Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

1988. ÁPRILIS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ; A hát tllm/olhöl A bolygó neve: Halál A Nostromo nevű halál­űrhajó hőseként — A nyol­cadik utas: a Halál című rémfilmben — láthattuk már Sigourney Weavert, s „57 évig tartó hibernáció” után — természetesen ez csak szerepe szerint igaz — Ripley hadnagy szerepében drukkolhatunk a hatalmas termetű amazonnak, James Cameron A bolygó neve: Halál című filmjében. S tulajdonképpen ez a híradás elegendő is lenne Cameron filmjének értéke­lésére. Több oknál fogva is: a 37 éves atléta termetű Weaver ugyanis ebben a szerepében is nagyszerű; a film viszont vele együtt rossz. Ha úgy tetszik gyenge folytatása A nyolcadik utas: a Halálnak. Ez persze nem jelent sikertelenséget. Az effajta filmek úgy vonzzák a nézőket, hogy a producer­nek csak ki kell nyitnia a pénzeszsákját, — s néhány év múlva már többszörös mil­liomosként pihenheti rém­fáradalmait akár élete végé­ig valamelyik luxusfürdőhe­lyen. S mindezt teheti azért, mert a horror-gyárosok már jónéhány évtizeddel ezelőtt felfedezték, hogy mi jámbor nézők szeretünk borzongani. Fizetünk, csak félhessünk. Természetesen csak a mozi­ban szeretünk félni, s ezért váltunk jegyet a horrorra, hogy a mindenféle rettenetes történetek után, a film vé­gén megállapíthassuk, de jó nekünk nem kell félnünk a mindenféle rusnya, más bolygón élő férgektől, ször­nyektől, csodabogaraktól, mehetünk haza virslit enni mustárral, s háboríthatatla- nul megölelhetjük Jucikát, nem tör ránk a hétfejű sár­kány. A bolygó neve: Halál tipi­kusan erre az életérzésre komponált film — tegyük hozzá mesterien szerkesz­tett, elképesztő látványtech­nikával — olyan hajmeresz­tő sztorival, amelyet kellő filmestechnikával el sem le­het rontani. Lehet rajt’ resz­ketni, visongani, s drukkolni Ripleynek. Newt-nek a boly­gón életben maradt kislány­nak, hogy megmeneküljenek. Persze, hogy megmenekül. Két okból is: ha elpusz­tulnának, akkor a néző a film végén „boldogtalan” maradna, — s netán az sem utolsó szempont, hogy a nagy sikerű — immár soro­zat — következő folytatását csak úgy készíthetik majd el a mindenre elszánt horror nagyiparosok, ha az előző folytatások főhősei életben maradnak. így is történik, a film végén szépen hibernál- tatják magukat, — félő azonban, hogy hamarosan felélednek egy újabb rém­film szereplőiként. — ti — átutalási betéttombola Nyilvános sorsolás hétfőn Tavaly december 1-től hir­dettek az átutalási betéthez kötődő tombola-akciót, kö­zösen az OTP Szolnok Me­gyei Igazgatósága és a la­kossággal kapcsolatban álló szolgáltató vállalatok (Ti- itász, Tlgáz, Víz- és Csator­namű Vállalat, IKV, SZÜV, TVM, Megyei Tanács). Az április 5-én záruló akció cél­ja az volt, hogy minél töb­ben rendelkezzenek a me­gyében lakók átutalási be­téttel, és fogyasztói számlái­kat erről egyenlítsék ki. A hétfői sorsoláson min­den átutalási betétszámla részt vesz, amelyről. a vil­lanyszámlán kívül még leg­alább egy fogyasztói szám­la kiegyenlítésére megbí­zást kapott az OTP. A mun­kabér-, illetve a nyugdíj- átutalás szintén biztosítja a sorsolásban való részvételt. Az SZMT Ságvári Endre Művelődési Központjában délután fél 5-kor kezdődő nyilvános sorsolást a SZÜV végzi számítógéppel. Az át­utalási betétszámla-számok­kal 17 értékes nyereménytár- gyat húznak ki, a főnyere­mény egy Polski Fiat 126-os típusú személygépkocsi, egy­éves Hungária Casco bizto­sítással. Mozgássérültek küldöttközgyűlése Az ÁÉV Mártírok úti munkásszállójában tartja ma délután 3 órai kezdettel éves küldöttközgyűlését a Moz­gássérültek Szolnok Megyei Egyesülete. Beszámoló hang­zik el az 1987-re tervezett feladatok elvégzéséről, elő­terjesztik és megvitatják az idei célkitűzéseket, majd az egyesület gazdasági vezető­jének, valamint az ellenőrző bizottság elnökének beszá­molóját hallgatják meg a küldöttek. Személyi változá­sok következtében új tiszt­ségviselők választása is a küldöttgyűlés feladata lesz. Ntvezetes épületeink nyomában A jászberényiek — ha tör­ténelmi emlékeik kerülnek szóba — két nevezetességük­re igen büszkék, mégpedig a városi múzeumban őrzött Ldhel kürtjére és a Hatva­ni utcáiban áUló „'barátok templomára”. A volt ferences templom ma már 506 éves műemlék, A korabeli krónikák szerint ll460-ban kezdték építeni, s IS? esztendő múltán lett ké­szen. Mátyás király ugyan­csak szorgalmazta a temp­lom építését, sőt édesanyja, Szilágyi Erzsébet adomá­nyaival, is támogatta létre­jöttét. Részlet az ,igazsá­gos” király mindmáig meg­őrzött, IV. Sixtus pápához írott leveléből: „Szentatya! Szentséged és a Római Egy­ház jámbor fia, Magyaror­szág király, Mátyás, mikor látta, hogy a tiszteletre mél­tó szerzetesek, Igali Fábián, az egész Magyarország tar­tományfőnöke és Zamaszti Gergely, mindketten kisebb testvérek, prédikáci óikkal és jótetteikkel, a Magasságbeli­nek kegyelme folytán, bizo­nyos filiszteusokmak neve­zett nemzetséget (ti jászok), akik 'Magyarországon laknak és a katolikus hittől távol voltak, a szent Római Egy­ház keblébe és az igaz hit ismeretébe bevezették; eze­ket látva az előbb említett király, miikor a fentebb em­lített filiszteusok a királyi felséget alázattal kérték, hogy az egri egyházmegyé­hez tartozó Bérén mezővá­rosban egy templomot épít­hessenek...” Felhúzván atámpillérekkel megerősített falakat, a bir­tokbavétel előtt IV. Sixtus pápa a többi között ezt vála­szolta bullájában: „Mi tehát az előbb említett király (ti. Mátyás) és a ti kérésetekre hajolva e sorok erejénél fog­va engedélyt adunk, hogy az említett házat a szerzet más testvéreivel örökösen, szaba­don és érvényesen elfogad­hassátok”. A templom építőiről nem maradt fenn adat, viszont tény. hogy az idő tájt az országban működött egy fe­rences építőműhely — bizo­nyos János mester irányítá­sával —, s az ő kezük nyo­mán emelkedtek a templo­mok, kolostorok szerte az országban. Minden valószí­nűség szerint a hozzájuk-tar­tozó valamelyik ferences építész tervezte a herényi templomot is. Az épület 1560-ban leégett, majd a törökök vették bir­tokukba. A szentély moha­medán imaház, a hajója ló­istálló, a sekrestye fürdő, a templom melletti kolostor pedig kaszárnya gyanánt működött. A törökdútás után a ferencesek visszatértek, s 1723—55 között 'barokk stí­lusban építették újjá a temp­lomot. Az -épület mellé ba­rokk tornyot emeltek, amelynek tetejét 1845-ben egy szélvihar lesodort, s amelyet egy köztes megoldás után csak 1892-ben pótolták bádogból. A templom padlózata va­lamikor több mint egy mé­terrel mélyebben feküdt, mint most; ezt mutatja a gyóntat ó fol yos ón feltárt dé­li bejárati gótikus kapu is. Néhány adat a templom mé­reteiről: az épület hossza 55,03 m, a hajó szélessége 12,63 m, a falak vastagsága 1,25 m. magassága kívül 14,42 m. A torony magassá­ga a gömb aljáig 46,50 sn. A falfestményeket al sec­co stílusban Steffek Albin készítette, az oltárképet Hollós Endre, a díszes ab­laküvegek (amelyeket tavaly nyáron több helveft betörtek — a rendőrség megtalálta a tetteseket) Falka József munkái. J. 3. (Fotó: T. Z.) Háromszázötvenezer kötettel A munkahelyi közművelődés Látogatóban az SZMT Központi Könyvtárában Lélekpezsdítő, de egy ki­csit szomorkás az a kép, ami első pillantásra az SZMT szolnoki Központi Könyvtá­rába betérő látogatót fogad­ja. Mint egy „gótikus kated- rálisban" a karcsú oszlopok, úgy nyúlnak a plafonig a könyvekkel szigorú rendben megtöltött polcok. Itt való­ban nincs egy talpalatnyi kihasználatlan hely, a könyvtárosok sem látszanak ki az asztalukra halmozott könyvhegyekből. 167 ezer kötetnek kell itt — ha egyenként csak néhány négyzetcentiméternyire is — átmeneti otthonra találni. Jó részüknek valóban csak ideiglenesen, hisz a központi könyvtár — amellett, hogy a megyében működő szak- slzerVezeti, jórészt munka­helyi könyvtárak hálózati centruma, tehát irányító, módszertani és szervező fel­adatokat mondhat magáé­nak, 241 egységet, önálló és letéti könyvtárat lát el rend­szeresen. — Állományunk értéke közel 6 millió forint, ez 350 ezer kötetet jelent — kalau­zol a polcok között Szalon- tainé Pádár Mária, a könyv­tár vezetője. — Ide tartoz­nak a legnagyobbak, a martfűi Tisza Cipőgyár, a MÁV Járműjavító, a Tisza- menti Vegyiművek önálló könyvtárai, valamint a le­tétek, melyek közül soknak nincs is önálló helyisége. Ezek egy-egy ebédlőben, ta­nácsteremben, vagy az üzemorvos várószobájában elhelyezett szekrényben ta­lálhatók meg. Ezeket folya- matosan|,( általában kétha­vonta cseréljük, mindig az üzemi könyvtárosok által közvetített igények szerint. Ebben a — csak a járat­lan idegen számára áttekint­hetetlen — hálózatban 16 főfoglalkozású könyvtáros dolgozik. A többiek csaknem teljes mértékben társadalmi munkában — esetleg tiszte­letdíjért látják el nagy lel­kesedéssel a bizony sokszor nem könnyű feladatot. Ne­kik köszönhető — ahogy Szaiontainé Pádár Mária fo­galmazott —, hogv a brigá­dok kiskönyvtáraiból jófor­mán a munkapad mellé ke­rül az olvasnivaló. — A bizony jócskán szű­külő anyagi lehetőségek mellett illetve miatt sem szabad lemondanunk az egyik legfontosabb célunk­ról, arról, hogy segítsük a munkahelyi művelődést, hozzájáruljunk az olvasás­kultúra fejlesztéséhez. Az elmúlt évben például csak­nem a feiére csökkent a központi könyvtár beszerzé­si kerete. Mit lehet ilyen esetben tenni? A legkézen­fekvőbb megoldást válasz­tottuk: továbbra is minden fontos kiadványt megrende­lünk. de jóval kevesebb, esetleg egy-egy példányban. Így, ha valamivel később is, mindenki hozzájuthat ah­hoz, ami érdekli. Perszenem minden igényt tudunk kielé­gíteni, és ebben nagy szere­pet játszik a könyvkiadás­politika is, amelyben sokszor az érték helyett érvényesül­nek az üzleti szempontok. Bűnügyi vagy tudományos­fantasztikus művek nincse­nek és nem is lesznek ná­lunk korlátlanul, a másik oldal viszont az, hogy raj­tunk kívül álló okok miatt nincs elég gyermek- és ifjú­sági, iskolai 'kötelező és aján­lott irodalmunk. — Az utóbbi években ho­gyan változtak a munkahe­lyi könyvtárakban tapasztal­ható olvasói szokások? — Már azt is jelentős eredménynek tartjuk, hogy például az elmúlt esztendő­ben a munkahelyeken nem csökkent az olvasók aránya, közvetlenül vagy közvetetten most is körülbelül 55 ezer nyolcszáz olvasót látunk el. A központi könyvtárra ebből körülbelül hatszáz jut, ami így is sok, hisz a könyv­tár korlátozottan nyilvános. Gyakorlatilag minden har­madik dolgozó rendszeresen olvas, hozzá kell tennem, hogy ezeknek csaknem fele fizikai munkás. A művelő­dés, a tudás presztízsének csökkenése persze ezen a te­rületen is hatott, nem kevés­bé a szabadidő kedvezőtlen irányú változása. A szép- irodalom helyét folyamato­san foglalja el a lektűr, nagy a kereslet a szórakoztató, a mindennapi tevékenységek­hez kapcsolódó kötetek iránt. Nagyon jó kézikönyv­tári állományunk van, a ma is népszerű vetélkedők­höz ezt is nagy örömmel for­gatják. Nemcsak a könyvtárak­ban, másutt is csökkentek az utóbbi időben az olvasáshoz kapcsolódó rendezvények. De ma is szívesen látogatot­tak a már említett vetélke­dők, versenyek és könyvki­állítások. Az SZMT Köz­ponti Könyvtára, a szigorú takarékosság mellett, igyek­szik úgy segíteni ezeket is, hogy a jelent és a jövőt te­kintve megmaradjon a mun­kahelyi közművelődés szín­vonalas szolgálatában. Bálint Judit Botás János órái között Az órák szerelmese Botás János, a TRV gyulai üzemigazgatósá­gának anyaggazdálkodá­si csoportvezetője évek óta gyűjti a régi órá­kat. Gyűjtése során mintegy 200 óra fordult meg a keze alatt. Jelen­leg 30 különböző óra van a birtokában. Az órák felújításának tudomá­nyát a szakmunkáskép­ző órás tankönyvekből tanulta meg. (Fotó: N. Zs.) Néhány ritka példány a gyűjteményből VI• ■ jr k 8 EL i "*• • * IW WW «8^8 l|V Will

Next

/
Oldalképek
Tartalom