Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-03 / 104. szám

1988. MÁJUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyében a téeszekben, gazdaságokban vegyszerezik a különböző növénykultúrákat. Képünkön a Kuncsorbai Búzakalász Tsz-ben a búza gyomirtását fejezték be a napokban (Fotó: T. Z.) Közgyűlésre készül az Akadémia Számvetés előtt a magyar tudomány Berend T. Iván nyilatkozata A Magyar Tudományos Akadémia május 9-én és 10- én tartja évi közgyűlését. Tevékenységét, a magyar tu­domány helyzetét elemzi majd, miként tette ezt eddig minden esztendőben. Az idei számvetéskor azonban várhatóan nem visszafelé, hanem előretekint. Azt vizs­gálja, hogy a tudós társada­lom mit tehet az ország fel- emelkedéséért. Ez alkalom­ból Berend T. Iván akadé­mikus, az MTA elnöke adott tájékoztatást: — Az ország méltán szá­míthat a hazai kutatóbázis­ra, amely az a szellemi tő­ke, ha úgy tetszik, termelő­erő, amely képes elősegíteni a gazdasági-társadalmi sta­bilizációt és a kibontakozást. Az utóbbi közgyűlés óta el­ért kutatási eredmények is bizonyítják ezt. A természet- tudományi műhelyekben — jelentős alapkutatási ered­mények mellett — kifejlesz­tettek számos világszínvona­lú terméket, s olyan módsze­rekéi, eljárásokat, ame­lyekkel előmozdíthatják a műszaki fejlesztést, a ter­mékszerkezet, a gyártmá­nyok korszerűsítését. A tár­sadalomtudományok műve­lői a gazdasági-társadalmi folyamatok, a szocialista fej­lődés hazai és nemzetközi tapasztalatainak elemzésé­vel, általánosítható elvi kö­vetkeztetésekkel a reform gyorsításához, a politikai in­tézményrendszer megújítá­sához, a korszerű gazdasági működés elméletének kidol­gozásához kíván hozzájárul­ni. Az akadémia elméleti mű­helyeinek felismerései, aján­lásai hozzájárulhatnak ah­hoz, hogy a politikai vezetés ne csupán a kívánatos moz­gásirányokat, hanem a stra­tégiai célokat is megfogal­mazza. A tanácsadó, véle­ményező testület kialakítá­sára vonatkozó állásfoglalá­sunkban — amelyet a kor­mány felkérésére készítet­tünk — javasoltuk: a szak­emberek közreműködését ne csupán a már kész határoza­tok véleményezéséhez kér­jék, hanem azok kidolgozá­sához is. örömmel tapasztal­juk, hogy figyelembe vették javaslatunkat: a napokban megalakult a Miniszterta­nács tanácsadó testületé, amely az akadémia szellemi bázisán működik majd. Az ország jövőjének ked­vező alakulása érdekében szükséges lenne, hogy a párt és a kormány az eddigieknél következetesebben vegye fi­gyelembe a tudomány más ajánlásait is. Jelenleg az állami költség- vetésből a kiadások 0,7 szá­zalékát fordítják kutatásra, míg a fejlett ipari országok­ban 5—8 százalékot. A ma­gyar tudomány, annak elle­nére, hogy kapacitásának tekintélyes részét talponma- radásra kénytelen fordítani, ezideig meg tudta őrizni nemzetközi reputációját. A magyar tudomány számos képviselőjét beválasztották nemzetközi tudományos tár­saságok vezető testületéibe. Az akadémia mintegy 200 kutatója vesz részt a világ lejelentősebb kutatócentru­mainak tevékenységében. Számos intézetünk hosszú idő óta működik eevütt vi­lághírű külföldi intézetek­kel. Ez az intenzív nemzet­közi kapcsolat nemcsak hasznot hoz az országnak, hanem a magyar tudomány nemzetközi rangját emeli, nélkülözhetetlen a tudomány fejlődéséhez. Parlamenti bizottság ülése Vita a gazdasági társaságokról szóló törvénytervezetről Hétfőn ülést tartott az Or­szággyűlés Terv- és Költ­ségvetési Bizottsága. S többek között megvitat­ta a vagyonérdekeltségről és a készülő gazdasági társa­ságokról szóló törvény alap­vető elveiről készített írásos tájékoztatókat. A tájékozta­tót kiegészítve Madarasi Attila pénzügyminisztériu­mi államtitkár elmondta, hogy a vagyonérdekeltség feltételeinek megteremtése számos intézkedést igényel a kormányzattól. Ennek érde­kében vezették be az egysé­ges vagyonszámlát, hozták létre a vagyonjegy intéz­ményét. A vagyonérdekeltség szempontjából igen fontos a leendő társasági törvény is, amely lehetővé teszi majd, hogy a gazdálkodók tevé­kenységükhöz kiválasszák a legmegfelelőbb működési formát. Ezzel párhuzamosan elkészül az egységes vállal- kozóiadó-törvény, amelynek révén a különböző formában működő cégek gazdálkodási feltételei egységessé vál­nak. Hangsúlyozta, hogy olyan társadalmi, gazdasági környezetet kell kialakítani, amelyben a vagyonát gyor­san növelni képes szervezet minősül gazdaságilag és politikailag sikeresnek, míg a fizetési kötelezettségeinek pontatlanul eleget tévő, in­gatag pénzügyi helyzetben lévő szervezet gazdasági és társadalmi megítélése ked­vezőtlenné válik. Indokolt lehetővé tenni a lakosság számára is a részvények vá­sárlását. Ez ugyanis a szak­értők megítélése szerint nem fenyeget olyan veszéllyel, hogy az állami vagyon tö­meges méretekben reprivati- zálódna, illetve a gazdasági szféra irányítása a magán- részvényesek kezébe kerül­ne. Mérlegelni kell azt is, hogy a részvényvásárlás az állampolgárok több generá­ciója számára teremthet ér­tékőrző, felhalmozási lehe­tőséget, s átalakíthatja a la­kosság fogyasztási befekteté­si struktúráját, jelentősen csökkentve a pazarló fo­gyasztást, Sárközy Tamás, a Minisz­tertanács parlamenti titkár­ságának vezetője arra hívta fel a képviselők figyelmét, hogy a gazdasági társaságok­ról szóló törvény tervezete nyitott, annak kiegészítésére számos javaslatot várnak. A törvény nagyon gyakorlatias lesz, a parlament folyama­tos kontrollját az is biztosít­ja, hogy két jogász ország- gyűlési képviselő részt vesz a munkában. Egyébként a munkacsoport tagjai zömé­ben vállalati jogászok. Aké-' szülő törvény nem szabá­lyozza a vállalatok átalaku­lásával kapcsolatos problé­mát, vagyis azt, hogy mi­ként válhat állami vállalat, szövetkezet társasággá, rt-vé vagy kft-vé, így elképzelhe­tő, hogy szükségessé válik úgynevezett átalakulási tör­vény megalkotása. Ellenkező esetben viszont módosítani kell a vállalati és a szövet­kezeti törvényt. A képviselők szükségesnek tartják, hogy még jóval az őszi ülésszak előtt kézhez kapják a gazdasági társasá­gokról szóló törvény terveze­tét. Egy másik javaslat alap­ján a bizottság úgy döntött: megvizsgálják, szükség van-e albizottságok alakítására, mivel a második félévben több előkészítés alatt álló fontos, nagy horderejű tör­vénytervezetet kell vélemé­nyeznie a terv- és költségve­tési bizottságnak. A vitában felszólalt még: Horváth Lajos, a terv- és költségvetési bizottság titká­ra, Vass József né (Békés me­gye), Szabó Kálmán (Buda­pest), Antal Imre (Pest me­gye), Fehérné Eke Katalin (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye), Séra János (Komárom megye). Az élelmiszertörvény módosításáról A minőséget garantálni kell Az köztudott, hogy az Országgyűlés tavaszi ülés­szakának napirendjén töb­bek között az élelmiszerek­ről szóló 1976. évi IV-es törvény módosítása is sze­repelt. Az ezzel kapcsolatos Már- ebből az egyszerű tényből is következtetni le­het arra, hogy jócskán meg­érett a módosításra ez a törvény, amely egyébként az elmúlt tizenegy esztendő alatt lényegében megfelelő­en szabályozta az élelmiszer­előállítás és -forgalmazás feltételeit. Ám az azóta be­következett szerkezeti vál­toztatások, a technológia fej­lődése, a minőséghez fűződő egyre növekvő belföldi és külföldi igények szükségessé tették annak felülvizsgálatát és korszerűsítését. A törvény módosítását — amelyet két évig tartó szé­les körű előkészítő munka előzött meg — valójában két mozzanat indokolta. Egy­részt az elmúlt több mint egy évtizedben a termelők között valamiféle átrendező­dés játszódott le. Jóllehet, országosan még manapság is az állami élelmiszeripari vállalatok termelése a meg­határozó, de az utóbbi évek­ben megnőtt azoknak a kü­lönböző társulásoknak, szö­vetkezeteknek, magánsze­mélyeknek, kisiparosoknak a száma, az állami élelmiszer- ipari vállalatok termelése a meghatározó, de az utóbbi években megnőtt azoknak a különböző társulásoknak, szövetkezeteknek, magán- személyeknek, kisiparosok­nak a száma, amelyek — akik élelmiszerek előállítá­sával kezdtek foglalkozni. Másrészt pedig változott az élelmiszer-ellenőrzés rend­szere. Tehát lényegében ez a két fő ok motiválta a vál­tozást. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a módosított törvény egyfelől szélesebbre tárja a kapukat a termelők előtt, másfelől pedig szigo­rúbb feltételeket szab, amelyben nő az ellenőrzés hatékonysága, szerepe. A szándék mindenképpen helyes, mert ebben a módo­sításban az is benne van, hogy mindenki jogosult élel­miszert előállítani, ha meg­teremti annak személyi és Jól tudom, hogy ez nem egyszerű kérdés, hisz — mint ahogyan a különböző élelmiszeripari vállalatok ve­zetői is hangoztatják — mi­nőség az alapanyagnál kez­dődik. Mert az is igaz, hogy rossz alapanyagból jó ter­méket előállítani nem lehet. Ez a kérdés a tejiparban például már megoldott, 1984 óta ugyanis minőség szerint veszik át a tejet. Persze ez nem jelenti azt, hogy min­den rendben megy, hiszen változtatási javaslatok fö­lött a honatyák körében nem alakult ki komolyabb vita, s így azt a Tisztelt Ház — mondhatjuk úgy is, si­mán — egy ellenszavazattal és egy tartózkodással — el­fogadta. tárgyi feltételeit. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a törvény azonos garanciákat ír elő minden termelőhelyen, ami főként az egészségügyi, hi­giéniai feltételekre vonat­kozik. A személyi feltételek­nél ugyanúgy, mint régeb­ben, vannak természetesen alkalmassági kritériumok, de belép egy új dolog, mert a módosított törvény — amely egyébként 1988. július 1-jén lép hatályba — arról is ren­delkezik, hogy élelmiszert előállítani a jövőben csak szakképesítéssel lehet. Ugyancsak új momentum, hogy ezután a gyártó maga határozhatja meg azokat a paramétereket, amelyek az adott terméket jellemzik, de amit vállalt, azt garantálnia is kell. S ha attól eltér, vi­selnie kell a következménye­ket. Ebben, úgy gondolom, nincs semmi különös, hisz az élet más területein is így természetes. Egy szó mint száz, megnő az ellenőrzés szerepe, fon­tossága, s megvalósul az ellenőrzés ellenőrzése. Mert tulajdonképpen arról van szó, hogy a termelő vállal­ja az általa meghatározott paraméterek teljesítését, s azt a belső ellenőrzésével önmaga garantálja. Az álla­mi ellenőrzés pedig azt vizs­gálja majd, hogy az adott üzemben mindezeknek ele­get tettek-e. Kétségtelen, hogy nő a gyártó felelőssé­ge, mert ha nem teljesíti a feltételeket, akkor büntetés­re számíthat. Ezzel kapcso­latosan máris hallani több­féle véleményt. Vannak, akik helyeslik, mások meg túl szigorúaknak tartják a kü­lönböző intézkedéseket és azt mondják, hogy a törvény sok olyan szankciót fogal­maz meg, amelyek az ipar­ágat sújtják. Persze más oldalról is közelíthetünk a dologhoz, és fogalmazha­tunk úgy is, hogy a módo­sított törvény több olyan in­tézkedést tartalmaz, amely a fogyasztó érdekeit védi. — mint hallani lehet — még napjainkban is vannak viták a tejtermelő gazdasá­gok és a vállalatok között. Mert az természetes, hogy a vizezett, a gátló anyagokat, maró és fertőtlenítőszer-ma­radványokat tartalmazó te­jet nem veszik át. Tehát mintha a szemlélettel is baj volna, mert nagyobb figye­lemmel ezek a hibák is ki­küszöbölhetők lennének. Ezen a helyzeten természe­tesen az érdekeltség növelé­sével lehet és kell is vál­toztatni. A minőség biztosításának másik alapvető feltétele a feldolgozás és az értékesítés színvonala. A tejipari vál­lalat példájánál maradva a cég a kész termékeket ipari termoszkocsikkal — nem hű­tőkocsikkal! — hajnalban teríti, s így a tej még a bolt előtt is eltölt egy-két órát, míg a hűtőbe kerül. Vagyis megszakad a hűtő­lánc, aminek főképp nyáron következménye a minőség romlása, a savanyú tej. Re­mélhetőleg az illetékesek azon is törik a fejüket, hogy miként lehetne változtatni ezen a helyzeten. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül, ha a minőség ke­rül szóba, ennek a kérdés­nek az emberi oldalát sem. Persze az is igaz, hogy kö­vetelni csak ott lehet, ahol az alapvető műszaki felté­telek is adottak, mert ellen­kező esetben — mint ahogy a múltban akadt rá példa bőven — meg kell alkudni Ezért is kell növelni a jö­vőben az ellenőrzéseket, s a minőségi munkát viszont akár preferálni is lehet. Ez egyébként nem új dolog, hisz a Szolnok Megyei ÁHV- nál kísérleti jelleggel néhány üzemben már bevezették a minőségi bérezést, aminek eredménye a jobb termék. Ennek a hamarosan élet­be lépő módosított törvény­nek azért is örülni lehet, mert így legalább megszű­nik az a hibás felfogásból eredő gyakorlat, miszerint három — a tőkés, a szocia­lista és a hazai — piac lé­tezik, s ha valamilyen áru­féleség nem felelt meg az egyik piacon, sokan úgy gon­dolták, hogy azért azt még el lehet adni a másikon. Ebből az is következett, hogy a hazai vásárlók aszta­lára enyhén szólva nem mindig a legjobb élelmiszer- féleségek kerültek. Osztályon felüli árak Nos, ennek vége, mert manapság egyre jobban a minőséget, és csakis a mi­nőségét fizetik meg. Nem beszélve arról, hogy a ja­nuár elseje óta érvényben levő hazai áraink is ezt in­dokolják, mert azok már fel­tétlenül „első osztályú”, sőt osztályon felüli” minőségű­ek. S így ma már csak „mo- lett” pénztárcával érdemes elindulni a közértbe is. Az biztos, hogy az élel­miszertörvény módosulásá­ból adódó intézkedések a fogyasztók érdekeit tartják szem előtt. Mert az emberek is úgy vannak vele, ha drá­gábba kerül valami, akkor legalább a minősége legyen jobb. És a törvény módosí­tása — mint ahogy arról az előzőekben már többször is szó esett — elsősorban ezt a célt szolgálja. > Nagy Tibor Szélesebbre tárt kapukkal Milyenek a feltételek7 A Cibakházi Vörös Csillag Tsz cipőüzeme a martfűi Tisza Cipőgyár részére edző-, kismama- és félcipők felsőrészét és különböző modellek cipőtalpait gyártja. Az üzemben százötvenen dolgoznak egy műszakban. Jelenleg a szalagokon naponta két modellből 1800—1900 szandálfelsőt készítenek el (Fotó: D. G.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom