Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-12 / 86. szám

1988. ÁPRILIS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A vízügyi szakközépiskolában Munkabizottságokból iskolatanács Az új oktatási törvény lehetőséget ad arra, hogy isko­latanácsok alakuljanak, amelyeknek feladata többek között az intézményt segítő társadalmi erőknek az összefogása. Az iskolatanács létrehozása nem előzmények nélküli. A felszabadulás után Szolnok megyében elsőként alakultak ilyen testületek, sajátságos jogkörrel rendelkeztek, s álta­luk valósult meg a társadalmi ellenőrzés. Az oktatási tör­vény stratégiájába ugyancsak illenek az iskolatanácsok, hiszen széles teret enged a helyi kezdeményezéseknek, el­határozásoknak, az önállóságnak. A megyében eddig több mint tíz általános és közép­fokú oktatási intézményben alakult meg az iskolatanács. Szinte valamennyit az útke­resés jellemzi, a testületek és az iskolavezetők is azokat a módszereket keresik, ame­lyekkel a leghatékonyabban elláthatja feladatait, érvé­nyesítheti jogait az iskolata­nács. A Szolnoki Vízügyi Szak- középiskolában az intézmény már eddig is meglévő kap­csolataira alapítva három munkabizottságot hoztak lét­re. A vízügyi munkabizott­ság már az oktatási törvény előtt is dolgozott. A vállala­tok mintegy négymillió fo­rint értékben ebédlővel, s kétmillió forintot érő hidro­lógiai labor-csarnokkal gya­rapították az iskola tárgyi feltételeit. Az iskola mérnök­tanárai bekapcsolódtak a vízügyi szervek, vállalatok tudományos munkájába, az intézményben pedig rendsze­resen tartanak továbbképzé­seket, tanfolyamokat indíta­nak szakmunkásoknak. Az építési munkabizottság tavaly márciusban alakult meg. öt vállalat az IKV, a Szotév, az ÁÉV, az Épszöv és a BVM közösen két tan­műhely, ill. foglalkoztató te­remmel és két szertárral „ajándékozta meg” az isko­lát rögtön az első évben. Mindebből úgy tűnhet, hogy az iskolatanácsnak az a dolga, hogy pótolja az okta­tásügy hiányzó forintjait. A Szolnoki Vízügyi Szakközép- iskola, mint ismeretes, fenn­állása óta immár a harmadik épületben van. Az egykori általános iskola adottságai kevésnek bizonyultak a je­lenleg technikusképzést foly­tató középfokú intézmény­nek. A szakképzés feltételei­nek megteremtésében azon­ban már eddig is sok segít­séget adtak azok a vállala­tok, melyek számára szak­embereket képeznek. A munkabizottságok ter­mészetesen nemcsak a bőví­tésben segítenek. Vélemé­nyezik a tanév rendjét, az is­kolai házirendet, az ifjúság- védelmi munkát, értékelik a pályaválasztást, az intéz­mény költségvetési terveze­tét, javaslatot tesznek a szü­lőkkel való kapcsolat, együtt­működés módszereire, szak­körök, fakultatív tárgyak in­dítására. Vagyis elképzelé­seikkel alakíthatják az isko­la tartalmi munkáját. A két szakmai mellett lét­rehozták a nevelési munka- bizottságot is, amely különö­sen a szülők tájékoztatásá­ban, a fiatalok nevelésében nyújt segítséget. A három munkabizottság tagjai — vállalatok, politi­kai, állami szervek képvise­lői — a közeljövőben választ­ják meg az iskolatanács el­nökét, s ezzel teljességgel ki­alakul a testület, amely a kö­vetkező tanévtől ugyancsak fontos szerepet tölthet be az intézményben. A vízügyi szakközépiskola is bekapcso­lódott abba az országos bér­klubba, amelyheíz nyolcvan­egy költségvetési intézmény tartozik. A béralapkötöttség­től mentes kísérleti gazdál­kodás azt jelenti, hogy az is­kola a szabályoktól függetle­nül gazdálkodhat, de ezzel egyidejűleg nem csökkenhet az ellátottsági szintje, sőt az a kívánatos, hogy javuljon. Az iskolatanács, mivel vál­lalatok, gazdálkodó intézmé­nyek képviselőiből is verbu­válódott, nyilván sokat tud segíteni majd a megváltozott helyzetben. S természetesen nem csak a „törvényen kívü­li” gazdálkodásban, hanem folytatva az eddigi hagyomá­nyokat az iskolai munka, élet majdnem minden területén. — tg — Határidő: június 30. Közművelődési ösztöndíjak A hazai közművelődés új kezdeményezéseinek, helyi eredményeinek terjesztése, továbbfejlesztése, valamint a szakmai önképzés elősegíté­se érdekében ösztöndíjpályá­zatot hirdet 1988. november 1-jétől 1989. augusztus 31-ig terjedő időszakra a Művelő­dési Minisztérium Közműve­lődési Tanácsa, a KISZ KB, az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal, a SZOT, a Közalkal­mazottak Szakszervezete és a Múzsák Közművelődési Ki­adó. Az ösztöndíjra könyvtáro­sok, levéltárosok, muzeoló­gusok, a közművelődésben dolgozók és 'a kulturális élet irányítói pályázhatnak egyé­nileg vagy csoportosan. A főbb témaköröket — ifjúság és közművelődés, demokrá­cia és kultúra, gazdaság és kultúra — gyakorlati és el­méleti szempontból vizsgál­va lehet feldolgozni, részben hazai tanulmányutak segít­ségével, részben követésre méltó kezdeményezéseket be­mutató pályamunkák formá­jában. Az ösztöndíj időtartama tíz munkanaptól egy hónapig terjedhet, illetőleg hároméves felkészülési idő alatt éven­ként egy-egy hónap lehet. A pályázatokat a Művelő­dési Minisztérium Közműve­lődési Koordinációs Titkár­sága címére (1884 Budapest, V., Szalay u. 10—14.) június 30-ig lehet benyújtani, és azokat az ösztöndíjbizottság szeptember 30-ig bírálja el. A vasárnapi selejtezőből Hat zenekar jutott tovább Vasárnap a késő esti órák­ban ért véget a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ színháztermében az amatőr pop-rock-dzsessz területi ta­lálkozó. A Ki mit tud? ren­dezvényeként zajló program öt megyéből érkezett huszon­öt együttes versenyét jelen­tette. A zsűri döntése értel­mében május elsején a buda­pesti Almássy téri Szabadidő Központban megrendezendő országos selejtezőre a szolno­ki válogatóból hat zenekar utazhat. Név szerint: a Gixer együttes Szegedről, a Prome­nade Dixieland Band Hód­mezővásárhelyről, a Pamflet Békéscsabáról, a Bohém Ragtime Kecskemétről, a Kortársak ugyancsak Kecs­kemétről és a Percussion Workshop Szentesről. A kun Dlog ős a sűrű föld festője Kovács Tibor és Iván Sándor kiállítása a megyei művelődési központban Kovács Tibor festő és Iván Sándor szobrász kiállítását nézhetik meg — április 25-ig — az érdeklődők a megyei művelődési központban. Te­szik is ezt igen-igen sokan, úgy tűnik sokkal többen mint bárki is remélhette. S nem csalódik, aki megnézi a karcagi orvos festményeit, a túrkevei tanár kisplasztiká­it. szobrait. Kettőjük közül Iván Sán­dor a „rangidős”, az 1950-es években a szegedi egyetem képzőművészeti szakkörében Tápai Antal keze alatt is­merkedett a plasztikával. Bontakozó tehetsége láttán szinte felkérték, hogy a kép­t zőművészeti főiskolán foly­tassa tanulmányait, de ő ezt nem tehette, kellett a csa­ládnak a kenyérkereső. An­nál inkább részt vállalt a Kevi Kör alapításában, a Kunság művészeti életében. Az elmúlt két évtizedben kö­zel 80 kiállításon vett részt, az első önálló tárlata 1975- ben Túrkevén volt. A Fin- ták — Sándor, Gergely és Sámuel — hagyományozó ereje ma is él a városban, hatásuk számos tehetséget inspirált önkifejezésre. Iván Sándor alkotásvágyát is erő­sítette a műkincsek közelsé­ge, majd Papi Lajos szere­tetteljes irányítása segítette útján. A néhány éve elhunyt kisújszállási jóbarát 1973— 1986 között a Kevi Kör Spi­ritus rektora volt, a művé­szetpedagógiának és kivéte­lesen erős egyénisége, úgy hagyott nyomot tanítványai­ban. hogy azok mindig a sa­ját útjukat járhatták. Iván Sándor 1981-től több orszá­gos és területi amatőrképző­művészeti kiállítás nívódíját nyerte el, érdeklődése Györ- fi Sándor művészi és techni­kai segítségével egyre in­kább a kisplasztika felé for­Iván Sándor: Dlogenész dúlt, bár ma is szívesen dol­gozik kővel, márvánnyal és fával is. A mostani szolnoki tárla­tán inkább csak az elmúlt néhány év esszenciáját mu­tatja be, s ez szerencsésen egybeesik témaválasztásának időszakával. Üj munkái el- vontabbak, egyetemlegeseb­bek, karakteresebbek. Egy- egy megmerevedett mozdu­lat a belső tartalom hordozó­ja: a Cyrano hetykesége; Diogenész fáradhatatlan ku­tatása; Kari bácsi „hosszú útra” készülődése; a Mester tettrekészsége, Don Quijote fáradt nekifeszülése a jövő­nek, stb... Végtelenül egy­szerűek ezek a viaszveszej- téses eljárással készült 25— 30 centis bronz figurák, s maradéktalanul kifejezőek. Hasonlót állapíthatunk meg a természetes anyagokból faragott szobrok láttán is. 'a Szélben nemes ívelése; a Fájdalom lemondó mozdula­ta, az öreganyám nyugalma mennyire megkapó! Kovács Tibor életútja any- nyiban hasonlít szobrász ki­állítótársáéhoz, hogy ő is majdnem elment a képző­művészeti főiskolára — rajz­készsége. a színekkel való megjelenítés predesztinálta erre — de mégis inkább az orvosegyetemet választotta. A gyermekkori hajlam szinte feledésbe merült nála, míg­nem néhány éve a kislánya kérésére festett egy mada­rat. Feltámadt a régi szen­vedély, vagy csupán fárasz­tó orvosi munkáját akarta oldani a szép igézetével? — a felelet másodlagos, az eredmény a fontos: az egy­kori borsodi festegető kisdi­ák felfedezte maga számára a karcagi puszták, berkek, tocsogók, tanyák színeit. S amikor a színekről szólunk rögtön meg kell állapíta­nunk. hogy ezek nagyon is behatároltak, sajátosan egyéniek, a plain airben al­kotó nagy elődök színvilágá­tól merőben különböznek. Talán valamelyest Koszta József a „nagy rokon”, de a tónusok Kovács Tibor vásznain még kevésbé elütő- ek. Harmincegynéhány képét állította ki Kovács Tibor, s szinte kivétel nélkül mindről az sugárzik, hogy alkotójuk nem vendégként festi a sa­ras, sűrű földű szikes pusz­tát, í\z omladozó, talajvizes tanyát, a messziről jött em­ber számára romantikusnak tűnő zsombékosokat hanem ebben a világban él, tudja, mi az emberi háttér, meny­nyire testet és lelket nyomo­rító lehet, az isten háta mö­götti életforma. Nem pesszi­mista festészet ez. de a mű­vész nem örül, ha nincs rá oka, vásznainak minden te­nyérnyi helye mikro-realista a felfedezés őszinteségével. Kovács Tibor meglátott valamit a Kunság levegőjé­ben, a vizek, a párolgó föl­dek derengéséből, amelyet — a krónikás ismerete szerint — eképpen még senki sem jelenített meg. Ebből követ­kezően különösen azok a ké­pei figyelemre méltóak — Májusi fagy, Tarlóégetés, a Májusi eső után, a Tocsogó, a Nádas — amelyeken a füst vagy a vízpára — Digógö- dör! — jelenik meg. s a né­ző szinte levegő után kap a friss oxigén reményében. Színes világ amit Kovács Tibor mutat, csak éppen nem az öröm harsogó színei­vel, hanem a megküzdött évszakok — Fehér Kunság — láttatásával. Tiszai Lajos Kovács Tibor: Nádas Macsi Sándor nyugdíjas jászágói igazgató a jász- ágói iskola könyvtárszo­bájában és egyik tanter­mében sok-sok ezer da­rabból álló iskolatörté­neti, néprajzi és általá­nos kultúrtörténeti gyűj­teményt állított össze. A gyűjteményt tanítványai, majd azok gyermekei gyűjtötték össze Macsi Sándor irányításával és indíttatására (Fotó: N. Zs.) Olcsó és ízletes Szójaételek az iskolákban ízlett a szójával dúsított húsgombóc, ivóié és a szója- pörkölt a gyerekeknek. Mindez annak a korszerű táplálkozási programnak az első tapasztalata, amelyet a Gyermekek a gyermekek egészségéért elnevezésű ala­pítvány — az Országos Élel­mezéstudományi Intézettel, valamint a Fehérjetechnoló­giai Tudományos Termelési Egyesüléssel karöltve — ta­valy novemberben indított. A programban budapesti és gödöllői oktatási intézmé­nyek vettek részt, s összesen 1500 kisgyermek ismerkedhe­tett meg a szója ízével. Az egészséges táplálkozásban kiemelkedő jelentőségű a szója, mivel dekagrammon­ként 2,5 grammal több zsira­dékmentes fehérjét tartal­maz, mint ugyanannyi hús. Ez a fehérjeplusz különösen a gyermekek fejlődésben lé­vő szervezete számára fon­tos. Az új étek megállta a helyét a gazdaságossági kö­vetelmények szempontjából is: a szójával dúsított ételek adagja ugyanis három fo­rinttal olcsóbb, mint a csu.- pán húsból készülteké. Az ágói falumúzeum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom