Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-24 / 123. szám

1988. MÁJUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az országos pártértekezletre írásban benyújtott hozzászólások Az országos pártértekezlet vitájában 49 küldött és egy meghívott vendég szólalt fel 231 küldött írásban nyújtotta be észrevételeit. Az alábbiakban megyénk hat küldöttének írás­ban átadott hozzászólását adjuk közre. Bencze Sándorné Cselekvő egyetakarás szükséges Bencze Sándorné, a Fékon Kisújszállási Gyáregységé­nek berakó munkása, válla­lati szb-titkár, arról számolt be, hogy a politikai hangu­latot ma a bizonytalanság és a várakozás jellemzi. Válto­zást sürgetnek a párttagok és pártonkívüliek is. Az alapszervezeti vitákban vé­leményt nyilvánítók nagy többsége egyetért a párt el­vi, irányító szerepével, de csak általában és országos szinten. A munkahelyi gya­korlatban azonban még min­dig azt várják, hogy a párt- szervezetek vállalják fel a vitás kérdésekben való dönt- nöki szerepet. Sokan hiá­nyolták a végrehajtás esz­közeit, módszereit, garanciá­ját, új módszereket és a kö­telezettségek megfogalmazá­sát, valamint a pontosabb helyzetfeltárás kimunkálá­sát. Éppen ezért fontosnak tar­tanánk, hogy az elvi-irányító szerep egyértelműbb megfo­galmazást nyerjen a gazda­ság és a tömegszervezetek pártirányításában is. — vé­lekedett. Ne hagyjuk kétsé­gek között az alapszerveze­tekben dolgozó tisztségvise­lőket, hogy a párt döntéseit, miként képviseljék a társa­dalmi és tömegszervezetek­ben. Minden olyan kérdés­ben, amely nem kizárólag a párt belső ügye és a párt döntései előtt is kérjük ki a munkahelyen dolgozó kol­lektívák véleményét, javas­latait is, hogy a végrehajtás egységességét meg lehessen teremteni. Sürgető igényként vetette fel Bencze Sándorné, hogy a Gácsi Erzsébet Gácsi Erzsébet, a KISZ Törökszentmiklósi Városi Bizottságának titkára hozzá­szólásában a fiatalok társa­dalmi helyzetével, tevékeny­ségével, gondjaival foglal­kozva állapította meg, hogy az ország más korosztályai között a fiatalok is tapasztal­ják: növekedtek a lakosság terhei, csökkent az élet- színvonal. A Központi Bi­zottság programjához a hely­zet javítása reményében a kommunista fiatalok is csat­lakoznak — vállalva az át­menetileg még fokozódó ne­hézségeket is. Tény, hogy társadalmunkban a munka­helyi utánpótlás és a gyer­meknevelés szempontjából alapvető forrás és bázis az ifjúság, s ez az a korosztály, amely keresi a helyét, sze­repét a társadalomban. Hangsúlyozta: furcsa ket­tősség határozza meg min­dennapi életünket, cseleke­deteinket. A 18. életévet be­töltve jogilag önálló felnőt­tekké váltunk. E mellett — sok fiatal egyén és házaspár véleményét tolmácsolva fo­galmazta meg — anyagilag nem tudunk függetlenné válni a szüléinktől. Munka- viszony létesítése mellett sem. Pedig amikor munkát vál­laltunk, a törekvés mind­annyiunkban az volt, hogy megállunk a saját lábunkon. Eltökélt szándékunk bizonyí­tani, hogy felkészültünk a szakmánkra, illetve hivatá­sunkra, vannak elképzelése­ink és értjük a feladatot, van erőnk akaratunk és ki­tartásunk ennek végigvitelé- re. Az iskolában tanultak munkahelyeken, a párt és társadalmi szervezetekben országszerte a beosztott dol­gozók — legyen az fizikai munkás vagy mérnök — vé­leményét figyelembevéve szülessenek meg a döntések. Annál lehangolóbb dolog nincs, — vetette fel — mint amikor emberek sokasága úgy vélekedik és úgy érzi, hogy fölösleges hozzászólni, hiszen 15—20 éve nem vál­tozik semmi; hogy amikor minket kérdeznek, akkor már a vezetői döntés régen megszületett; fórumokon, ér­tekezleteken, veszünk részt, csak azért mert azt felsőbb szerveink előírták, de tartal­mi mondanivalóval sok eset­ben megtölteni nem tudják, feleslegesen esünk ki a ter­melőmunkából. Ilyenkor olyan érzésünk van, hogy csupán a statisztika és a je­lentések miatt fontos a je­lenlétünk. Több más negatív jelensé­get is szóvá tett, köztük a protekciót, a kéz kezet mos elv terjedését. Ezt meggátol­ni csak következetességgel és személyes példamutatással lehet, melyben elsődleges szerepet kell játszani a veze­tőnek — vélekedett, majd a párttagok és pártonkívüliek kérdéseit tolmácsolva fo­galmazott a foglalkoztatás­politika egyes kérdéseivel, azzal, hogy a munka nélkül maradtak sorsa hogyan ala­kul; hogy a munkájából megél-e az, aki tud és sze­ret dolgozni; hogyan él meg szellemi és fizikai pályán; csak óhaj marad-e a főmun­kaidő becsületének visszaál­lítása? alapján azt gondoltuk, hogy a teljesítményünkön múlik a boldogulásunk. A munkahe­lyeknek azonban csak kis részében érvényesül a telje­sítményelv. Az esetek túl­nyomó részében még mindig az életkort és a beosztást fi­zetik meg. Ezért különösen időszerű­nek és indokoltnak tartotta, a bérreform megvalósítását, bízva abban, hogy annak ösztönző és differenciáló jel­lege fog érvényesülni, s a fő munkaidő rangjának vissza­állítását segíti majd. Ezt kö­vetően elemezte az egzisz­tenciateremtés jelenlegi ne­hézségeit. Közülük a lakás­hoz jutásija és a családala­pításra tért ki részleteseb­ben, majd így folytatta: A tervezet a bevezetőben jogos igénynek ítéli többek közt a létbiztonság fenntartását, a jövedelmek teljesítmények szerinti alakulását, a fiata­lok pályakezdésének, a gyer­mekek nevelésének és eltar­tásának könnyítését. Tehát, átérzi az élet mindennapi gyakorlatában jelentkező gondokat. Biztató, hogy ha­tározottan fogalmaz meg feladatokat a kialakult hely­zet javítására. A KISZ is érzékeli a kör­nyezet változásait. Reakció­ja: jobban meg akar felelni a kihívásoknak és elvárá­soknak. Örömmel olvastuk a tervezetben a társadalmi szervezetek, közöttük a KISZ szerepének növelésére vonatkozó gondolatokat. Az ifjúsági mozgalom megúju­lási próbálkozásai a munka- módszerekben és a politizá­ló tartalomban ennek meg­valósítását segíthetik. Tehát törekvéseink azonos irány­ba hatnak. A társadalom közhangula­tát, a fiatalok helyzetét, az ifjúsági mozgalom társadal­mi intézményrendszerben el­foglalt helyét és szerepét, mindennapi gyakorlatát is­merve tény, hogy nehéz ma ifjúságmozgalmi munkára agitálni, szervezetépítő te­vékenységet végezni. Tudjuk, hogy ez a helyzet csak olyan program és tevékenység ál­t Miután a megyei sajtó nyilvánosságra hozta, hogy megválasztottak a pártérte­kezlet küldöttének, egyre többen kerestek meg és ér­deklődtek hozzászólási szán­dékomról és tettek javasla­tot az elmondandó témákra — kezdte hozzászólását Len­gyel Zoltán, a Kunhegy esi Kunság Népe Tsz elnöke, a községi pb és vb tagja. Át­gondolva az útravalót. arra kellett rájönnöm, hogy ed­dig sem az okos döntések hi­ányoztak elsősorban, hanem azok végrehajtása maradt el. De vajon miért? A kérdésre adott válaszá­ban kengyel Zoltán a sze­mélyes felelősségben látta a probléma megoldását. — Mondják egyesek, hogy nem azonos mércével mé­rünk, véleményem szerint nem is szabad azonos mér­cével mérni — folytatta — a kiindulási alapnak annak kellene lenni, hogy a politi­kai, állami, gazdasági hie­rarchiában ki hol helyezke­dik el, ebből eredően mi­lyen befolyása van a gazda­sági. társadalmi események­re, ezzel egyenes arányban legyen a felelőssége is. Mi-' nél nagyobb valakinek a hatásköre, annál nagyobb­nak kell lennie felelősségé­nek is. Ez nálunk csak ad­dig igaz, amíg mennek a dolgok, amíg eredmények vannak, és csak az elisme­rést kell bekasszírozni. Ha baj van, abban a pillanat­ban fejére áll a piramis. A felelősségrevonás az alsó szinten a legnagyobb, és mennél feljebb megyünk, annál kisebb és egy bizo­nyos szint után egyáltalán nincs is. Vagyis azok, akiknek a legnagyobb a befolyása a Novotny Jánosa6 Novotny Jánosné, a Jász­berényi Jászsági Építőipari Szövetkezet elnöke a szövet­kezeti mozgalom múltjával, jelenével összefüggő kérdé­seket vetett fel hozzászólá­sában. A magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésének leg­fontosabb külső feltételét a párt szövetkezetpolitikájá­ban látja. Az MSZMP több mint 30 éves tevékenységé­ben a szövetkezetpolitika ki­emelkedő szerepet játszott, egyrészt az általános szövet­ségi politika részeként, más­részt a szocialista mezőgaz­daság megteremtésének konkrét útjaként — szögez­te le, majd folytatva a gon­dolatsort megállapította, hogy a párt a gazdaságirá­nyításban az elvi iránvrhu- tatás helyett olykor a konk­rét cselekvő szerepet 's át­vette. Ez a gyakorlatban azt je­lentette, hogy igen gyakran magukra vállalták a területi és munkahelyi pártszervek az állami irányítás feladata­it, beszámoltatták a gazda­ságvezetőket a pártszervezet fórumain, feladatokat hatá­roztak meg a gazdaság szá­mára. Megsérültek azok az elvek, amelyeket a párt a szövetkezetpolitikában hir­detett: az önkéntesség és a tál fordulhat meg, amely a fiatalokat érdekli, és legkö­zelebbről érinti. Ennek meg­valósítására próbáljuk tag­ságunkat mozgósítani és eredményeink által a fiatal­ság újabb egyéneit, közössé­geit megnyerni. Tevékenységünkkel — fe­jezte be hozzászólását Gácsi Erzsébet — támogátjuk és segítjük az országos pártér­tekezlet tervezetbe foglalt feladatainak megvalósítását. politikai, gazdasági folyama­tokra, azok kerülnek legke­vésbé felelősségrevonásra. Ez a rendszer így nem tudja ga­rantálni értékeink megvédé­sét, a rendelkezésre álló eszközök hatékony működte­tését. Ügy gondolom, hogy a kialakult vezetőellenésség- nek ez az egyik alapja. Eb­ből alakult ki a „nekik le­het. nekünk nem” szemlélet, amely minden egészséges előrevivő folyamatot meg­akadályoz. Nagyon fontos­nak tartom, hogy a felelős­ség kérdése minden esetben tisztázódjon és a beosztásra való tekintet nélkül a szük­séges konzekvenciával jár­jon. Ezzel az intézkedéssel a megtépázott, esetenként megingott bizalom helyreál­lítható — állapította meg, majd a helyi feladatokra tért át: — Mi tisztában va­gyunk azzal, hogy a kunhe- gyesi problémákat nekünk odahaza Kunhegyesen kell megoldani. Igaz viszont az is. hogy számunkra nem mindegy, hogy milyen gaz­dasági és politikai feltételek között kell dolgoznunk. A kialakult helyzet ellenére a kunhegyesi emberek jelentős része hiszi, hogy a kedvezőt­len tendenciák megállítha­tók, és helyes irányba for­díthatók. Hisznek abban, hogy személyes sorsuk, éle­tük jobbra fordul. De nem­csak hisznek, hanem csele­kedni, tenni akarnak azért, hogy ez a változás bekövet­kezzen. Nagyon lényegesnek tar­tom, hogy a sok beváltatlan ígéretek ellenére még min- ' dig van bizalom, hit az em­berekben — igaz, hogy egyre kevesebb ezek száma, de még van egy mag, amire támaszkodhatunk, akikre építhetünk. t demokratikus önigazgatás. Más esetben a párt olyan gazdasági intézkedések meg­jelenése ellen nem emelt vé­tót, amely egyértelműen a párt szövetkezetpolitikai el­méletével volt ellentétes. Erre példa az, hogy több mint 10 éve az országban folytatott normatív gazda­ságpolitika nem tesz különb­séget a vállalati és szövetke­zeti gazdálkodás között, mi­közben a párt szövetkezet- politikájának egyik alapelve a demokratikus önigazgatás. Az a gyakorlat, miszerint a a szövetkezeti tag saját befi­zetett részjegyével felel a szövetkezeti vagyon meg­óvásáért és gyarapításáért, ha a szövetkezet jól gazdál­kodik, ebből — az önigaz­gatásból eredően — részese­dik, fokozatosah elsorvadt; az utóbbi években az ön­igazgatás szervei — köz­gyűlés, küldöttgyűlés — majdnem formális fórumok­ká lettek. Miközben tehát a párt azt hirdette: a szövetkezetekre szükség van, hagyta, hogy működésüket, rugalmasságu­kat rendeletek gúzsba kös­sék. hogy a mozgalomban nem kívánatos átrendeződés is végbemenjen. Megítélése szerint a párt erejét és tekintélyét mindez gyengítette. Ezért kívánatos­nak tartotta, hogy az orszá­gos értekezlet állásfoglalása után konkrétan meghatároz­zák, hogy a gazdálkodó szer­vek teljes önállóságának megteremtése mellett a „he­lyi pártszervek önállóságá­ra” hogyan számít a párt. Az ipari szövetkezeti moz­galom ma is kész a meg­újulásra, ezt támasztja alá a szövetkezetek 1987. évben elért eredménye, bizonyítja az is, hogy az ipari szövet­kezetek száma háromezer körül van, hogy tagjainak Tornyi Lajos, a Szolnoki Nagyalföldi Kőolajkutató Vállalat termelési igazgató- helyettese, az üzemi pb és vb tagja a jelenleginél gyorsabb ütemű reformfolyamatért emelt szót. Ennek érdekében a legfontosabbnak ítélte meg a- párt gazdaságirányítási munkamódszerének és esz­közrendszerének a megújítá­sát; a nehéz helyzetben lévő családok anyagi, emberi se­gítését biztosító új szociálpo­litika kidolgozását és beve­zetését szorgalmazta, ezzel egyidőben új. a piac érték­ítéletét közvetítő, szociálpo­litikai elemeket nem tartal­mazó bérrendszer kialakítá­sát; fellépett a gazdálkodás hatékonyságának növelésé­ért, valamint a társadalmi tőke- és a munkaerő­áramlás feltételeinek megte­remtéséért, illetve a jelenle­gi javításáért. A bérreform folyamatának előkészítése elkezdődött, de szükségesnek látszik ponto­sabb megfogalmazása és be­vezetésének meghatározása — hangsúlyozta. — Nem mondhatunk le ugyanis akár egy vagy két évre sem egy hatékonyságra ösztönző bér­rendszerről. Ennek megvan a gazdasági kényszere és az ideológiai alapja is, hiszen valljuk, mindenki részesed­jen munkája szerint. Az új adórendszer mellett a jelen­legi bérrendszer teljesít- mény-visszafogóvá is vált. Ezt meg kell szüntetnünk az­zal, hogy új bérrendszert ve­zetünk be, amiről azt is meg kell mondanunk nyíltan, Vass Attila Vass Attila, a Hűtőgépgyár KISZ-bizottságának titkára hozzászólásában a politikai intézményrendszer reformjá­ra helyezte a hangsúlyt. Be­számolt az állásfoglalás-ter­vezet vitájáról. Ennek ösz- szegzését megfogalmazva fej­tette ki, hogy az állásfogla­lás-tervezetnek a politikai intézményrendszer reformjá­ra vonatkozó része már biz­tosítékot nyújt a jól előké­szített döntések meghozata­lához és azok végrehajtásá­nak folyamatos ellenőrzésé­hez. Az állásfoglalás-tervezet ugyanis a társadalmi szerve­zetek és mozgalmak számá­ra nagyobb beleszólási lehe­tőséget nyújt. Ügy fogalma­zott, hogy „a tagságukat érintő legfontosabb kérdé­sekben dolgozzanak ki önál­ló megoldási javaslatokat.” Véleménye szerint nem le­het olyan társadalmi problé­mát felvetni, amely ne érin­tené akár a Hazafias Nép­front, a szakszervezeti moz­galom vagy az ifjúsági szö­vetség tagjait. Ezzel együtt azonban a több szempontból és eltérő társadalmi szem­pontból megvizsgált, válto­zást igénylő helyzetekben az alternatívák közül könnyebb választani a döntéshozóknak és a végrehajtásban résztve­vők is jobban szívügyüknek tekintik a határozatok meg­valósítását. Mindezt példával is iga­zolta: az elmúlt néhány hó­napban a kommunista ifjú­sági szövetségben gyakor­lattá vált, hogy az ifjúságot érintő kérdésekben az egész szervezetet átfogó vitát indí­és alkalmazottainak száma tartósan kétszázötven-há­romszázezer között van. Tu­datosan vállalják a piac- gazdaság kialakításában rá­juk háruló feladatot, de igénylik, hogy e feladat mi­nél előbb konkrétabb meg­fogalmazást nyerjen. Az ál­lásfoglalás-tervezet azonban sem a szövetkezeteket, sem szövetkezetek érdekképvise­leti szerveit nem említi meg — fejezte be hozzászólását hogy az állásfoglalást az Novotny Jánosné, javasolva, érintett szervek feladatával egészítsék ki. hogy bevezetése pillanatában nem jelenthet önmagában életszínvonal-emelkedést. Az 1968-ban elkezdett gaz­dasági reform 20. évében is tovább torzítják gazdasá­gunkat, azok a bürokratikus költségkategóriák, amelyek beruházásra, felújításra, bér­költségre stb. szabdalnak egy vállalati költségvetést úgy, hogy ezen kategóriák egy ré­sze más-más közgazdasági szabályozás alá esik. Ez a napi munkában megnehezíti annak a gyors érzékelését, hogy mi gazdaságosabb. Ezért javasolta Tornyi Lajos a költséggazdálkodási rend­szer egyszerűsítését. Megítélése szerint az új szociálpolitika egyik fontos feladata lenne a szükségesés elkerülhetetlen szerkezetvál­tás miatti feszültségek mér­séklése. A társadalmi tőkeáramlás feltételeinek javítását azért tartotta kiemelten fontosnak, mert amennyiben a tőke nem a leghatékonyabb helyen hasznosul, többet veszíthe­tünk rajta, mint a többi hi­báinkon együttesen. Tisztában vagyok vele, hogy — fejezte be hozzászó­lását — az általam megfo­galmazottak, ha hidegen ra­cionális elméletnek tűnnek is, mögöttük emberek százai, ezrei vannak, és az emberek az ésszerű, szükségszerű dön­téseket — még ha számunk­ra kedvezőtlenebb is — in­kább elfogadják, mint a helytelen döntést. tott el a KISZ Központi Bi­zottság. Ilyen pl. a KISZ la­káskoncepciója, a „milyen szocializmust" építsünk?” vi­ta. Ezekkel a vitákkal — hangsúlyozta — elértük azt, hogy tagságunk jelentős ré­sze úgy érzi, hogy bekapcso­lódhat sorsának alakításába, hogy részt vesz országos je­lentőségű döntések előkészí­tésében. Azt tapasztalom, hogy ezzel a KISZ-en kívü­liek körében is vonzóbbá vált az ifjúsági szövetség. Az állásfoglalás-tervezet pártdemokráciára vonatkozó része ad biztosítékot arra, hogy a párttagok és a KISZ- szervezetek is nagyobb bele­szólási lehetőséget kapnak a felsőbb pártszervek által ho­zandó döntések kialakításá­ba. — állapította meg. Az egész párttagságra kiterjedő pártvita, a véleményükkel kisebbségben maradottak le­hetőségei, a döntések meg­változtatásának intézménye­sített formája, a választási rendszer módosítására tett javaslat mind olyan válto­zásokat hozhatnak, amelyek növelhetik az eddig nagyon szűkre szabott határokat. Ezek azonban a KISZ fejlő­désének csak akkor adnak lendületet — és a fiatalok is azt várják a szervezettől — ha nagyobb lesz az önálló véleményalkotásra való tö­rekvésünk. Úgy fogalmazta meg, hogy a politikai intézményrend­szerbeli változásokra, a párt vezetőszerepének érvénye­sülésére mindenképpen szük­ség van ahhoz, hogy a párt­értekezlet állásfoglalása kö­vetkezetesen megvalósuljon. Törekvéseink azonos irányba hatnak Megújulás a szövetkezetekben is Tornyi Lajos Lendületesebb reformot könnyebb választani lengyel Zoltán Felelősség és bizalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom