Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-22 / 95. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. ÁPRILIS 22. Kölcsönös érdeklődés a gazdasági együttműködés új formái iránt A Rizskov látogatás visszhangja Szokatlanul bő terjedelmet, hét percet, műsoridejének csaknem húsz százalékát szentelte Nyikolaj Rizs- kov budapesti látogatása befejező napjának a Vremja. A szovjet tv-híradó riporterei a zsúfolt napirend ösz- szes pontjáról tudósítottak: a Kádár Jánossal, illetve Németh Károllyal lezajlott találkozókról, az aláírt dokumentumokról, a kamarai látogatásról és természetesen a sajtóértekezletről. Az ott elhangzottakból a moszkvai szerkesztők egyebek között Nyikolaj Rizskovnak a Za- porozsec-együttműködésHonecker kül- és belpolitikai kérdésekről Üjabb kelet-nyugati leszerelési megállapodásokat szorgalmazott és a szocialista országok közötti tapasztalatcsere fontosságát hangsúlyozta Erich Honecker egy dán lapnak adott interjújában. A Jyllands-Posten című újság főszerkesztőjével folytatott, a csütörtöki berlini lapokban közzétett beszélgetésben az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke amellett foglalt állást, hogy a jelenlegi hozzávetőleges katonai egyensúlyból kiindulva mielőbb további nulla-megoldások elérésére kell törekedni. A Szovjetunióban és több más szocialista országban zajló reformtörekvéseket illetően az NDK vezetője azt hangsúlyozta, hogy a szocialista országoknak fontos egymástól tanulni, de nem másolni. Ebben a kérdésben már valamennyi szocialista ország okosabb lett — tette hozzá. Az emberi jogok NDK-beli helyzetével kapcsolatos nyugati bírálatokat említő kérdésre Honecker kifejtette, hogy mind a jogi garanciák, mind a társadalmi tények biztosítják az emberi jogok megvalósulását, s vallásos meggyőződéséért senkit nem üldöznek. Az ország lakosai tavaly 14 millió külföldi utazást tettek, ebből öt milliót nyugatra, az NSZK-ba és Nyugat-Berlinbe. ről mondott szavait emelték ki. A Pravda első oldalán Kádár János és Nyikolaj Rizs- kov találkozójáról készített fényképpel jelent meg csütörtökön, teljes terjedelmében ismertette a közös közleményt és részletesen beszámolt Nyikolaj Rizskov és Grósz Károly sajtóértkezle- téről is. Vagyim Prefiljev szovjet külügyi szóvivő szerdai sajtóértekezletén megkülönböztetett jelentőségűnek minősítette a tárgyalásokat a két ország kapcsolatainak fejlesztése szempontjából, s (Folytatás az 1. oldalról) Sevardnadze és Shultz immár 25. alkalommal tárgyal egymással — a két vezető inagyhatalom külügy- miniszterei találkozóinak „jubileumi” száma is jelzi, mennyire behatóvá vélt a szovjet—amerikai párbeszéd. Szovjet értékelés szerint sok függ attól, mi van Shultz „poggyászában” egyebek között az is, hogy sikerüil-e — a tavaly decemberi washiogTöbbezer újságírót várnak a május 29-én Moszkvában kezdődő szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, s eddig már csaknem ötszázan jelezték részvételi szándékukat — jelentette be csütörtökön Moszkvában Jurij Gne- mitszfcih, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályvezetőjének első helyettese. Gremiitszkih közvetlenül Gharles Redman és Vagyim Perfiljev szóvivőknek a külügyminiszteri tárgyalások megkezdéséről tartott sajtóértekezlete után tájékoztatta a Moszkvában akkreditált újságírókat. Gremiitszkih utalt arra, hogy az akkreditálásokat ■már hétfőn megkezdik, s a kiemelte, hogy mind magyar, mind szovjet részről nagy érdeklődés nyilvánult meg a gazdasági együttműködés új formái, a szocialista építésben szerzett tapasztalatok közvetlen cseréje iránt. Erről az útkeresésről írt legújabb számában az áprilisban indult, de már nagy népszerűségre szert tett új szovjet hetilap, az „Eho Planyeti”, amely a Nyikolaj Rizskov által felkeresett Tungsram vállalat példáján mutatta be a gazdasági együttműködés új lehetőségeit, kibontakozásának nehézségeit és távlatait. toni közös nyilatkozattal összhangban — aláírásra előkészítem a hadászati tárna dófegyverzet 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodást. Az utóbbi hónapokban sok időt elvesztegettek Genfiben, az amerikai tárgyalóküldöttség magatartása miatt, de az időtényező ellenére, a dokumentumok előkészítésének nehéz feladata még mindig nem megoldhatatlan május végéig — mutatnak rá Moszkvában. tervek szerint a sajtóközpont május 27-én, nyit Moszkváiban. A sajtóeseményeknek több helyszíne lesz, elsősorban a moszkvai nemzetközi kereskedelmi központ. Az 1700 személyes konferencia- teremben rendezik majd a közös, illetve szovjet vagy amerikai sajtóértekezleteket. Az Inturiszt által biztosított szolgáltatások (szállodaköltség, közlekedés, napi háromszori étkezés, stb.) megközelítőleg napi 160 dollárjába kerülnek majd a külföldi tömegtájékoztatási eszközök képviselőinek. Az Aeroflot más légitársaságokkal együttműködve szükség esetén különjáratokat is indít majd — mondta Ju- irj Gremitszkih. Strougal az új kormány élén Ismét Lubomír Strougal lett a csehszlovák szövetségi kormány elnöke. Az új kabinetet csütörtökön nevezte ki Gustáv Husák köztársasági elnök. A miniszterek csütörtökön a prágai várban letették a hivatali esküt. A csehszlovák parlament kedden törvényt fogadott el a központi szervek, így a minisztertanács átszervezéséről, és ennek megfelelően a régi kormány szerdán nyújtotta be lemondását. prAga A kétoldalú kapcsolatokról, a Csehszlovákia által javasolt bizalmi övezetről, valamint nemzetközi kérdésekről tárgyal Prágában Hans van den Broek holland külügyminiszter. A politikus Bohuslav Ohnoupek külügyminiszter meghívására csütörtökön érkezett kétnapos hivatalos látogatásra a csehszlovák fővárosba. BRÜSSZEL A NATO tagországok nukleáris tervező csoportja — a védelmi miniszterek — jövő héten esedékes tanácskozását nem Dániában, hanem Belgiumiban tartják meg — közölte csütörtökön hivatalosan a belga védelmi minisztérium. A változás oka a dán parlamentnek az a döntése, hogy megtiltja a nukleáris fegyverekkel felszerelt hajók befutását Dánia vizeire. TEGUCIGALPA Honduras hozzájárul ahhoz, hogy a határvidékén tartózkodó ndcaraiguadak amerikai „humanitárius segélyt” kapjanak — jelentette be szerdán a teigurigailpad külügyminisztérium. Dániel Ortega nioaraguai elnök a szállítmányokat a sandinista hadsereg és a kontrák közötti ideiglenes tűzszüneti megállapodás kirívó megsértésének nevezte. Moszkvában tárgyal Shultz Többezer újságírót várnak a csúcstalálkozóra Romániai útijegyzetek 3. fl képzeletbeli forgóajtóban állva Prahova megye székhelye, a 300 ezer lakosú Ploiesti — ahol látogatásunk utolsó harmadában jártunk — nekünk a szebbijt arcát mutatta. Amikor odaértünk, verőfényes délelőtt fogadott, a nap már a házak fölött járt, s olyan idő volt, hogy akár kiskabátban is sétálhatott az ember. A város utcáin vé- geláthatatlanul csörömpölt a hétköznapi forgalom, annak ellenére is, hogy szombatot mutatott a naptár. Az emberek mindenfelé siettek ügyes-bajos dolgaik után. Az ötnapos munkahéthez szokott magyar szem számára meglepő volt az a szombati nagy sürgés-forgás. De aztán megtudtuk, hogy Romániá- ben nem vezették még be az ötnapos munkahetet, így a gyárakban, üzemekben, irodákban, a különböző vállalatoknál szombaton is dolgozni kell, pontosabban úgy van az, hogy havonta három szombat munkával, egy pedig pihenéssel telik. Azt viszont mindegyik munkahely maga dönti el. hogy melyik szombatot teszi szabaddá dolgozói számára. Nos, az biztos, hogy azon a március elejei hét végén, amikor mi ott jártunk, nem volt szabad szombat Ploiesti egyik óriási nagyüzemében, a Május 1 nevet viselő Fúróberendezések Gyárában, hisz Paroschir Vlasceanu, a cég^ export-import ügyekkel foglalkozó igazgatója készséggel tájékoztatott a gyár tevékenységéről, de üzemlátogatást ott sem iktattak a programba. Mint hallottuk, ez az üzem Románia legnagyobb ilyen jellegű gyára, ahol különböző típusú szárazföldi és tengeri fúróberendezéseket, fúrófejeket, kitörésgátlókat, a kőolajbányászatban használatos pneumatikus részegységeket készítenek. Büszkén újságolták, hogy teljesen önellátóak, mert minden alkatrész ott készül. Sl azok minősége ellen sem lehet különösebb kifogás, legalábbis az évről évre növekvő exportjuk ezttanű- sítja. Minden szocialista országban — így természetesen hazánkba is — szállítanak termékeikből, de ott vannak India, Indonézia, Pakisztán, Irak, a Fülöp-szigetek, az USA, Kanada. Brazília, Venezuela és Peru piacain is. A munkások kereseti lehetőségeiről és szociális helyzetükről is érdeklődtünk. Mint megtudtuk. egj> szakmunkás a gyárban 3 ezer lejt keres havonta, ami Romániában átlagosnak, vagy annál egy kicsivel jobbnak mondható. A szociális helyzetről szólva többek között elmondták, hogy a 80 hektáron elterülő gyáróriás^a néptanács által kiutalt szántóföldön különböző takarmánynövényeket — így például kukoricát — termel és a vállalat saját, hizlaldájában sertéseket tart. Így érhető el, hogy az üzemi konyhán rendszeresen húsos ételeket kapjanak a dolgozók. ami 12 lejbe kerül. Azt egyébként az országban máshol is hallottuk, hogy a munkahelyek ily módon oldják meg dolgozóik üzemi étkeztetését. Az elutazásunk előtti nap délutánján — mintegy a programok lezárásaként — jártunk a bukaresti metróban is, amely naponta 1 millió ember közlekedését segíti. Tiberiu Moldovan termelési igazgató jóvoltából az Eroilor — Hősök — állomásnál — amelyet 1979- ben adtak át — bepréselődtünk az egyik metrókocsi vezetőfülkéjébe, és két megállót utaztunk. Már délután fél négy felé járt az idő» kezdődött a csúcs- forgalom, a kocsik zsúfolásig telve voltak. A vonat 30—40 kilométernél nem ment gyorsabban, de még így is háromszor, négyszer sebesebb mint a felszíni közlekedés. Mozgólépcsőt nem láttunk, ezt azzal magyarázták, hogy mivel az állomások nem túl mélyen, átlagosan 12—24 méterre vannak a föld felszínétől, így fölösleges pénzkidobás lett volna még mozgólépcsőket is építeni. Stílusosan, lenn a föld alatt találhatók a metró igazgatóság központi irodái is, és az egyik helyiségben a fiatal, energikus termelési igazgató még egy kis történelemórát is rögtönzött számunkra. Elmondta, hogy az első gondolat Dimitru Leonidu román tudóstól származik, aki már 1920 táján előállt azzal, hogy Bukarestben metrót kellene építeni, másodszor pedig az ’50-es években került napirendre a kérdés,' s majd legutóbb a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu vetette fel újból a metróépítés gondolatát, hozzátéve; hogy csak akkor szabad belefogni, ha saját maguk, minden külső segítség nélkül meg tudnak birkózni a feladattal. Az első vonal 1975-ben, a második 1979-ben készültei, s azóta minden második évben átadnak egy-egy nyolc kilométeres szakaszt. Jelenleg a Bukarest alatt haladó metróvonalak hossza eléri a 48 kilométert, amelyen 30 állomás található, és összesen 320 kocsi közlekedik rajta, amelyek ugyancsak hazai gyártásúak, ugyanis Aradon készülnek. Az évtized fordulójára, vagyis. 1990-ig újabb 13 kilométeres szakaszt adnak át. A munkálatok nagyságára jellemző, hogy egy kilométernyi dupla vonal — vagyis oda-vissza teljesen berendezve — 450 milliárd lejbe került. Az építkezés tovább folytatódik.. . Ezzel látogatásunk végére értünk, sok emberrel találkoztunk, és még barátokat is szereztünk. Mondják, hogy az utazás olvan. mint egy forgóajtó; ha egy rész lezárul, kinyílik egy másik. Nos, nekünk ezt mutatta meg magából Románia, mi ennyit láttunk abban a képzeletbeli forgóajtóban állva... Vége Nagy Tibor A lenini életmű időszerűsége Amikor egy kommunista párt, egy szocialista ország mélyrehatóan meg kívánja újítani tevékenységét, természetszerűen nyúl vissza Lenin munkásságához, gohdolat- világához. Noha immár 118 esztendő választ el bennünket születése napjától, s halála óta is csaknem hat és fél évtized telt el, megállapításai, következtetései most is időszerűek és tanulságosak. A lenini életműhöz visszanyúlni — s erre éppen az életműnek a szelleme figyelmeztet — nem egyenlő azzál, hogy lemásolható recepteket, minden helyzetben alkalmazható szentenciákat keressünk benne. Igaz, találkozhatunk Leninnél meghökkentően mainak, aktuálisnak tűnő megállapításokkal is. A bolsevik párt XI. kongresszusán, 1922 márciusában elhangzott beszámolóban például ezt olvashatjuk a kormányzati szervek munkájáról: „A napokban csökkentették a bizottságok számát. 120 bizottságot számoltak össze. És hány bizonyult szükségesnek? Tizenhat!... Ahelyett., hogy ki-ki a saját munkájáért felelne... bizottságok háta mögé bújnak. Ezekben a bizottságokban az ördög sem ismeri ki magát, senki sem tud eligazodni, hogy ki a felelős; minden összekuszálódott, s a végén olyan határozatot hoznak, amiért mindenki felelős.” Mintha pontosan miró- lunk, a mi bajainkról beszélne! — kiáltunk fel az ilyen megállapítások láttán, s eltöprengünk rajta, vajon miért nem szívleltük meg idejében a belőlük kiolvasható figyelmeztetést. Ám elsődlegesen mégsem ezek adják a lenini életmű időszerűségét, hanem egész szellemisége, alapállása, megközelítési módja, a mély valóságérzés és merész újító szándék. Elvi kérdésekben Lenin soha nem volt hajlandó megalkuvásra, engedményekre. Ilyen elvi kérdésnek tekintette a hatalom megszerzését és megőrzését. Az általa használt kifejezéssel élve, a legkevésbé sem volt valamiféle .tucatliberális” — számtalan alkalommal hangsúlyozta, hogy a szocializmus megvalósításának alapvető feltétele a hatalom szilárd kézben tartása, megvédése. Vajmi kevés megértést táplált azok iránt, akik a szabadság és demokrácia jelszavát a szocialista hatalom meggyengítésére igyekeztek felhasználni. De az erőszak, a diktatúra, a kényszer az ő számára sohasem volt öncél — mint ahogyan utódjánál, Sztálinnál lett —, hanem mindig a szocializmusért folytatott küzdelem faladataiból következett, s szorosan összekapcsolódott a tömegek, a nép számára biztosított széles körű demokráciával. Lenin komolyan gondolta, hogy a tömegeknek az állam egész tevékenységéről, valamennyi Jépéséről érdemi tájékozottsággal kell rendelkezniük, hogy a szovjethatalom minden szervének a munkások és parasztok ellenőrzése alatt kell állnia, a párt, a párttagok munkájút pedig alá kell vetni a pár- tonkívüliek kontrolljának. Mélységesen hitt a nép alkotóerejében. a tömegek kezdeményezéseinek fontosságában, de nem idealizálta azokat, hanem hangsúlyozta összekapcsolásuk szükségességét a párt által képviselt tudatossággal, a központi irányítás erejével. A következetesség, a határozottság és az err.berköz- pontúság fő vezetői tulajdonságai közé tartozott. Levelezése is meggyőzően tanúsítja, képtelen volt belenyugodni abba, hogy a szovjet kormány rendelkezései papíron maradjanak, hogy elhatározások — legyen szó nagy horderejű vagy egésze;: apró dolgokról — ne valósuljanak meg a gyakorlatban. Ezért is tulajdonított akkora jelentőséget az ellenőrzésnek, mégpedig mindkét formájának, az alulról és felülről történőnek egyaránt. Ugyanakkor ez a következetesség nagyfokú rugalmassággá.]. párosult; bármikor kész volt módosítani bármely döntésen, intézkedésen, ha az nem állta ki a gyakorlat próbáját. S megsemmisítő gúnnyal szedte ízekre azok érveit, akik a politikai harcban és cselekvésben megengedhetetlennek ítélték a kompromisszumokat. „Nem olyan-e ez —kérdezte —, mintha egy még ki nem kutatott és eddig hozzáférhetetlen hegy nehéz megmászásakor eleve lemondanánk arról, hogy néha cikk-cakkos vonalban haladjunk, néha visszforduljunk, feladjuk a már kiválasztott irányt és különböző irányokat próbáljunk meg?” Élete utolsó időszakában írásai, feljegyzései tanúsítják — különösen három kérdés foglalkoztatta. Az egyik hogy a szocialista tulajdon kezelőinek, a szocializmus építőinek el kell sajátítaniuk a gazdálkodás tudományát, s ebben a tőkésektől sem szégyen tanulniuk. A másik a kultúra, a civilizáltság szintjének emelésével összefüggő feladatsor, a harmadik pedig az apparátus — kiváltképp az államapparátus, az igazgatási apparátus — munkájának megjavítása, a bürokratikus tendenciák kiküszöbölésének útja. Ez irányú töprengései sok tekintetben ma is égetően aktuálisak. Manapság olykor felerősödik azok hangja, akik kétségbe vonják, hogy az idő igazolná a lenini életművet. Dogmaként természetesen nem kezelhetőek gondolatai. Ám egy dolog aligha cáfolható; a tőkés magántulajdonra épülő viszonyokat eddig kizárólag olyan politikai szervezetek tudták megdönteni és meghaladni, amelyek a lenini koncepciót tekintik vezérfonaluknak. Ezért hívást állíthatjuk, hogy a történelem Lenin gondolatainak érvényessége mellett tanúskodik. Gyenes László Amerikai álláspont Büntessék meg a géprablókat Az amerikai külügyminisztérium szóvivője szerint alapos gyanú van arra, hogy a kuvaiti gép elrablását végrehajtott csoport tagjai között egy olyan terrorista is volt, aki korábban részt vett a TWA amerikai légi- társaság egy gépének elrablásában és egy amerikai katona meggyilkolásában. A szóvivő üdvözölte, hogy a kuvaiti túszok kiszabadultak, de élesen bírálta, hogy a géprablókat szabadon engedték és közölte: Washington ragaszkodik ahhoz, hogy eljárást kell indítani ellenük. A külügyi szóvivő szerint nagyon valószínű, hogy a terrorakció végrehajtói, között volt egy Hasszán Izz- al-din nevű személy is, aki részt vett a TWA amerikai légitársaság egy gépének Bejrutba térítésében és résztvevője volt a gépen utazó amerikai tengerész- katona. Robert Stethem meggyilkolásának.
