Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-09 / 84. szám

MUNKANAP

Szürke, borongós korareggel. Az óracsörgés éles, idegesítő. Menni kell. Pedig... jó lett volna még visszadőlni egy kicsit.

Kattan a blokkoló óra. Az öltözőben lassan gyülekeznek a többiek is. A szemekbe az évek alatt kitörölhetetlenül bevésődtek a végig nem élt, elriasztott éjszakai álmok, a félbeszakított hajnali pihenések nyomai.

Ing ... nadrág... munkáskabát... bakancs... Álmos, fáradt viccek, cikizés. Készen vagyunk. A svájcisapka kissé hátracsúszik, meg kell igazítani. Mehetünk.

Rajzok, munkaasztal, kalapács ... Szikrák hegesztés közben. A gépezet beindul és élni kezd minden. Hangokkal telik meg a csarnok. Beszéddel, s a munka zajával.

Reggeli. Újságpapír, levágott héjú, vastagra szelt kenyér... A bicska furcsán marokra fogva. Utána kis pihenő, csak úgy, a munkapad szélén, aztán megy minden tovább.

Átlagos hétköznap, tesszük a dolgunkat. Jól ismerjük egymást, apró mozdulatokból értjük a másikat. Időnként fáradtak vagyunk, néha idegesebbek, de ez is hozzánk tartozik. Olyankor persze lassabban ballag el a délelőtt, s jobban várjuk a délutáni blokkolást.

Fotóriporterünk, Dede Géza, a Ganz-Viliamos- sági Művek szolnoki gyára Petőfi brigádjának munkáját kísérte gépével egy délelőtt. A képek két blokkolás között készültek a hármas üzemcsarnokban.