Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-22 / 121. szám

3

Befejeződött az állásfoglalás-tervezet vitája

(Folytatás a 2. oldalról)

Búzakalász Tsz elnöke: Kulcskérdés a politika és a gazdaság kapcsolata. A politikának elsőbbsége van a gazdasággal szemben, persze nem úgy, hogy az objektív gazdasági törvényeket figyelmen kívül hagyja. Éppen ezért elvárjuk, hogy ez a politika adjon világos, érthető és értelmes programot.

Túl sokat vállalt fel a párt a közelmúltban a társadalmi munkamegosztásból. Részletes programot adott a gazdaságnak, a KISZ-nek, a népfrontnak, a tudománynak és minden szervezetnek hazánkban. Ha a részletkérdések meghatározása a politikától indul ki, könnyű kibújni a felelősség alól, mondván, rosszul döntött a politika. Egy-egy nagyobb horderejű döntés előtt feltétlen alapos előhatás vizsgálatot kell végezni, vajon a döntésnek mi lesz a politikai, gazdasági, közhangulati következménye. Ha ez megtörténik, nem következett volna be az a helyzet, ami tavasszal a mezőgazdaságban, hogy egy kellően át nem gondolt, rossz döntés majdhogynem megbénította az ország termelőszövetkezeteinek működését. A politika ne szégyelljen kérdezni, véleményt kérni egy-egy gazdasági döntés előtt és fokozottabban a tudományra és a gazdasági szakemberekre támaszkodni.

— A mezőgazdaság a párt agrárpolitikájától azt várja, hogy adjon hosszabb távra szóló, világos, kiszámítható programot — mondotta a továbbiakban.

NÉMETH MIKLÓS, az

MSZMP Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta: a Központi Bizottság 1987 júliusi kibontakozási programját és az ezen alapuló kormányzati stabilizációs munkaprogramot a párttagság, a társadalom támogatta, de az eltelt közel egy év alatt az egyetértés és a támogatás mellett erősödött a türelmetlenség is. A párt- és állami vezetésnek is az a meggyőződése, hogy a gazdaságban gyökeres változásra van szükség. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását megkezdtük.

Régóta foglalkoztat mindenkit, hogy a veszteséges tevékenységek, illetve vállalatok életben tartására igen nagy összegeket költünk. Nyilvánvaló, hogy ezt a jövőben nem folytathatjuk, de meggyőződéssel vallom: a

magyar népgazdaságban nagy jövedelemkiesés nem csupán a veszteséges vállalatoknál, hanem azáltal is keletkezik, hogy elszalasztjuk a nagyobb nyereség, a nagyobb jövedelem elérésének lehetőségét. Ezért szakítanunk kell azzal a felfogással és gyakorlattal, amely a középszerűséget, a felszínen maradást honorálja anyagi és politikai értelemben egyaránt. Ahhoz, hogy a vállalati önállóság kiteljesedjen, s a szabályozás elfogadható stabilitását elérjük, a gazdálkodás feltételeit lehetőleg törvényekben kell szabályozni.

Minden lehetséges eszközzel segítenünk kell a versenyképesség nemzetközi szintre emelését, az export- orientáció erősítését. Ez parancsoló szükségszerűséggé teszi a KGST-országok közötti együttműködés új alapokra helyezését. Ugyanakkor igényli az intézményes kapcsolati formák megteremtését is más gazdasági integrációs szervezetekkel, elsősorban az Európai Gazdasági Közösséggel. A magyar gazdaság fejlesztéséhez hosz- szabb távon is szükség lesz külső forrásokra. De a jövőben az eddiginél sokkal inkább a működő tőkére, az ahhoz kapcsolódó fejlett technika és technológia behozatalára kell támaszkodnunk.

Nagy tartalék és szervező erő rejlik a szocialista tulajdonviszonyok fejlesztésében, a vállalkozások formáinak gazdagításában, a tulajdonosi érdekeltség erősítésében, a társadalmi tőke

SIPOS GÉZA ezredes, a Magyar Néphadsereg 1. hadtest pártbizottságának első titkára elöljáróban szólt a pártértekezletet előkészítő vitaanyagok ismert és sokat bírált fogyatékosságairól, a vezetők egymásnak ellentmondó véleményeiről, a társadalom ideológiai-erkölcsi, értékrendbeli zavarairól.

Hangot adott annak a véleményének, hogy a párttagság kész a megújulás érdekében a nehézségeket is vállalni. Jelentős siker, hogy a párttagok, az alapszervezetek a hadtestnél rádöbbentek saját felelősségükre, szerepükre, arra, hogy a megoldásokban ma még alulértékelik lehetőségeiket.

— Mi azt várjuk, hogy a pártértekezlet foglaljon állást abban, ami a bevezető előadásban is elhangzott: a politikai intézményrendszer reformjának célja a népi hatalom erősítése; ebben kulcskérdés a párt saját tevékenységének megújítása; növekedjen a társadalom demokratizálódása, az állam, a társadalmi és tömegszervezetek szerepe — mondotta.

— Ehhez béke kell — tette hozzá. — Nem több eszközzel, nem több katonával fenntartott béke, hanem a lehető legalacsonyabb szinten megvalósítható egyenlő és elégséges biztonság. Ezzel azonosulunk, erre készülünk, s mindig csak ehhez kérjük a támogatást. A hadtest, a hadsereg személyi állománya nevében is biztosíthatom pártunkat, hogy a békéért és a belső nyugalomért készek vagyunk mindent megtenni.

mobilitásának javításában. Ezért támogatjuk a korszerű, a mai kor követelményeinek megfelelő társasági törvény megalkotását, amely az eddigieknél jobb lehetőséget teremt a különféle szocialista tulajdonformák, a magántulajdon, valamint a külföldi tulajdon működéséhez. Hiszen tőkeerős, nemzetközileg versenyképes nagyvállalatokra éppúgy szükségünk van, mint a különböző méretű kis- és közepes vállalkozásokra.

A fogyasztás- és jövedelemkorlátozó politika helyett a teljesítményelv kemény érvényesítése, az az út, amelyet járnunk kell. De nemcsak a teljesítménynek megfelelő jövedelmet kell hangsúlyozni. hanem az adott jövedelemhez tartozó munkát mindenkitől meg is kell követelni.

Megoldandó kérdés a részvénytársaság, a tőzsde beilleszkedése a szocialista tulajdonviszonyok működésébe, a tolerálható infláció vagy az állami adósságvállalás mértéke. Mindez rövid és hosszú távon különböző társadalmi problémákat, eltérő egyéni és közösségi érdekeket érint. Megoldásuk csak a gazdasági és társadalmi előnyök és hátrányok nyilvános mérlegelése alapján alakítható ki.

Az ellentmondó érdekek és körülmények közepette kell megtalálnunk a társadalmi

fejlődés számára összességében optimumot jelentő, elfogadható megoldásokat. De számolnunk kell azzal, hogy e folyamatban nemcsak nyertesek, hanem vesztesek is lesznek. A politikai vezetés feladata ilyen körülmények között egyrészt olyan intézményi kereteket, nyilvánosságot, mechanizmusokat kiépíteni és működtetni, amelyek garanciák arra, hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit, másrészt magában a reformfolyamatban gondoskodnunk kell arról, hogy — egy hasonlattal élve — a reform számára a házépítéshez szükséges terv és a hozzáértő felelős építésvezető is rendelkezésre álljon.

Politikai intézményrendszerünk reformja lehetőséget ad arra, hogy a gazdaság- irányításban az építésvezető szerepét a kormányra bízzuk és a kormánytól a Parlament kérje számon a megvalósítást. A párt pedig a koncepcióért tartozzon felelősséggel tagságunknak és társadalmunknak.

A gazdálkodás stabil értékbázisát, a piac működtetéséhez szükséges késztetést és kényszert csak alulról, a család, a kisközösségek, az egymásért dolgozó és tevékenykedőket összefogó egyesülések kiépülése útján biztosíthatjuk. A politikának támogatnia kell az ehhez szükséges formákat, hiszen a történelem sokszor igazolta már, hogy a közömbösségből, az irigységből, az önkizsákmányoló és a humánum szempontjából megalázó munkából csak akkor lehet kikerülni, ha az egyén számára is értelmet nyer az egymásért való munkálkodás és a nép igazságérzetével találkozó politika válik a mindennapok gyakorlatává.

SCHMIDT ENRÖ, a szombathelyi FALCO Fakombinát vezérigazgatója a teljesítmény, az érdekeltség, a vállalkozás összefüggéseit elemezve mindenekelőtt a kisvállalkozások szerepéről szólt: a kisvállalkozási forma nálunk is megtette a kezdeti botladozó lépéseit, azután össztűz zúdult rá. Rögtön kezdtük félteni a . főmunkaidő becsületét. Adatok keringtek a vállalkozásból származó nyereségsummákról. Nem lehetett azonban hallani a csődbe ment kezdeményezésekről és a nyomukban megjelenő anyagi veszteségekről. A vállalkozás nyomán törvényszerűen megjelennek a társadalomban a jövedelemkülönbségek, az egyéni gyarapodás. Ha az egyéni gyarapodást nem engedjük, vagy korlátok közé szorítjuk, akkor

GRÄF JÓZSEF, a Szigetvári Városi Pártbizottság első titkára a párt belső életével foglalkozva kiemelte: abban többé-kevésbé minden párttag egyetért, hogy a párt működésének vezérelve a demokratikus centralizmus legyen. A helyes elvek azonban már jónéhányszor megfogalmazódtak, ám a gyakorlat mégsem ennek megfelelően alakult. Sürgető feladat tehát a pártélet deárutermelő gazdaságunk motorját kapcsoljuk ki.

Nagyon nagy gondunk — folytatta —, hogy a társadalmi tulajdonban levő termelőeszközöket kis hatékonysággal működtetik. Sürgős áttörésre van szükség a gazdaság teljesítőképességében. Ha ez rövid néhány év alatt nem következik be, akkor saját magunk bizonyítjuk, hogy a társadalmi tulajdon magasabbrendűsége nem igaz.

A társadalmi tulajdon hatékony működtetése, csak úgy képzelhető el, ha a tulajdonosi és a vállalkozói funkciók egymástól határozottan elkülönülnek. Az állam, mint tulajdonos, ne apró részletügyekkel foglalkozzék. Az államnak a monetáris politikát, a piac működtetését és a gazdaságpolitika alakítását kell végeznie; ugyanakkor az összes termelési tényező, a bér, az ár, az import, a tőke, a vállalkozás hatásköre.

KATONA BÉLA, az MSZMP XVIII. Kerületi Bizottságának első titkára arról szólt: most el kell dönteni, hogy ragaszkodunk-e a korábban kialakult modell további fenntartásához kisebb változtatásokkal. Ez mindinkább a fejlődés peremére sodor minket. Vagy vállaljuk a rövid távon nehezebb, de hosszabb távon egyedül célravezető megoldást. a rendszer átfogó minőségi megújítását olyan stratégiai változtatások se- gitségével, amelyek egyértelműen szocialista jellegűek.

Kifejtette, hogy az utóbbi utat kell választani. A pártban megvan az a szellemi, politikai, erkölcsi erő, amely a változás végrehajtásához szükséges — hangoztatta. Mindezek alapján javasolta, hogy az állásfoglalás bevezető részében, a politikai folyamatosság vállalása mellett, kiemelten és határozottan rögzíteni kell, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt elkötelezte magát az alapvető változások végrehajtása mellett, és ez képezze programnyilatkozata alapját.

Katona Béla sürgette az elmúlt évek folyamatainak tudományos szintű elemzését. Az állásfoglalásnak a káderpolitikával foglalkozó részével kapcsolatban kifejtette: elsősorban a politikai vezetőkre vonatkozóan ki kell mondani: már nem hisz- szük azt, hogy a kommunisták különleges emberek, azt meg főleg nem, hogy tökéletesek. De azt joggal elvárják tőlük, hogy erkölcsi tekintetben valóban példamutatók legyenek.

mokratizálása, a párt egész tevékenységének, vezető szerveinek fokozottabb ellenőrzése a párttagság által. Ennek feltétele a nagyobb nyilvánosság.

A döntéshozatal mechanizmusáról szólva kifejtette: nem jó, hogy a határozatok jelentős része egy-két lépcsővel feljebb születik, mint ahol kellene. Megkönnyítheti a helyes döntések meghozatalát, ha a párttagság töbA pártértekezlet résztvevőinek egy csoportja

Gyökeres vállozások a gazdaságban

Az elvek és a gyakorlat egysége

bet tud az irányító szervek tevékenységéről, a választott testületi tagok munkájáról. Ez egyben arra is lehetőséget nyújthat, hogy érdemibbé váljon a vezetők kiválasztása.

KOVÁCS ANDRÁS filmrendező: Ennek a pártértekezletnek a ténye önmagában történelmi jelentőségű, mert lehetőséget teremtett a közös gondolkodásra, megvalósíthatóvá teszi a generációváltást, amely szintén feladatunk. De — és ezért van szükség az éles szavakra — egy lépéssel még tartozunk. Lukács György gondolata volt, 21 esztendeje a Népszabadságnak adott nyilatkozatában fogalmazta meg: nem lehet eredményes a gazdasági reform, ha nem párosul politikai reformmal. És mint ideológus hozzátette: szükséges a visszatérés Marxhoz.

E nyilatkozat óta két évtized telt el s ezalatt hozzászokhattunk, hogy remek szövegeink vannak, de mintha az alkalmazásról, a végrehajtásról kevésbé egyértelműen beszélnénk. Mintha nem lennénk tudatában annak a felelősségnek, amit az egypártrendszer jelent, hiszen minden a mi vitáinkban dől el. Tehát az is a párt vitáiban dől el, hogy a jövőben nem a párton belül kell minden kérdésről dönteni, hanem az államapnarátusSZABÚ ISTVÁN, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke, a TOT elnöke értékelte agrártermelésünket, agrárpolitikánkat. Ez — mondotta — nagymértékben. járult hozzá annak idején az életszínvonal növeléséhez, a belső stabilitáshoz és eredményeink nemzetközi elismerésének kivívásához. Erősítette az osztályok és rétegek szövetségét, a közmegegyezést. Nem csekély mértékben szolgálta az utóbbi évek nehézségeinek elviselését, áthidalását. Mindenekelőtt az tette ezt lehetővé, hogy sohasem mondtunk le a különböző tulajdonformák és szektorok együttes működtetéséről. A rugalmasabb szövetkezeti formák meghatározó szerepe jó találmányunk. Mint ahogy az a nagyüzem és a kisüzem, a közös és a háztáji célszerű ötvözése is. Jó irányba hatott az átlagosnál ösztönzőbb anyagi érdekeltség, a nagyobb döntési szabadság, a kockázatvállalási és a vállalkozási lehetőség.

Más kérdés, hogy a magunk teremtette lehetőségeket nem mindig és nem mindenütt használtuk ki kellő hatásfokkal. A hazai gazdaság ismert korlátái, illetve negatív jellemzői bennünket sem kerültek el. Így a meny- nyiségi fejlődéshez képest elmaradtunk a minőségi és hatékonysági követelmények teljesítésében; nem vált uralkodóvá az alapanyagtermelés és a -feldolgozás korszerű, közös érdekeltségű, integrált kapcsolata. Szóvá kell tenni ezen a fórumon is a minőség, a szerződési készség és fegyelem, az üzleti kultúra hiányosságait.

Minden eddiginél tágabb- ra nyílt az agrárolló, csökkent a nyereségérdekeltség, és ez a termelésfejlesztés gátjává vált. Változatlan eszközállománnyal, kisebb létszámmal és nem kielégítő nagyüzemi érdekeltséggel kell egyre többet produkálnunk ebben az ágazatban.

Napjainkban a mezőgazdaságot sem hagyják érintetlenül azok a működési zavarok, amelyek a magyar gazdaságot általában jellemzik, és ezek veszélyeztethetik a kibontakozás sikerét, így törekvéseink ellenére sem szűnt meg az a gyakor-i lat, hogy a jól gazdálkodó szervezetek jövedelmét a költségvetés átcsoportosítja; több száz, az egyik napról a másikra élő gazdálkodó szervezetek száma; egyes helyeken megtorpant, máshol még el sem kezdődött a jó vezetői képességek, az igényesség, a korszerű szaktudás, a

ban, a társadalmi szervezetekben.

Ezután arról szólt, hogy milyen legyen a párttagok viszonya azokhoz a társadalmi szervezetekhez, amelyek alakulóban vannak, meg fognak alakulni.

FARKAS KÁLMÁNNÉ, a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója a párt vezető szerepének fontos elemeiről, a szó és a tett egységéről megállapította: ha ez megbomlik, akkor elveszítjük a párttagok és pár- tonkívüliek bizalmát. A bizalmat vissza kell nyernünk. A felszólaló a továbbiakban javasolta, hogy a Központi Bizottság és a párttagság kapcsolatának javítására a KB valamennyi üléséről adjanak ki rövid időn belül jegyzőkönyvet, s az elhangzottakra az alapszervezetek írásban is reagáljanak. így a párttagok megismernék e testület munkáját, vitáit, a döntés- hozatalt. a párttestület pedig megismerné döntéseinek fogadtatását.

Az állásfoglalás-tervezetnek a párton belüli választási rendszert módosító javaslatát Farkas Kálmánné azzal egészítette ki, hogy közvetlenül a pártértekezlet befejezése után kezdjék alkalmazni. Majd arról szólt, hogy a párt vezető szerepének erősítését is szolgálja, ha a párttagok elméletileg felkészültebbek.

munkakultúra számonkérése, általánossá tétele, megbecsülése. Ehhez járul, hogy a szövetkezeti parasztság közösből származó jövedelme elmarad a más szektorokban dolgozókétól.

A szerkezet átalakításának igénye a mezőgazdaságot illetően sajátos. Itt a szerkezet nem sziakítható el a gazdaságföldrajzi adottságoktól. Azt sem feledhetjük, hogy az agrártermékek szinte teljes összességükben — ha nyomott áron is —. viszonylag jól értékesíthetők. Ezt tudva kell alakítanunk az agrártermelés fejlesztésének korszerű, a versenyképességet megalapozó feltételrendszerét és tárgyi feltételeit. Nagyobb teret kell nyitnunk az értéktörvény érvényesülésének, a piaci erők működésének, az egyenlő esélyeken alapuló versenynek. Tovább kell oldani az ágazati és szektorális kötöttségeket. Fel kell hagynunk a tulajdonformák és a szektorok önkényes rangsorolásával.

Az állam nem mondhat le arról a lehetőségről, hogy a gazdálkodást irányítsa, a gazdálkodókat befolyásolja a céljainak megfelelő magatartásra. De a szabályozó rendszer bürokráciáját le kell építeni ahhoz, hogy a felelős, hatékony vállalkozói gazdaság kibontakozhasson.

PINTÉR IMRE a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára bevezetőként a vállalat eredményeiről számolt be a pártértekezletnek, majd az üzemi pártszervezetek munkájáról és gondjairól szólva kifejtette: — Több fórumon szóvá- tettük már, hogy amíg az Ipari Minisztérium és a Gazdasági Kamara évente többször közvetlen eszmecserét folytat a vállalati gazdasági vezetőkkel, nem tapasztaljuk ezt az érdeklődést a Központi Bizottság részéről, a nagyüzemek pártszervezetei iránt. A jelenlegi információs rendszer nem tudja helyettesíteni az élő. közvetlen kapcsolatot.

Párttagjaink megfogalmazták: sok gondnak elejét tudtuk volna venni, ha a pártvezetés ugyanolyan gyorsan, érzékenyen reagált volna a pártszervek, illetve a párttagság jelzéseire, mint most. a pártértekezlet előkészítése során. Ezért javasoljuk: a szervezeti szabályzat is rögzítse, hogy a pártszervek minden szinten rendszeresen elemezzék a párttagság jelzéseit. Az üzemi párttagok azt is észrevételezték, hogy a döntések jelentős része felülről indul ki, és ezeket a párttagság

(Folytatás a 4. oldalon)

Versenyképes agrártermelés