Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-07 / 82. szám

1988. ÁPRILIS 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ajtók Kérem... én már... tel­jesen bizonytalan... va­gyok. Az ajtókról van szó. Tudtam! Csak nem mer- alul művelt építész ostoba! Ttudtam! Csak nem mer­tem kimondani. Még most sem merem.) Ez a sok képzetlen építészmérnök az amúgy szemre szép épüle­tekre mindenféle ajtókat tervezett. Hallatlan! Fogal­muk sincs arról, amit a Centrum Áruház kitűnően képzett ajtófelelősei régtől fogva tudnak. Hogy tudni­illik ahová az a sok bar­bár építész ajtót tervezett, ott azokra nincs szükség! (Ha ugyan ez a megfon­tolás vezette őket.) Tény, ami tény, hogy teljesen el­bizonytalanodtam. Ké­rem szépen, én mentem volna befelé a Skálába, ott a fogantyú az ajtón. Én azt, ugye, megfogom... és beleverem az orrom az üvegbe. Az ajtó zárva. A Centrumban is, másutt is — ha már bejutottam —, hatalmas, nehéz és mocs­kos függönyök tesznek még bizonytalanabbá. Ho­vá induljak? Merre? Kérem, én megértem. Csak bizonytalanná tesz. Megértem, hogy nem min­den ajtóra van szükség. Azt csak az ostoba építé­szek hiszik. Sorbaállunk, kérem! Kiférünk? Kifé­rünk, Hát akkor? Nincs hát akkor! És mégis. Ha megépítik azt az ajtót, akkor napok kérdése csak és az ajtófe­lelősök azonnal átszervezik a ki-bejárást. Fele ajtót nyomban lezárják, ámde ravaszul. Mert mikor me­lyiket. Mire megszoknám, akkorra már a másik fele záródik le. (Igaz, akkor meg az „egyik” nyílik meg.) Az építészek, persze, ilyen sületlenségekkel ope­rálnak, hogy a bolt terve­zett forgalmához ennyi meg ennyi vásárlóra lehet (idétlen statisztikák sze­rint) számítani, s annyi emberhez ennyi meg ennyi ajtó kell. NEM KELL! De én mégis bizonyta­lan vagyok. Sose tudom, hogy melyik ajtó nyílik. Meg hogy hova vezet. Füg­göny? Másik zárt ajtó? RÉMES. Most ott tartok, hogy nemrég, estefelé... szóval a ház nagyon ismerős volt. Már-már azt mondtam: na. itthon vagyok. Csak az aj­tó. Megzavart. Nyitva volt! — h — Szobrok és fotók Riihimäkiböl Gyorsfénykép két finn alkotóról Vainonen-Gryta Maija: „El­sősorban keramikus-szob­rász vagyok” nem, hogy én elsősorban ke­ramikus-szobrász vagyak. — Hazájában úttörőnek számít az ön művészete? Hogyan jogadja a közönség? — Mindössze öten foglal­kozunk a térplasztika eme ágával, de a számunk nö­vekszik. Az emberek sokszor értetlenséggel szemlélik a szokatlannak tűnő alkotáso­kat, bár jó kritikákat kapok. Egyelőre még nem ismert a nevem annyira, iiogy vásá­rolják is a darabjaimat. — A mostani kiállításra milyen szempontok szerint válogatott? — Elsősorban a legkisebb darabokat hoztam magam­mal, hiszen a munkáim zö­me nagy méretű. Így tehát el kellett tekintenem az idő­rendi -és más szempontú szelektálástól. — Először állítanak ki Aaltonen Satuval. Elképzel­hető. hogy a' jövőben együtt maradnak? — Erről még nem beszél­gettünk, de annak ellenére, hogy más-más művészeti ágat képviselünk, elképzel­hető a további közös mun­ka. Talán ez a magyarorszá­gi út hozzájárul majd a dön­tésünkhöz. .. — jurkovics — (Fotó: HL.) Szép, szomorú versre, a Ké­sei siratóra, a Ráhel siral­mára, Szondi két apródjá- ra. Ügy érzi, életvidám ver­seket nem tudna úgy elmon­dani, hogy el is higgyék. Hi­szen befeléfordult alkat, ki­csit más — talán érettebb — mint a többi fiatal. Ked­venc időtöltése az olvasás, a színház, a mozi mellett az ugyancsak feltöltődést je­lentő sétálgatás a Tisza- parton, az éjszakáikba nyúló beszélgetések tanárával az irodalomról, az életről. Csaba érettségi előtt áll. Színművész vagy pedagógus szeretne lenni. Mégsem je­lentkezett sehova sem. Bár­mennyire is erős az akarat­ereje, most megtorpant. Ö sem tutija miért. Elfogyott az önbizalma? A hogyan to­vább számára pedig külö­nösen sorsdöntő, hiszen a tanulás befejeztével véget ér az állami gondozás. Helyét a négyágyas szobában át kell adnia másnak. Hol ta­lál szállást, majdan otthont magának, sokasodó könyvei­nek, virágainak? Most azt tervezi, hogy el­helyezkedik gyermekfelügye­lőként valamelyik gyermek- otthonban. Szeretné vala­hogy elviselhetőbbé tenni sorstársai számára az inté­zeti életet. Emberibbé, sza­badabbá a kinti élethez ha­sonlóvá. S aztán? Majd el­dönti, hogy a színművészet vagy a pedagógia közül me­lyik áll a legközelebb hal­latlan tiszta leikéhez, szere- tetet sugárzó egyéniségéhez. Tál Gizella A világszerte ismert NSZK-beli Salamander cég termékeit árusító bolt nyílt Budapesten a Váci utcában. Az üzletben kiváló minőségű női cipőket, táskákat és bőr ruházati termé­keket árusítanak (MTI FOTÓ: Baric Imre — KS) Ellenőriz-e, aki teheti? Mi lesz veled, találmány? Hogy javít a Szolvill ? A szolnoki NEB idei vizsgálatai Az idén több országos vizsgálatban vesz részt a Szolnoki Városi Népi Ellen­őrzési Bizottság. Az év ele­jén a gyógyszerfogyasztás­ról és -ellátásról folytatott vizsgálat feladatainak tesz­nek eleget. Ankétokat szer­veznek a lakosság és az egészségügyi dolgozók ré­szére. öt gyógyszertár (a szolnoki „Fehérkereszt”, a Széchenyi lakótelepi, a mart­fűi, az újszászi, a besenyszö- gi) tevékenységét vizsgálják. A városi NEB munkájában 15 orvos, 3 asszisztens, a Hazafias Népfront városi bi­zottsága és a Vöröskereszt városi vezetősége vesz részt. Az eddigi ankétok tapaszta­latai mutatják, hogy az embereket elsősorban a gyógyszerpazarlás kérdése érdekli. Többször felvető­dött, hogy szükség van-e ennyi (több mint százféle) vény nélkül kapható orvos­ságra. Májusban és júniusban szintén országos programban dolgoznak, amely azzal fog­lalkozik, 'hogyan hasznosít­ják a találmányokat és az újításokat az iparban. Ho­gyan valósulnak meg az újí­tások, találmányok? Hogyan fogadják el, milyen a gya­korlati alkalmazásuk? A kérdésekre különböző cégek­nél keresik a választ: a Szo- tévnél, a Vasipari Vállalat­nál, a Cukorgyárban, és a Tiszaföldvárd Építőipari Szö­vetkezetnél. Az országos témát Szol­nok megyében kibővítik: foglalkoznak a műszaki fej­lesztések helyzetével is. A harmadik országos vizs­gálat témája: a számítás- technika bevezetése, alkal­mazása az általános iskolák­ban. A népi ellenőrök szem­pontjai : hol és hogyan al­kalmazzák a számítástechni­kát, milyenek az oktatás személyi, tárgyi feltételei. A vizsgálatban a Szolnoki Városi Tanács VB művelő­dési osztálya, a Kodály Zol­tán és a Ságvári Körúti Ál­talános Iskola, a tiszaföld- vári tanács és a tiszaföldvá- ri belterületi általános isko­la vesz részt. Mennyire hatékonyak a fogyasztói és a termelői ár- ellenőrzések? Milyen mód­szerei vannak az ellenőrzés­nek? Élnek-e hatósági jog­körükkel, lehetőségeikkel az ellenőrző szervek, büntet­nek -e és miért? Ezekkel a problémákkal foglalkozik az az országos vizsgálat, amely­nek városi részét őszei vég­zik el a népi ellenőrök. Egyelőre még nem jelölték ki azokat a termelő, keres­kedelmi, gazdálkodó szerve­ket, valamint árhatósági és árellenőrző jogkörrel ren­delkező tanácsokat, amelyök részt vesznek a vizsgálat­ban. Az idén két városi témá­val foglalkozik a szolnoki NEB. Mindkettőt tavalyról „örökölték”. Sok javítással, számlázással kapcsolatos problémát vettek észre ta­valy a Szolvililnél. Az Új­szász és Vidéke Áfésznál pedig a társadalmi tulajdon védelmével voltak elégedet­lenek a népi ellenőrök. Az idén mindkét cég vezetőjét beszámoltatják arról, mi változott az elmúlt év óta, és utóvizsgálatot is folytat­nak. Ebben az évben viszonylag kevés saját vizsgálatot ter­vezett a városi NEB, de több gyors operatív vizsgá­latra is számítanak. Ügy tű­nik, hogy több panaszügy- gyel kell foglalkozniuk, mint tavaly; eddig tizenöt írás­beli bejelentés érkezett hoz­zájuk. Gyermekként Finnország­ban, Születni, Isten hozott! (képek a szülésről). — Egy ismertetőben azt olvastam önről, hogy könyv­alakban is jelentek meg munkái. — Igen, 1980-ban Lem- mlnkäinen gyermekei cím­mel adtak ki egy kötetet, amelyet illusztráltam, majd két évvel később ugyan­csak fotóztam a francia Fre­derick Leboyer La Sacre De La Naissance című könyvé­hez. Ezek mellett 1980-ban önálló kötetem is napvilágot látott a Johanna Kiadónál Születés címmel. A képek mellé a szülés és az anyaság érzését Versbe is öntöttem, úgyhogy ez egy tulajdonkép­pen fényképekkel illusztrált versesk.ötet. — A filmezés gondolatával még nem kacérkodott? — Többször is. Szerettem volna filmes lenni, hiszen édesanyám is filmezett, de aztán rájöttem, hogy a jó filmhez legalább 10 év és sok-sok pénz szükségeltetik, no meg rengetek ember. A fotózás viszont magányosabb művészeti ág, a képet egye­dül is meg tudom csinálni. No. azért készítettem fil­meket is. például a finn te­levízióban 1985-ben ment egy 70 perces videofilmem. — Véleménye szerint mer­re tart a finn fotóművészet? — Ha egy mondatban kel­lene válaszolnom: az idő­sebb nemzedéknél a doku­mentumfotózás dívik, míg a fiatalabbak inkább a festé­szethez közel álló irányzatot követik. Vainonen-Gryta Maija Helsinki közelében született, s a fővárosban tanult az iparművészeti főiskola álta­lános, majd kerámia szakán, A hetvenes évek közepén egy évet a Moszkvai Ipar- művészeti Tanintézetben töltött, ahol megismerkedett későbbi férjével, egy lengyel szobrásszal. — Kezdetben hagyomá­nyos kerámiával foglalkoz­tam. de később fokozatosan a térplasztika felé sodród­tam. Igazából a moszkvai utam alatt tudatosult ben­Osaba balladái Amikor tavalyelőtt Bárá­ny ó Sándor festőművész, a Szolnoki Művésztelep doyen­je finn testvérvárosunkban Riihimakiben állított ki, olyan meleg fogadtatásban részesült, hogy tüstént elha­tározta; hazatérte után min­dent megtesz a finn képző­művészet mind jobb ma­gyarországi megismertetésé­ért. Meghívására a napok­ban két finn művész látoga­tott el Szolnokra: Aaltonen Satu fotóművész és Vaino­nen-Gryta Maija keramikus, akiknek kiállítása kedden nyílt meg a Kőolaj- és Föld­gáztermelő Vállalat székhá­zában. A Riihimakiból érkezett vendégeket rövid bemutat­kozásra kértük fel. Aaltonen Satu fotóművész Lappföldön született, Helsinkiben tanult fotózást az iparművészeti főiskolán, öt éve Riihimaki­ben *él, két gyermeke van. — Legtöbb képének a gyermek a központi témája. Miért e ragaszkodás? Aaltonen Satu: „Szerettem volna filmes lenni...” — Kezdettől fogva érde­kelt a gyermekek világa, mi­lyen szemmel látják környe­zetüket. Finnországot. Való­ban sok képem főszereplői ők. Több mint 10 éve állítok ki, s vissza-visszatérő té­mám a gyermek. Néhány ki­állítási cím a sok közül: Völgyi Csabáról első ta­lálkozásunk, egy ünnepség jut az eszembe. A kitünte­tett pedagógus közönség előbb fészkelődé kíváncsi­sággal figyeli, . ugyan mi­lyen verssel és hogyan " kö­szönti majd őket a hatal­mas teremben méginkább véznának tűnő fiú. S aztán elhangzik a ballada első két sora: „Vörös Rébék által ment a Keskeny pallón s el­repült”. — Megbabonázott, síri csendben több mint szá­zan hallgatjuk, s mikor az utolsó vers&zaknak ás a vé­cére ér, fergeteges taps üd­vözli az ifjú versmondót. Csali kevesen tudnak így balladát mondani, mint Csa­ba, az alig 18 esztendős gim­nazista, aki két évvel ezelőtt a Berzsenyiről elnevezett országos versmondó verse­nyen az első tizenöt között végzett, az idén pedig miu­tán megnyerte a megyei döntőket, negyedik lett az országos Arany balladamonr dó versenyen. A Vörös Rébék, a Tetemre hívás, a Híd-avatás, A walesi bárdok mellett persze más költők verseit is értve, egyéni felfogásban tolmá­csolja Csaba. Mégis a balla­da az igazi műfaja. Talán mert az ő eddigi rövid élete ás egy igazi, mai ballada. Völgyi Csata Tökölön, a börtönkórházban született. A jászapáti csecsemőotthon­ban tette meg az első lépé­seket, mondta ki az első sza­vakat, majd - nevelőszülők egy tanyáfüílvitték. Erről az időszakról semmi emlékké­pe Sincs. Később néhány éves korában Mezőtúron, a gyámügyi előadó egy autó­ba ültette, s új otthonába vitte a mit sem sejtő kisfiút. Egy zöld kerítéses ház előtt megállt az autó. A ház né­pe, egy idősebb házaspár nyolc ugyancsak állami gon­dozott gyerekkel az udvaron sütkérezett. Csaba figyelmét a virágok kötötték le. Ad­dig még sosem látott virá­got, azt sem tudta mi az. A kisgyermek ösztönös kí­váncsiságával letépett ró­luk egy levelet, a szájához emelte... A rosszul sikerült bemutatkozás később sem fordult jóra. Ö valahogy nem tudta anyának és apá­nak szólítani nevelőszüleit még akkor sem, ha megver­ték emiatt. Mezőtúrról a kisújszállá­si, majd a tiszakürti neve­lőotthonba, onnan pedig a Szolnoki Gyermekvárosba vitt az útja, illetve inkább vitték. A zárkózott, csendes kisgyerek magától megta­nult olvasni mielőtt iskolá­ba került. Az első verseket csak úgy magában és magá­nak mondta, majd egyszer a Tiszakürti Arborétumban csoporttársainak előadta re­pertoárját. Az eszmélő kis­diáknak persze, hogy hiá­nyoztak a szülei, akik so­sem keresték meg őt. Tisza- kürtön mégis jól érezte ma- • gát, mígnem egyszer társa­dalmi munkában ásott a csoport. Az idős házaspár ötszáz forinttal ^köszönte meg a segítséget, s Csaba megrendülésére nevelőjük eltette a pénzt. A gyerekek •digazságérzete tiltakozott, s éppen Csaba volt a hangadó. Az illető tanár már nincs Tiszakürtön, de előbb Csabát vitték el a gyermekvárosba. A Münnich körúti iskolá­ban végezte el a nyolcadik osztály második félévét jeles eredménnyel. A Verseghy Ferenc Gimnáziumban sze­retett volna továbbtanulni, de helyhiány miatt elutasí­tották, így került a Tiszapar- ti Gimnáziumba. Érdeklő­dése egyre inkább az iroda­lom és a művészetek felé fordult. Ugyancsak magától megtanult zongorázni. Még ma is képes órákon át gya­korolni, hogy úgy szólaljon meg a hangszer, ahogy ő szeretné. Ugyanez a kitar­tás, szorgalom jellemzi a verstanulásban is. Hónapo­kig készül egy-egy versre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom