Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-02 / 79. szám

1988. ÁPRILIS 2. f SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kunhegyes évről évre gyarapodik, gazdagodi k. Hol sportpályával, hol tantermekkel vagy burkolt utakkal, esetleg egy új ABC-vei. Képünk előterében az új büszkeség: a vízműbázis magasra emelkedő tornya, amelynek segítség ével szeretnék a nagyközség vízellátását az ezredfordulóig vagy tovább is biztosítani Fotó: T. Z. Nyitva a sorompó flr(adás) április elsejétől Vállalati vélemények az új helyzetről Április elsejével felnyílt a sorompó a korábban szabad­áras kategóriába sorolt ter­mékek gyártói előtt, és ár- magatartásuk alakításában immár nem korlátozza őket árhivatali bejelentési köte­lezettség. Ezzel egyidejűleg viszont a kormány visszafo­gott, megfontolt árpolitikára intette a gazdálkodó szerve­zeteket, és áralkura szólí­totta fel őket, a termelői ár­mozgások csillapítása érde­kében. Ennek a kért önmér­sékletnek az ad igazi súlyt, hogy a Minisztertanács 1988- ra 15 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedést ígért — aminek effv széles sávja már januárban „elfogyott”. Az ígért mérték tartásá­hoz válóban nagy szükség desz az idén a vállalatok megfontolt árképzésére. Nagy kérdés, hogy a gazdál­kodó szervezetek mennyire veszik majd komolyan a hatósági eszközökkel már nem védett központi óhajt — a népgazdaság érdekeit —, illetve mekkora elkerülhe­tetlen költségnövekedést tud­nak ‘kivédeni saját gazdál­kodásuk veszélyeztetése nél­kül. Az áralku, ha valóban mű­ködik, képes lehet fékezni a termelői árakat, s ezáltal visszafogni a fogyasztói ár­növekedést is. A mechaniz­mus működőpépességéhez azonban elengedhetetlen, hogy a gazdaságban alapve­tően kínálati, ne pedig ilyen erősen keresleti helyzet ala­kúi jón ki mint a jelenlegi. Magyarán: ha a termelő so­kallja a termékeihez szüksé­ges alapanyagok árát, és nem sikerül egyezkednie a partnerrel, akkor odébb tud­jon állni egy házzal, és egy másik gyártótól vásároljon, olcsóbban. Tehát monopol- helyzetek sokasága helyett versenyre lenne szükség, ez pedig ma még nem jellemző a magyar gazdaságban. A megye néhány gazdál­kodó szervezeténél két kér­désnek jártunk utána: mit szándékoznak tenni április elseje után az áraikkal, és milyen tárgyalási pozícióban vannak ők az alapanyag- beszerzés során: tudnak-e alkudni vagy sem? A szó­ban forgó cégek fogyasztá­si cikkeket (is) gyártanak, így álláspontjuk hatásai nemcsak közvetve, de köz­vetlenül is lemérhetek a zse­bünkön. A Tisza Cipőgyár termelé­sét az első negyedévben nem érintette jelentősebb alap­anyag-áremelés. Ezért — a Makó Gábor gazdasági igaz­gatótól kapott tájékoztatás szerint — április elsejével nem emelnek gyártmányaik termelői árán. Ez alól csak a gumitalp árának növeke­dése a kivétel, ezt a válto­zást -azonban még a régebbi hatások kényszerítették ki. — Vállalatunk árpolitiká­ja olyan — mondta az igaz­gató —, hogy árainkat csak akkor emeljük, az anyag­költségek növekedését csak akkor hárítjuk tovább a vá­sárlóinkra, ha már végképp nem tudjuk azt belső tarta­lékaink segítségével kigaz­dálkodni. lg}^ az alapanya­gok drágulása csak késlel­tetve jelenik meg a mi ára­inkban. így van ez a gumi­talppal is. A múlt év szep­temberi energia-áremelés és a novemberi forintleértéke­lés hatásait csak most korri­gáljuk. Próbálunk olcsóbban... Fordítóit verseny Drágul a papír — A partnerek szándékai­ról vannak már információ­ik? Változtatjék-e áraikat? — A papíripar 9—10 szá­zalékos áremelését az árhi- vatai már korábban jóvá­hagyta számunkra ez befe­jezett tény. A csomagoló­anyag tehát biztosan drágul. A solymári PEMÜ 25 szá­zalékos emelést jelzett, össz­hangban a vegyipar általá­nos szándékaival. A bőr­ipar 8—8,8 százalékos, a mű­bőrgyártók pedig 5—8 szá­zalékos „ugrást” terveznek. Ha ezek is valóra válnak, akikor a második félévben át kell gondolnunk az ára­inkat, és reagálnunk a min­ket ért hatásokra. — Itt kellene belépnie az alkunak, s ha az nem jár sikerrel, akkor mástól kel­lene vásárolniuk... — Ugyan! Az ország négy bőrgyára csaknem azonos feltételek mellett, főként im­portanyagból dolgozik, így nem monopólhelyzetben, ha­nem inkább azonos kény­szerpályán vannak. A PEMÜ az ország egyetlen műanyag- talo-gyáirtója, a papíripar pedig egy nagyvállalatiként működik. Megpróbálunk azért olcsóbban vásárolni, talán sikerül... A Szolnoki Bőr- és Textil­ipari Szövetkezet helyzeté­ben sajátos változást hozott 1988 első negvede. Legjelen­tősebb szállítójuk, a Grabo­plast. bár idén nem emelte műbőreinek árát, tavaly há­romszor is megtette ezt. Mi­vel az 1988-as termelését a szövetkezet már tavaly feb­ruárban leszerződte — ter­mészetesen az akkori költ­ségkilátások szerint kialku­dott áron —, az idei év első negyedében a cég nyeresége csak egyötöde volt annak, amire a szerződéskötések időpontjában számítottak. Idén a Graboplast még nem jelzett ugyan emelést, de a tavalyiak, következményeit mindenképpen cipelni kell. A jelzések alapján valószí­nű egyébként, hogy a kisebb szállítók termékei is drá­gulnak a közeljövőben. — Termékeinknek mint­egy egynegyede marad csak belföldön — magyarázta helyzetüket Lits Józsefné, a szövetkezet elnöke. — A ha­zai vásárlókat tehát csak ezeknek a termékeknek az árai érintik. A ’belföldön el­adott áruink nagyobb része szerencsére exkluzív cikk, ami ..elbírja” az esetleges áremelést, az iskolatáskáik­nál viszont úgv döntöttünk, hogv az alapanvngár-emel- ikedést nem hárítjuk tovább a kereskedelemre, illetve a fogyasztókra. Ezt így tartjuk helyesnek. Kérdeztem persze a szö­vetkezet elnökét a partneri ikancsol átokról. az áralku esélyeiről is. Egy rövidke történettel válaszolt. — Egyik alapanyag-szállí­tónk, akit hadd ne nevezzek ■meg, hiszen holnap is nála kell vásárolnunk, pár hete azzal „biztatott” bennünket, hogy egyes kurrens termé­keiből esetleg azok kapnak a jövőben, akik többet fizet­nek érte. Mert nem tud ele­gendőt gyártani ezekből.. — De ez már egy fura, megfordult versenyhelyzet, amit a termékhiány szül! Itt mér a megrendelők ver­senyeznek az áruért! ­—' Pontosan. Ennek a partnerünknek tulajdonkép­pen már mindegy, hogy van- e szerződésünk vagv nincs. Rendszertelenül szállít, ami­kor úgy gondolja... Mert mo­nopolhelyzetben van. Ez a furcsa az egészben. hogv legkésőbb kilencven nap alatt a világ legtávolabbi zugából is megkapjuk az anyagszállítmányt, egyedül Magyarországról „hosszabb” az út. Így vélekednek tehát a termelő vállalatok. A maga részéről szinte mindenki mértékletességet ígér, viszont, ha az anyagköltségek nőnek, akkor úgymond, nincs mit tenni. Sajátos láncreakció fenyeget, amelynek indításához csak egyetlen ponton kell jelentősebb áremelés, és az végigvo­nul a gazdaságon. Egyesek szerint ezt az impulzust már meg is kapta a gazdaság a múlt év végi energia-áremelés­sel és a forint novemberi leértékelésével. (Ez utóbbi mű­velet ugyanis köztudottan exportösztönző, ugyanakkor im­portdrágító hatású.) Következményeiket eddig — az ápri­lis elsejéig meghosszabbított árstop miatt — éreztették a vállalatok, erre azonban tovább már nemigen lesznek haj­landók. Ha e kétségkívül megindult folyamatban a gazdálkodó szervezetek valóban csak áthárítanak, s nem teszik hozzá ehhez a maguk kis többlethasznát, úgy az áremelkedések talán féken tarthatók. Ez kizárólag rajtuk múlik. Néhány hónap múlva mindenesetre már sokkal többet tudunk er­ről. L. Murányi László A FALUGYŰLÉSEK TAPASZTALATAIRÓL Természetes türelmetlenségek Ezek a mostani falugyűlések egyáltalán nem olyanok, mint mondjuk a ta-_ valyiak. a tavalyelőttiekhez meg még csak nem is ha­sonlíthatók. Aki ezen értel- metlenkedik, magára vessen. Más a világ, napjában vál­tozik minden, tegnapelőtti igazságok váltak tegnap használhatatlanokká, tegna­pi valóságok lesznek ma va­lótlanokká. Miért lenne eb­ben a forrongó változásban épp a falu változatlan? Ugyan már, ki az a maradi, aki azt gondolja, egy egv faluközösség olyan állóvíz, amely akkor se rezzen, fod­rozódik, ha követ dobunk bele. A falu is a jelenben él, a falusi ember is ismeri a honi világ változásait, s ma­ga bőrén is érzi azt. Követ­kezésképp kritikusan nézi környezetét, meglátja, ha valahol valami nincs rend­jén, vagy nem az igényekhez igazodik. És szerencsére ma már a falusi embernek is van bátorsága' szólni miatta, érte, vitázni, érvelni — még­ha sokszor szokatlan is a vi- tázása. ha szenvedél.ye'-től, túlzásoktól se mentes. Min­den kezdet nehéz — a régi igazság e legújabb jelenség­ig is igaz. Miről van tehát szó? Évről évre minden télen-tavasz- előn összegyűlnek a kis és nagy falvak lakói, s vissza­tekintenek a maguk mögött hagyott esztendőre. Meg­vizsgáljak, mit, mennyit fej­lődött a település és körvo­nalazzák azt is. mi a sürgető feladat, a további lehetőség és szükségszerűség, ami a fa­luközösség életében jobbat, korszerűbbet jelent, ami mi­att* érdemes továbbra is fa­lulakónak lenni — s a közös­ségért is dolgozni. A mosta­ni falugyűlések még tavaly november 26-án kezdődtek megyénkben — ám ez az időpont csalós, hiszen 1987 végéig mindössze hét falu­gyűlést tartottak, a fórumok zöme februárban, március­ban zajlott. Pontosan: eddig 65 településen tartottak ta­nácskozást a községekben, nagyközségekben, s mindösz- sze kettő maradt áprilisra belőlük. Hatvanhét falufóru­mot szerveztek gondosan a helyi tanácsok, a községi népfrontbizottságok. A gon­dosságra kiváltképp azért volt szükség, mert ősztől ta­vaszig kisebb, más, de leg­alább olyan fontos fórum színhelye minden helyt ta­nács: a tanácstagok is ekkor számolnak be választóiknak munkájukról. Ezek termé­szetesen kisebb közösségeket, egy-egy választókerület la­kóit érintik, de összességé­ben minden településén ugyanazt szolgálják, mint a falugyűlések. Az élet minő­ségének jobbítását, a tele­pülés lakosságának megtar­tását. Aki ezen a télen-tavaszon részt vett a falugyűléseken — elsősorban a sokaságon csodálkozhatott. Nem jött mindig így. „egv szóra” ösz- sze ilyen tömegben egy-egy falu népe, Előfordult éveken át. hogy az iskola igazgató­ját is megkérte a tanács: a felsőtagozat, a 1.3—14 éves tanulóifjúság se hiányozzék a széksorokból, ne ásítozza- nak üres széksorok a nagy­teremben. No hát. most alig­ha volt erre szükség valahol is. Inkább az volt a gond, honnét vegyenek annyi ülő­alkalmatosságot. hogy senki, még a picit késők se tá­masszák a falat, hiszen ak­kora érdeklődést tapasztal­tunk kis és nagy településen, ami eleddig példátlan. Axi szétnézett a széksorok kö­zött, láthatta azt is: nem az unatkozó nyugdíjasok, öre­gek gyülekezete ül együtt. Képviseltette magát minden korosztály, a középkorúak épp úgy, mint a fiatalok, s természetesen nem hiányoz­tak az idősebbek sem. Húszezernél több ember vett részt az eddig megtar­tott falugyűléseken. Tizenöt­húsz között volt a felszóla­lók véleménynyilvánítók száma a legtöbbön, s helyen­ként a községben több he­lyen megtalálható fórumlá­dákba jó előre összegyűltek a kérések, kérdések, javasla­tok. Természetesen a fölszó­lalók minősítették a tanács beszámolóját is. Többnyire megfelelőre, jóra — ám volt néhány település, ahol a.be­számoló annyira „színvona­lasnak” sikerült, hogy kény­telenek voltak erre-arra rá­kérdezni. És miért ne lett volna jó néhány olyan köz­ség. ahol bírálták a tanács­elnök mondandóját? Az más kérdés, hogy a bírálatok kö­zött túlzott igényeket is megfogalmaztak, s az is elő­fordult, hogy kétségbe von­ták a település fejlődésének eredményeit. Nem kell ta­gadni. hogy voltak szélsősé­ges megnyilvánulások is. Több. nagy múltú, de sze­rény lehetőségek szerint fej­lődő nagyközségünkben pél­dául a közeli várost vagy a megyeszékhelyet okolják, hi­báztatják (irigylik) azért, mert túlzottnak vélik a vá­ros fejlődését, s mintha az a községek kárára gyarapod­na. Másutt meg a társközsé­gek újbóli nekibuzdulása fi­gyelhető meg: önállóságot pereinek, s mondhatja bár­ki, sok pénzbe kerülne, fúj­ják a magukét. És akadt olyan gyűlés is, ahol a ren­dezők hibát követtek el: a falu fontos fórumára ittas embert is a résztvevők köze engedtek, mi több szót is adtak neki. Ez utóbbi eset ritka volt ugyan, mint a fehér holló, de tagadni értelmetlen, mert volt. Nem ez a jellemzi) a falusi fórumok vitáira, in­kább az, hogy az emberek kibeszélik magukból gond­jaikat, valóban beszámoltat­ják a tanácsot arról, mire költötte és miért, s mire tervezi költeni a közös­ség pénzét. Ez nem baj, el­végre a településfejlesztési hozzájárulás már a beveze­tés körüli vitákban is sejtet­te. az anyagiakkal is részt vállalók a tájékoztatást ez­után méginkább igénylik, s ha nem kapják meg, kiköve­telik. Ha úgv tetszik vitában indulatos felszólalásokban, kritikával. Ha ez az emberi érintkezés íratlan szabályai között történik, legfeljebb türelmetlenségnek minősít­hető — s napjainkban talán az is mondható: természetes türelmetlenség. Évek óta volt alkalmam hallgatni a falugyűléseket, a beszámolókat és úgymond a vitákat is, amelyek akár bevalljuk utólag, akár nem, bizony nem voltak azok. Hát most tessék, 1988-ban van vita! A vadhajtásait persze, nem számítom ide, de ezt is el kell kezdeni, mert a kez­det után letisztulhat, emberi mértéket kaphat. Tulajdon­képpen ezt is akarjuk évti­zedek óta: megtárgyalni, megvitatni közös dolgainkat. Hiszem, az eddigi hatvanöt falugyűlésből majd­nem valamennyit előrevivő­nek s előrenézőnek minősít­hetjük. Hiszem, a jelenlévő falusiakon kívül így értéke­lik utólag azok a vendégek is, akik dehogyis vendégek a mi falvainkban! A közeli városok, a megyeszékhely vezetői ugyanis szinte min­den falugyűlés iránt érdek­lődtek, s szép számban részt is vettek e fórumokon. A fórumokon, amelyek nem hasonlíthatók a koráb­biakhoz. A szókimondó, vé­leményt nem takargató, őszinte tanácskozásokon. S. J. Tizenkét ággyal Nappali szanatórium a Tisza Szálló gyógyfürdőjében Forgalombiztonsági hónap Fokozzák a közúti ellenőrzést A Szolnok Megyei Rend­őrfőkapitányság tájékoztatja a lakosságot, hogy április 1 —30 között az ország terü­letén — természetesen a megyében is — fokozott közúti ellenőrzést tartanaik a forgalombiztonsági hónap alkalmából. A közlekedési balesetek és szabálysértések megelőzése érdekében fel­hívják a közúti forgalomban résztvevő járművezetők és gyalogosok figyelmét a KRESZ-szabályok maradék­talan betartására. .Nemcsak a járművezetők és gyalogo­sok közlekedését kísérik fo­kozott figyelemmel az ellen­őrzések során, hanem a köz­utak és azok tartozékait is. Az ellenőrzésekbe bevon­ják az állami, társadalmi, gazdasági szervek ellenőre­it, szakembereit is. Az ellen­őrzés kiterjed az egyre öre­gedő járműállomány bizton­sági berendezéseinek vizs­gálatára, a szállítmányok, menetokmányok ellenőrzésé­re; az egyre nagyobb szám­ban megjelenő motorkerék­párosokra és segédmotor-ke­rékpárosakra. valamint a kerékpárok világító berende­zéseinek felszereltségére és használatára. Tegnaptól nappali szana­tórium működik a Tisza Szálló gyógyfürdőjében. A Hetényi Géza Megyei Kór­ház-Rendelőintézet reuma­tológiájának kihelyezett részlegeként létesült nappa­li szanatórium lehetővé te­szi, hogy a betegek hydro- therápiás kezeléseket kapja­nak, amelyeket a kórházi osztály nem tud nyújtaná. A nappali szanatórium egész­ségügyi szolgáltatásait igény­be vevő betegek viszont csak fél napig maradnak, és így kevesebb pénzbe kerül ellá­tásuk, mintha kórházi ágyat foglalnának. A szanatórium tizenkét ágyával a megyei kórház reumatológiai osztá­lya negyvennyolc ágyas lett. A szanatóriumban a be­tegfelvétel után vizittel kez­dődik a nap. Megvizsgálják a beutaltakat (vérnyomásmé­rés stb.) eldöntik, hogy mi­lyen kezelések, gyógyvize® gyógymódok, injekciók, gyógyszerek szükségesek szá­mukra. A kezelések közötti szünetekben pihenésre van lehetőség. A betegek délben hazamennek és jön újabb tizenkét gyógyulni akaró. A szanatórium évente többezer pácienst tud fogadni, tíz- tizenötféle kezeléssel (ame­lyet bővíteni szándékoznak), magas színvonalú ellátást biztosít. Megoldja azoknak a gondjait is, akiknek eddig Hévízre vagy Hajdúszobosz­lóra kellett utazniuk egész­ségük érdekében. A nappali szanatóriumot két hónap alatt hozták létre a megyei víz- és csatorna­művek és a kórház dolgozói. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat műszerekkel, készülékekkel segített. Az ágyakat a kór­ház asztalosai készítették, így lényeges költségeket ta­karítottak meg. A tóbbpozí- oiós ágy darabja ugyanis 150 ezer forint lenne, míg a „há­zi kivitel” miatt az ágyak költsége összesen 27 ezer fo­rint. A nappali szanatórium nyitásával bővítették a gyógyfürdőben dolgozó egészségügyi személyzet _ lét­számát: két főállású, egy íészállású orvos és hét egészségügyi szakdolgozó se­gíti a betegek gyógyulását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom