Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-14 / 114. szám

10 Szolnok megye mtUtjáböl 1988. MÁJUS 14. A nópóiet valós képét örökítette ránk Valório párizsi festő Szolnok környékén 1851*52-ben Jászsági juhász Szolnok, a Tisza és Zagy­va festői vidékét a művészet számára felfedező Petten- kofen — akit a szolnoki művészeti élet elindítója­ként tartanak számon — itteni alkotásai, a vele együtt Bécsből idejáró fes­tők képei — amelyek Szol­nokot Európa szerte ismert­té tették — már nem egy szolnoki kiállításon voltak láthatók. Ezek nemcsak a szolnoki piac színes, forga- tagos képét örökítették meg, hanem a népélet hétközna­pi és ünnepi arculatát is — megőrizve számunkra a táj festői képét is. A Bach-korszak első évei­ben Párizsból is érkezett hozzánk egy művész. A Fő­városi Lapok így számol be erről: „Valério 1852-ben a bécsi francia követ ajánló­levelével jött Magyaror­szágra, hogy az itteni tája­kat és népviseletet tanulmá­nyozza ... A párizsi Illus­tration után a Vasárnapi Űjság is közölte belőle a Szolnoki tiszai halászt, az Árokszállási menyecskét... Volt még egy szép rajza, amint Űjszászon a Zagyva két partján br. Orczy csikai legelnek, a Zagyvában ug­rálnak, átússzék s a túlpar­ton megrázzák magukat... Valério Szolnokról néhány kirándulást tett vidékre, de sohasem respektálta kellőleg az akkor mindenható zsan- dárkapitányt, ki az átutazó­ban az ottani fogadóban megszállt erdélyi grófhöl­gyekre is berontatott, meg­vizsgáltatta őket éjféltájban, mint gyanús embereket. Egyszer, mindőn Valério a Tisza hídján át akart vol­na menni, zsandárok csípik meg a mi francia vendégün­ket, körbe fogják s a vasútra kísérik. Szerencsére, hogy még rákiálthatott szállás­adójára: „Holmiját küldje utána pestre ...” Théodore Velério útinap­lója nem maradt fenn, de a rajzain, vízfestményein az aláírás és az évszám mellett gyakran szerepel város- és falunév is. így azokból lát-, ni lehet, hogy Pozsonyban, Nagyszombaton át jut el a Jászság és Szolnok vidéké­re. Útvonala 1851-ben: Jászberény, Árokszállás, Slzolnok (az akkor készült, „Magyar paraszt népviselet­ben. Valério 1851 Szolnok” aláírású akvarelljét berlini múzeum őrzi). Tiszabő. Fél­egyháza, majd innen tovább Csongrád, Arad, Lippa felé. 1852-ben már jóval gazda­gabb volt az útiprogram, hi­szen csak a megyében meg­fordult Árokszálláson, Jász­berényben, innen tovább Jászladány Üjszász, Rékas, Szolnok, Tiszabő, Puszta Szakállas, Fegyvernek, Me­zőtúr helységekben vezet az útja (az aláhúzott tele­püléseken 3—4 rajz és víz­festmény is készült.) A rajzokról és vízfestmé­nyekről, amelyekről 1833— 55-ben Valério rézkarcsoro­zatokat készített, a párizsi Képzőművészeti Akadémia gyűjteményébe kerültek. Az elkészült rézkarcokból Va­lério 1854-ben albumot ké­szített, amelyet Théophile Gautier francia költő hosszú cikkben méltatott a Minite- ur c lapban. Felhívta a fi­gyelmet Valério rézkarcal­bumára a L’Illustration c. képes folyóirat is, részletez­ve Valério magyarországi útjának tapasztalatait. így került a hazai közönség tu­domására is Valério művé­szi munkássága. Segített ebben Victor Tissot magyar- országi útikönyve is, ame­lyet Théodore Valério tíz rézkarcnyomata díszített. A bevezetőben Pettenko- fen és bécsi festőtársai fes­tészetének jelentőségéről szóltam, amely meghatározó volt a szolnoki festészeti élet kibontakozásában, ösz- szevetve ezzel Théodore Va­lério termékeny munkássá­gát. azt a következtetést le­het levonni, hogy Valério munkásságának inkább a művelődéstörténeti jelentő­sége a fontosabb. Nem vé­letlen, hogy Valério művé­szi hagyatékának hazai fel-, dolgozói — Kresz Mária és Czennerné Wilhelmb Gizella — Valério művészetének etnográfiai, népművészeti és viselettörténeti értékeit hangsúlyozták, megállapít­ván: Valério „érdeme, hogy művészetével magyar fal­vak és mezővárosok lakói­nak őszinte, valós képét örökítette ránk.” Valóban, Théodore Valé­rio razjai, rézkarcai az em­bert állítják a középpontba,- meg rajtuk a tájnak egy s csak véletlenül jelenik kis részlete. De a vázlatok, akvarellek frissesége, a réz­karcok finom megmunkálá­Csárdában Tiszai halászok sa, és a több százat kitevő alkotás egy nagyszerű tár­lat megrendezésének lehető­ségeit vetik fel a Szolnoki Galériában, amely a „Pet- tenkofentől Fényes Adolfig” c. kiállítás méltó párja le­hetne. A párizsi Képzőművé­szeti Akadémia többszáz rajza, vízfestménye, a ber­lini Kupferstich gyűjte­ményben, Budapesten pedig a Magyar Történeti Kép­csarnokban és a Slzépművé- szeti Múzeumban őrzött Valério-rajzok és- rézkarcok reprezentatív és tanulságos bemutatóját nyújthatnák a magyar Alföld múlt század közepi művészetének és népéletének. Kaposvári Gyula Elhozta a kultúra fáklyáját Negyvenéves a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola 1947. augusztus 8-án rövid táv­iratot kapott a tiszaföldvári kép­viselőtestület a Magyar Vallás- és Közoktatási Mi­nisztériumtól: „Állami gimná­ziumi tanfolyam létesítését 84.759/ 1947. rendeletem- mel engedélyez­tem. Karsai osz­tálytanácsos.” A felszabadulás után megyénk több községében és városában kap­tak hasonló enge­délyt gimnázium szervezésére, in- ‘ • • * * ditására. Szinte minden helyen több évtizedre nyúlt vissza a harc a középis­kola megterem­téséért és a legtöbb helyen csak a polgári iskola „zsák­utcájáig” sikerült eljutni. Törökszentmiklóson már 1946-ban, Tiszafüreden 1951-ben kezdte meg mű­ködését a gimnázium. Kun­*< * 3 • tM á » la tv*». /«W» MViéy' a5«*«» /t-omrn ««mm/ irntwan 0*1.1»*/ 鮫 8»t»r, náimr/ >•*»*“ ‘ Utr&u/ X jutni Üli*i„/ íortvMR. /jki««ák MV Ola«««k Ut uezl JAbo* l»isi Lejut »te .rmot tfooio* Kós# Bis» Méri® lií UloaJUa • reUj Kiürít arrét* Év» *1<S» Ulti» **eo üárU ►»**■« 1 XX f t *«*i űebrLe^ ittatMé Knu>,i«i r*ri »Ai X» iÁmi 1b .b»4*l* AAii*­í% vér , Ytmiit-iui*, «♦ár, ti w. M iMtutu 3Ü» • * is* * SEÄsexi-’7-: ' ' ■ i*a»*' •j »met 4émm£/ / «*<«*» * iáv*-*,35. imjtm/ ~ " ‘ A»*» uúxttm/ tUu-UA-twstyáA. /»««»V»i >aa*a/ TXeéx Win»/ • iaUu.-u.iA. /rtu t* j.*/ * Le* o—u. IC » AtM'uálí • Hkrm>«.2o. uxuníae.cUm» i.tAx 23. gtb«adMta«.19J3. ar*áU » .xasus, ctbafcAÍ*s.ilce*-a.S. /t.t.iit. MLjemUu ífvá*. JtíAt M>. /)»»«» istvúi./ • i»*k-u.J7. et/iAatyoi • í*í*1mmu2S. Sattl. ■.touhmk.l •Jtvúr. 1)}). il. 1932. SWTMM/ -Óri»áA*£y.i.ó7.* í.yV'tour 0» tata/ UDcácr t-v. fitt t üjtixfs, 7tYtXuUxéiMl»M6lt.j3.‘ /óvári »»Ara«/ u* '• rom Mi»./ * * * -<*»616. m&tl-tt. < I * MM«)*«.?. : :»Jai Mim»/ is*,éne itnáy' »/ tar mos/ i2v«ur* 4933. • 1933* * 1931. • ls3i. ■ríva*. 4932. Kvá*,19>3. * 1929. tfvár.1953. Az intézmény első tanulóinak névjegyzéke szentmártonban több lépcső vezetett létrehozásáig. Üj gimnáziumot kapott még az említetteken kívül a felsza­badulás utáni első évtized­ben Túrkeve és Jászberény is. delkezésére bocsátotta a volt székházának épületét a Kossuth téren. Támogatta a helyi társadalom Harc az engedélyért Tiszaföldváron is 1926- ban sikerült először polgári iskolát létrehozni. Domokos Sándor igazgató irányításá­val a P. Nagy Gábor-féle, kulturális célra hagyomá­nyozott — jelenleg a sport­pályához tartozó — épület­ben indult meg a tanítás. A következő évben a III. osztá­lyok belépésével ez az épü­let annyira szűknek bizo­nyult, hogy egy osztályt a távolabb lévő evangélikus iskola egyik üresen álló ter­mében kellett elhelyezni. A minisztérium nem tudott segíteni, a községnek sem volt pénze az egyre romló gazdasági helyzetben egy új iskola felépítésére, ezért a nem megfelelő körülmé­nyekre hivatkozással a mi­niszter 1932-ben az iskola fokozatos megszüntetését rendelte el. A földváriak nem nyu­godtak bele, hogy a polgári iskolát végleg elveszítsék, ezért újra megindult a harc az engedélyért. Ennek fel­1944. szeptember 1-jétől államosították az iskolát, új felszereléssel dolgozhat­tak volna, de a háborúban a bútorzat, a szertárak anya­ga az utolsó darabig elve­szett, tönkrement. Az 1945—46-os tanévben megnyílt az általános isko­la 5. osztálya a polgári is­kola első osztálya helyett, majd fokozatosan megszűnt a polgári. Már ebben a kezdeti, át­alakulási időszakban felve­tődött Tiszaföldváron is a gimnáziumalapítás gondola­ta. György József polgári iskolai mb. igazgató a lehe­tetlennek tűnő gondolattal 1046. decemberében felke­reste a Vallás- és Közoktatá­si Minisztériumot, ahol tá­mogatták a tervet. tétele azonban továbbra is a megfelelő iskolaépület biz­tosítása volt. Ehhez kilátás­ba helyeztek 40 ezer pengő államsegélyt, helyi kölcsön- jegyzésből összejött 30 ezer pengő és 4 ezer pengő ado­mányt. Az építkezést ennyi pénzzel még nem lehetett el­kezdeni, mert 100 ezer pen­gő hiányzott. Ennek ellenére 1939-ben engedélyt kaptak polgári iskolai előkészítő tanfolyam, majd 1940-ben magán polgári fiú- és leány­iskola megnyitására. A községi elöljáróság, a képviselőtestület, a Keres­kedők Egylete, az Ipartestü­let és a különböző körök nyomására a tiszaföldvári Polgári Társulati Alap fel­ajánlotta, hogy a Kosuth téren lévő székházat a pol­gári iskola használatára örök időkre átengedi 1942 őszétől. Mivel ebben az épületben fürdő, vendéglő, szálloda és mozi műkö­dött, megfelelően át kellett alakítani. A tiszaföldvári pártok, egyesületek, a Nemzeti Bi­zottság, a képviselőtestület küldötteiből megalakult a Gimnáziumi Szervező Bi­zottság. Az iskola célját az első évkönyvben így fogalmazták meg: „A múltban a nagy­birtokkal elnyomott, szomo­rú emlékű Tiszazugba hozza ez az új iskola a kultúra fáklyáját s biztosítja számá­ra a szellemi felemelkedést.” Tiszaföldváron — a Ti­szai Alsó-járás székhelyén-, Cibakházán és a közeli ti­szazugi községekben kb. 20 ezer ember élt, főként me­zőgazdaságból. Ä tiszaföldvári Jótékony­célú és Közművelődési Alap, (a volt Polgári Társulati Alap) a gimnáziumnak ren­Ekkor érkezett meg a már idézet távirat. A Szervező Bizottság mellett Gimnáziu­mi Fenntartó testületet ala­kítottak. A Fenntartó testü­let tagjai különböző nagysá­gú összegekkel járultak hoz­zá a gimnázium kiadásaihoz. Tiszaföldvár község ötezer forintot, ill. az újabb osztá­lyok indulásával arányosan magasabb összeget szavazott meg. 1947-ben az alábbi nagyobb összegeket fizették be: Cikta Rt. Tiszaföldvár— Martfű ezer forint, Cibak­háza község ötszáz forint, Tiszaföldvár Nagyközség négyszázharminc, Reformá­tus. Egyház háromszáz, Ti­szaföldvár és Vidéke Ipar­testület kétszáz, Damjanich Olvasókör százhúsz, MNDSZ száz, Iparoskor Cibakháza száz, Vadásztársaság száz forint, Martfű Téglagyár Rt. háromezer cserép. A község lakói közül szintén sokan vállalták a tagságot évi 5 — 20 — 50 — forint hozzá­járulással. A gimnázium ügyét az egész helyi társada­lom támogatta. Az igazgatói teendőkkel György Józsefet bízták meg. Az első kinevezett tanár Bréda Ignácz, 1947. októbe­rében érkezett meg. Kezdet­ben nagyobbrészt óraadó ta­nárokkal folyt a tanítás. Az induló osztályba 31-en je­lentkeztek és 19-en vizsgáz­tak a tanév végén. Közülük ketten most is ebbe az is­kolába „járnak”, igaz tanár­ként. Az 1948—40-es tanévtől önálló intézménnyé nyilvá­nították az iskolát: Állami Általános Gimnázium né­ven és újabb kinevezett ta­nárt kaptak Nagy János személyében. 1950. áprilisában a volt Járási Szolgabíróság épüle­tét kapta meg az iskola (je­lenleg 150 létszámú kollé­gium), majd 1965. januárjá­ban költöztek a jelenlegi, új épületbe. Az 5-)-l-es politechnikai oktatás keretében egy-egy fiúcsoport a cibakházi gép­állomásra járt át gyakorlati képzésre, ami mezőgazda- sági gépszerelő szakközép- iskola alpját teremtette meg. Jelentős fordulat állt be az iskola feladatkörében az 1971?—73-as tanévtől: a ki­futó gépszerelő szakközép- iskolát óvónői szakközépis­kola váltotta fel. Az ered­ményes munkát az iskola mellett épített gyakorló óvoda segíti 1978 óta. A 40. tanévet záró iskola sikeresen helytáll, megfelel annak a célkitűzésnek, amelyért négy évtizeddel ez­előtt alapították: . . . elhozta a kultúra fáklyáját a szo­morú emlékű Tiszazugba. Szlankó István / VJUi MIW-H-//Í393.Í»,/ II.■*. IllUtlUl ftS o»*tály«yitáai é» oaetálybe rendesé el igényekről. 1M9/S0 v«a b »a a am a ómat o mm-mxpim* jegyeet. •*» k»U ÍW»<Sg 0*»t*ij**r*« J j u.l TaMxi niUl J 5 1»°:: 135o.­2 S*«t 99 9o 9 54o.­5 3 2 X 350.­35o.~ | SÄ. 1 I l &i:~ X2|o.~ 22o.~ b l ?»« fw&LŐétjrtel 4 2 2 X2cg.~ 240©»­s 'ÜBSSSiX 1 li 23«.~ I*»*,­253o,~ 15oo.­Oooomm: U5 1X8 »­995».­»■»■Bin ama sí ama* m a mani tláá, 1949*«B(i»»ta» I5.~4a. /a»ilf5SÍÍí/ A kimutatás már az 1948—49-es tanévből önállóvá nyilvá­nított gimnáziumban készült Lehetetlennek tűnő gondolat

Next

/
Oldalképek
Tartalom