Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-27 / 99. szám
1988. ÁPRILIS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Import gépek, Új üzemet avattak bővülő export a húsipari vállalatnál BÉR ÉS TELJESÍTMÉNY Gondolatok a tervezett bérreform elé Szabó Ferenc államtitkár felavatja az új üzemet. Másfél éve tartó beruházás fejeződött be tegnap délelőtt a Szolnok Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál azzal, hogy átadták rendeltetésének az újonnan épült száraz és félszáraz termékeket gyártó üzemüket. Az átadó ünnepségen részt vett Szabó Ferenc, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkára, Szabó István, a Központi bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Bugán Mihály megyei tanácselnökhelyettes. Az állami és társadalmi szervek képviselőin kívül a házigazdák meghívták az eseményre azoknak a partner cégeknek a vezetőit is — tervezők, építők, bank —. akik közreműködése fontos volt a beruházás során. Csorna János, az ÁHV igazgatója köszöntötte a meghívottakat, majd röviden értékelte a másfél esztendő eseményeit, bemutatva egyben az új üzem adta lehetőségeket is. . 1986-ban készült el a vállalat pályázata az export- bővítést szolgáló beruházás központi támogatására. A pályamunkát kedvezően bírálták el: állami alapjuttatással, felhalmozási adómentességgel és import lehetőségekkel segítette a kormányzat a fejlesztést. A további finanszírozást az Agrobank vállalta magára. Az új üzem 3200 négyzet- méter alapterületű, és a technológiai részen, valamint a szociális létesítményeken túl laboratóriumok is vannak a háromszintes épületben. A tervezés, valamint a kivitelezés természetesen a közös piaci szabványok és higiéniai előírások szerint történt, hogy az itt gyártott termékek valóban exportképesek lehessenek. A technológiai berendezések nagyobbik része — 30 millió forint értékben — tőkés importból származik, és az élenjáró színvonalat képviseli. Az üzemben évente mintegy ezer tonna száraz és félszáraz terméket — szalámit, kolbászt — tud gyártani az ÁHV, s e termékek piaca kedvezőnek ígérkezik. Csorna János tájékoztatója után Stzabó Ferenc államtitkár vágta át az új üzem kapujában kifeszített nemzetiszín szalagot, átadva hivatalosan is rendeltetésének a létesítményt. A vendégek ezután megismerkedtek a modern technológiával, s eközben tanúi lehettek, amint elkészültek az új üzem első termékei. Végül a beruházás munkálataiban élen járók kitüntetéseket. illetve pénzjutalmat vehettek át a kivitelező ÁÉV és az ÁHV igazgatójától. L. M. L. Kitüntetések, brigádjutalmak Dicsérő oklevél a gyógyszertári központnak A dicsérő oklevelet dr. Fűzi István főtitkár adta át dr. Kapitány István igazgatónak (T. K. L.) Kiemelten jó gazdasági évet zárt 1987-ben a háromszoros Kiváló Vállalat, a Szolnok Megyei Tanács Gyógyszertári Központja. Ennek elismeréséül az ország gyógyszertári központjai közül egyedül elnyerte a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint az az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Dicsérő Oklevelét. A kitüntetési ünnepséget tegnap délután Szolnokon, a Városi Tanács nagytermében tartották. Az eseményen jelen volt Fábián Péter, a Magyar Szocialista Munkáspárt SEolnok Megyei Bizottságának titkára, dr. Fűzi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Bugán Mihály, a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese, dr. Harangi György, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti főosztályának vezetője, valamint a megye és Szolnok város társadalmi szervezeteinek képviselői. Dr. Kapitány István igazgató ünnepi beszédében elmondta. hogy a vállalat jelentős eredményeket ért el 1985—87 között. Emelkedett a szakmai munka színvonala és kiemelkedően javult a gazdálkodás hatékonysága. A vállalati nyereség tavaly két és félszeresére növekedett 1985-höz viszonyítva. Űj gyógyszertár építésére 16 milliót, a gyógyszertárh áló- zat fejlesztésére pedig 5,2 millió forintot fordítottak. Két új gyógyszertárat építettek fel a megyében és három kivitelezését kezdték meg. A folyamatos gyógyszerellátás biztosítása és az ellátási gondok enyhítése érdekében számítógéppel osztották el a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló gyógyszereket. A tartós hiánycikkek jelentős részét laboratóriumukban, illetve a gyógyszertárakban előállítottakkal pótolták. 1987-ben előkészítették a fekvőbeteg gyógyintézetek gyógyszerellátásának átvételét. December óta a megyei kórházat és három városi kórházat a központ lát el gyógyszerekkel és alapanyagokkal. Tavaly az év utolsó negyedében Fitotéka néven gyógynövény szaküzletet, Animed néven állatgyógyászati gyógyszertárat nyitottak a megyeszékhelyen. Az ünnepségen dr. Fűzi István meleghangú gratulációval adta át a Dicsérő Oklevelet dr. Kapitány István igazgatónak. Ugyancsak ő szakszervezeti kitüntetéseket nyújtott át öt dolgozónak. Kiváló Dolgozó kitüntetést tizenheten kaptak. Dr. Kapitány István 29 szocialista brigádnak, valamint a munkaversenyben jó eredményt elért öt gyógyszertári kollektívának adott át kitüntetéseket. Mostanában arról folyik a nagy vita, hogy a bérpolitikusoknak változatlanul a dogmává merevedett tétel szerint kell-e gondolkodniuk: tudniillik, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk. Ez ugyanis lényegében azt jelenti, hogy az emberektől és a gazdálkodó szervezetektől változatlanul elvárjuk a gazdasági növekedés teljesítményekkel történő „megelőlegezését” annak ígéretében, hogy majd a remélhető növekedés gyümölcsét is élvezhetik. Ez azonban a régebbi, még a „jobb” időkben is beváltatlan, ezért aztán manapság már hitel nélküli ígéret. A magyarországi bérpolitikának — így a konkrét bérezési gyakorlatnak is — általános hibája, hogy elvileg elismeri és szorgalmazza, praktikusan azonban elutasítja és kizárja a tényleges teljesítmények szerinti bérdifferenciálást, illetve annak lehetőségét. Az 1985-ös keresetszabályozási kísérlet is részben amiatt bukott meg: bizonyos körökben képtelenek voltak elviselni azt, hogy a módszer alkalmazásának eredményeként, alig fél év alatt, jelentős bérdifferenciák alakultak ki az egyes munkahelyek között. Az emiatti aggályoskodásnak — s az ezt követő ellenintézkedéseknek — sajnos már hagyományai vannak nálunk. A gazdaságirányítási reform eredeti koncepcióját legelőször azok támadták — és nem eredménytelenül — A nivelláció hirdetői és a gyakorlati nivelláció kicsikarói tetszetős és lényegében támadhatatlan politikai érvvel hadakoznak, mondván, hogy az erőteljes differenciálás a társadalom tűrőképességébe ütközik. És valóban: néhány évvel ezelőtt, sokezer embert megkérdezve, a kutatók arra az álláspontra jutottak, hogy a társadalom legkülönbözőbb munkahelyeken és beosztásokban dolgozó tagjai nem szívelik az erőteljes differenciálást, óhajuk, hogy az alacsonyabb keresetűek többet, a magasabb fizetésűek pedig lényegesen kevesebbet keressenek. Amiből is ugye az következik, hogy a jobb fizetésűektől vegyenek el azért, hogy a „szegényebbeknek” adhassanak. Ebből a gondolkodásmódból teljesen hiányzik a teljesítményelv, hogy a nagyobb és hasznosabb teljesítmény mindenképpen több fizetséget érdemel. De miért is ne hiányozna ez az összefüggés a lakossági gondolkodásmódból? A magyarországi bérpolitika soha nem ismerte el a feltűnően kiugró, kitűnő Mindez azért említendő, mert a legkülönbözőbb bérszabályozási és jövedelemelvonási módszerek rendre ismétlődő kudarcából már rég le kellett volna vonni azt a következtetést, hogy ösztönözni csakis a fordított logika alapján lehetséges: az emberek és a gazdálkodó szervezetek számára olyan garanciákat kell teremteni, amelyek egyértelmű biztosítékai annak, hogy a perspektivikus anyagi boldoguláshoz csakis a teljesítményeik növelésével, csakis a több és főleg a jobb munkájuk révén juthatnak el. akik nem értettek egyet a személyi jövedelmek valóságos és erőteljes differenciálásával. Ettől függetlenül, a reform mégis elindított e^y olyan folyamatot, amelynek következtében megélénkült a munkaerőmozgás, mert a vállalatok anyagi helyzete nagy hirtelen differenciálódott, s csak a nyereség függvényében fizethettek bért. Rögtön akadtak és fölléptek olyan politikai erők. amelyek ezt keményen, s megint csak nem eredmény nélkül tették szóvá, történetesen a hetvenes évtized első éveiben. Az ilyen és rendre megújuló törekvésekre vezethetők vissza a sűrűn ismétlődő állami beavatkozások, a központi költségvetésből történő egyszeri béremelések, amelyek a manapság már megengedhetetlen és elviselhetetlen bér-, illetve kereset-nivellációt erősítették. egyéni teljesítményeket, soha nem ösztönözte a kreativitást, az anyagi haszonnal kecsegtető vállalkozókedvet. A közvélemény tehát minden ilyen törekvéstől tart, s ez politikailag könnyen félreérthető, a félreértésekből pedig hibás intézkedések születhetnek. A politikailag is szándékolt bérreform elméleti kidolgozóit szerencsére mindez nem nagyon zavarja. Egyértelműen elvetik a központi bérgazdálkodás minden lehetséges variációjának fenntartását. Abban is több-kevesebb az egyetértés, hogy a remélhető bérreform nem jelenti a korábban használatos szabályozási módszerek valamelyik változatához való visszatérést, mert akkor megint csak nem lehet előbbrelépés az ösztönzésben. Óvatosan kezelik a bér- gazdálkodás radikális liberalizálásának lehetőségét, tehát a minden szabályozás nélküli bérgazdálkodást. Viszont új elemként és egyre többször jelenik meg a munkáltatók és a munkavállalók — illetve ezek érdekképviseleti szervezeteinek — közös megegyezésen alapuló bérmegállapodása, mint sajátságos szabályozási eszköz és módszer. Magyarországon ez vadonatúj dolog lenne, s akik egyelőre óvatosan kommentálják az ezzel kapcsolatos javaslatokat azért is óvatosak, mert egyrészt tudják ugyan, hogy az ilyesfajta egyezkedés a fejlett tőkés államokban gyakori, ám azt is tudják, hogy korántsem problémák nélküli módszer. Uj alapelvek kellenek Ma még nem tudni, hogy a magyarországi bérreform végülis milyen formában ölt testet. Az viszont nyilvánvaló, hogy ez a reform tovább nem halogatható, s az is nyilvánvaló, hogy teljesen új irányban kell elindulni. Nem egyszerűen arról van szó, hogy végre valahára egyensúlyt kell teremteni a bérarányok és a teljesítmények között, s hogy radikálisan szakítani kell az eddig jellemző és olyannyira kártékony nivellációs gyakorlattal. A szakmai és a politikai dilemma sokkal összetettebb és a kérdés úgy hangzik: sikerül-e végre olyan bérpolitikai alapelveket kidolgozni és elfogadtatni, s olyan bérezési gyakorlatot meghonosítani, amely valóban megfelel a legalapvetőbb, eddig is sokszor hangsúlyozott — ám gyakorlatilag mindig is mellőzött — kritériumnak, miszerint a bér. mint egyfajta költség a sok egyéb között, a gazdaság bonyolult egyensúlyrendszerének szerves, ám csak egyik része. Merev szabályozásával jottányit sem segítheti az egyensúlyi helyzet megteremtését, korlátok nélküli liberalizálásával pedig ösztönzési funkciójának érvényesülése is veszélybe kerülhet. Maradna még egy nagyon lényeges kérdés, s ha ez az olvasónak eszébe jut, akkor okkal-joggal fogalmazhatja meg: ha egyszer Magyarországon mindig is a pénzhiányra hivatkozva maradt el a racionális bérszabályozás, akkor most, a gazdaságilag vitathatatlanul nehéz esztendőkben ugyan miben reménykednek a bérreform előkészítői? A válasz roppant egyszerű: ha már ma kidolgozott lenne a bérreform és akár holnap bevezethető lenne, akkor ehhez nem feltétlenül kellene sokkal több pénz! A jelenlegi bérkeretet kellene ésszerűbben fölhasználni. A többi pénzt majd azok hozzák — hozhatják —, akik nemcsak képesek a hasznothajtó teljesítményekre, de azt is belátják, hogy a lényegesen több fizetség ellenében egyrészt érdemes, másrészt meg elemi érdekük többet és jobban dolgozni. Vértes Csaba Elvben igen, gyakorlatban nem Hol a tűrőképesség határa? Megvizsgálta az Akadémia A Magyar Villamos Művek Tröszit tájékoztatta. a Magyar Távirati Irodát a Paksi Atomerőmű kis- és közepes radioaktivitású hulladékainak elhelyezésével kapcsolatban 'kialakult helyzetről. Ezeknek a hulladékoknak végleges elhelyezésére megvizsgált területek közül az erre a célra összehívott tudományos akadémiád bizottság Féked, Véménd és Ófalu térségét javasolta. A nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva az illetékes tudományos intézetek részletes területfeltárási és kutatási programot dolgoztak ki, amit a területfelhasználási engedélyezési eljárásiban érdekelt hatóságok képviselői és vezető tudományos szakértők hagytak jóvá. Vita a radioaktív hulladék ófalui elhelyezéséről A kutatási program első szakaszának eredménye és az illetékes szakhatóságok hozzájárulása alapján a Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztálya kiadta a területfelhasználási engedélyt. A kutatási programot a továbbiakban kiegészítették újabb geológiai, hidrológiai, szeizmológiai stb., vizsgálatokkal, amelyeket a szakhatóságok kértek, vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség meghívott szakértői javasoltak. így készült el a hulladéktároló műszaki terve. A beruházó, a Paksi Atomerőmű Vállalat a műszáki tervet és a területvizsgálati eredményeket megközelítően 20 szakhatósághoz terjesztette elő, hogy megkaphassa az engedélyt a hulladéktároló létesítésére. A Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztályának kivételével a szakhatóságok írásban hozzájárultak a létesítési engedély kiadásához. A szakértői véleményezést a megyei tanács átadta a Paksi Atomerőmű Vállalatnak, amely a generáltervező Erőmű és Hálózat Tervező Vállalat a korábbi terület- kutatásokat végző szakintézetekkel — Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ, Földmérő- és Talajvizsgáló Vállalat, Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, MTA Izotóp Intézete — együtt megkezdte ennék tanul mán yozását. (Fotó: H. L.)
