilyenkor igenAz alkoholizálás orvosi, gyógyító stratégiájának nálunk két elfogadott formája van. A kötelező, kényszergyógykezelés, amelyet hatóságilag rendelnek el. (Elmondható, ez a legkisebb eredményű, mivel a gyógyulási szándék helyett a meg- alázottság indulata, a kimagyarázkodás vezérli a pácienst.) A másik, az önkéntes elvonókúra. Minden betegségnél igaz, hogy a beteg csak akkor gyógyul, ha együttműködik. Ebben az esetben is szükséges, hogy legyen belátás az alkoholizálásra, a károsodás mértéke engedje meg a testi, lelki beavatkozást. A környezet segítőkész és ne megalázó legyen, mert abból nem lehet „felállni”. Az alkoholnélküliség átmeneti, kínzó állapotában nincs helye a múlt bűneinek állandó felszínen tartásának, soha nincs helye a megalázásnak. Sokszor szükséges a környezet hajlíthatatlan hozzáállása, mert ígérgetésekkel még senki sem lábalt ki. Az elvonókúra az italelhagyással kezdődik. Gyakorta ez a biológiailag súlyos időszak kórházi kezelést is jelent, de nem feltétlen. (Az adott állapot a meghatározó.) Az alkoholmentes, már stabilizálódott szervezetben megfelelő orvosi javaslatra kiváltható az alkohol iránti Aki kezdeti stádiumban veszi a figyelmeztető jeleket, nem kerül kontrollvesztésbe, rátanulhat a kultúrált, időnkénti szociálisan elfogadott ivásra. Akinek azonban már kontrollvesztései voltak, vagy megvonásos állapota (alkohol hiányában a leírt testi tünetek) tudomásul kell vennie, hogy alkohol- mentes diétára szorul. Vagyis teljes absztinenciát kell tartani minimum két évig. Ha a szervezet károsodása előrehaladottabb, akkor egy életen át. Az orvosi ellenőrzést is azért jelöljük meg csak kiadják máskor el nem mondott gondolataikat. Biológiailag igazolt, hogy menynyire egyéni az alkoholtűrés. Népcsoportok vannak, akik egyáltalán nem bírják az italt, vallási és egyéb rituálék tiltják nem kívánt hatásait. További testi, lelki állapotok különböző módon befolyásolhatják az alkohol egyszeri hatását, így fontos lenne, kialakítani azt az ivá- si kultúrát, mely megtűri a visszautasítást, és nem a kimagyarázkodás szégyenével, csúfondáros élcekkel körítve. undor, aversió kialakítása. De ha súlyos a szervi károsodás, bizonyos betegségtársulásoknál, szellemi képesség komolyabb sérülésénél már nem, ugyanígy nem ajánlatos 60 év felett senkinél, mivel a kezelés nem közömbös a szervezetre nézve. (Azonban ez jóval kisebb veszély, mint az ivás folytatása!) Ha együttműködő, megfelelő intellektusú a beteg, mindig igyekszünk a mögöttes okok feltárására, az úgynevezett ivási motiváció megtalálására. Sokszor más betegség tüneteit próbálja elinni az egyén, máskor környezeti konfliktusok, állandósult szorongás, énképzavarok húzódnak meg a háttérben. Az elvonókúra lényegéhez tartozik, hogy az alkoholbeteg megértse önmaga problémáit, az ivás mankó jellegét, belátással, elhatározott küzdelembe kezdjen egy új életforma kialakítására. Segítségként, főleg, ha a beteg igényli, lehet mankónak olyan gyógyszert adni, ami bevétellel együtt naponta kizárja a rá- ivás lehetőségét, a csábítását. Ez ugyanis sokáig elkísér mindenkit, aki szabadulni akar. A betegnek tisztában kell lennie azzal, ha ráiszik a tablettára, súlyosan rosszul lesz, meg is halhat. két évben általában, de sokaknak ennél több idő is kell. Az első legfontosabb szabály, hogy a káros ivást ne kezelje engedély harag-békü lés eseményeként. Ha kialakult az alkoholbetegség fenyegető veszélye, a felkínált segítség biztonságot adhat, és megállást a le:tőn. Szükséges tisztázni, mi az oka, hogy a család egy tagja ehhez a mankóhoz nyúl. Az alapvető okok feltárását az elvárt és megtartott józanság állapotában lehet csak reálisan kutatni. Egy ilyen beszélgetés ne legyen vádbeszéd, ne vezessen egymásra mutogató perlekedéshez, veszekedéshez. Ez semmiképpen sem alapja egy új életforma kialakításának. Ne adjon a továbbivásra haladékot, mint minden veszekedés, aminek ez az engedély legtöbbször az eredménye. Támogassa a megtartott nem ivást, elfogadva ennek nem kis teljesítményét. Ha sikerült már átmenetileg absztinensnek lenni az addig ivó családtagnak, óvakodjunk a régi események újra „leltározásától”. Nemcsak egészségügyi feladat Az ivással jellegzetesen szokott átalakulni a család élete. Minden probléma leegyszerűsödik az ivás-nem ivás kérdésére, nincs is módja a családtagoknak, hogy kialakítsák a megromlott kommunikációjukat. A családi élet szükséges és elkerülhetetlen időszakos újrafogalmazott működését felváltja a vád és védő álláspont, lehetetlenné téve lélektanilag a közös út megtalálását. Támogató meleg, otthoni környezetben könnyebb megállni. Alapvető kérdés, hogy a család, iszákos tagjának a megbüntetését, vagy a nem ivásra való rátanulá- sát érzi-e fontosabbnak. Ha az egészségügyi beavatkozás oldaláról nézzük ezt a kérdést, ez azért is tisztázandó, mivel az orvos—beteg kapcsolat nem rendelkezik a büntetés eszköztárával, nem ebből indul ki az alapvető megközelítési stratégiája. „Megnevelni-átnevelni” nem tud. (Ez utóbbi folyamatra más intézményrendszerek vannak hivatva.) Az alkoholizmus problémája nem csupán egészség- ügyi feladat, ez az utóbbi évek során egyre világosabb, összefüggései sokrétűek, így a problémával szemben is csak széles összefogás segíthet. Üjra kell gondolni az egyéni élet értékeit a kultú- ráltság követelményeit, az egymás melletti élés csoportos és egyéni szabályait. Az alkoholprobléma kisarkít más konfliktusokat, nehézségeket, ezért megoldására csak a távoli jövőben számíthatunk, de megállítása nem tűr halasztást! A bajba jutottak egyéni, küzdő részvétele elengedhetetlen, de nem nélkülözhető a környezet adekvát segítsége, és ennek csupán egyik tényezője az egészségügy. Dr. Fügi Sarolta Két forma A kezdeti stádiumban Kereskedelem és Európa-rekord