Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

10

SZOLNOK MEGYEI, NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 2.

A hídról jól kivehető az iszapba fúródott autógumi, cipő, mellette málló papír- doboz, nejlondarabok. A piacról leúszott szemét fennakad a nádason, ami a híd után benőtte a meder felét. A közeliben tömib- lokások, az ablakokból lelátni a szeméttel szegélyezett Zagyvára, a nád közé behajított WC-csészére. Távolabb a nád, sás között kanyargó vízben visszatükröződik a boltíves kőhíd.

A helyenként kitisztult víz a Szövetkezet úti hídtól lefelé, a parton folyó építkezés szemetét úsztatja. Azon a részen és lejjebb is elvadult a part, a porták véggél rúgnak a folyóra, túrják ki magukból a hulladékot. Számiban velük a bal parton utca gyalogol a Zagyva mellett, a földszintes házak előtt itt is- ott is gondozott terület, kispad- dal. A csípős délutáni verőfényiben csendesen sütkérező Zagyva-parti sétány hangulatával gúnyosan felesel a túlpart, a gyaloghíd- nál azonban a maradék illúzió is darabokra hull. Az éles, öblös kanyar salak- és szemétgyűjtő hely. A nád a két partról csaknem összeér úgy, hogy a tyúkok szinte száraz lábbal átkelhetnek a vízen. A Műszeripari Szövetkezet épülete előtt egy 30-as betoncsatorna szeny- nyes, habzó lét bocsát a Zagyvába. A szürke vízben a zsombékok között csörgedező lé, mire a Zagyva átvergődik a letarolt nádason, elvegyül a vízben, átadván színét, szagát, vegyületelt.

önkéntelenül tör föl a kérdés, hogyan bírta egykor ez a meder a Mátra vizét keresztülvezetni a városon ? Miért kell most így megnyomorítva eltűrnie minden megalá ztatást ?

Húsz éve adta át a Kö- zéptiszavidéki Vízügyi Igaz- igatóság a kezelői jogot a városnak. Az árvízveszély megszűnt, a kiépített zsiliVolt hangulatos, szép, szelíd és félelmetes a Zagyva Jászberényiben, az utóbbi időben pedig elhanyagolt, büdös és szabad préda. A töltéseket legtöbb helyen elhordták, a maradványt a Szilvásban is hamarosan felszámolja a praktikum, a földművel együtt eltörölve a hajdani fenyegetettség emlékét is. A város él, változik, fejlődik, a Zagyvára azonban — mely ugyanúgy megérdemelné a figyelmet, mint a szép épületek, terek — nem jut pénz, erő.

Amióta a vízügyi igazgatóság a Zagyva belső szakaszának gondjától megszabadult, átadva a kezelői jogot a tanácsnak, azóta voltak azért eredménytelen próbálkozások a pusztulás megállítására. Az első tanulmányterv csónakázó tavat álmodott a vízre, kem- pdngtábort a partjára. Az élő Zagyvából beömlő víz megtisztítására nádszűrő

Iszapos meder, elhanyagolt, szemetes part — így kanyarog a rangjától megfosztott folyó, végig a városon. Huszonöt éve mutatta meg utoljára erejét, és tartotta rettegésben egész Jászberényt. Nem sokkal később zsilipek közé zárták, és a vizet azóta csak adagolva kapja. A Nagy-ér, az egykori mocsaras ág, a várost megkerülve vezeti délnek a Zagyvát, a belső ágból, a Városi-Zagyvából pedig csapad ákgyűjtő-csaitoma lett.

pen azonban csak annyi víz jut az ágba, hogy nyári hónapokban éppen csak mozog a felszín. A Városi- Zagyva még így is dísze lelhetett volna a városnak, azonban a bérén yiek nem ezt a szerepet szánták neki. A csapadékcsatornává süly- ilyedt folyó gyűjtötte és gyűjti ma is a város szeny- nyesét. Ä kommunális szennyvizet külön szenmy- vízcsatornahálózat vezeti, de a házi szennyvízből azért bőven jut a Zagyvába is. A partmenti portákról trágyáié szivárog a folyóba, az esővizet gyűjtő hálózat pedig távolabbi részekről is oda szállítja az illegális rákötések terhét.

A két éles kanyar között megközelíthetetlen part látványa siralmas, a Csók utcai hídtól lefelé azonban megnyugtatóbb a kép. Nádtetős házzal kezdődik a Fotylka utca, lakója, Velkei Elekné 50 éve nézi, látja ablakából a Zagyvát. Lóúsztató volt ott a házuk előtt a kiszélesedett folyó, és gyakran jártak arra fürödni a gyerekek. A jószágot rendesen onnan itatták, de megkóstolták vizét az emberek is. Az 1963-as árvíz a kerítés tövét mosta, lejjebb néhány házzal az udvarra is beszökött az ár. A partot egy nyugdíjas gondozza, kaszálja, de a vízzel ő se tud mit kezdeni. Távolabb ismét senki- földje a part, mindenkié a víz.

mezőt telepítettek, majd egy-egy szakaszt kikotorta- tott az új gazda, de a kis pénzek csalk rövid távú megoldásokat szültek. A vízügytől ajándékba kapott nádas kezelés híján nem váltotta be a reményeket, sőt fölöslegessé is vált, mert az élővíz sokkal tisztább a városi ágnál. A kis fenékesés (kilométerenként 20— 50 centiméter) és a szűkös vízutánpótlás következtében pangó vízben pedig gyorsan feiiszaposodott a százezrekért kotort meder.

A szennyezés nőtt, a megmentés kilátásai csökkentek, még ha a város vezetőit és a közvéleményt állandóan foglalkoztatta is a Zagyva ügye. Egy brigád kezelte, gondozta a belső ágat, kaszálta a füvet, irtotta a hínárt, de kellő szigor, pénz és vízutánpótlás híján a romlás nem állt meg. A rendezés átfogó intézkedést sürgetett, ennek fontos lépése volt 1984-ben egy újabb tanulmányterv elkészítése.

A Keviterv alapos munkát végzett. Feltárta a hibákat, és javaslatokat dolgozott ki elhárításukra. Különböző helyekről vett mintavételek érdekes összefüggéseket tártak fel. A Városi-Zagyva szennyezettsége néha több tízszerese az élővízinek. Mikor az öntisztulás szakaszonként megindult, egy újabb jelentős bevezetés (Aprítótói, Volántól a piac mellett, Tejipartól a Szövetkezet úti hídnál, MlCOOP-szennyvíz a Huszár utcai hídnál...) tovább rontotta a képet, csaknem teljesen elhasználta a víz oldott oxigéntartalmát. A szennyezettség 1984 óta valamit enyhült, de a tikkasztó augusztusi napokban a Pelyihesparton bezöldült, bé- kanyállal felvert, döglött víz vánszorog ki a határiba.

A beiktatott 3 duzzasztó (a szigetnél, a Terv utcánál és a város alatt) a vízszint magasan tartását és az oxigéndúsítást szolgálná, ezen túl, mint látvány is számba jöhetne, ha nem volna híd alá dugva, vagy ibűzlő uszadékoktól körülvéve. A szennyvízbevezetések felszámolása mellett legfontosabb a vízhozam növelése. Nyáron a 8 kilométeres városi ág másodpercenként csak 150 liter vizet kap, holott károsodás nélkül ennék többszöröse is kivehető az élő Zagyvából, állapítja meg a tanulmány- terv.

Három változatból egyik se

A településfejlesztési hozzájárulás megszavazásakor a lakosság a Zagyva rendezésére is adta voksát. Ütemezés szerint idén erre 1,4, jövőre és 1990-re 2,5

millió forint jut. A tanulmányterv az egész szakaszra 40—80 centiméter mélységű mederkotrást és partrendezést javasolt, a város- központra pedig 3 változatot dolgozott ki. Itt sétánykialakítás szerepelt néhol .parterősítéssel vagy rézsű és fenékburkolattal, illetve függőleges falú támfalakkal. öt éve 10,15, vagy 25 milliót igényelt a munka.

A költségek azóta sokat emelkedtek, tehát a Zagyvára fordított pénzzel most nem váltható meg a folyó jövője. Idén a javasolt átépítés helyett felújítják a zsilipeket, és megkezdik a felső szakaszon a kotrást. A milliókért végigkotort városi ág azonban mit sem változik, ha nem sikerül a szennyezéseket erőteljesen visszaszorítani, és ha elmarad a nélkülözhetetlen vízhozam-növekedés. A pénz felhasználásában a tanácsot köti az ígérete, de csupán az elköltéssel nem oldódik meg a Városi-Zagyva sorsa.

Jászberény minden lakója, üzeme iával nagyobb tiszteletet tanúsíthatna saját 'folyója, saját természeti környezete iránt.

Lukácsi Pál

Gyűjti a „város szennyesét”

Az öntisztulás megszakad

Panelházi húsvétolók

Bartha Anikó január óta a szebbik nem közül egyedül a megvében nemzetközi minősítésű sportoló Az érettségi előtt álló szolnoki búvárúszó diáklány ezért a címért havi háromezer forintot kap. meg további ezerkétszáz forint úgynevezett felkészülési juttatást.

— Húsvétkor nem vagyok itthon.

— Hogyhogy?

— A hónap elsejétől — és ez tényleg nem áprilisi tréfa!— edzőtáborban leszek Ba- latonfűzfön. ahonnan csak tizedikén jöhetünk haza.

— A család?

— Anyuciék mindketten tanítanak. mivel tavaszi szünet kezdődik, elutaznak Sárospatakra, a nagymamához. a rokonsághoz. Lehet, hogy ezután majd engem is felkeresnek.

— Es a locsolás?

— A barátom csütörtökön jön, ő biztosan meglocsol. Hogy a táborban mit főznek ki a fiúk, azt nem is sejtem, de az biztos, hétfőn sok vizet kapunk a nya- kunkba> Ha másképpen nem, a medencéből, mert akkor is edzés vár ránk..

Városban is, községben is

*

A családokat kérdezgetve feltűnt, hogy a többszintes házakban lakók közül nagyon sokan két helyen is húsvé- tolnak. Teszik ezt azért, mert a rokonság rendszerint vidéken él. A közel lakókhoz délelőtt „ugranak le”, délután viszont már az otthoni, szolnoki lakásban várják a kopogtatókat. Dér Lászlóék is így tervezik az e napi időtöltést feleségével, valamint 11 éves Tamás fiával, és a középiskolás Andreával együtt.

— Tamás, mit adnak ma egy hasonló korú locsolko- dónak?

— Csokit, pénzt, tojást meg sütit.

— Hány helyre mégy?

— Vagy tizenkettőre. Délelőtt Szajolban a rokonságot. délután meg Szolnokon a jó ismerősöket, szomszédokat locsoljuk meg apuval.

— Es a „bevétel?”

— Gyanítom, lesz vagy nyolcszáz forint. Általában ötven-száz között kapok az ismerősöktől. Van ahol, cso- kitojás a „díj”.

Ügy tűnik, ez korántsem „haszon”, mert bizony ennek a duplájába kerül a két hölgy: az édesanya és nagylánya készülődése. Elvégre délután Szolnokon kell méltó módon fogadni a betérőket.

— Mivel kínálod őket Andrea?

— Kólával, sütivel, esetleg piros tojással.

— Ismeretlenek is megöntöznek?

— Szajolban biztosan, de itt, az emeletes házakban nem divat az ilyesmi.

Divat, nem divat, azért ma is sokan készülnek erre az ünnepre. Sajnos, tapasztalható, hogy az emeletes házak lakóinak többsége erre a napra „elmenekül”.

Ez részben érthető, mivel a szolnoki vagy ott élő emberek döntő többsége vidéken találja gyökereit, rokonait. És úgy tűnik, hogy a kisebb helyeken barátságosabbak, meghittebbek ezek az ünnepek, hiszen ott mindenki ismer mindenkit.

Azért Szolnokon is nagyon sok család már készülődik. Közéjük tartozik Dávid István illetve a felesége is, akik három gyereket nevelnek. Érdekes, hogy a legidősebbik lány 15 éves Szilvia nem akar itthon maradni.

— Nem szeretem, ha mindenfélével öntöznek. Mi vagyok én muskátli?

— De olyan fiú csak akad, akitől szívesen vennéd ...

— Hát...

A kisebb Adrien már lázban ég, hiszen édesanyjával lassan hozzákezdenek a tojásfestéshez, noha ennek a napnak szerinte más értéke is adódik.

— Húsvét hétfőn általában apa orra alá dugom a hajamat, hogy ideges legyen .tőle. Mint egy mozgó illatszerbolt, mondja nevetve.

Az itt kínált tojások speciális készítmények: főzés után a ház asszonya és ifjú hölgyei rajzokat, virágokat, mintákat pingálnak rájuk. Rendszerint erre a napra harmincnál több készül, hiszen azt tapasztalják, hogy az ifjabb legénykék inkább ezt választják, minta mindenütt egyforma csokitojásokat.

— Ennivaló mi lesz? — érdeklődöm a ház asszonyától.

— Elsősorban sonka és tojás. Ez ilyenkor éppen olyan fontos, akár karácsonykor a halászlé.

— Mennyibe kerül ebben a családban a húsvét?

[

Pénzben nem mérhető

1

— Gyanítom, több mint háromezerbe. De talán nem is így kell ezt felfogni, mert sajnos, olyan kevés efféle ünnep adódik, amikor e!b?- -szélgethetnénk egy kis ital mellett egymással. Folyton rohanunk, dolgozunk, vélem, ennyit évente egyszer megengedhetünk magunknak.

Emlékszem, boldogult legényember koromban, valamikor a huszas éveim környékén olykor én is másod- és harmadmagammal jártam a szemrevalóbb lányok portáit. Hasonlóan gondolkozik a Széchenyi lakótelepen élő negyedikes középiskolás Mester Balázs is.

— Erre a napra a bátyámmal vesszük nyakunkba a várost, és felkeresünk vagy nyolc-tíz osztálytársat.

— Hol?

— Főleg itt, a Széchenyin. Azt viszont már megfigyeltem, hogy hústvétkor kevesen maradnak itt. és aki csak teheti, a vidéki rokonokhoz utazik.

— Balázs, nálad mint már majdnem nagykorú embernél milyen vers járja?

— Ha olyan lányról van szó, akit jói ismerek, valami ilyesmi: egy tök. két több, vigyázz, mert öntök. Ha felnőttet locsolunk, ott egyszerűen a kellemes húsvéti ünnepeket kívánok dukál.

— Nálatok milyen lesz a húsvét otthon?

— Reggel mi: fiúk meg apu meglocsoljuk anyut. Ezután apám is elmegy biztosan pár helyre, mert szeret locsolkodni. Hozzánk is jönnek biztosan mert otthon lesz a húgom és anyu.

— Bírod a gyűrődést?

— Igen, bár ebben az a bosszantó, hogy mindenhol enni és inni illik legalább egy keveset. Én a szeszt szerencsére nem kedvelem, de hogy a sonkára rá se bi- rok nézni a tavaszi szünet végéig, az biztos.

s

Locsolás helyett pancsolás

Odakinn a kőrengeteg szélén, az SZTK melllett, a buszmegállóban három tinédzser: Veréb Tamás, Silye Pál és Cseh András vár a huszonnégves buszra.

— Mi is itt lakunk a Slzé- chenvin, de nem megyünk sehová — ismeri be a szakállas Pali.

— Mi az oka?

— Vasas tanulók vagyunk, csak fiúk vannak az osztályban, szóval kevés a lányismerősünk.

— És mit terveztek erre a napra?

— Kiugrunk a Damiba, pancsolunk egyet, feltéve, ha nyitva találjuk.

Orosz Sándoréknul és a feleségénél viszont bizonyos, hogy nyitva az ajtó, holott erre a napra elsősorban az egyik fiukat-menyüket várják. az unokákkal együtt. Az elképzelésük szerint sétálni njennek délután a Zagyva-partra.

— Húsz évet dolgoztam az ÁÉV-nél, és úgy elrepült az idő, hogy már 69 leszek — mondja a házigazda. — Az én koromban már több fontos dolog is akad, mint a locsolás.

— Korábban sem kereste ilyenkor a hölgyeket?

— Dehogynem, még tíz éve is megöntöztem a szomszédasszonyokat. Itt már nem. mert ide mindössze három éve költöztünk.

— Ha valaki mégis kopog?

— Nem csak szóval várjuk, biztos — veszi át a szót Anna néni, a feleség. — A gyerekeknek csokit, üdítőt adok, a felnőttek pedig italt kapnak, meg sonkát, esetleg kocsonyát. Elvégre ezek ilyenkor kötelező harapnlvalók.

Igen ám, "de mit csináljon az az ember, aki magányosan morzsolgatja napjait? Mint Kiss Károlyné, aki már 75 éves. Hetedik emeleti lakásából messzire kószálhat a tekintete, bár akit ő vár, esztendeje hírt se hallott róla.

— Az uramat még 1969- ben eltemettem, egyetlen fiam, Endre pedig Angliában él. Tavaly írt, húsvét előtt kaptam meg a lapját: arról tudat, nyaralni Ausztráliába utazik. Sorolja csodálatos hely de vigyázni kell mert temérdek a cápa, meg a kígyó. Jaj, csak nem történt vele valami? — néz rám, és feleletet sem várva folytatja:

— A húsvét annak jó, akire még gondol valaki. Lakik itt az emeleten, majdnem átellenben velem egy öreg barátném, de ő hazament a fiához, meg az unokáihoz Veszprémbe. Hívott, de ezen a napon nem illik idegen családok nyakára telepedni. így reggeli után odaülök az ablak elé, és nézem az utat. Hátha feltűnik a fiam. Megismerném ezer közül is: annyira kacsázva billeg. Nem hiába járja a tengereket, óceánokat huszonnyolc éve, elárulja a járása.

Elmenőfélben erőnek erejével szalvétába csomagolt, gyönyörűen díszített tojást rak a zsebembe.

| A betérésért tojást

— Tessék, ezt magának adom. Nyugodt lehet nem romlik meg, mert az egyik ismerősöm esztergált fából vagy tízet.

«

— De hiszen meg se locsoltam Zsófi nénit. Igaz, kölni sincs nálam.

— Nem baj, én köszönöm azt, hogy elbeszélgetett velem. Egy magamfajtának néha az is jólesik, ha rányit. ják az ajtót.

Lefelé lépkedve óvatosan kibontom a meg nem érdemelt húsvéti jutalmat. A tojáson apró vitorláshajó. a túloldalon lent is. fent is kéklő óceán. Vajon érzi eez a világkörüli vándor, nagy ezen a napon egy fáradt kék szempár nagyon várja hírét vagy őt Szolnokon a hetedik emeleten ?

D. Szabó Miklós