Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

1988. ÁPRILIS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mozgósítanunk kell Megemlékezések, koszorúzások társadalmunk cselekvő erejét Németh Miklós ünnepi beszóde A felaÜfciáduIás 43. évfor­dulóján sorsfordító időkre emlékezünk. 1945. április 4- én véget ért a háború ma­gyar földön, ás megnyílott az élet újrakezdésének lehe­tősége. A háborúban rom- badőlt országot népi de­mokratikus úton járva épí­tettük újjá, majd a szocia­lizmus irányába fordultunk. Azóta a nemzet újjászü­letett. Az eltelt több mint negyven esztendő alatt ki­bontakoztak a szocializ­mus társadalmi-történeti vi­szonyai, azonban a szocia­lista társadalom kiteljesedé­se még előttünk áll. Mi ma­gyarok szabadságszerető nép vagyunk. Ezt történelmünk során számtalan alkalom­mal bizonyítottuk. A nagy forradalmi hullámok idején, először 1848-ban, majd 1919- ben is a haza sorsát mindig a haladáshoz kapcsoltuk, méghozzá forradalmi fellé­péssel. 1945-ben a nemzeti függetlenség és a társadal­mi haladás összekapcsolásá­Túl tudtuk élni a válsá­gos történelmi pillanatokat és meg tudtuk őrizni ma­gunkat magyaroknak. Az elmúlt ezeregyszáz év­ben sokféle nép vándorolt vagy menekült ide. Befo­gadtuk őket országalapító 'királyunk, Szent István esz­méinek jegyiében és Széche­nyi szavaival „Európa leg­inkább heterogén nemzete” lettünk. Mi ennek a magya­rázata? Miiben van a meg­tartó erőnk? Biztos, hogy nem a faj- és vérközösségben, hiszen elfogadjuk — sőt büszkén vállaljuk — a magyarság sokszínű etnikai eredetét. Erőnk nem a politikai ex- panzioniizmus ereje. Ezek a törekvések — a magyar földről indulva — mindig kudarcot vallottak. Ugyanakkor meg akartuk és meg is tudtuk védeni ma­gunkat a külső fenyegeté­sektől, a kultúra közössé­gére, történelmi életformánk vonzó erkölcsi értékeire, nyelvünk megtartó erejére támaszkodva. A világtörténelem moz­galmas szakaszában élünk, lélegzetelállító változások ta­núi vagyunk. Az új techni­ka forradalmasítja a terme­lést és az életmódot. A ha­ladás fonákján azonban a problémák is növekednek. Egyre nagyobb a szakadék a fejlett ipari nemzetek és a fejlődésben lévők között. Sok ország eladósodik, fo­kozódik a pénzügyi zűrza­var, 'tömeges a munkanélkü- ség. A fegyverek is hal­mozódnak, terjed az erő­szak és a terrorizmus, vi­lágszerte szaporodik a me­nekültek száma. E kétarcú folyamatot szemlélve kétségeink és nak lehetőségét a szovjet hadsereg győzelmes előnyo­mulása teremtette meg, és a magyar nép élt a törté­nelmi lehetőséggel. Ez a nap nem a harsány érzelmeké, hanem a józan értelemé, az önvizsgálaté. Április 4-ére emlékező te­kintetünk végigfut az egész magyar történelmen. Ezer­egyszáz éve az ország földje majdnem érintetlen termé­szeti talaj volt. A magyarok erre telepedtek rá, és a XX. századra kultúrtalajt hoz­tak létre. Ezeregyszáz éve itt szántunk-vetünk és ara­tunk; itt termelünk és mű­velődünk. Szorgalmas, ta­lálékony munkával, föld­jeinket javítottuk, er­dőket telepítettünk. Az arany kalásszal ékes rónasá- igon jó búza és kukorica te­rem; szépek a falvak, a ta­nyák, a majorok; szabályo­zottak a vizek, tervezettek a városok. Fővárosunk ismert a világon. Itt minden a nemzet erejét, népünk mun­káját dicséri. vívódásaink mélyülnek el. Egyszerre látjuk a biztató perspektívát és a nyugtala­nító veszélyeket. Tulajdon­képpen merre halad a vi­liág? És hova halad az ember? A családi és a kö­zösségi élet harmóniája, az egyéni boldogság felé vagy az emberi lét felbomlásá­nak tragikus irányába? Olyan megosztott világ­ban élünk, amely a Szov­jetunió békekezdeménye­zései ellenére újratermeli a konfliktusokat és a fe­szültségeket. A Szovjetunió­val szövetségben küzdünk egy olyan világért, amely­ben a nemzetközi szolidari­tás erősödik a népek kö­zött. Csak a népek közötti együttműködés, a megértés és a barátság lehet a béke szilárd alapja. Minden nép közös érdeke, hogy Földünk ne váljék közös sírhalom­má ; a technika eredményei az emberek javára haszno­suljanak; a korrupt diktatú­rák romjain demokratikus politikai intézményirendS'ze-1 rak épüljenek fel; a nem­zetközi kereskedelmi és pénzügyi rendszer segítse az elmaradott térségek fejlődé­sét; a világméretű szerveze­tek váljanak alkalmassá feladataik ellátására. Sajnos a konfliktus és az erőszak jegyében számos or­szág nem tartja tiszteletben a nemzeti kisebbségek jo­gait, anyanyelvűk, kultúrá­juk és az anyaországgal meglévő kapcsolataik ápolá­sát. A magyar szabadság ünnepén felemeljük sza­vunkat minden sovinizmus, a másik népet lenéző nacio­nalizmus, a faji és a vallá­si megkülönböztetés minden formája ellen. ség és az önfinanszírozás elvét. Meg kell teremtenünk a gazdasági alapot ahhoz, hogy a méltányosság és az igazságosság szerint bizto­sítani tudjuk az emberi életkörülményeket. Soha nem volt ennyire szükség a szavak és a tet­tek egységére, mint napja­inkban. Csak a tettek meg­győzőek. A szép szavak leg­feljebb pillanatnyi hasznot hajtanak, és a be nem tar­tott ígéretekért kamatos kamatot kell fizetni. Az érdekek egyeztetésé­vel a nemzet belső egységét kell megteremtenünk. Poli­tikánk irányvonala követke­zetes és rugalmas is, a gon­dolkodás mozgékony, az eszközök a körülményekhez és a célokhoz igazodóak. 1945 örökségének szerves része a népi demokrácia, a nemzetet összefogó, huma­nista szocializmus. Most a stabilizálás, majd a kibon­takozás útján haladva kell új válaszokat és megoldáso­kat találnunk. Erősítenünk kell a szocialista demokrá­ciát, a meglévő alapokra építkezve és kétfrontos har­cot folytatva a konzervatí­vok és a látszatújítók, va­lamint a felelőtlen, hangu­latkeltő demagógia ellen. Olyan reálpolitikát folytat­nunk, amely nem nyugszik bele a tényékbe, de nem kerget illúziókat sem. Április 4-e a Magyar Népköztársaság állami ün­nepe. Az évfordulón nem­csak 'hazánk valamennyi la­kóját, felnőtt és ifjú polgá­rát köszöntőm, hanem az ország határain túl, a szom­szédos vagy távolabbi ál­lamokban élő magyar em­bereket is. Békét, boldogulást népünk számára Örök hálával emlékezünk a hős szovjet katonákra, akik életüket és vérüket ad­ták a magyar szabadságért. Kegyelettel őrizzük az an­tifasiszta koalíció harcosai­nak emlékét is. A bolgár, a jugoszláv, a román katoná­ikét; az amerikai, az angol és a francia elesettekét, akik hazánk szabadságáért is véreztek. Büszkeséggel emlékezünk azokra a ma­gyarokra, akik ellenállóként itthon harcoltak ,a nemzeti függetlenségért, akik ön­kéntesen csatlakoztak a ha­zánkat felszabadító csapa­tokhoz és akik Európa más hadszínterein küzdöttek a fasizmus ellen. Tisztelettel adózunk a harcok, a terror, á népirtás ártatlan polgári áldozatai emlékének, és hozzájuk 'ha­sonlóan gyászoljuk azokat a magyar frontkatonákat, akik a magyar nemzet számára oktalan harcban életüket vesztették. Együtt ünnepelve a mai napot, mindnyájan egyet akarunk: békét és boldogu­lást népünk számára. Ehhez kéri a politikai ve­zetés a társadalom, minden magyar ember támogatását. Ha összefogunk, van esé­lyünk a sikerre. Öncélú indulatok, fele­lőtlen acsarkodások nem vezetnek ki nehéz helyze­tünkből. Olyan szilárd ön­bizalom szükséges, amelyet akaraterő, cselekvőkészség, alkotó felelősség és szerve­zőképesség alapoz meg. Olyan viszonyok között élünk, amikor a társadalom stabilitását leginkább a di­namikus átalakítás 'biztosít­hatja. Ennek programját bocsátotta vitára pártunk Központi Bizottsága és ter­jeszti május 20-án az or­szágos pártértekezlet elé. E gondola tok jegyében köszöntőm felszabadulá­sunk ünnepét, kívánok mindnyájuknak erőt és egészséget. Bizalom, kapcsolat a szomszédos népekkel Ebben a harcban össze kell fognunk a szomszédsá­gunkban élő népekkel, s szívós következetesség­gel kell a bizalmat és kap­csolatokat építenünk. Április 4-e üzenete ma is egyértelmű és tiszta. El­szántságot, erőt, önbizalmat meríthetünk belőle a ki­bontakozáshoz. 1945-ben olyan fordulat kezdődött, amely a magyar történelemiben csak a ke­reszténység felvételéhez, az európai feudális társadal­mak világába történő 'be­illeszkedésihez hasonlítható. A szocialista építés fo­lyamatában néhéz szakasz­hoz érkeztünk. Előrehalad­tunk a fejlődésben, de a le­hetőségeiket nem mindig 'használtuk ki. Eredménye­ink kétségtelenek, érezzük azonban a lezáratlanságot is. A magyar nép még soha nem élt ilyen színvonalon, új társadalmi struktúra for­málódik, ugyanakkor a meg­élhetés, a szegénység gond­jai is nyomasztanak ben­nünket. A gazdaság, a tech­nika megújult, versenyké­pességünk azonban még nem kielégítő. Feladataink jelentősök: a gazdaság kiegyensúlyozott fejlesztése, a fizetőképesség megőrzése és olyan korsze­rű struktúraváltás, amely hosszú távon biztosíthatja a népgazdaság felemelkedé­sét. Ehhez nem elegendőek a kényszerintézkedések vagy a felhívások, fejlesztenünk kell az áru-, a pénz- és a piaci viszonyokat, érvényesí­tenünk kell a jövedelmező­I világtörténelem mozgalmas szakaszában élünk Szolnokon a Hősök téri szovjet emlékműnél a megyei párt- bizottság nevében Szabó István első titkár és Szűcs János titkár koszorúzott (Folytatás az 1. oldalról.) rának előadásában. A me­gyei tanács képviseletében Mohácsi Ottó tanácselnök és Bereczki Lajos általános el­nökhelyettes koszorúzott. Az MSZMP Szolnok Megyei Bi­zottsága nevében Szabó Ist­ván, a/. MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Szűcs János tit­kár helyezte el a megem­lékezés koszorúját az em­lékmű talapzatánál. Koszo­rúval rótták le kegyeletüket a társadalmi és tömegszer­vezetek képviseletében: Fenyvesi József, a Szak- szervezetek Szolnok Megyei Tanácsának vezető titkára, Sándor László, a Hazafias Népfront megyei bizottságá­nak titkára és Iváncsik Im­re, a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára. Ezután a fegyveres testületek, majd az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok koszorúztak. Az üzemeket, vállalatokat az Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat képviselte. A város lakói virágokat helyeztek el az emlékműnél. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Jászberényben koszorúzá­sokkal és ünnepi nagygyű­léssel emlékeztek hazánk fel- szabadulásának 43. évfordu­lójára. Április 3-án délelőtt a város társadalmi és gaz­dasági szervezeteinek képvi­selői vonultak a szovjet hő­sök temetőjébe és helyezték el a hála, a megemlékezés koszorúit, virágait a máso­dik világháborúban elesett katonák sírjára. A Lehel vezér téren dél­előtt 10 órakor kezdődött az ünnepi nagygyűlés, ahol a több száz résztvevő között meghívott szovjet vendégek is voltak. Ünnepi beszédet Búzás Sándor, a városi ta­nács elnöke mondott. A megemlékezés után a városi pártbizottság, a szovjet ven­dégek, a párt-, a társadalmi és gazdasági szervek képvi­selői a felszabadulási em­lékműnél és a szovjet hősi emlékműnél tisztelegtek ko­szorúikkal az elesett hősök emlékének. A tiszafüredi megemléke­zés április 2-án 11 órakor kezdődött a felszabadulási emlékműnél. Ünnepi beszé­det Dobrosi György, a váro­si pártbizottság titkára mon­dott. Az emlékműnél a vá­rosi pártbizottság nevében Gáspár József első titkár a városi tanács nevében Rente Ferenc tanácselnök helyezte el a hála és a kegyelet ko­szorúit. Ezután a fegyveres testületek, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szov­jet katonai alakulatok, vala­mint a helyi vállalatok kép­viseletében a Ganz-Danubius gyáregység és az Alumíni- umárugyár dolgozói tiszte­legtek koszorúzással az ün­nep előtt. Kitüntetési ünnepség Szolnokon Kardos Sándor, a Tószegi Petőfi Tsz nyugalmazott elnöke átveszi az Április Negyediké Érdemrendet Tegnap délelőtt kitüntetési ünnepséget rendeztek Szol­nokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. Az ünnepség elnökségében fog­lalt helyet Szabó István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt- bizotság első titkára és Mo­hácsi Ottó megyei tanácsel­nök. Ott volt az ünnepségen Földest István, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa, megjelentek a megyei pártbizottság titká­rai. a városi pártbizottságok első titkárai és osztályveze­tői, a megyei tanács tiszt­ségviselői, valamint a tár­sadalmi és tömegszervezetek vezetői. Szűcs Jánosnak, a megyei pártbizottság titkárának kö­szöntője után Szabó István mondott ünnepi beszédet. Elöljáróban a felszabadulás 43. évfordulója tiszteletére rendezett megyei kitüntetési ünnepség valamennyi részt­vevőjét köszöntötte, s el­mondta, hogy hagyománya­ink szerint ilyenkor tolmá­csoljuk szocialista építő­munkánk legjobbjainak dol­gozó népünk köszönetét s adjuk át nekik azokat a ki­tüntetéseket. amelyeket pél­dás, önzetlen helytállásuk­kal, a köz javára végzett te­vékenységükkel érdemeltek ki. Szabó István ezután a tör­ténelmi napról, április 4-éről beszélt: — Visszaemlékezésünk kö­szönet és köszöntés is egy­ben. Köszönet a felszaSfidí- tóknak, annak a Sízovjet- uniónak, amely 140 ezer fia életét áldozta szabadságun­kért. A magyar nép mindig hálával gondol a szovjet népre, melynek legtöbb ju­tott a borzalmakból és a legnagyobb áldozatot hozta szabadságunkért, a békéért. Április 4-e köszöntés azoknak, akik áldozatkész, példamutató munkával, poli­tikai kiállásukkal részesei voltak e korszaknak, a nagy jelentőségű társadalomépítő és -alkotó munkának. A megyei pártbizottság el­ső titkára ezután az ország négy évtizedes fejlődését idézte fel. Szólt az elmúlt év eredményeiről is, s elmond­ta, hogy a megyei pártbi­zottság januárban értékelte az 1987. évi gazdaságpoliti­kai célok végrehajtását és állást foglalt az ez évi feladatokról. Beszédét a je­len időszerű kérdéseivel folytatta: — Szocialista fejlődésünk­ben több korszakos változást éltünk meg, és jelenleg is ilyen időszakhoz érkeztünk:. Országos pártértekezletre készülünk. Ezt megelőzően a Központi Bizottság országos pártvitára bocsátotta a párt- értekezlet dokumentum-ter­vezetét, amely már napvilá­got látott. A megyei pártbi­zottság irányításával a váro­si, községi, üzemi pártszer­veink és pártalapszervezete- ink felkészültek e kiemelke­dően fontos politikai akció­sorozat megyei teendőinek lebonyolítására. Mindenkit arra biztatunk, hogy nyílt, őszinte vitában fejtse ki ál­láspontját, mondjon véle­ményt. Meggyőződésem, hogy a holnapi naptól kez­dődő pártalapszervezeti tag­gyűléseken erre sor kerül. Szabó István beszéde be­fejező részében a stabilizáci­ós programról szólt, s arról, hogy a nagy feladatok vég­rehajtásához egymás iránti bizalomra, megingathatatlan hitre van szükség a szoci­alista társadalomban, a párt politikájában. Az ünnepi beszéd elhang­zása után Szabó István kor­mánykitüntetéseket adott át az ünnepség résztvevőinek. A kitüntettek nevében Un- gor Tibor, az Oktatási Igaz­gatóság vezetője mondott köszönetét. A kitüntetettek egy része a szolnoki ünnepségen, egy másik csoportja a Parla­mentben, illetve intézményi, tömegszervezeti ünnepsége­ken vette át tegnap és az elmúlt napokban kiemelkedő munkája elismerését. Tudósítottak: Illés Antal Paulina Éva Sóskúti Júlia Fotó: T. Katona László A kitüntetettek névsora A MAGYAR NÉPKÖZ- TÁRSASÁG CSILLAG- RENDJE kitüntetést kapta dr. Ungor Tibor, az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője. ÁPRILIS NEGYEDIKÉ ÉRDEMRENDET vett át dr. Kardos Sándor, a Tószegi Petőfi Tsz elnöke; Veréb József, a Karcagi Városi Tanács osztályvezetője, tár­sadalmi, tanácselnök-he­lyettes és Zentai József, a Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsa főmunka- társa. A 'MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT kap­ta: Andrási Imre, a Tisza- földvári Lenin Tsz főága- zatvezetője; dr. Hangyái Károly, a Cukortermelési Kutató Intézet főigazgatója; Judik István, a Nagyalfölcji Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat termelő mestere; Moravszki Pálné, a Kunság (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom