Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 116. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁJUS 17. Egy utazás ellentmondásai Világszerte kemény küzdelem folyik az emberek fejének és szívének megnyeréséért. Ez alól a római katolikus világegyház sem kivétel. II. János Pál pápa személy szerint is aktívan kiveszi részét belőle. Pápaságának tíz éve alatt kilencedszer jár Latin-Amerikában, a reménység kontinensen — ahogyan ő maga nevezi, tudatában annak, hogy az ezredfordulóra ott él majd a világ katolikusainak túlnyomó többsége. A pápa komoly tervekkel a tarsolyában lépett újra Dél-Amerika földjére. A szubkontinens óriási emberi, szellemi és anyagi tartalékait meghatározott társadalmi és gazdasági irányba igyekszik terelni. II. János Pál szerint ez az irány nem egyezik sem a kapitalizmussal, sem a szocializmussal, hanem „a részvétel és a szolidaritás társadalma”. A Szentszék álláspontja aligha tekinthető ellentmondástól mentesnek. Hiszen három éve sincs, hogy a pápa „korunk szégyenének” minősítette a szocializmust, és a „leigázók cinkosainak”, akik küzdenek érte. A kapitalista magántulajdont viszont védelmébe vette és mindössze igazságosabb elosztást, az emberi méltóság tiszteletét sürgette. Most újra meggyőződhetett arról, hogy az „embertelen szegénység” felszámolását sürgető szavai süket fülekre találtak azok részéről, akik tehetnének érte. Ezért az eddigieknél élesebben vetette fel a kérdést, és arra biztatta a bolíviai ónbányászokat és a perui parasztokat, ne tűrjék tétlenül, hogy „úgy bánjanak velük mint az állatokkal”. Mégis, mit tegyünk — kérdezte egy katolikus szakszervezeti vezető Bolíviában. II. János Pál értésre adta, hogy a népi harc irányítása nem az egyház feladata, sőt kifejezetten tartózkodnia kell tőle. Ezt a társadalmi alapokon nyugvó valláserkölcsi ellentmondást a Szentszéknek mindeddig nem sikerült feloldania. Ezért Latin-Ameri- ka-szerte termőtalajra talált a „felszabadítási teológia”, melynek tanai szerint az egyháznak — a kereszténység autentikus eszmeisége alapján — a szegények, az elesettek, a rászorulók oldalán kell állnia, különben elveszti hitelét. Hirdetői papok, püspökök, olykor bíborosok is, akik önfeláldozóan keresik a kiutat egy emberibb, igazságosabb társadalom megvalósítása felé. Velük szemben az opus dei konzervatív körei a fennálló állapotokat védelmezik. II. János Pál pedig a „kiegyezés teológiája” szellemében igyekszik hidat verni a két párt között. A „békés átmenet” előmozdítása érdekében, a „földcsuszamlás” elkerülése végett Chilében, Paraguayban és másutt. A pápa hétfőtől csütörtökig Stroessner diktátor Pa- raguayjának vendége. Simó Endre Szudán Letette az esküt az új kormány Hétfőre virradóan letette az esküt Szudán új, az előzőhöz hasonlóan Szabik al- Mahdi vezette koalíciós kormánya. Ezzel szinte párhuzamosan Kartúmban két, külföldiek által látogatott épületet ért terrortámadás, s ennek következtében legalább hét ember — közöttük öt külföldi — életét vesztette. Az új, 28 tagú kabinetben Szadik al-Mahdi pártja, az Umma tíz tárcával rendelkezik, a Demokratikus Unió Párt hat, a kormányba most először belépett in- tegrista erő, a Nemzeti Iszlám Front öt miniszteri helyet kapott — közöttük az igazságügyi tárcát. Búcsúszemle Kabulban (Folytatás az 1. oldalról) mében szüntessék be a testvérharcot és hagyjanak fel az ellenségeskedéssel. Az ünnepélyes szemle vénok, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt honvédelmi osztályvezetője közölte a díszünnepség helyszínén tartózkodó újságírókkal: a dzsalalabadi egység hazainA dzsalalabadi szovjet helyőrség gépesített lovasezrede első zászlóaljának katonái Kabulban, a szovjet egységek kivonulásának első napján (Telefotó — MTI) gén Borisz Gromov altábornagy, a szovjet kontingens parancsnoka engedélyt adott az ezrednek az elvonulás és hazatérés megkezdésére. A menetoszlop a hegyek felé vette az útját, hogy négyszázharminc kilométer megtétele után elérje a szovjet határt. Abdul Hak Ulomi tábordulásával Nangrahar tartományban nem maradtak szovjet katonák, a terület ellenőrzését teljes egészében az afgán fegyveres erők látják el. Elmondta azt is, hogy az utóbbi huszonnégy órában nem voltak harci cselekmények az országban. Szovjet és amerikai utaskísérők integetnek a Seremetyevo repülőtéren Moszkvában, az első Boeing 747-es utasszállító repülőgép mellett, amely az Aeroflot és a Pan Am légitársaságok közös vállalkozásaként újonnan létrehozott New York—Moszkva New York járaton megérkezett a szovjet fővárosba (Telefotó — MTI) Moszkva Ma kezdődik az Interakció Tanács hatodik ülésszaka Ma kezdődik Moszkvában a számos volt kormányfőt tömörítő Interakció Tanács nevű nemzetközi szervezet hatodik ülésszaka. A tanácskozás céljairól számoltak be hétfőn a szovjet fővárosban a szervezőbizottság tagjai. Az Interakció Tanácsot Fukuda Takeo volt japán miniszterelnök kezdeményezésére 1983-ban alapították. Tagjai olyan politikusok, akik hosszú éveken át vezették hazájuk kormányát. Köztük van Fock Jenő is, aki 1967 és 1975 között volt Magyarország miniszterelnöke. A szervezőbizottság tagjai elmondták, hogy a moszkvai ülésre történelmi fontosságú időpontban kerül sor, hiszen a hónap végén a szovjet fővárosba látogat az amerikai elnök. A mostani ülés céljairól szólva kijelentették: a volt kormányfők szeretnék folytatni öt éve megkezdett párbeszédüket a világ legégetőbb problémáiról. Megszállt területek Súlyos összecsapások Súlyos összecsapások sora történt hétfőn az Izrael által megszállt területeken a palesztin lakosság és az izraeli hadsereg tagjai között. A ramadánt, az iszlám böjti hónapját lezáró ünnepen az imáról kivonuló, tüntető tömegekre könnygázzal, botokkal támadtak a katonák és számos helyen tűzfegyvereket is használtak. A ciszjor- dániai Izmut faluban egy 15 éves, a gázai Dzsabalja menekülttáborban pedig egy 17 éves fiút agyonlőttek, itt és más helyeken tucatnyi a lövésektől megsebesültek száma. A megszállás elleni tiltakozásokat az sem fékezi meg, hogy féltucat tábor, valamint Náblusz város és környéke több százezer palesztin lakosára szigorú kijárási tilalmat rendeltek el. A népi engedetlenségi mozgalomnak további lendületet adott az az Izrael-szerte széles körűen megünnepelt évforduló, melyet „Jeruzsálem újraegyesítése” alkalmából tartottak. Gorbacsov fogadta az NSZK gazdasági miniszterét A szovjet—nyugatnémet politikai és gazdasági kapcsolatokról, valamint az európai gazdasági együttműködésről folytatott rövid, de rendkívül tartalmas eszmecserét hétfőn Moszkvában Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Martin Bangemann nyugatnémet gazdasági miniszter, a Szabad- demokrata Párt elnöke. Véleményt cseréltek a KGST és az EGK közötti kapcsolatok formába öntésének kérdéséről is, s egyaránt annak a kölcsönös törekvésüknek adtak hangot, hogy ez a folyamat a lehető legközelebbi jövőben lezáruljon, habár — érthető módon — két gazdasági tömörülés gazdaságának összekapcsolása nem egyszerű feladat, annak megoldásához időre van szükség. Mihail Gorbacsov a találkozón utalt arra, hogy a Szovjetunió és az NSZK között élénk párbeszéd van kibontakozóban, amelybe most már minden fontos nyugatnémet politikai erő bekapcsolódott. Mindkét országban nagyon figyelmesen követik a másikban végbemenő folyamatokat, ami megerősíti, hogy a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok kulcsot adnak számos európai és világpolitikai kérdés megértéséhez. Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára üdvözli Martin Bangemann-t, az NSZK gazdasági miniszterét (Telefotó — MTI) MOSZKVA A szovjet kormány meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Prem Tinszulanond tábornok, Thaiföld miniszter- elnöke. A vendéget a szovjet főváros repülőterén Nyikolaj Rizskov miniszterelnök és Eduard Sevardnadze külügyminiszter köszöntötte. BELGRAD A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ) Központi Bizottságának meghívására hétfőn munkalátogatásra Belgrádba érkezett Viktor Nyikonov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. HANOI Egyre több volt kambodzsai ellenzéki fegyveres él a népi kormány amnesztiájával. Április hónapban 496 volt ellenforradalmár szakított tevékenységével és tért haza. Közülük 252 fő Pol Pót, 201 Szihanuk és negyvenkettő Son Sann fegyveresei közé tartozott. BECS Négynapos hivatalos látogatásra Ausztriába érkezett hétfőn Czeslaw Kiszczak vezérezredes lengyel belügyminiszter. Vendéglátójával, Kari Blecha belügyminiszterrel a bűnüldözési, mindenekelőtt a terrorizmus- és kábítószerellenes együttműködésről tárgyal. Tíz nap a Barátság vonattal 1. Welcome to USSR! A Barátság vonat Szovjetunióba tartó különszerelvénye április 73-án a reggeli órákban gördült a szolnoki pályaudvarra. Szűkebb pátriánkból több mint ötvenen szálltunk fel rá — akkor még április végi „nyárban”. Bizonyára kevesen gondolták közülünk (a lenge öltözékek is erre utaltak), hogy a „zordon” Kárpátokat elhagyván, kétnapos, kimerítő utazás után Tallinnban mínusz 4 fok és sűrű hóesés fogad bennünket. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk egyelőre a határon, annál is inkább, mivel e sorok írója először jánt a Szovjetunióban, s mint ahogy a csecsemőnek is minden vicc új... nos, hát mindjárt szembetűnt néhány figyelemreméltó dolog: egyebek mellett az, hogy „Welcome to USSR” felirat fogadja a Záhony felől érkező vendégeket, minden mást cirill betű hirdet. A Szovjetunióba rendszeresen járó idegenvezetőink szerint a peresztrojka szele hamarosan, talán alig egy-két hónapon belül elér a Kárpátaljára is, s a nemzetiségi kérdés újszerű megközelítéseképp a ma még hivatalosan Csopnak írandó határátkelőhely és más települések nevei a jövőben magyarul is olvashatók lesznek. A nagy orosz sztyeppén két nap és éjjel zakatolt velünk a vonat; mellettünk a vidékre jellemző, mázolt falú házak suhantak. Láttunk isten háta mögötti településeket, elzárt tanyákat, amelyekben kivétel nélkül — ha esteledett — villany gyűlt. Ez nem is olyan kis dolog, ha belegondolunk, hogy itt milyen irdatlan távolságokról van szó. Utazáskor mély alvásról természetesen szó sem lehetett, hiszen a hegesztetlen síneknek köszönhető zakatolás, a szerelvény időnkénti fékezései „gondoskodtak” a gyakori ébrenlétről. S hogy az éjszaka teljes legyen, bizonyos nem magyarul beszélő üzletelők is színre léptek. Ugyanis errefelé — többek között — még mindig az számít az egyik legnagyobb „boltnak”, ha valaki a nagyvárosba való érkezés előtt felvásárolja a turistáktól a kurrens cikkeket (farmer, dzseki, ing, kvarcóra, alkohol), s aztán rábodva a maga hasznát Moszkva, Leningrád, Ki- jev feketepiacain értékesíti azokat. Napközben néha jó lett volna a tájat bámulni, de a párás, kettős üveg leszűkítette a panorámát. Lehúzni nem lehetett az ablakot, mert... ez egy ilyen kostrukció. Még jó, hogy nem kánikulában utaztunk... Tallinnban a finnek által épített Viru szállóban helyeztek el bennünket. A 22 emeletes épület konvertibilis valutáért értékesítő bárjait szinte állandóan megszállva tartják a finnek akik majdhogynem hazajönnek Tallinnba. (Az észt és a finn nyelv sok azonosságot mutat.) Alig kerül pár márkába a dobozos sör és Pillantás az óvárosra. Háttérben a Finn-öböl más jófajta ital, így hát az „alkoholtúrára” érkezett északi szomszédok időnként nagy hangot eresztenek. Mindez persze csak a szalonokban, közös helyiségekben zavaró, a csendesebb hotelszobákból elénk táruló, párját ritkító látvány feledteti az említett kellemetlenségeket. A Finn-öböl és az óváros, Tallinnak e középkori magja olyan, mintha csak a mi Kőszegünkből, Sopronunkból és Szentendrénkből „gyúrták” volna egybe. A műemlékek sokaságát megcsodálva, belevetettük magunkat az utcák forgatagába. Az üzletekben, amelyeknek a kínálata — néhol valamelyest, máshol lényegesen — eltér a nálunk megszokottól, szinte állandó tumultus van. Azzal a látvánnyal is csakhamar meg kellett barátkoznunk, hogy az új, minőségi áruk mint mágnes a vasreszeléket, úgy vonzzák a járókelőket; rövid idő alatt akkora sorok verődnek, amilyeneket addig csak a Vörös térről készült képeken láthattam. (Ily módon helikopterről valószínűleg jól fel lehet térképezni, hogy egy nagyváros mely pontjaira érkezett különlegesnek számító áru). Este a szállodai szobámban a finn televízió adását néztem. Az ottani híradót követően filmet sugároztak a lengyel „kommunista rendszer” és az egyház viszonyáról, korábbi zavargásokról stb. Megszokhattuk már, hogy bizonyos nyugati újságok, tévéállomások előszeretettel és olykor persze leplezetlen ellenszenvvel mutatják be a szocialista országok társadalmi „valóságát”. A korábbi, ta- vaszeleji baltikumi nemzetiségi feszültségekről is bőséges anyagot közöltek, előkelő helyet biztosítva a tallinni eseményeknek. (A kommentárok szövege — az észt és a finn nyelv hasonlósága miatt — többnyire érthető.). Ottjárttunkkor azonban nyugodt város képét mutatta Tallinn. Még a helyenkénti 20—30 centiméteres, későn jött hó sem keltett különösebb zavart, ‘annál is inkább, mivel a kemény telekhez szokott Esztóniában ez igazán nem számít ritkaságnak... Jurkovics János Következik: Autók, buszok, rozmárok
