Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. ÁPRILIS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Első lépés az árvízvédelmi töltés megépítése A feszültségek csupán oldódtak —még számíthatunk rájuk Kerekaaxtal-besxélgetés a hitelezési nehézségekről, a „pénzkímélés re" kínálkozó lehetőségekről, a megtakarítások fontosságáról Koháriné Szaszkó Mária Bóka János Koleszár István Schmidt Imre Mrena István (Folytatás az 1. oldalról.) új út nyomvonalával. Számos településen előfordult, hogy akkor, amikor még lehetett volna változtatni, nem módosítottak az elképzeléseken, később aztán a megépült új út, vasút gátjává vált a fejlesztésnek. Javasolta egy makett elkészítését az érintett területről a felépítendő objektumokkal, mert ezzel emberközelbe lehetne hozni a nagy léptékű vállalkozást. Mint mondta, nem feledkeznek el a Járműjavítóról sem, ám nem biztos, hogy a jövőt illetően csak ..vasúti keretekben” kell gondolkodni: talán a gépjárműgyártás más területén is kínálkozna számukra vonzó feladat. Szó esett a folyami hajózásról is, sajnos a legszerényebb előrelépésnek is komoly anyagi kihatásai vannak. Kikötőkre, hajókra lenne szükség, ám mindenekelőtt fel kellene mérni azt, milyen mennyiségű áru szállítására van igény a Dunán és a Tiszán. A dolgot nehezíti az a körülmény, hogy a Tisza vízszintje ingadozó, ezen talán majd a távoli jövőben a csongrádi vízlépcső megépítése segíthet. Szabó István elismeréssel szólt arról a megkülönböztetett figyelemről, amellyel Urban Lajos és munkatársai kísérték a 4-es számú út és a híd építésének ügyét. Nem az volt az első gondolatuk, mit, hogyan nem lehet megcsinálni, hanem azt nézték, miben tudnak a megyével együttműködni. A Huszonöt esztendő után a Medicor jelentős szervezeti átalakítást hajt végre. A nagyvállalati szervezet túlélte önmagát, s annak ellenére, hogy a Medicor növelte eladásait és átrendezte piacait, egyre nagyobb erőfeszítésekkel is csak kisebb eredményeket tudott elérni. Tavaly háromnapos vezetői tréningen, amelyen két amerikai konzulens is részt vett, közösen döntöttek a szervezet teljes átalakításáról. Az elképzelések szerint az orvostechnikai eszközöket gyártó cég lesz az első hazai állami tulajdonú részvénytársaság, ahol külföldi cégek is vásárolhatnak majd részvényeket. Terveik szerint mintegy 20 százalék lesz a Medicorban a külföldi érdekeltség. A külföldi tőke jelenléte lehetővé teszi, hogy a Medicor gyorsan megtérülő beruházásokhoz, a szükségesssé váló technológiai rekonstrukciókhoz akadálytalanul szerezhessen be külföldről gyártóberendezéseket. A Medicor konszern megalapításának előzményeiről kötvények vásárlásában úgy tűnik, jelenleg a megye csak saját magára számíthat, hiszen a szomszédos megyékbe 60 vállalatnak küldtek felkérő levelet, hogy értékpapír vásárlásával járuljanak hozzá a híd építéséhez, ám mindössze két kötvény- vásárló jelentkezett. Szabó István azt mondta, hogy e téren a propagandát és a meggyőzést tovább kell folytatni. A megyei tanács vezetői ezután átadták a vendégek részére az építés eddigi bekötött dokumentumait, majd a helyszínen pontosították a terveket. A Szolnoki Mezőgép előtti töltésen próbáltuk Kádár Györggyel, a megyei tanács vb közlekedési osztályának vezetőjével a szandai rétet borító víztükörre gondolatban rávetíteni az épülő új utat. A vállalkozáshoz meglehetősen élénk fantázia kellett, érthető hát, hogy a beruházás első lépéseként az árvízvédelmi töltést kell elkészíteni. Az első ütem — amely tehát a Mezőgép elől indulva a szandaszőlősi útig teremt összeköttetést — várhatóan 1992-re készül el 1 milliárd fölötti költséggel. Hamarosan zártkörű versenytárgyaláson dől el, kik lesznek a kivitelezők, majd sor kerül az első kapavágásra is. A tegnapi tervegyeztető tárgyalás aligha volt az utolsó: az elkövetkezendő évek során a közlekedési minisztérium vezető munkatársai gyakori vendégek lesznek Szolnokon. dr. Huszty András gazdasági vezérigazgató-helyettes nyilatkozott. — A Medicort egyértelműen nehéz helyzetbe hozza az állandóan változó szabályozórendszer. Amikor nincsenek stabil mut'atószá- mok a gazdaságban, nem lehet megteremteni a belső stabilitást sem. Felborulnak az értékrendek. A nagyvállalati modell már életképtelenné vált, tartalékai kimerültek, nem lehet megteremteni a belső érdekeltséget, ha a gyárak nincsenek közvetlenül kitéve a gazdasági szabályozók és a piac változásainak. A nagyvállalat még mindig egyfajta védettséget nyújt, óhatatlanul is nivellálásra törekszik, s közben már nem lehet nyomon követni, hogy milyen csatornákon, merre folyik el a pénz. A folyamatosan jelentkező tőkehiányt a vállalat különböző nagyságrendű hitelekkel pótolja. A nagy hitelállománnyal óriási kamat jár együtt. A Medicor nyeresége tavaly 500 millió forint volt, s nagyjából eny- nyire rúgott az éves kamatkötelezettség is. Az év elején, amikor a szélesebb közvélemény előtt is ismertté vált, hogy a Magyar Nemzeti Bank jelentős mértékben megnyirbálja. az egy éve alakult kereskedelmi bankok rendelkezésére álló, úgynevezett refinanszírozási hitelkeretet valószínűsíteni lehetett, hogy kölcsön híján sok gazdálkodó kerül nehéz helyzetbe. Az év második hónapjában a sajtó híradásai a vártnál is több, a „hitelszűke” miatt született problémáról számoltak be. Szolnok megyében ebben az időszakban tapasztalt feszültségekről, a bankok likvidálási gondjainak várható következményeiről eszmét cserélni szervezett kerekasztal beszélgetést a Néplap. Az an- kéton Koháriné Szaszkó Mária igazgató (Magyar Hitel Bank, Jászberény), Bóka János gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettes (MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága), Koleszár István igazgató (Magyar ’ Külkereskedelmi Bank, Szolnok), Mrena István igazgató (Országos Kereskedelmi és Hitelbank, Szolnok) és Schmidt Imre igazgató (Budapest Bank, Tiszafüred) vett részt. A Néplapot V. Szász József. a gazdaságpolitikai rovat vezetője képviselte. A tavalyihoz viszonyítva mennyivel csökkentek hitelezési lehetőségeik, menynyi hitelt kellett visszavonniuk? Koháriné Szaszkó Mária: Megijedtünk, amikor megtudtuk. mennyi hitellel gazdálkodhatunk februárban: egész MHB-nél ez a hitelvolumen körülbelül egyharma- da a bázisénak. Romlottak a hitelezési lehetőségek, miközben az üzemek a tavalyinál több hitelt kértek volna, pénzszükségletüket ugyanis a szabályozók változása — például az ÁFA bevezetése, bérbruttósítás, az új árrendszer — növelte. Mi Jászberényben hitelt nem vontunk vissza és — úgy tűnik — a nagy hitelszűkét is sikerült elfogadható módon .levezényelnünk”. Nagyon hangsúlyoznám: ehhez partnereink segítsége kellett. Megtárgyaltuk, melyek azok a vásárlások, amelyeket későbbre hailaszthatnak, kerestük a lehetőségeket, amikor a vevő és az eladó tartozásokat és követeléseket kölcsönösen beszámítva mérsékelni tudta a pénzszükségletét. Közös tevékenykedésünket azt hiszem nyu- gondtan mondhatom sikeresnek : egyetlen ügyfelünk sem került olyan pénzügyi helyzetbe februárban, amelyik gazdálkodásának egészét veszélyeztette volna, fizetésképtelenség csak szórványosan fordult elő, és csak ideiglenesen. Mindez azonban nem jelenti, hogy azt mondhatjuk, „megúsztuk”. Márciusban több hitel állt rendelkezésünkre, de ha nem sikerül jelentős mennyiségű, a hitelek forrását jelentő betéthez jutnunk vagy központunkból rafinanszírozási hitelt, kicsikarni, a februá- hoz hasonló gondok talán még élesebben jelentkeznek. Az akkor elhalasztott vásárlások ugyanis nem halogathatok a végtelenségig Mrena István: A bankok mai lividitási problémáit én nem úgy érzékelem itt Szolnokon — ellenkező példákról az országból többet is hallhattunk —, hogy a kint lévő hitelek rossz helyen vannak. Éppen az a gondunk, hogy a mi hiteleink 80 százaléka nagyon is ió helyen van, olyan cégeknél, amelyektől nem lenne indokolt és nem is szabad visz- szavonni, mert jól gazdálkodnak. Csak hát az év elején a már kihelyezetteken kívül nemigen nyújthattunk hitelt, mert az MNB-től kapható refinanszírozási hitelhez most nem jutott hozzá az OKHB. (Tavaly kihelyezett hiteleink forrását háromnegyed részben az MNB- től felvett refinanszírozási hitelek adták.) A mezőgazdasági üzemeknek viszont az év elején pénz kellett, hogy vetni, műtrágyázni tudjanak. Hasonló helyzetbe kerültek a sokat exportáló, tehát pénzükre tovább váró cégek is... Február közepén még sem a gazdaságok, se a bankosok nem tudták, mi lehet a megoldás. Február végén kaptunk lehetőséget 450 millió forinttnyi, szigorúan csak a mezőgazdasági termelést, a műtrágya- és növényvédő- szer-vásárlást elősegítő hitelkeret kihelyezésére. A forrást az OKHB az MNB- tól felvett hitelből teremtette meg. Ez az úgynevezett „zöldhitel” jókor jött, jóvátehetetlen kár — más probléma a pénzhiány miatti bizonytalanság — még nem keletkezett. Schmindt Imre: A másik két banknál, az MNB-nél és az OKHB-nél a Budapest Bank kedvezőbb helyzetben volt az év elején hiszen relatíve több, a hitelek fedezetéül szolgáló saját forrása volt. kevésbé volt rászorulva az MNB-től felvett refinanszírozási hitelekre. A hitelszűkítés utáni likviditási válság azonban hozzánk is begyűrűzhet. Kezd kialakulni egy sajátos munkamegosztás: a vevő nem tud fizetni, hitelez neki a szállító — de ezt nem teheti a végtelenségig, és végül ő sem tud bankjának törleszteni. Az üzemek azzal foglalkoznak, hogyan hitelezzenek egymásnak. ahelyett hogy termelnének — de hát a bank nem termelhet!... Ebben a pénzügyi helyzetben tavalyi eredményeink jó része is megkérdőjeleződik. Annyira forszíroztuk a váltót, kezdett népszerűvé válni, a lehetőségekhez képest mi is elég sok váltót leszámítottunk. Mára azonban ez az intézmény szinte összeomlott. Ami váltót ugyanis átvettünk a vállalatoktól, ma nem adhatjuk tovább a Nemzeti Banknak, nem viszontleszámolta thatjuk. Koháriné Szaszkó Mária: Most még azt sem mondja a jegybank, mint tavaly: a többször gazdát cserélt, többször forgatott, nem azonnal a kereskedelmi banknak eladott, tehát tényleg fizetési eszközként használt váltót hajlandó megvenni az üzleti bankoktól. Pedig ha így lenne, mi végigjárnánk a kört, összehoznánk a váltóval való fizetésre alkalmas partnereket. — Pedig a váltó igen alkalmas lenne a pénzszükséglet mérséklésére... Koleszár István: Most kellett volna megtörténnie annak a minőségi ugrásnak, ami a váltóforgalom tavalyi növekedése után elvárható lett volna. Mégsem léphetett elő elfogadott fizetési eszközzé, mert az idei hitelszűkítés bizalmatlanná tette egymás iránt a vállalatokat. A váltó mérsékelhette volna a hiteligényeket, ám a mostani „finanszírozási robbanást” igazán akkor tompíthattuk volna, ha sikerül jobban összehangolnunk a gazdaság összes hiteligényét az összes forrással. Mire gondolok? Köztudott, hogy a Magyar Külkereskedelmi Bank likviditási helyzete a többi nagy üzleti bankénál jobb, arányaiban több saját forrása van a hitelek fedeztetésére, mint a társaknak. Az MKB, így szolnoki bankja is mindent elkövetett, hogy más bankokkal együttműködve részt vegyen a szám-' Iájukat nem nála vezető gazdálkodó szervezetek fir nanszírozásában. Ügynevezett társfinanszírozási és egyéb lehetőségeket kerestünk — sajnos nem sok sikerrel. Pedig korábban elkezdett közös üzletekkel, azt hiszem, hatékonyan tehermentesítettük volna a többi pénzintézetet mostani hitelezési nehézségei alól. A robbanás következményeit a „jobb” pénzügyi helyzetben levő pénzintézetek ma már képtelenek „levezetni”... Hadd érzékeltessem egy példával mire gondoltam, amikor a feszültség enyhíthető- ségéről beszéltem. A Szolnok megyei bankoknak ösz- szesen annyi hitellel kell „visszavonulnia, mint a mi megyén kívüli forgalmunk. A szolnoki „Külker Bank” kintiévé hiteleinek csak töredékét adtuk megyei gazdálkodóknak. A máshová került pénz itt maradhatott volna, ha a jó üzleteket is közösen finanszírozzuk és a számlavezető bankok nemcsak a viszonylag kedvezőtlen vállalkozásokat engedik hozzánk. — Kissé elkanyarodtunk az idei helyzet jellemzésétől pedig arról még szó sem esett, hogy a szabályozók változását miként élték meg a megye vállalatai, szövetkezetei. Milyen hatással volt a hitelezési lehetőségek beszűkülése üzemeinkre? Bóka János: A megyében négy kereskedelmi banknak is működik szervezete. Ez jó, az azonban már kevésbé, hogy a legnagyobb súlya itt az OKHB-nak van és a hitelszűkítés legjelentősebben ezt a bankot és ennek épp szolnoki fiókját érintette.- (Március végén az OKHB szolnoki fiókjánál azt állapították meg, hogy a végül is 600 millió forintos „zöldhitellel” együtt az idei első negyedévben kint lévő forgóeszközkiviteleik állománya nem volt kevesebb, mint tavaly ilyenkor — a szerk). Ügy vélem, az OKHB központja a hitelezési lehetőségek területenkénti meghatározásakor az átlagosnál jobban sújtotta megyénket, mert nem vette figyelembe mezőgazdasági jellegét, azt hogy ebben az ágazatban az év indítása hitel nélkül el sem képzelhető. Az eredeti kérdésre térve: február végére kialakult egy fizetésképtelenségi hullám, — amitől az év elején tartottunk is —, ám mihelyst a mező- gazdasági üzemek hitelhez jutottak, ez jelentősen oldódott. A megyében a fizetési helyzet jelenleg nem rossz, máig egy üzem sem került lehetetlen helyzetbe. (Igaz, az sem kizárt, hogy hat hónap múlva mást kell mondanom). Persze ehhez — sajnos — az is hozzájárul, hogy elég hosszú ideig nem lehetett kapni műtrágyát és növényvédő szert. De az is, hogy a gazdálkodó szervek ezt a likviditásszűkítést figyelmeztetésnek vették, felkészültek arra, hogy a bankok hónapokig nem tudják teljes hiteligényüket kielégíteni. A kényszer szülte megfontoltság látszik a készletleépítésekben,. az alkatrészkészletek feltöltésének elmaradásában, még abban is, hogy bért — mert másra most végképp nincs pénz — csak a valóságos teljesítményekért fizetnek ki, nem jut „megelőlegezésre”... Nem állítom, hogy ezek egyértelműen csak kedvező jelek, de megkezdődtek bizonyos vállalati belső intézkedések, amelyeket ez a hitelszűkítés hivatott is volt „kicsikarni”. Azért nem merem egyértelműen kedvezőnek ítélni ezeket. a jelenségeket, mert nem tudni, hol építették le a készleteket „csak” az optimális szintre és hol kényszerültek ennél többre is... — Ma különben a stabilan gazdálkodó cégek is bizonytalannak érzik helyzetüket. .. Mrena István: Nekem is éppen ez a problémám. A nagyon jól gazdálkodó, az ország gazdasági kibontakozása érdekében legtöbbet tenni tudó cégek esetében nem szabadna megengedni, hogy azért aggódjanak, hogy a következő negyedévben tudnak-e finanszírozni, hitelt felvenni... Ezeknél a vállalatoknál viszonylag nagy összegű kölcsönökről van szó, amit a mai helyzetben csak több bank együtt lesz képes „állni”. Meg kell barátkozni ezeknek a gazdálkodóknak a gondolattal, hogy a jövőben csak több banktól tudják összegyűjteni a szükséges pénzt. Schmidt Imre: Magyon is meg kell szokni nekünk bankároknak is a korábban már említett közös finanszírozás gondolatát, sőt már mielőbb lépni kellene, de azt hiszem még nem vagyunk készek erre... És a gazdálkodóknak nemcsak a banki hitelforrásokat kellene keresni. Ha pénzre van szükségük nem csupán a pénzintézetekre kellene gondolniuk, jó lehetőségeket kínál például a vagyonjegy, a célrészjegy kibocsátása a szövetkezeteknek. Koleszár István: A gazdálkodó szervezeteknek — ez persze egyáltalán nem csak az ő ötletességükön múlik, hisz szükség lenne korszerű tőkeáramoltató intézményrendszerre — hozzá kellene jutni minden, a gazdaságban bent lévő, de nem mozgó pénzhez. — Pb — A Túrkevei Vörös Csillag Tsz ipari ágazatának elektronikai üzeme a TEXO ipari kisszövetkezet megbízásából vagyonvédelmi berendezéseket gyárt, A Centrum áruházak részére készülő termékből 16 ezer darabos rendelésük van Huszonöt esztendő után Pályamódosítás előtt a Medicor
