Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

1988. ÁPRILIS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Labdarúgó NB III. Tlsza»csoport Röplabda Labdarúgó NB // Veretlenek egymás ellen Lehel SE—Olefin SC 2:1 (2:0). Jászberény, 700 n. V.: Gór: Lehel: Havasi — Né­meth, Nagy, Bukhár, Su­lyok, Szántai A., Váci, Geb- hárt (Szántai T.), Kereszte­si, Mosonyi (Tóth), Ládi. Edző: Sárközi Gyula. Nagy érdeklődés előzte meg a ta­vasz} szezon két veretlen csapatának találkozóját. A Lehel kezdett jobban és az első percben abszolút gól­helyzetet hagyott ki. Szántai A. ment el a jobb oldalon, az alapvonal előtt keresztbe lőtte a labdát, Keresztesi azonban a kapu torkában nem érte el. A vendégek el­ső helyzete a 24. percben adódott, de Gulyás lövése a kapufa mellett szállt el. A 38. percben vezetést szer­zett a Lehel, Keresztesi in­dította a bal szélen felfutó Sulyokot, aki az alapvonal­tól átívelt a jobb oldalra és a jól érkező Ládi fejjel a hálóba továbbított. 1:0. A gól megzavarta a ven­dégeket, így a 42. percben növelte előnyét a Lehel. Gebhárt indította a jobb szélen felfutó Ládit, aki két védőt kicselezve a kapura tört, majd a középen felfu­tó Mosonyi elé tálalt, aki közelről a hálóba lőtte a labdát. 2:0. Szünet után is mezőnyfölényben játszott a Lehel. Az 58. percben Ládi fejesét védte Kiss, majd a 74.-ben Váczi nagy lövése zúgott el a bal kapufa mel­lett. A hajrában kitámadtak a vendégek, és a 90. perc­ben Gulyás révén szépítet­tek. 2:1. Végig nagy iramú mérkőzésen a Lehel irányí­totta a játékot, így győzel­me megérdemelt. Ifi: Olefin SC—Lehel SE 5:1. — Bankovics >— Törökszentmiklósi SE— Püspökladány 1:0 (1:0). Püspökladány, 400 n. V.: Losonczi. TSE: Elekes—Sze- benyi, Csontos, Molnár, Por- handa, Slzabó (Mészáros), Ruppa, Sebők, Ramos II, Ra­mos I, Lóié. Edző: Bana Já­nos. Kellemes tavaszi időben mély talajú pályán a hazai­ak kezdték a játékot. Az első tizenöt percben mezőny­ben folyt a játék, egyik ka­pu sem forgott veszélyben. A 19. .percben Csontos húsz NB H. Nők: Szolnoki Spartacus—J ánoshalma 18:18 (7:10). Martfű, 150 <n. V.: Unyatinszki—Valas­tyán (jól). Spartacus: Riss- né, Nagy E., Petrovszki (3), Soltész (8), Molnár M. (1), Vdgh (2), Feketéné (2). Cse­re: Vörös (2), Lászlófi, méteres szabadrúgását a vé­dők nehezen mentették. A 30. percben megszerezte a vezetést a miklósi csapat. Jobbról Lóié szép labdát adott Ruppának, aki a ka­pust is kicselezve lőtt a há­lóba. 1:0. A 33. percben Bér­ezési húsz méteres szabadrú­gását Elekes a kapufa segít­ségével mentette. A túlolda­lon Lóié húsz méteres lövé­sét Kiss bravúrosan mentet­te szögletre. Az 51. percben Szabó egy elörevágott labdá­ra kiugrott, egyedül vezette a labdát a 16-oson belül a kapust is kicselezte, de óriá­si helyzetben mellé lőtt. Ra­mos II. később többször is helyzetet hagyott ki. A :'2. percben Lóié jobboldalt el­ment, belőtt labdáját Ramos II az üres kapu mellé lőtt;-. A miklósiak győzelme na­gyobb arányú is lehetett vol­na! Lelkes játékáért az egész miklósi csapat dicsére­tet érdemel. Ifi: Püspökladány—TSE 2:0 (1:0). — Nagy Kálmán — A Tisza-csoport további eredményei: Karcag—Kis­várda 2:4 (0:4), Volán-Rá­kóczi—Berettyóújfalu 6:0 (0:0), részletes tudósításokat nem kaptunk; Kaba—Szeg­halom 2:1, Rakamaz—H. Bocskai 2:3, H. Asztalos— D. Kinizsi 2:2. Gyula—H. Szabó L. SE 0:0. Gyula,, 1000 n. V.: Mik­lós. Mezőtúr: Lipták—Hor­váth. Dávid, Popol, Perger, Oláh, Repka, Borbély, Hu- dák (Cseke), Simon, Major (Tóth). Edző: Födgsi János. Az ideális talajú pályán jó iramú küzdelmet vívott a két csapat. A gyulaiak ru­tinját a vendégek a lendüle­tükkel igyekeztek ellensú­lyozni. Jók: Kovács, Répá- si, Tóth öl. Repka, Popol, Borbély. A Körös-csoport további eredményei: KTE—Martfű 2:1 (0:0), Miske—Mezőko­váesháza 1:0, Soltvadkert— Békés 1:1, Szarvas—Szegedi Dózsa 2:0, Szentes—OMTK 1:2, Baja—Kalocsa 3:0, Csongrád—H. Kun B. SE 1:0. Jávor Péter Gődlőnt, Annus, Molnár I. Edző: Szigeti Sándor. Nagy küzdélem és még nagyobb idegesség a pályán. Sajnos, a szolnokiak végig idege­sebbek voltak és így a győ­zelem is elmaradt. Az eredmény a hazai csapat számára hízelgő. Idegenben jobban ment NB I. Nők; BSE—Szolnoki Vegyiművek 3:0 (6, 9, 8). Budapest, v\: Huszti. Bo­gyó. BSE: Györgyi—Szabó, Gerhardt, Molnár, Demeter, Varga, Kőrös. Csere: Bán­hegyi, Téglássy, Juhász, Ka- lóezkay. Edző: Róka Gasz- tonné. Szolnok: Bordás, Si­pos, Bónéné, Agócs, Sza'k- már, Kovácsné. Csere: Éles, Pajkos, Soósné. Edző: Va- sicsek János. A hazai fias­kó után idegenben nem sok eséllyel léptek pályára a szolnoki lányok. Ennek ellenére a „vdszavágón” si­került nagyobb erőbedobás­ra késztetni a BSE együtte­sét. A második játékrész közepéig együtt haladt a két csapat, itt azonban egy­két melléfogás meggyorsí­totta a játszma befejezését. K. S. J. Labdarúgó NB I Szombati eredmények: Vasas—Ferencváros 1:0 (1:0), DMVSC—Siófok 1:2 (0:0), Haladás—Váci Izzó 1:0 (1:0), PMSC—Tatabánya 2:1 (0:1), Rákóczi FC—Bé­késcsaba 2:2 (0;?), MTK- VM—ZTE 1:0 (1:0), Rába ETO—Videoton 1:0 (0:0), Bp. Honvéd—Ü. Dózsa 0:0. A BAJNOKSÁG ÁLLASA 1. Bp. Honvéd 20 11 5 4 23-16 27 2. Rába ETO 20 11 4 5 31-24 26 3. Ü. Dózsa 20 3 7 4 3S-21 25 4. Haladás 20 8 9 3 23-20 25 5. Tatabánya 20 8 9 4 43-24 24 6. PMSC 20 9 S 5 24-18 24 7. MTK-VM 20 10 3 7 39-35 23 S. Vasas 20 6 8 € 24-25 20 9. FTC 20 5 9 7 28-27 19 10. ZTE 20 S S 9 21-24 13 11. Siófok 20 7 4 3 27-32 18 12. Váci Izzó 20 5 7 8 21-22 17 13. Békéscsaba 20 4 9 17 18-32 17 14. Videoton 20 3 9 9 13-24 15 15. DMVSC 20 4 C 10 22-36 14 IS. Rákóczi FC 20 2 5 13 16-46 9 Vízilabda Két szolnoki az olimpiai keretben A Tungsram Kupa vízi­labda-torna után Kásás Zol­tán szövetségi kapitány ki­hirdette az olimpiai selejte­zőre (Perthben) készülő szűkített keret, amelyben három kapus és tizenhárom mezőnyjátékos kapott he­lyet. A névsor: kapusok: Nemes Gábor, Kósz Zoltán, Podihánszky Zoltán, me­zőnyjátékosok: Bujka Gá­bor, Schmiedt Gábor, Pető- váry Zsolt, Pintér István, Keszthelyi Tibor, Mészáros Csaba, Vincze Balázs, Mohi Zoltán, Tóth Imre, Tóth I László, Tóth II László, Par- di Tibor, Gyöngyösi András. Kézilabda Még a Spari örülhetett A sport napszámosa A siker legfőbb titka a munka Ahogy a színész számára a film vagy a színpad jelent­heti a megnyilatkozás lehe­tőségét a világ felé, úgy az edzőnek talán a tanítványok sikere. Az élsport azonban amely időnként valóban biz­tosítja a nyilvánosság fi­gyelmét, csak a képzeletbéli jéghegy csúcsa. A nagyobb rész — ami az egyensúlyt a fennmaradás lehetőségét ad­ja meg — az a felszín alatt marad láthatatlanul. Túri Imre, a túrkevei Vá­nyai Ambrus Közlekedésgé­pészeti Szakközépiskola test­nevelő tanára sajátos edző­típus megtestesítője. Edzős- ködik, de elsősorban peda­gógusnak vallja magát, hi­szen tanár. Van egy nagyon prózai oka is annak, hogy eddig még nem fogadott el egyetlen felkínált tréneri fő­állást sem: az edzői szék in­gatagsága. (Ha fut a szekér, akkor minden jól van, ha viszont nem, akkor általá­ban mindenért ő a hibás...) „Fiatal” korában — azért az idézőjel, mert még ma is alig van túl a negyvenen — sok sportágat űzött. Amint mondja: mindent „csak” másodosztályú szinten; egyikben sem jutott el az él­vonalba. Talán éppen a sok­féleség miatt. A „nagy szerelem” szá­mára a kézilabda és az atlé­tika. Tanítványai ebben a két sportágban reprezentál­ták eddig leginkább neve­lőedzői munkáját jó néhány látványos sikerrel. Az atlétika ma már gya­korlatilag a múltté: Túri Imre erejét ma már főleg a kézilabda köti le. A sportok királynője azonban így is örök szerelem marad, hiszen 1970 és 1982 között három nagy atlétayeneráció került ki a kezei alól. Korosztályos országos bajnoki címek, aranyjelvényes szintek fém­jelezték ezeket a nemzedé­keket, ám szépreményű tag­jai — ez a tanár-edzők sor­sa — a középiskola elvégzé­se után elkerültek tőle. Közülük azért Karaffa László külön történet. Egy válogatott, országos bajnok futónak — láthattuk őt a vi­lágbajnokságon, az EB-n és (remélhetőleg) látjuk majd az olimpián is — kijár eny- nyi. Mert Túri Imre diák­jai közül az ő pályája ívelt eddig a legmagasabbra. — Laci elsős korában egy­általán nem sportolt — me­séli a tanár úr. —Láttam, hogy itt szaladgál egy hosz- szúra nőtt, szőke srác, aki­nek óriási a mozgásigénye. Országos középiskolás csb - re készültünk és a diszkosz­vető-csapatunk hiányos volt. Hiányzott egy negyedik em­ber. Laci lett az. Meg is nyertük az „országos”... így kezdett atlétizálni. aztán amikor futásban, minden különösebb edzés nélkül, megverte az iskola legjobb­ját, el is dőlt a sorsa... Karaffa 1982 telén, negye­dikes középiskolásként már 10,73 másodpercet tudott 100 méteres síkfutásban, s ifjú­sági aranyjelvényesként iga­zolt át Szolnokra. Az utol­só középiskolás tavaszát már úgy dolgozta végig, hogy Túrkevén edzett és a MÁV MTE-ben versenyzett. Három gólt rúgott a sereghajtó Szolnoki MÁV MTE— Szekszárdi Dózsa 4:2 (3:0). Szolnok, tiszaligeti stadion, 2500 n. V.: Mester. MÁV MTE: Gyémánt — Rózsavöl­gyi, Ágh, Szilágyi, Mészá­ros — Kanyári, Sugár, Ka­tona — László (Hegedűs 86. p.), Tóth, Szabó J. (Bonto- vics, 60. p.). Edző: Szatmári János. Szekszárd: Hujber (Holler, 36. p.) — Nagyfalu­si, Gracza (Weitner, 72. p.), találta el az oldalhálót. Ne­gyedóra múltán a szekszár­diak szabálytalanságai je­lezték, hogy nehezen bírják idegekkel az alárendelt sze­repet. Szabó pedig az esé­lyesség terhével nem tudott megbirkózni: lesgyanús hely­zetben, szabadon vihette a labdát az ellenfél kapujára, de a kivetődő Hujberbe lőtt. ahelyett, hogy átemelt vol­na fölötte. Egy percre rá a jobb oldalról elvégzett szög­letrúgása nyomán Szilágyi bólintotta be a labdát a há­lóba. 3:0. A 31. percben kapta elő Mester játékvezető első íz­ben a sárga kártyát, hogy felmutassa a szálfa termetű Graczának, aki a filigrán Tóthot kíméletlenül fölrúgta az oldalvonalnál. A 36. perc­ben a szemlátomást egész­séges, bár kissé letört Huj­ber kapust a cserének je­lölt Holler váltotta fel. Va­lamivel később Szilágyi feje­se centiméterekkel a kapu mellett ért földet. Szünet után már nem­csak azok bosszankodtak a lelátón, akik nem nyertek tízforintos sorsjegyeikkel (több mint 1200 ilyen biléta kelt el), hanem azok is, akik újabb hazai gólokra vártak. Kanyári labdáját azonban a második félidő 7. percében av. új kapus kifogta, a túl­oldalon viszont Gyémánt nem tudta védeni, az elal- vó védelem résein átcikázó Süveges közeli lövését. 3:1. A félidő derekán Kniesz ka­pott sárga lapot, mert a 16- os vonal előtt felvágta Su- gárl. A hazaiak kapitánya futott neki a szabadrúgás­nak, és könnyedén a jobb felső sarokba ívelte a lab­dát. 4:1. Több se kellett Kálmán­nak, a vendégek szélsőjé­nek: azonnal kihasználta, amikor a szolnoki védők is­mét csak közelről nézték a szekszárdiak akcióját — vé­ge újabb gól lett. 4:2. A fris­sen beállt Wietner a 85. perc­ben újabb sárga lappal gya­rapította csapata színes kár­tyáit. A lefújás előtt három perccel Gyémánt kissé sza- badszájúan nyilvánított vé­leményt egy csapattársának, és ezt nemcsak a közönség, hanem a játékvezető is meghallotta. Közvetett sza­badrúgás lett a dologból, a kaputól 12 méterre, s a le­gurított labdát' Márkus a hálóba lőtte. 4:3. Mit hozhat egy olyan mér­kőzés, amelyen az MNK legjobb négy csapata közé került pályaválasztó fogadja az NB II sereghajtóját? Bár­milyen hihetetlen, a szol­nokiak edzője kifejezetten félt ettől a találkozótól. A cserejátékos Hegedűs pe­dig, aki két hete győztes gólt szerzett, így fogalma­zott előzőleg: „Bár csak már túl lennénk ezen ..Aztán amikor a 25. percben Hujber kapus harmadszor kotorta ki maga mögül a labdát, mint a háló csapdájába esett legyet a pók — már Szatmá­ri János is mosolygott. Az ezt követő kapuscsere viszont oly jól sikerült — bármilyen szokatlan húzás is volt —, hogy a második játékrészt megnyerte a szekszárdi ti­zenegy! „Teljesen leült a csapat a szünetben”, ahogy Ágh Gábor, a hazaiak libe­rója mondta a meccs után. Pedig hogy mennyire nem szabad ilyenkor félig „bent­feledkezni az öltözőpadon”, azt a vendégcsapat majdnem ünneprontó módon bizonyí­totta be. Fontos tanulság le­het ez, a gólkülönbségével amúgy sem túl jól álló MÁV MTE-nek a jövő szerdai ku­paelődöntőre! Jó: Rózsavöl­gyi, Sugár, Tóth ill. Süve­ges, Holler. Várkonyi Ferenc A labdarúgó NB II továb­bi eredményei: Eger—Kecs­kemét 1:0, Salgótarján—Ka­zincbarcika 1:1, Nagykanizsa —Komló 2:1, Dunaújváros— III. kér. TTVE 3:1, Ajka— Építők 2:1, Diósgyőr—Nyír­egyháza 1:1, Csepel—Özdl:0, Metripond—Veszprém 1:1, Bp. Volán—Szeged 2:1. Az NB II állása: 1. Veszprém 25 14 5 6 33­-19 33 2. Dunaújv. 25 13 5 7 43­-26 31 3. Szolnok 25 13 5 7 44­-37 31 4. Szeged 25 12 6 7 42­-22 30 5. ózd 25 9 11 5 29­■20 29 6. Csepel 25 12 5 8 37­■32 29 7. Diósgyőr 25 13 3 9 33­-34 29 8. Komló 25 10 7 8 40­•32 27 9. Metripond 25 9 8 8 37­-35 26 10. Bp. Volán 25 11 4 10 35­-35 26 11. Kecskemét 25 11 3 11 40­-39 25 12. Nyíregyh. 25 10 5 10 34­-35 25 13. Eger 25 8 9 8 32­•37 25 14. N.-kanizsa 25 9 6 10 28­-31 24 15. S.-tarján 25 7 8 10 31­-33 22 16. Ajka 25 6 10 9 21­-28 22 17. K.-barcika 25 5 10 10 22­•29 20 18. III., TTVE 25 3 13 9 24­-36 19 19. Építők 25 5 4 16 21­-41 14 20. Szekszárd 25 4 5 16 22­■47 13 Így esett az első félidő három gólja. Fent jobbra László már látja, hogy a kapus nem védheti a labdát. Középen: Hujber már csak nézni tud Rózsavölgyi szabadrúgása nyomán a há­lóban táncoló labda után. Lent: Sugár (7) elől Szilágyi fejeli a kapuba a szolnokiak harmadik találatát (T. Katona László felvételei) Hahn, Lauer — Márkus, Kniesz, Varga F. — Pilisi, Süveges, Kálmán. Edző: Teszler Vendel. Verőfényes napsütésben, az ünnepelni jött szurkolók ezreinek biztatása közepette vonultak ki a tiszaligeti pá­lya gyepére a hazaiak, a régi „mumusnak” számító Szekszárd elleni mérkőzésre. Már a 7. percben a Tolna megyeiek hálójában landolt a labda: hosszú másodperce­kig hozzá sem tudtak sza­golni a vendégcsapat védői a szolnoki lábakon vándorló játékszerhez Hujber kapu­jánál; csak miután László nyolc méterről, fordulásból lepókhálózta vele a bal alsó sarkot. 1:0. Kisvártatva Tóth ugyan­oda célzott, de csak kívülről túloldalon Süveges hasonló helyzetben Gyémántot talál­ta el a labdával. A 22. percben újabb góllá érett a hazai fölény. Rózsa­völgyit szabálytalanul aka­dályozták, a vendégek kapu­jától harminc méterre. A sértett állította le a labdát a szabadrúgáshoz, és mivel sorfal nem volt előtte, a maga szokásos módján ki­lőtte a jobb alsó sarkot. 2:0. (Ekkor hangzott föl másod­szor az a „himnusz”, amelyet Varga János a mérkőzés előtt adott oda a hangosító be­rendezés kezelőinek azzal, hogv a hazai találatokat így köszöntsék: öllé, öllé, öllé, öllé ...) Három perccel ké­sőbb megint felhangzott a nemzetközi toplista egyik sikerszáma; ezúttal Szabó Voltak persze mások is, hasonlóan tehetségesek. Ró­luk is szívesen mesél a ta­nár úr. Az ő életük és pá­lyafutásuk azonban másként alakult, s az iskolából elke­rülve, legtöbbjük abbahagy­ta az atlétikát. 1982 óta a kézilabda az „egyetlen” Túri Imre életé­ben. Az Országos Középisko­lai Bajnokságban a legjobb tizenhat közé jutottak, és jól szerepelnek a serdülők is. Valamennyi csapatnak — miként a Túrkevei VSE fel­nőttjeinek is —■ Túri Imre az edzője. A íelnőttegyüttes persze egészen más. A játékosok többsége, kinőve a diákkor­ból, elkerül a városból. Ma már egy csapatra való túr­kevei kézilabdás játszik szerte az országban, NB III- as együttesekben. (Az Olaj­bányászt is erősíti két volt túrkevei: Takács és Laki.) A TVSE viszont a megyei bajnokságban szerepel. A tanár úr osztályaiból testnevelő tanárok is szép számmal kerültek ki, tovább víve a tőle hallott elvet: a siker legfőbb titka a sok munka. — 1. m. 1. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom