Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-18 / 117. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁJUS 18. Bólogató jegenyékkel szegélyezett betonpántlika mutatja az utat Karcagról Tilalmasra. Ma ez az irdatlan ötezer-hetvenhat hektáros pusztaság a Középtiszai Ál-, lami Gazdaság ötös kerülete. A tágas térséget talán kétszázötvenen ha lakják, akiknek elhelyezését a gazdaság hatvankét szolgálati lakással meg egy szállóval igyekszik megoldani. Jackó Gusztávék Özdot cserélték fel a nomád, féltanyai élettel. A férj most pár hétig katona, így az ötéves apróság gondozása addig a feleségére hárul. — Mi Ózd környékéről a családi házunkból költöztünk ide egy szolgálati lakásba, mert a férjem munkája megszűnt, és én sem bírtam arrafelé elhelyezkedni. Újsághirdetésben olvastuk, hogy ide, a tilalmasi kerületbe állatgondozót keresnek. Lejöttünk, mert a lakáson kívül háztájit is ígértek. — Értettek a jószághoz? — Jaj, dehogy! Én úgy lettem fejős, hogy addig csak zacskós tejet láttam. Gondolhatja, mennyit küszködtem, míg belejöttem a szakma csínjába-bínjába. — A műszak? — Osztott, hajnali 4-től 8-ig, délután meg fél 2-től 5-jig tart. — És a kisfia? — Addig bezárom a szobába. Fél egyedül, de nincsen más lehetőségem, bár néha hazaviszem egy-egy hónapra a nagyszülőkhöz. — Valakinek nem próbálta „odaadni” ? — De, egy gyesen lévő anyukának, azonban visszahozta, mondván: nem vállalja, mert rossz. Szerintem gyerek, ennyi az egész, így marad bezárva, ősztől talán más lesz a helyzet, mert iskolaelőkészítős. Kovács Istvánék sorsa könnyebb, hiszen a nagyszülők is itt élnek, ók korábban Szolnokon is laktak az Ady Endre úton, és végül 1981-ben költöztek ide. — A lakás végett, mert ezt is adott a gazdaság. Házra gyűjtünk, építeni szeretnénk Karcagon. Amíg meglesz a rávaló, négyen elférünk ebben a másfél szobás, fürdőszobás szolgálati házban, amelyiknek a bére havi 330 forint. — A kereset? — A férjem állatgondozó, és szintén kora reggel, meg délután dolgozik, én meg most gyesen vagyok a második kicsivel, családi pótlékkal együtt havi tízezret kapunk. Ezen kívül jószágot is tartunk, így a pénz felét félre tudjuk rakni. A bolti ellátás? — Rossz. Szerencsére vettünk kocsit, így gyorsan megjárjuk Karcagot, sőt a szomszédoknak is hozunk, ami kell. Mert itt vagy kapok kenyeret, lisztet, vagy nem. Sűrű a személycsere, egy év alatt három bolti eladó is megfordult az üzletben. Ez a tanyaközpont, mint korábban említettem, arról is nevezetes, hogy az állami gazdaság munkásszállót is lenesen engedték be őket szemptemberig. Korábban Feri ^szüleinél laktak, de szűk volt a hely, no. meg a nők sem egyeztek, így átmenetileg ez a picike szoba az életük, mindenük. — Egy fizetést kapunk, mert most csak Feri keres, aki fejős. A havi négy-hatezerből száznyolcvan a lakbér, és hogy kijöjjünk, naponta főzök. Igaz, a hónap végétől én is dolgozom, és akkor már könnyebb lesz. Bizony, így nem egyszerű közös életet kezdeni, de hát ha kitartanak egymás mellett, jobbra fordulhat a sorsuk, hiszen mások is indultak már szinte a semmiről. Három nemzedék Kovács Istvánék portája előtt: a nagyszü lók, a szülők és a fiatalabb unoka Utunk a hajdani focipálya mellett vezet. Az egyik kapufát már eltüzelték, a másik pedig térdig érő fű között dacol az elmúlással. Igaz, hétvégeken elég már a kispálya is a bőrgolyó szerelmeseinek, meg lassan már az sem kell, hiszen sok időt igényel a háztáji jószágtartás. Csak még teve nincs, mondja nevetve a kerületi igazgató. Pedig talán érdemes lenne kísérletezni vele, mert ha itt egyszer elkezdődik az aszály... üzemeltet, ahol jelenleg nyolcán élnek. A legrégebbi lakó Szarka Imre kőműves, még 1972-ben érkezett ide Dévaványáról, és hétvégeken utazik haza szüleihez, élettársához. — Azért maradtam, mert jól érzem magam. Errefelé nincsen lárma, zaj, és ha az ablakon kinézek, futhat a tekintetem a Hortobágyig. — Nem szándékozik hazaköltözni ? — Akartam, de akkor az ottani munkahely nem sikerült, most meg nem ez foglalkoztat. Az üzemi ebéd biztosított, a reggeli, meg a vacsora az én dolgom. — Szórakozás? — Könyv, újság, televízió. — Lakbér? — Kilencven forint havonta, ki lehet bírni. A szálló legújabb lakói Komlósi Ferenc és az élettársa Pádár Ildikó ketten sincsenek negyvenévesek. Terveik szerint augusztusban lesz az esküvő, és ideigElmenőben bekukkantok a boltba. Akad ott kolbász, szappan, sampon, konzerv, szalámi, mosópor, cukorka, befőtt — viszont se kenyér, se liszt nincs. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy ismét leltárra készül az üzlet, megint új boltvezetőt küld a Karcag és Vidéke Áfész. A jelenlegi három hónapot töltött, és noha az üzlet havi forgalma 180—200 ezer, a bisztróé 90 ezer körül alakult, ismét másik gazdát kap a helyiségEmberi helyzeteket, mindennapokat villantottunk fel, a kétszáznegyven itt lakó közül néhányét, akiket több-kevesebb ideig idevetett a sors. Munkájukra, szaktudásukra szükség van, hiszen 525 szarvasmarhát gondoznak a hét istállóban, gépeket javítanak a műhelyekben. szántanak, vetnek a határban. Az sem titok, az itt élők zöme átmenetinek tekinti a pusztai, Horto- bággyal udvarlábas lakhelyet. Azt a síkságot, amelyik az egyik ide valósi idős ember szerint azért nevezetes, mert a szél is körben fú. Ennyi Komlósi Ferenc és Pádár Ildikó jelenlegi otthona D. Szabó Miklós Lehet lakóterületen is Kiválók Jászjákóhalmán A KISZ-szervezetek között talán a legmostohább körülmények között tevékenykednek a lakóterületi alapszervezetek. Nincs mögöttük a biztos pénzügyi hátteret és szervezeti kereteket adó üzem, intézmény, a tagság általában korban és érdeklődési körben is megoszló. A főként falvakban szerveződött községek tagjainak egy része ingázó és a kisebb munkahelyek „kallódó” fiataljait nehéz is összefogni. A Jászság 2.30 KlSZ-alap- szervezetének kevesebb, mint egy tizede tevékenykedik ilyen feltételek között. Róluk kissé el is feledkezett a mozgalom, csak az utóbbi időben fordul jobban feléjük a figyelem. Eredményeik azonban még így is elmaradnak más alapszervezetekétől, s ha mégse, azt jóval nagyobb munkával érik el. A jászjákóhalmi Csőke Antal lakóterület« KlSZ-alapszer- vezet ez utóbbira mutat jó példát. A több éve tartó folyamatos jó színvonalú mozgalmi munkájukért a közelmúltban megkapták a KISZ KB Kiváló KISZ-szervezete zászlót, a vezető pedig KISZ KB dicséretben részesült. Sárközi Edit KISZ-titkár a postán dolgozik és a telefon mellől, csak rövid időre szabadulhat el, hogy az elismerés hátteréről beszéljen. Szűkszavúan inkább a múltat említi, ami kétségkívül meghatározó volt a közösség életében. — Az elődöm, Bencsik Feri érdeme, hogy elértük ezt a szintet, tulajdonképpen ő teremtett a faluban vonzó KISZ-életet. Abban az időben kaptuk az első elismerést és azóta nekünk lényegében csak tartani kellett a színvonalat. Talán a vitakör szervezésében léptünk előbbre, mert annak idején a titkár készült fel egy-egy témából, most pedig községi vezetőket, megyei propagandistákat hívunk meg. Várnak rá a kis ablaknál, ezért a községi pártbizottság adminisztrátorával, Csőke Erika vezetőségi taggal folytatódik a beszélgetés. — Huszonhatan vagyunk, az átlagos életkor nem éri el a 18 évet. A gyűléseket rendszeresen, minden hónap második keddjén tartjuk a pinceklubban. Ott vannak a vitakör foglalkozásai, a pinceklub az otthona az idén kiváló címet elért ifjúsági klubnak is. Szívesen vagyunk együtt, a rendezvényeink látogatottak, a tagokat könnyű megnyerni a közös akciókra. A tavaszi történelmi ünnepeken rendszeresen felkeresik a névadójuknak, a jákó- halmi direktórium vezetőjének a sírját és műsorral emlékeznek meg a nevezetes történelmi eseményekről. Vállalták az öregek napközi otthona melletti park gondozását, két idős ember háza előtt a közterület rendezését, hulladékgyűjtési akciót kezdeményeztek. Évenként 120 óra társadalmi munkát végeznek a község fejlesztése, szépítése érdekében, több új hagyományteremtő kezdeményezés is fűződik nevükhöz. Az iskolával közösen szervezték meg a Fut a falu rendezvényt, a honismereti szakkörrel pedig a Toldi Miklós játékokat. Az együttműködés a szakkörrel különösen jó, mert Fodor István szakkörvezető egyben az alapszervezet vezetőségének is tagja. Róla el kell még mondani, hogy éppen negyedszázada lépett a KISZ zászlaja alá, szervező, mozgósító képességeinek nagy hasznát veszik a fiatalok. Minden évben szerveznek 1—2 napos kirándulást, színházba járnak, ott vannak valamennyi községi rendezvényen. Számíthat rájuk a községi vezetés a fiatalok mozgósításában, aktívan részt vesznek a falu közéletében, a párt, a népfrontbizottság munkájában, a honismereti szakkörben, az ifjúsági klub bázisát ők alkotják. A jákóhalmi Csőké Antal KISZ-alapszervezet vonzó mozgalmi életére jellemző, hogy rendszeres az utánpótlásuk az úttörőkből és a továbbtanulók, eljáró dolgozók is őket választják, annak ellenére, hogy a középiskolák, üzemek jobb feltételeket kínálnak a KISZ-munkához. Valóban, a szórakozási lehetőségek elmaradnak a várakozástól. Olykor megpróbáltak kölcsön kért technikával discót szervezni, de ezt az évi 4 ezer forintból nem lehet rendszeresen folytatni. Több támogatást, együttműködési készséget várnak a művelődési háztól és a befektetés bizonyosan megtérülne, mondják a fiatalok, mert a KISZ-esek hálás közönséget adnak a ház rendezvényeihez. Nemsokára elkészül az új tanács és pártház, a művelődési ház felszabadult helyiségeiből pedig talán kapnak külön szobát és nem kell osztozniuk nyelvórákkal, gépkocsivezetői tanfolyammal a pinceklubbon. L. P. A Szülőföldem Jászberényből Félenergiával a Föld túlsó felére Messze néző rácsos acéloszlopok erdeje hirdeti Jász- ágó határában a rádióállomás helyét. Az oszlopokon kifeszített antennák 1974 óta sugározzák a Szülőföldem adásait a világ valamennyi tájára, a szomszédos országokba csakúgy, mint a 16— 18 ezer kilométer távolságra lévő Dél-Amerikába, Űj-Zé- landba. Üzembehelyezéskor teljesítményében és műszaki színvonalában Közép-Eu- rópa legnagyobb és legmodernebb rádióállomása volt a jászberényi, az antenna- rendszere pedig még ma is világszínvonalú szellemi teljesítmény. A sugárzási technika azóta tovább fejlődött, ezt Jászberényben a berendezések fokozatos felújításával, cseréjével próbálták követni. Egy múlt évi nagy beruházással azonban, amiben meghatározó részt vállaltak az állomás dolgozói, ismét felzárkóztak az élmezőnyhöz. A hazánkról szóló magyar és idegen nyelvű híreket két nagy teljesítményű adóval átlagosan napi 18, évenként összesen 6500 órában sugározzák. Az energiatakarékossági követelmények a Magyar Postát is foglalkoztatták, de egyszerűen nem volt erre technikai lehetőség. Végül az évtized elejétől a svájci BROWN BOVERI cég kínált megfelelő műszaki megoldást. Halász Sándor, a jászberényi rádióállomás vezetője elmondta, hogy a tárgyalások 3 éve kezdődtek és a szerződést 1986 őszén kötötték meg a solti és a jászberényi állomáshoz, energiatakarékos berendezés honosítására. A cég friss szabadalma még csak most van elterjedőben a világon, szocialista országok közül Magyarország vásárolta meg és vezette be elsőként. Az energiamegtakarítás lényege egy hangrezgéssel (vagyis a sugárzott híranyaggal, a beszéddel, zenével) vezérelhető egyenirányító berendezés. Korábban Az acéloszlopokon az anten narendszer pókhálója feszül ugyanis az információ jellegétől függetlenül adásidőben állandó teljesítménnyel üzemeltek az adók, nem törődve gyengébb hangerővel, szünettel, a rádióhullámok, (a híreket továbbító vivőhullámok) a csöndet is teljes energiával szállították az óceánon túlra. A svájci berendezés ezt a fölösleges pazarlást szüntette meg úgy, hogy maguk a hangfrekvenciák (a sugárzott híranyag) vezérlik a rádióhullámok teljesítményét. A jászberényi 38 és fél millió forintos berendezés telepítésére a posta a BHG Híradástechnikai Vállalatot bízta meg, amely további 8,3 millió forint kiadást jelentett. Az állomás dolgozói, mitsem tudva a megbízásról, a terveket áttanulmányozva úgy döntöttek, hogy a feladatot saját erőből és lényegében költségek nélkül megoldják. A közismerten fejlesztési gondokkal küzdő Magyar Posta örömmel vette a kollektíva jelentkezését, bár a vállalkozás először vakmerőnek tűnt, mert meg kellett felelni a svájci cég garanciakövetelményeinek és a műsorsugárzást se lehetett szüneteltetni. A mindennapi munkák mellett az előkészületek bontással, kábelcsatornák építésével, pillér kiváltással a múlt év januárjában kezdődtek. A berendezés augusztusban érkezett meg, és a szerelés november végére fejeződött be. Közben váratlan problémákat kellett megoldani, tervet készíteni és kivitelezni, de az igazgatóság nem csalódott a jászberényi dolgozókban. Építés közben a sugárzás legalább az egyik adón mindig folyamatos volt, és a megengedett 2240 műsorórás állásidővel szemben csak 704 esett ki. A költségek nem haladták meg a fél milliót, sőt az üzemkiesés csökkenésével további 2,2 millió forintos megtakarítást értek el. A svájciak 43 százalékos energiamegtakarítást garantáltak, de rögtön az üzembehelyezéstől 45 százalékot mutattak ki. Azóta saját fejlesztéssel az egyik adónál további 6 százalékot lefaragtak az energiából, és most dolgoznak a másikon is, hogy még takarékosabban üzemeljen. A műsorszórás költsége így a felére csökkent, az évi 8,6 millió forintos megtakarítás pedig, ami több, mint Jászberény éves közvilágítási költségének másfélszerese, 3 éves megtérülési eredményez. Ezért a teljesítményért a jászberényi rádióállomás a közelmúltban élüzem kitüntető rímet kapott. L. P. Karoag-tilalmasi tanyalakók 4 y . v'íJr ?\ £ * ' ’ "?f'4 -‘f* * ' V* ff <■ j', ' |',J' l J ‘ ■? , j- I ' : '»v ÍZ;*'* : ííf *•» : llffirtfíIíl'íÉffií iii'WíIáííg^íBÍiífcfr
