Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
6 Nemzetközi kttrkép 1988. MÁJUS 14. Vezóreszméje a pragmatizmus iiesoda Francois Mitterrand? Francois Mitterrand az őt ünneplő hívei között Francois Mitterrand, a 71 éves korában másodszor is köztársasági elnökké választott politikus a szocialista párt jelöltjeként lépett fel ismét, mint 1981-ben, de amikor elindult hosszú politikai pályáján, nem tartozott ehhez a párthoz, és mostani győzelmét sem kizárólag szocialista platformon aratta, hanem a közép- pártok felé nyitó „széles nemzeti egység” megteremtése ígéretével. 1916-ban a dél-franciaországi Jarnacban született sokgyermekes polgári család ötödik fiaként. Mélyen katolikus vallási nevelést kapott, majd a Sorbonne-on bölcsészetet hallgat. A háborúban hadifogságba esett, megszökött, és De Gaulle tábornok oldalán részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború után újságíró, de végül a politikusi pályán köt ki: 1946-ban képviselővé választják. Többször is miniszter a IV. köztársaság kérészéletű kormányaiban (először harmincegy évesen). 1958. De Gaulle visszatérése az ő szemében államcsíny, és az ellentáborban, a baloldalon keres helyet magának. 1965-ben a baloldal közös jelöltje a tábornok elnökkel szemben, és szoros küzdelemre késztetve ellenfelét, kis különbséggel marad csak alul. 1971-ben újjászervezi a széteső, belharcokban kimerült szocialista pártot és közös kormányprogramot ír alá a kommunistákkal. 1974- ben ismét ő a baloldal közös jelöltje Valéry ®iscard d’Estaing-nel szemben, és ismét alulmarad. A szocialista párt az ő vezetésével azonban a baloldal, majd az ország vezető pártja lesz. S Mitterrand 1981-ben, baloldali programmal, megszerzi Giscard-ral szemben a köztársasági elnökséget. Mitterrand humanista szocialista eszméi az elnökség hét éve alatt fokozatosan átalakultak, vezéreszméje a pragmatizmus lett. 1981-ben államosításokkal, szociális programmal indult. Fokról fokra engedni kényszerült azonban terveiből és ígéreteiből; a kommunista párt hátat fordított a kormánynak. A „kisemmizettek” elnöke, a „szocialista Mitterrand” hét év után „a franciák egységének” képviselője, mérsékelt balközép program hirdetője. Nem hirdet már államosításokat, de azt igen, hogy a Chirac-kor- mány által megkezdett magánkézbeadásokat leállítja, és a nagy vagyonokat megadóztatja a garantált létminimum emelése érdekében. A szélsőjobb idegengyűlölő nacionalista demogógiájá- tól mértéktartóan, de egyértelműen elhatárolta magát. Híve a nyugat-európai integráció erősítésének, de ezen belül ügyelni kíván a francia nemzeti érdekekre. Híve a leszerelésnek, de a francia atomütőerőt fenn kívánja tartani, esetleg közös nyugat-európai védelembe építeni. A harmadik világnak „új Marshall-tervet” tart szükségesnek. Mitterrand-nak 1971-től máig sikerült felmorzsolnia a Francia Kommunista Pártot (amely persze önmaga is tehet arról a mélypontról, ahová jutott). Vasárnapi sikere kiindulópont lehet egy másik hosszú távú politikai akcióhoz, amely a hagyományos jobboldalt zilálja szét, és kényszeríti teljes átalakulásra. E folyamat — és a francia politikai színpad „nagymestere” — a következő hét évben Francios Mitterrand, aki „minden francia elnöke kíván lenni, senkit sem kizárva ebből .az egységből”. Centristák és szocialisták szövetsége rajzolódik fel a vasárnapi eredmény nyomán, hosszú évekre meghatározva a kormány irányát és összetételét. Magyar Péter Igazgatók és vállalati tanácsok a Szovjetunióban Önigazgatás alul- és feliilnézetben A szovjet vállalatok negyedév óta igen nagy figyelmet fordítanak az önelszámolással járó vállalati önállóságra, a munkásönkorrpányzat problémáinak megoldására. Nemcsak a vállalatvezetők, hanem a dolgozók körében is növekszik az igény, hogy mélyrehatóbban megismerjék a gazdaságot, azokat a gazdasági ösztönzőket, amelyeket a peresztrojka hoz mozgásba, azt, milyen erőfeszítéseket követel az átalakítás és mit hoz a dolgozóknak, a társadalomnak, az államnak. A munkásönkormányzatot a januárban életbe lépett vállalati törvény alaposan körülírja, mégis sok a megválaszolatlan kérdés. A moszkvai 1. számú csapágygyárban felmerült: kidolgoznak-e valamiféle működési szabályzatot az üzemrészek dolgozói tanácsa részére? Azt tartják, a szabályozás fékezheti az emberek kezdeményezéseit. A szak- szervezetek az ellen emelték fel szavukat, hogy egyes minisztériumok és főhatóságok akarják kézben tartani a vállalati tanácsokat. Minden eszközzel, rábeszéléssel és nyomással próbálják elérni, hogy az igazgatóság minél több képviselője kerüljön be a tanácsba, elnöke pedig mindenképpen az igazgató legyen. Moszkva megyében az év elején megválasztott 2809 vállalati tanács közül 1830 élén állnak igazgatók és csak 68 tevékenységét irányítja munkás. Ez arra vall, hogy a minisztériumok félnek a munkásönigazgatást magukra a munkásokra bízni. Ez a gyakorlat — a szakszervezetek véleménye szerint — a vállalati tanács munkáját nem tudja függetleníteni az igazgatóétól és feltétlenül szűkíti a demokráciát. Amennyiben egy hatalomvágyó igazgató irányítja a vállalati tanács ülését, nem arra törekszik, hogy meghallgassa mások véleményét és kollektív döntés szülessen. Formálissá válik az igazgató beszámolója a testület előtt és általában utasítja a tanácsot. Az ő kezében van a vezető újjává- lasztása is. Már nem a vállalati tanács határozza meg egy-egy vezető választásának dátumát, hanem az igazgató, mint két tisztség betöltője. Ilyennek képzelj el a minisztériumi bürokrata posztokról az önigazgatást. Az igazgató az esetek többségében természetesen hozzáértő szakember, első az egyenlők között. Neki, mint egyszemélyi vezetőnek különleges jogai és felelőssége van, de a vállalati tanács nem tölthet be csupán tanácskozó szerepet. A vállalati törvény kimondja, hogy a feladatok végrehajtásában a vállalati gyűlésé vagy a konferenciáé a döntő szerep. A gyűlések között a választott tanács önállóan működik. A Szakszervezetek Központi Szövetsége és az állami munkaügyi bizottság a közelmúltban összegezte a vállalati tanácsok megválasztásának tapasztalatait. Ajánlásaik között szerepelt, hogy a tanács elnökévé tekintélyes munkást, brigádvezetőt, mérnököt, alacsonyabb szintű vezetőt válasz- szanak. Nem javasolják, hogy az igazgatót vagy a társadalmi szervezetek, párt- és állami szervezetek vezetőit jelöljék erre a tisztségre. A leghatékonyabbnak a 30 tagú vállalati tanácsot tartják úgy, hogy tagjainak legfeljebb egynegyede kerül ki az igazgatóság munkatársaiból. így lehet a tanács mozgékony és operatív. Ma a legjobbak között tartják számon a Volgái autógyár, az Uralmas, a harkovi traktorgyár, a kri- vojrogi acélmű vállalati tanácsait, amelyekben tekintélyes munkások irányítják saját tevékenységüket. Az SZKP arra hívja fel a figyelmet, hogy a demokratizálás — folyamat, az ellentmondások leküzdését, az új és a régi harcát jelenti. A Moszkvában június 28-án megnyíló 19. pártkonferencia megvizsgálja, miként lehet teljesebben kihasználni a demokratizmus kínálta lehetőségeket a peresztrojka megvalósításában, a társadalmi megújításában. Fjodor Breusz (APN—MTI—Press) Vietnam Szigetvita és agrárreform „Választani kell: Vietnam vagy megvalósítója a reformot, vagy elpusztul." Meglehet első olvasásra kissé túlzónak, netán hatásvadá- szónak tűnik a fenti kijelentés, ám aki kicsit is közelebbről ismeri a távol-keleti baráti ország helyzetét gazdasági és társadalmi teendőit valószínűleg átérzi Nguyen Van Linh szavainak igazságát. Ugyanis éppen a Legutóbb az a rendelkezéssorozat irányította a figyelmet a vietnami megújulási, korszerűsítési törekvésekre, amely — immár logikus rendszert alkotva — a népgazdaság gyakorlatilag minden ágában új feltételeket hozott létre. A változtatások, a túlzottan merev, központosított tervutasításos eszközök leépítését szolgáló kezdeményezések jobbára a VKP 1986 decemberi kongresszusa óta szaporodtak meg, de tény, hogy a módosítások sokszor helyi érvényűek és kísérleti jellegűek maradtak. Voltaképp ez év elején vált teljesebbé a gazdaság- irányítási mechanizmus politikai-jogi átformálása, amikor Hanoiban közzétették a szocialista piacgazdaság kialakítására vonatkozó új rendeleteket. A törvénycsomag lényege: szaVietnami Kommunista Párt főtitkára volt az, aki ennyire végletes, sarkított megfogalmazással igyekezett kifejezni a hazája előtt meredező, korszakos feladatot, azt a parancsoló szükségszerűséget ami az indokínai állam vezetését a korábbi módszerekkel való szakításra kényszerítette — és kényszeríti mindinkább napjainkban is. kítás a korábbi, főleg a hadigazdálkodásra épülő elosztási és beszolgáltatási rendszerrel, s helyettük az áru- és pénzviszonyok fejlesztésének, a közgazdasági szabályozóknak, a vállalati önállóságnak az önelszámolásnak a megvalósítása. Megszűnt az állami támogatás automatizmusa, kiterjedtebbé vált a külkereskedelmi jogosultság, jelentősen könnyítették a külföldi tőke beáramlását, vegyesvállalatok alakítását. A rendelkezés-komplexumot néhány hét múlva újabb, ezúttal a magánszféra mozgásterét bővítő szabályozások követték. A minisztertanácsi intézkedés hosszú távra ismerte el, mi több, tette egyenrangúvá a magántermelés és -kereskedelem ágazatát, segítette számos kérdésben a vállalkozók dolgát. a kényszer-szövetkezetesítés módszerének elvetésével. S hogy mindez miért kiemelkedően jelentős? A válaszhoz elég talán emlékezni arra, hogy az elmaradottság megannyi terhével küzdő délkelet-ázsiai államban a lakosság mintegy 85 százaléka még ma is a mezőgazdaságban dolgozik. Létfontosságú, sikerül-e irányváltásra, hatékonyság- növelésre, többlettermelésre késztetni e sokmillió embert, hiszen (az önkritikus elemzések ezt már rég nem hallgatják el) az országnak még ma is az élelmiszer- ellátás alapvető gondjaival kell megbirkóznia. S ha még csak ez lenne az egyetlen probléma! Ám a súlyos gondok sora hosszúra nyúlik: ezer százalék körül járó infláció, gyötrő munka- nélküliség, nyomasztó demográfiai hullám, ami szorosan összefügg a foglalkoztatási nehézségekkel, elmaradott termelési viszonyok, nyersanyag- és energiahiány, irányítási hibák, korrupció, áruhiány és félresikerült pénzügyi reform — mindennek tükrében látszik igazán, mennyire megalapozott volt Nguyen Van Linh kijelentése. Igaz, a jogi formák megteremtése önmagában nem jelent még biztosítékot a megoldásra, a rendeletek kihirdetésétől hosszú út vezet az érezhető életszínvonaljavulásáig. Mégis — mutatnak rá Hanoiban — a következetes reformintézkedések jelentik továbbra is az egyetlen igazi lehetőséget az előrelépésre. Önkritikus elemzések Rendeik ezéssorozat Újabb konfliktusforrás Sajnos, a belső gondokhoz jónéhány külső probléma is hozzájárul, ami korántsem könnyíti meg a vezetés dolgát. Közismert, milyen diplomáciai és pénzügyi terheket jelent Vietnam számára a kambodzsai jelenlét, így az is elérhető, hogy Hanoi mindig is támogatta a Phnom Penh-i kormányzat törekvését a nemzeti megbékélésre. Az utóbbi hetekben sajnos egy újabb konfliktusforrás került előtérbe: a Spratly- szigetek hovatartozása fölött Kínával folyó vita, ami áldozatokat követelő összecsapásokba is torkollott. Biztató jelenség viszont, hogy Vietnam — bár továbbra is elutasítja a pekingi területi igényeket — változatlanul a békés tárgyalásos rendelkezésre törekszik. Hanoi számára a külső nyugalom éppoly fontos lenne, mint az időjárás kegye... Szegő Gábor Végül az április közepén közétett politikai bizottsági határozat kimondta: a népgazdaság legalapvetőbb szférájában, a mezőgazdaságban kell elkezdeni az irányítási rendszer megújítását. Dióhéjban összefoglalva: a lényeg itt is az árutermelő agrárgazdaság létrejöttének elősegítése, a közvetlen felső utasítások leépítése, az érdekeltség és az önelszámolás érvényesítése a beszolgáltatás erőltetése helyett. Kiemelt fejezet foglalkozik Selyemhernyó-tenyészet Dien Quang falu termelőszövetkezetében Világpolitika és csillagjóslás Az ókori világban természetes dolog volt, hogy a nagy államférfiak, hadvezérek nagy döntéseik előtt — állatáldozatokat végző papok révén — megtudakolják az égiek véleményét. Ha a baljós jeleket látott az áldozati bárány zsigerei- ben, a bölcs férfiúk jobban tették, ha egy ideig csendben meghúzzák magukat otthon. A csillagok állásából szintén következtettek a rózsaszínű és fekete jövőre: ma is emlegetik, hogy Július Caesar nem vette figyelembe, hogy csillagjósa azt súgta neki; „Óvakodj március idusától”. A következmények ismertek ... Meglepő módon a XX. században sem maradtak munka nélkül az asztrológusok és a spiritiszták. Az elmúlt hetekben sok lap élcelődött azon, hogy Ronald Reagan amerikai elnök és neje időnként jobban bízik a csillagok állásában, mint a szakértőkben, de legalábbis személyes horoszkópjukat rendszeresen tanulmányozzák. A Fehér Ház ura azonban csak a legutóbbi példa. Két korábbi amerikai elnök, Woodrow Wilson, és Warren Harding feleségei rendszeresen láttak vendégül médiumokat. Winston Churchill, Nagy- Britannia II. világháborús miniszterelnöke szintén megkérdezte a csillagok tudóit, miután megtudta, hogy Hitler asztrológusokkal dolgozik. A náci vezér különben 1944-ben elkergette házi csillagjósát, miután az megjósolta neki, hogy elveszti a háborút... Egy néhány évvel ezelőtt elhunyt híres német asztrológus, Margarete Buchela halála előtt felfedte, hogy rendszeres vendége volt Konrad Adenauer, amikor az NSZK kancellárja volt. A thaiföldi ellenzéki pártok mostanában sűrűn átkozhatják az égieket. Helyi „szakértők” .ugyanis kiszámították, hogy április 8-án, 10:42-ikor jön el Prem Tin- szulanond kormányfő „legsebezhetőbb pillanata”. Azt tanácsolták az ellenzéknek, hogy ekkor terjesszék be a bizalmatlansági indítványt, Prem bukása „biztos”. A derék varázslók csak azt hagyták ki a számításból, hogy a kormányfő erre feloszlatja a parlamentet és új választásokat ír ki. .. A legősibb jávai miszticizmus híve Suharto indonéz elnök. 1975-ben még vendégét, Gough Whitlam akkori ausztrál kormányfőt is elvitte egy barlangba „meditáció céljából”. Indiában az asztrológiának igen nagy hagyományai vannak: ma is minden magára adó szálloda tart csillagjósokat. Éppen ezért meglepő, hogy éppen az indiai kormányfő, Rad- zsiv Gandhi, kivétel — semmilyen földöntúli erőben nem hisz ...
