Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
1988. MÁJUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Történelmünk fehér foltjai A Századunk folytatódik Népszerűségben felvette a versenyt a Klinika-sorozattal, s ez már csak azért is könnyen összehasonlítható volt, mert míg a másikat kedd esténként, ezt — a Századunk című sorozatot — szerdán, főműsoridőben sugározta a televízió. S noha ez sokkal kevésbé vidám eseményekről szólt, mint amaz — érdekességben, mi több: kalandosságban aligha maradt el tőle. A legnagyobb különbség: a Századunk csupa megtörtént eseményt, politikai cselszövést, véghezvitt és félbemaradt cselekvést mutatott be. Olyan időkről szól, amelyek elmúltak ugyan, de máig hatóan is meghatározták hazánk sorsát. Százezrek ültek a televízió-készülékek előtt: idősek, akik átélték, s fiatalabbak, akik mindaddig csak könyvből ismerték a felszabadulást közvetlenül megelőző idők történelmét, s most először látták-hallották megelevenedve mindazt. Egy szerdán este azzal ért véget a Századunk adása, hogy a bemondó közölte: folytatása „egy idő múlva” következik csak. — Mikor lesz az az „egy idő?” — kérdeztük a sorozat író-rendezőjétől, Bokor Pétertől. — Talán egy félév múlva. Pontosan nem lehet előre megmondani, annyi mindentől függ, ideértve a filmek elkészültét, a televízió műsorszerkesztését és még számos tényezőt. — Legutóbb a nyilas puccsról volt szó. Azzal lezárult egy korszak, de bizonyára van még mondanivaló a nyilas uralom hónapjairól is. — Legutóbb a Horthy- rendszer végnapjait mutatta be a sorozat. A munka most folytatódik. Négy filmet készítünk az 1944. október 15-i nyilas puccsot követő időkről. Az első a Horthy- proklamáció idején a Kárpátokban harcolt 1. magyar hadsereg további sorsáról szól, a második a Bajcsy- Zsilinszky-féle ellenállási mozgalom tevékenységéről és — főleg — lebukásáról. További két filmben mutatjuk be a pokol előszobáját — bár talán ez már maga a pokol volt! — az úgynevezett nyilas kormány és hatóságai, alakulatai ..működését”. jobban mondva garázdálkodását Nyugat- Magyarországon. Ez az időszak egészen 1945 áprilisának első napjaiig tartott. — Vagyis az ország teljes felszabadulásáig. Ezzel végződik a sorozat? — Mint ismeretes, a sorozatnak azt a címet adtuk, hogy Századunk. Ez pedig megköveteli, hogy történelmünk további eseményeit is bemutassuk, hiszen a huszadik század — szerencsére — nem csak a Horthy- és a nyilasuralomból állt. A történelem, az élet folytatódott, s mi ezt akarjuk a további filmeken bemutatni. Egész nemzedékek számára már mindez éppúgy történelem, mint a századelő. — Mit látunk ezeken a filmeken? — Úgy mondjuk magunk között: ez volt a nulladik év Európa és Magyarország számára is. Kialakultak és működni kezdtek az új kormányszervek, helyi hatóságok. Dolgoztak, intézkedtek „stempli nélkül”, sokszor csak saját maguk igazságérzetére, elképzeléseire támaszkodva. hiszen olykor hetekig kapcsolatuk sem volt a irányító szervekkel, a különböző hatóságokkal, minisztériumokkal. S mert a hazai helyzet sok tekintetben összefüggött Európa más országaiéval, ezekre is vetünk néhány pillantást. — Hol tartanak most a tervek megvalósításában? — Sok részletet sikerült már felvennünk, de a gyűjtés természetesen folytatódik. Lesz szó például az Ideiglenes Kormányról és Nemzetgyűlésről, a koalíciós kormányzásról, annak kialakulásáról és ellentmondásairól az 1945-ös őszi választások tükrében. Bár az Ideiglenes Kormány egykori miniszterei közül ma már senki sem él, találtunk szemtanúkat, sőt részvevőket a „második vonalból”: volt államtikárokat és másokat, akik alakítói voltak az 1945-ös eseményeknek. — Bizonyára nehezíti a munkát, hogy egyre kevesebben vannak közülük is. — Igen, sietnünk kell, hiszen az idő rohan, felőrli azokat is, akiknek még van mondanivalójuk a jelen és a jövő számára. Sokan közülük korábban nem mertek vagy nem akartak megszólalni. Ma már a félelmek elmúltak, szívesebben megnyílnak azok, akik egykor a kulisszák mögé láttak, s számunkra tudnak újat mondani. — Aki figyelmesen, gondolkodva nézte a Századunk eddigi adásait, láthatta hogy egységes koncepció alapján épül fel a sorozat. Mi tehát az író és rendező alapgondolata? — Fel kell számolni történelmünk „fehér foltjait”. Ha nem volna ilyen általános törekvés, nem volna érdemes a sorozatot folytatni. Mélyen él bennem a hit, hogy hai a két világháború közti időszak ábrázolásánál hosszú ideje nem ütköztem komoly akadályba, azután sem fogok, hiszen a gondolkodás nyitottsága erőteljesen fejlődik. Ha a Horthy- korszakot igyekszünk differenciáltan látni és bemutatni, ezt a látásmódot az 1945 utáni időkre is kell alkalmazni. — Még egy. utolsó kérdés: kik a legjobb segítőtársai ebben az óriási munkában? — Sokan készítjük a Századunk filmjeit, a stábnak több tagja cserélődött ki az évek folyamán. Legrégibb és ma is velem dolgozó munkatársaim közül szeretném elsőként megemlíteni Dóka László gyártásvezetőt, továbbá Palásthy Pált, aki 25 éve gondoskodik a zenéről. Külön kell szólnom Benkő Gyuláról, aki nem csak narrátora a Századunk minden adásának, hanem sokféle módon segít nekem kezdettől fogva . A sorozat készítésében, a gondolkodásban is. Mindehhez csak annyit lehet hozzáfűzni: várjuk a Századunk újabb adásait, sok folytatást mielőbb. V. E. „Koronatanács a Várban” című epizód. Középen Bokor Péter rendező és Molnár Miklós operatőr. Az asztalnál ül Raksányi Gellért színművész. Nagykőrösön az Arany János Múzeumban nyílt kiállítás Győrfy Sándor karcagi szobrászművész munkáiból. Ezen a tárlaton látható először a művész Arany Jánosról készített domborműve. Felvételünk a kiállítási anyag rendezése közben készült a karcagi műteremben (Fotó: TKL) Vetélkedő Damjanich nyomában Egy verseny előkészítésének tanulsága A oibakházi iskola vezetőitől még tavaly decemberben kaptuk az első levelet, amelyben arról értesítettek bennünket, hogy az 1848/49- es magyar forradalom és szabadságharc emlékére országos vetélkedőt szeretnének indítani. Az ötletet az akkor még közelgő március 15-e, a történelmi esemény 140. évfordulója adta, továbbá, hogy az iskola úttörő- csapata szeretné felvenni Damjanich János nevét. A szabadságharc legnépszerűbb tábornoka, a dicsőséges tavaszi hadjárat legjelentősebb csatáinak parancsnoka 1849 februárjában Cibakházán lakott, s vezérkarával ott dolgozta ki a tiszai átkelés tervét. A községben ma is áll még Damjanich egykori szálláshelye. Megvan még továbbá az az épület is, a 'hajdani kocsma, ahol annak idején Leiningen-Westerburg Károlyt elfogták, s apály idején jól kivehetők az egykori fahíd roncsai. A ciíbakházi úttörők újult erővel akarják ápolni lakóhelyük fenti emlékhelyeit, gondozni a harcban elesett 48-as honvéd sírját a temetőben, s ugyanezt a tisztelgést szolgálja az országos vetélkedő is. Ugyan az idő decembertől igencsak előrehaladt, úgy tűnik, mégis lesz valami a vetélkedőből. Az iskola vezetői előbb a megyei tanács művelődési osztályával egyeztették tervüket, majd további pártfogókat kerestek. Április 6- án a megyei pedagógiai intézetben tanácskozást tartottak az érdekelt szervek — Hadtörténeti Múzeum, a megyei könyvtár, a múzeum, az MHSZ, a megyei tanács művelődési osztálya — képviselői, hogy megfogalmazzák a vetélkedő felhívását, s elmondták azt is, hogy melyik szerv hogyan tudná segíteni a megvalósítást. Segítő szándékban nem volt hiány az eszmecserén, a felhívás azonban mégsem készült el. Helyette szinte valamennyi résztvevővel megalakult egy operatív bizottság, amely majd tisztázza a felhívást. Nos, a napokban ismét levelet kaptunk Cibakházáról, amelyben elküldték a Damjanich nyomában, előre! — „A haza minden előtt!” című országos vetélkedő felhívását. Eszerint a vetélkedőre azoknak az iskoláknak, úttörőcsapatoknak a jelentkezését várják, amelyek a szabadságharc egy-egy jeles katonai, politikai vezetőjének nevét viselik, illetve azokét is, amelyek olyan településen vannak, ahol Damjanich serege járt, illetve a tavaszi hadjárat valamelyik nevezetes eseménye fűződik hozzá. A vetélkedő első fordulója szeptember 29-én zárul. Az elkövetkezendő hónapok alatt többek között tárgyi emlékeket, bizonyítékokat kell gyűjteniük illetve készíteniük a vetélkedő diákoknak. Az első fordulóban legsikeresebben szereplő tizenkét iskola illetve úttörőcsapat képviselői vehetnek majd jövőre a ciíbakházi döntőn. Hogy milyen visszhangra talál majd a felhívás? Valószínűleg egyetértéssel fogadják majd az iskolák, úttörőcsapatok a kezdeményezést. A rendelkezésre álló idő azonban bizonyára sokakat elkeserít. A szeptember végi határidőig hiába van még több hónap, ebből majdnem három a nyári vakáció. A fennmaradó két-két és fél hónap pedig a tanév végi hajrá illetve a tanév eleje. Tulajdonképpen egyik időszak sem kedvez igazán a csapatmunkának. S ha ennek ellenére mégis sokan beneveznek a vetélkedőre, az a száznegyven évvel ezelőtti vértanúk, hősök tiszteletére, élő emlékére történik. Lehet, hogy ebben bízik a felhívást késlekedve kiadó bizottság is? Tál Gizella Több mint tíz éve kezdték a könyvtár állományának gyarapítását az Április 4. Gépipari Művek örményesi Hunga- rotherm Gépgyártó Leányvállalatánál. Az akkor kétszáz kötettel induló könyvtár jelenleg 1600 saját és több mint 2500 kötetes letéti állománnyal rendelkezik. A tervek között szerepel a könyvállomány számítógépes katalogizálása, ami lehetővé teszi majd a gyorsabb áttekintést és kölcsönzést. (Fotó: D. G.) Nyelvtan Hogyan beszé! a néni? Barátom három és fél éves kisfia kezdi felfedezni, hogy nem csak a már megszokott magyar nyelv van a világon. Ha a telvízióban vagy a rádióban számára szokatlan szöveget hall, azonnal megkérdezi: — Milyen nyelven beszél a bácsi, hogyan beszél a néni? S bár nemigen tudja még, mi az az orosz, német vagy angol, mégis csak akkor nyugszik me, ha megkapja a szüleitől a választ. Nemrégiben náluk jártam. A televízió valamelyik külföldi adóra volt állítva, egy filmet adtak, s a délutáni időpont ellenére éppen egy minőségi ágyjelenet pergett a képernyőn. A gyerek természetesen felfigyelt az idegen szövegre, s megkérdezte az apját: — Apuci, mondd csak, hogyan beszél a néni ? Az apuci jól láthatóan zavarba jött, majd kivágta magát. — A néni, kisfiam, ha jól látom, a néni hét nyelven beszél. Ml van a sarokban? Nagy nyelvészek mindig születnek, de maradandót a nem olyan nagyok is tudnak alkotni. Bizonyságul szolgáljon a következő eset, Angol órán a tanerő felteszi a kérdést az egyik diáknak, akinek a tekintete ettől máris a „ködös Al- bion”-t idézi: — What is in the corner? (Mi van a sarokban?) — Yes. (Igen)- — így a felelet. Bár a válasz jóval rövi- deb'b, mint a kérdés, a tanerő mégsem érti, ezért ismétel : — What is in the corner? — Yes. —• mondja újfent a diák, ami teljesen logikus, hiszen ugyanarra a kérdésre nem lehet szinte pillanatonként és felelőtlenül mindig mást és mást válaszolni. „Minden nemzet a saját nyelvén lett tudós, a másén sohasem” — jut eszébe a nagy mondás a tanerőnek, ezért a helyzet tisztázása céljából magyarra vált: — Mondd édes fiam, miért mondod folyton azt, hogy „yes”? Talán nem érted a kérdést? — Dehogyisnem tanár úr — így emez — értem én, azért mondom, hogy yes, csak nem tudok rá válaszolni. Hibás beszéd Szándékosan nem írtam beszédhibát, noha a témakörhöz az is hozzátartozik. Igaz, a beszédünk tartalmi hibái sokkal hangsúlyosabbak, mint például egv rossz hangsúlyozás. Mégis, sokszor a beszédhibákra, figyelünk jobban, s a tartalmilag is hibás beszédre kevésbé. Gyakran behódolunk a jól bevált fordulatoknak, az üres frázisoknak. S bár a tartalomhoz a megfelelő forma is szükséges, azért ugyebár senki sem bánná, ha tényleg aszerint osztanának jutalmat ahogyan mondják, vagy ha a sarki hentes legalább olyan pontosan számolna, mint amilyen gyorsan, s az orvos azért utasítaná vissza a hálapénzt, mert az esküje erre kötelezi, és nem azért, mert a borítékot vékonynak találja. Egyszóval: dadogva, selypítve, raccsol- va mindig hibátlanul beszélnének. Hitem szerint mindebben eléggé sajátos a mai gyakorlatunk, de előbb-utóbb talán majd a gondolkodásunkat is eléri az a bizonyos általános reform. Persze, mint minden szemlélet- formáló változáshoz, úgy ehhez is idő kell. Addig isz: kérem szívesz türelmüket! Szilas Péter
