Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
ünnepen Április örlénelmünk során talán soha nem voltunk annyira elszigeteltek, a külvilág szemében olyan megbélyegzettek, mint éppen 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg és a vele szövetséges más csapatok kiverték Magyarország területéről az utolsó megszálló hitlerista alakulatokat. E nyomasztó helyzetből mégis volt kiút. „A nemzet újjáteremtésén sikeresen csak azok működhetnek, kik képzeletük elé tudják villantani egy boldog állam eszményét” — írta egykoron Vasvári Pál. A „boldog állam eszménye”, a jobb jövő kézzelfoghatóvá vált közelsége a felszabadult országban soha nem látott energiákat mozgósított, s a megváltó lendület — a haladás új útjára lépett országokkal szövetségben — segített néhány év alatt elsöpörni századok felgyülemlett hordalékát, a magántulajdon, a születési előjogok kiváltságait. Nemcsak a saját hibák, a kor is közrejátszott abban, hogy a világot megforgató remények válságba és véres tragédiába torkollottak — s utána megintcsak a gyanakvás. A Szovjetunió és a szocialista országok mellett kevesen voltak, akik hittek bennünk és segítettek újból talpra állnunk. A fiatalabb nemzedékek, akik e történelmi megpróbáltatásokat legfeljebb olvasmányaikból ismerhetik, mindezt nehezen érzik át. Magyarország ma a nemzetek közösségének elismert megbecsült tagja; néha már úgy is tűnhet: hírünk, tekintélyünk nagyobb, mint az országunk méreteiből, fejlettségünk szintjéből következne. Az irántunk megnyilvánuló megbecsülés nem korlátozódik szövetségeseinkre és szűkebb régiónkra, Közép-Európára, hanem a világban mindenütt érzékelhető. Fontos ez az elismerés számunkra mindenekelőtt azért, mert a rácsodálkozás, majd később a tisztelet mögött teljesítmény húzódott meg, tényleges politikai, gazdasági, kulturális eredmények. Sokáig úgy tűnt, hogy javulnak a századok óta dédelgetett nagy álom, a gazdasági-civilizációs fejlettségben előttünk járó államokhoz való felzárkózás esélyei. A Magyar Szocialista Munkáspártnak sikerült újabb és újabb lendületet adni az országnak: az 1956- os válságot követő gyors konszolidációval, a mező- gazdaság szocialista átszervezésével, a magyar reform- folyamat 1968-as elindításával. Törekvéseink immár több mint három évtizede összhangban vannak a szocialista fejlődés fő vonalával. A politikai teljesítmény azonban több, mint a szükségesség felismerése és a cselekvés bátorsága. Az igazi politikai teljesítmény e reformpolitika folytonossága, minden ismert és elismert következetlensége ellenére is. Hibáink alól senki nem menthet fel benünket, mégis: Kossuth Lajos ismert mondásával a politika a kényszerűség tudománya. Aliha kérhetett valaki számon egy nem túl nagy államtól következetes és mindenre kiterjedő reformpolitikát olyan időszakban, amikor ennek az országnak szűkebb környezete egészében véve más politikát folytatott. Mégis e folytonosság eredményeként halmozódott fel az a tapasztalat, amely Magyarországot a szocializmus történelmi kísérletének fontos laboratóriumává teszi. Az olyan — már-mar közhelyszámba menő — megállapítás, mint hogy nem lehet gazdasági reformot végrehajtani a társadalom élete egészének reformja nélkül, súlyos nehézségek árán, a gyakorlat próbái során megszületett értékes, általános érvényű tapasztalat. A reformpolitika szerves része a külpolitika megújulása is, amelynek során úgyszintén nem kevés régi beidegződéssel, megalapozatlan várakozással; sőt illúzióval kellett leszámolnunk Egy akkora ország, mint hazánk, aligha képes gyökeresen megváltoztatni azt a külvilágot, amelytől meghatározó mértékben függ; alkalmazkodnia kell tehát hozzá. Az alkalmazkodás azonban nem jelenthet beletörődést, mechanikus követelést. ellenkezőleg: állandó készenlétet, aktív cselekvést, rugalmasságot igényel. Nemzeti érdekünk a szocialista építőmunkához elengedhetetlenül szükséges béke, de nem elég, ha védelmének ügyét csupán azokra bízzuk, akiknek hatalmasabb eszközeik vannak; nekünk, kis és közepes országoknak is ki kell használnunk minden lehetőséget, hogy cselekedjünk érdekében. Miután bebizonyosodott az is, hogy a szocializmus többek között a nemzetiségi kérdést sem oldja meg automatikusan, hallatjuk hangunkat és törődünk a határokon túlra szakadt magyarság sorsával. Méltányoljuk, ha nemzetiségi létük kiteljesedik, és felemeljük szavunkat, ha igazságtalanságot, jogfosztást tapasztalunk. Minket az a szilárd meggyőződés vezet, hogy a szomszédos országokban élő magyarság és a nálunk élő nemzetiségiek nem szükségképpen az örökölt bizalmatlanság tényezői. Valljuk, hogy kettős kötődésük révén a jobb megértést, a sorsközösséget erősíthetik országaink, népeink között. Ma, amikor ismét óriási feladatokat kell megoldanunk, a külföldi elismerése több, mint nemzeti öntudatunknak jóleső megerősítése: erkölcsi-politikai tőkét jelent számunkra. Ennek alapja évtizedek teljesítménye, a cselekvőképes, megújulásra képes politikába vetett bizalom. Tudnunk kell azonban, hogyan éljünk ezzel a tőkével. A párt társadalmi-gazdasági kibontakozási programjának, a kormányzat stabilizációs elképzeléseinek valóra váltásához a nemzetközi politikai feltételek adottak. A Szovjetunióban, Kínában és más szocialista országokban kibontakozó átalakítási és megújulási folyamat, amelynek a mi törekvéseink is szerves részét képezik, a szocializmus lendületesebb fejlődésének ígéretét hordozzák. A világgazdaság számunkra kedvezőtlen alakulását országaink együttműködésének mélyreható tartalmi és szervezeti korszerűsítése a távolabbi jövőben ellensúlyozhatja. Az enyhültebbé vált nemzetközi légkör. a párbeszéd, az együttműködés elmélyülése, a fegyverzetkorlátozási folyamat előrehaladása épp így terveink megvalósítását segíti. magyar külpolitika azonban csak akkor élhet valóban létező nemzetközi lehetőségeivel, csak akkor őrizheti meg hazánk külhoni tekintélyét, ha szilárd, erkölcsileg-politikailag „hitelképes” belső háttérrel rendelkezik. S ez nem lehet más, mint a minden területre kiterjedő reformpolitika bátor folytatása, gazdasági szerkezetünk és politikai intézményrendszerünk mélyreható átalakítása, a mind teljesebb demokrácia szavatolása. Egyúttal ez az alapja a nemzeti egység megújításának. a szilárd értékrend és az egészséges nemzettudat kialakításának is. Külpolitikánk csak a cselekvőképes Magyarország „aranyfedezetével” ellensúlyozhatja a gazdasági teljesítményünkkel, társadalmi teherbíróképességünkkel kapcsolatos külföldi aggályokat, csak így képviselheti, érvényesítheti nemzeti érdekeinket. Az előrelépéshez tehát elsősorban saját cselekvési készségünkben kell bíznunk. Ha magunk nem hinnénk a „boldog állam eszményében”, a talpraállásban. nem ismernénk eredményeinket és értékeinket, akkor nem tudnánk élni a kínálkozó lehetőségekkel. Teendőink számosak, de van programunk. Most már cselekednünk kell! X Ára: 2.20 R SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Mezőgazdasági nagyüzemeink a héten elkezdték a tavasziak vetését. Felvételünk a Kunszentmártoni Körösmenti Téesz- ben készült, ahol 110 hektáron vetettek tavaszi árpát a szele vényi határban Felszabadulásunk évfordulója alkalmából Kitüntetések átadása a Parlamentben Grósz Károly köszöntötte az ünnepség résztvevőit Tegnap a Parlament kupolacsarnokában megrendezett ünnepségen nyújtották át a Magyar Népköztársaság Állami- és Kossuth-díjait, valamint a Kiváló és Érdemes művész kitüntetéseket, amelyeket a Minisztertanács adományozott hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából. Az eseményen megjelent Kádár János, az MSZMP főtitkára, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságinak tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Németh Miklós és Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai. Grósz Károly miniszterelnök a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében köszöntötte a történelmünk kiemelkedő sorsfordulójának tiszteletére rendezett ünnepség résztvevőit. A továbbiakban kiemelte: büszkén tekintünk vissza azokra a történelmi jelentőségű változásokra, a szocialista építés korszakos eredményeire, amelyek a felszabadulás óta népünk munkájának, szorgalmának köszönhetően hazánkban megszülettek. Erőt merítünk belőlük mai és holnapi feladataink megoldásához. Tanulunk a még oly jó szándékkal is elkövetett kudarcokból. • Illúziók nélkül, munkára, áldozatvállalásra készen, és éppen ezért megalapozottan bizakodunk nemzetünk szocialista jövőjében, a világbéke megőrzésében. — Mai ünnepségünk egy másik évforduló felidézésére is alkalmat ad. Negyven esztendővel ezelőtt, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 100 éves jubileumáról megemlékező Ország- gyűlés ünnepi ülésszakán a Magyar Kommunista Párt rendkívüli törvényjavaslatot terjesztett elő. Kezdeményezte, hogy a Parlament hozzon törvényt az alkotó munka legnagyobb elismerését kifejező Kossuth-dij alapításáról. A javaslatot indokló előadói beszédet joggal tekinthetjük korunkhoz szóló, napjainkban különösen érvényes üzenetnek: „Demokratikus népi köztársaságunk nagy terveit úgy akarja megvalósítani, hogy igenis ösztönzi az egyént, nem zárja ki az egyéni kezdeményezést. A nagy egyéni teljesítmények teszik majd ki a nagy nemzeti teljesítményt. Igenis a verseny, igenis az egyén érvényesülése, igenis a tehetség kiemelése adhat ösztönzést mindannyiunknak arra, hogy felfedjük erőinket, bízzunk önmagunkban, látván, mire képes az alkotó ember.” E szavak akkor, 1948. március 15-én az ország legkiválóbb tudósai, művészei, ipari és mezőgazdasági dolgozói, az újjáépítés hősei tiszteletére hangzottak el, akik a Kossuth-dij első kitüntetettjei voltak. A kitüntetésekhez olyan munkásság, olyan szakmai, erkölcsi és emberi teljesítmények társulnak, amelyek jelenlegi nagy erőpróbáink során nélkülözhetetlenek, mert a nép szolgálatára indítanak, a közösségi gondolat értékállóságára, a nehézségekkel való bátor szembenézésre figyelmeztetnek, az önmagunk iránti kérlelhetetlen igényességre szólítanak. Azt bizonyítják, hogy az egyén csakis a közösségben bontakoztathatja ki emberhez méltóan a benne rejlő teremtő lehetőségeket — mondotta a miniszterelnök, majd emlékeztetett arra, hogy e legnagyobb állami kitüntetésben eddig 25 alkalommal részesültek legjobbjaink, 1963-ban pedig a szellemi és a termelő munkában elért kiemelkedő sikerek elismerésére újabb magas kitüntetés létesült: az Állami Díj. A Kossuth- és Állami Díjak, valamint a Népköztársaság Kiváló és Érdemes művésze kitüntetések adományozásával is kifejezésre akarjuk juttatni tiszteletünket és megbecsülésünket azok iránt, akik életük értelmét a közösség szolgálat tában találták meg, és kiemelkedő teljesítménnyel gyarapították szellemi és erkölcsi értékeinket — hangsúlyozta Grósz Károly, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. Hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából pénteken a Pesti Vigadóban átadták az idei művészeti díjakat. Az eseményen megjelent Radics Katalin, az MSZMP KB tudományos közoktatási és kulturális osztályának vezetője is. A kitüntetetteket Köpeczi Béla művelődési miniszter köszöntötte. A most kitüntetett művészek — hangsúlyozta — munkájukkal, alkotásaikkal azt bizonyítják, hogy léteznek igazi értékek a művészetben, amelyekre érdemes felfigyelni, és azt a legszélesebb körben terjeszteni. A kultúra alkotóinak és közvetítőinek — az oktatástól a közművelődésig és a tömegkommunikációig — közös felelőssége, hogy felmutassák, mi a jó és a szép, és mi az érték, s hogy összefogjanak ezek születésének és közzétételének segítésében. Ha ebben egyetértés alakul ki. akkor lehet továbblépni atekintetben, hogy milyen kapcsolat alakuljon ki a gazdaság és kultúra között, illetve hogy az állam miként támogassa a kultúrát — mondotta és átnyújtotta a kitüntetéseket. A tartalomból: Kibontakozás nyílt, őszinte politizálással Interjú Szabó Istvánnal, az MSZMP KB tagjával, a (negyei pártbizottság első titkárával. 3. oldal Csábító előnyök, nem lebecsülendő kockázattal Elemzés a bérklub tagjai sorába felvett vállalatok számításairól. 4. oldal Természetes türelmetlenségek Beszámoló a falugyűlések tapasztalatairól. 5. oldal A peresztrojka itt is igény Hogyan dolgoznak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai? 6. oldal Kitüntetett művészeink Portrévázlat Kézdy Györgyről, Meszléry Juditról és Fodor Tamásról. 7. oldal Panelházi húsvétolók Riport a lakótelepen élők ünnepi előkészületeiről. 10. oldal Húsvéti hagyományok Képriportunk a kunmadarast lovasklub életéről készült. 11. oldal
