Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
natatokrófl-ftatatoknak 1988. ÁPRILIS 16. Lakni kell! I Fiatalok a küszöb előtt Gondolatok a KISZ KB lakáskoncepciójának vitájához A hosszú tárgyalóasztal egyik oldalán Kató Gábor, a megyei KlSZ-bizottság titkára ült egy munkatársával, a másikon pedig a többiek: tanácsi, vállalati vezetők, valamint a megyei pártbizottság munkatársai. (A meghívottak közül egyedül az SZMT nem képviseltette magát.) A KISZ KB lakáskoncepciója megyei vitájának „ülésrendje” később tényleges funkciót is nyert, mivel az asztal innenső oldaláról csak úgy záporoztak a kritikai észrevételek — az asztal túlfelére — az ifjúsági szövetség elképzeléseivel kapcsolatban. Az utóbbi néhány esztendőben rohamosan romlottak hazáinkban a lakáshoz jutás esélyei, és ez különösen a fiatalabb generációk helyzetét nehezítette meg. A lakásárak növekedése jóval meghaladta a reálbérekét, és a lakáscélú megtakarítások már nem értékállók. A jelenlegi bérrendszer alapjait negyven esztendeje alakították ki, a maitól merőben eltérői politikai, ideológiai és gazdaság környezetben. A bérekbe akkor egyszerűen nem építettek be lakás- vásárlást vagy építést lehetővé tevő tételt, hiszen akkor még állami feladatnak tekintették a lakásellátás biztosítását. Ma viszont a kedvezményes kamatozású lakásvásárlási hitelek már csak 40—50 százalékát teszik ki ki a lakásáraknak, így. egyre többen kényszerülnek bankhitellel kiegészíteni a saját erőforrásokat. Ezzel együtt a pályakezdők családi jövedelmének olykor az ötven százalékát is elviszik az otthonteremtéshez kapcsolódó törlesztések. A KISZ KB a helyzet elemzésére és megoldási javaslatok kidolgozására egy szakemberekből álló „csapatot” kért fel. Vizsgálódásuk eredménye a szóbanfor- gó dokumentum. Jelenleg egy évben 48 milliárd forint megy el a költségvetésből a lakásgazdálkodás támogatására. Ezen belül r6 milliárd a kedvezményes hitelek kamattámogatására, 13,5 milliárd pedig lakbértámogatásra. (A jelenleg rendszerben minden egy forintnyi lakbérhez még kettőt tesz hozzá a költségvetés.) A támogatások azonban nem személyhez kapcsolódnak, hanem lakáshoz vagy kölcsönhöz és a jövedelmi viszonyokat egyáltalán nem veszi figyelembe ez a rendszer. Nem működik Magyarországon a lakáspiac. Az építőipar gyakorlatilag monopolhelyzetben van, ez megmutatkozik a lakásárakban és a minőségben egyaránt. A termelő és a fogyasztó ezen a piacon szinte nem is találkozik közvetlenül. A lakások iránti megnyilvánuló jelentős túrkereslet óhatatlanul elkényemesíti az ipart és a takarékpénztárat. Erősen vitatható a bérlakások eladásának egyre élénkülő kampánya. A tanácsok indokai világosak: mind kevesebb a pénzük, s a lakások értékesítésével egyrészt kiadásokat — a fenntartás költségeit — takarítanak meg, másrészt a vételárból befolyó összegek az egyébként szűkös forrásokat gyarapítják. Ez azonban zsákutca. Rövid távú érdekek diktálják a lépést, segítségével pillanatnyi lélegzethez jutnak a tanácsok, hosszú távon azonban károsak a hatásai. Elfogy a bérlakáskészlet, s nem lesz miből gazdálkodni. A KISZ lakáskoncepciójának értelmében a lakástámogatási rendszert új alapokra kell helyezni, s az e célra szánt összegeket más elvek szerint szükséges szétosztani, immáron jobban kötve személyhez és családhoz. A javaslatok ezeket az elveket igyekeznek szolgálni. Vannak köztünk igen figyelemre méltóak, és vannak olyanok is, amelyek realitása megkérdőjelezhető. Az alapkérdés persze az volt, hogy mik az anyagi, pénzügyi realitásai a KISZ- és elképzeléseknek, a források bővülése nélkül miként valósíthatók .meg azok. Miként lehet például alanyi jogot adni a lakással nem rendelkezőknek a lakáshoz jutásra, vagy miként lehet megőrizni a lakáscélú megtakarítások értékét? A KISZ azt mondja ebben a dokumentumban, hogy az új lakásgazdálkodási rendszer legyen nyilvános és társadalmi ellenőrzéssel működjön, amire a lakáselosztásban résztvevő szervezetek képviselői természetesen azt felelik, hogy eddig is az volt, s mi a biztosíték arra, hogy az új még igazságosabb lesz. Abban viszont legtöbben egyetértettek a vitázók, hogy a lakásokhoz illetve kölcsönökhöz kapcsolódó támogatásokat át kell csatolni, személyekhez kötni, hogy az új rendszer a szociális biztonság növelését szolgálja. Bálint Ferenc, Szolnok város tanácsának elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a helyzet a közeljövőben még nehezebb lesz, hiszen a demográfiai hullám néhány év múlva már a lakásigénylő korosztályt is eléri. A legnagyobb gond szerinte egy új rendszerrel sem oldódik meg, mert továbbra sem lesz több lakás és nem lesz több pénz. Felvetődött a beszélgetés során, hogy az első lakáshoz jutást valóban állami feladattá kell tenni, s a minőségi továbblépés már az egyén és a család teherbíró képességén múljon. Ha arra gondolunk azonban, hogy néhány évvel ezelőtt nagy dérrel-durral beharangoztuk a lépcsőzetes lakáshoz jutás programját, amely azonban mostanra tökéletesen befulladt, és az immár gyermekes családok — nagyobb lakás híján — hét—nyolc év után még mindig a garzonokban szoronganak, akkor ebben az esetben is mértéktartóknak kell lennünk. A KISZ tehát azt akarja, hogy a lakásgazdálkodási rendszer reformja révén a fiatalok életkezdési esélyei javuljanak. Hogy akaratát a kormány hosszú távú lakáskoncepciójának kidolgozásakor mennyire tudja majd érvényesíteni, azt nem tudni még. Az azonban bizonyos, hogy — mint min- minden új dolog bevezetése — az új rendszer is sérteni fog majd bizonyos érdekéket. Az anyagi feltételek hiánya mellet ez lehet a másik fő fékező erő. 1988 első negyedén túljutva, világosan látszik, hogy tovább folytatódik a reálbérek és a lakásárak távolodása egymástól. Egyre kevesebb fiatal tudja megfizetni a „lákásbeugrót”, s egyre többjüknek válik az önálló lakás távolivá, alig elérhetővé. Ezért van igazán nagy jelentősége annak, hogy leültek a tárgyalóasztal két oldalára mind azok, akik valamit tehetnek a helyzet javításáért. Akármi keveset is. L. M. li. Két éve a második országos szépségverseny egyik meglepetését a mezőtúri Göblyös Ildikó okozta, aki a szolnoki elődöntőből simán bejutott az országos középdöntőbe. Sportnyelven fogalmazva úgy is mondhatnánk, hogy az ország legszebb ötven ifjú hölgye közé. Az ottani Ifjúsági ABC akkor 19 éves pénztárosa izgatottan várta a megméretés újabb színhelyét, ahol a tét az országos döntőbe jutás lett volna. Sajnos erre már Molnár Csilla tragikus halála miatt nem került sor. Mi tagadás,- kezdetben kissé elkedvetlenítette a döntés, hiszen furcsa dolog úgy „vereséget” szenvedni, kiesni onnan, ahová el sem mehet az ember. Nem sokáig bánkódott, dolgozott tovább, miközben megismerkedett egy hozzá illő fiúval. A barátságból szerelem, szövődött, és a két évvel ezelőtti mezőtúri szépségkirálynő ma már Pályiné Göblyös Ildikó • néven öthónapos, vasgyúró emberke, a közel nyolckilós Norbert boldog anyukája. Norbi, akár Ildi, a nyugalom szobra, noha most még albérletben laknak. Igaz, ez az állapot ideiglenes, hiszen nem kevés szülői, rokoni segítséggel már építkeznek. Ebből a nagy vállalkozásból Ildikó, mint büszkén sorolta SzétséflkirílYni-ielilthil AZ ELŐADÁS LEHET ÉRDEKES IS Párbeszéd az alkoholról — Ma este azért hívtaik meg ide, hogy az alkoholfogyasztásról és hatásairól tartsak előadást. Sok adattal, ténnyel, gondolattal készültem. Elmondhatnám, de javaslom, hogy legyen más ez az előadás, mint a többi. Térjünk el a szokásoktól. Beszéljünk inkább arról, hogy mi érdekel benneteket. Ha vannak kérdéseitek az alkoholról, az alkoholfogyasztásról, annak hatásairól szívesen válaszolok rájuk. Néhány pillanatra tétova csönd támad a teremben. Az embert önkéntelenül megkísérti bizonytalanság: mi lesz, ha senki se kérdez? Aztán a levegőbe emelkedik egy kéz, majd a másik. Elhangzik az első kérdés, a második, a harmadik, a sokadik — másfél órán keresztül nem lankad az érdeklődés. A Jászberényi Ldska József Ipari Szak- középiskola kollégiumában vagyunk. Több mint százötven diák gyűlt össze, hogy meghallgassa a városi kórház orvosának, dr. Jánosi Gábor, előadását az alkoholról. Valljuk be őszintén: nem hálás téma. Valljuk be őszintén azt is, a diákok talán szívesebben választottak volna más programot ezen az estén. De eljöttek, mert a nevelők jól szerveztek, agitáltak. Itt vannak és kérdeznek. Komoly olykor fogós kérdéseket tesznek föl. Mint például ahogyan roncsolja az alkohol a szervezetet? Aki rászokott, annak van-e visszaút? Mi történik a kijózanító állomáson. Kábítószer-e az alkohol? Befolyásolja-e az ember nemi életét? Mennyi alkoholt fogyaszt hazánk lakossága. Van, akit Jászberény, mást Heves statisztikai adata érdekli. Az egyik fiú arra kíváncsi, milyen szerepet játszik az alkoholizmus kialakulásában az öröklött „hajlam” és a környezet. A válaszok között sok olyan van, amelyet az előadó egyébként is elmondott volna. De így, hogy az első pillanattól megy a kérdezz-felelek, hamar kapcsolat teremtődik az előadó és a diákok között. Párbeszéd, amellyel el lehet kerülni a monotóniát. Mert a legizgalmasabb előadás ás „leül” negyedóra, félóra múltán, a hallgatás passzivitása eltompíthatja az érdeklődést is. A jászberényi „párbeszéd” a káros szenvedélyek elleni megyei ifjúsági akció keretében született. Jó példa arra, hogy a diákok számára is vonzóvá lehet tenni az ismeretterjesztést, érdekessé egy talán nem is nagyon óhajtott előadást. Ehhez persze ki kell lépni a megszokott sémákból. A „recept” egyszerűnek tűnik: csak „beváltani” nem könnyű: megtalálni a módszert és a hangot, amellyel és ahogyan az ifjúsághoz szólni kell. P. É. A kockás lesz az új divat? A zenei „zöldek” rendhagyó kísérlete Az egyetemes popzenében nem most kezdődött az ismeretlenségből hirtelen felbukkanó szólisták és együttesek befutásáért folyó harc; gondoljunk csak például a legendás Beatlesre. Esetükben a jó zenéhez sajátos külsődleges jegyek is párosultak: a zenekar körül őgyelgők — az image tudatos megtervezésekor — idejekorán kitalálták a híres gombafrizurát. Azóta szinte kivétel nélkül minden slágergyáros — előadó előrukkolt a popzene történetében valami új divattal (legalábbis kísérletet téva rá) — mondván: a jó bornak is kell a cégér. Napjaink könnyűzenei irányzatainak bizonyos képviselői (és a mögöttük álló szervezők) — az elődök példáján és sikerén felbuzdulva — kötelező image teremtésbe fogtak. Mert tisztában voltak (vannak) azzal, hogy a különcség, a másság mindig is alaposan felkavarta az állóvizet az ifjúsági zenében. Házunk táján legutóbb például a Z’zi Labor zenekar újított a poppaletta segédmunkásként vett és vesz részt és ebben a minőségben a téglahordás rendkívül prózai tennivalóba is belekóstolt. Egyébként reggel hat körül kel, Norbi ébreszti, ma még az ő gondozása köti le idejének zömét. Napközben mos, főz, takarít, vasal, és az eredményt igazolja a ház előtt száradó ruhatenger. Mint említettem, most még albérlők, de ha minden a tervek szerint alakul, az idén már a saját házukba költöznek. Még egy gyereket szeretnének, bár Ildi szerint ez a családi esemény később következik be, mivel közben ő dolgozni akar. Nem kevés háziasszonyi, otthoni gondja közül a szépségversenyre már csak néha gondol. Főleg akor, ha kinyitja a szekrényt és meglátja akkori alkalmi „hacukáját”. A múltkor határozta el: bármilyen mutatós is ez a ruhaköltemény, megválik tőle, eladja valakinek. Hiszen neki, mint ifjú édesanyának most már egészen más gondjai vannak. Ráadásul az évek is elszaladnak, elvégre már ő is kinőtt a tinédzser korból, mivel április 13-án töltötte be a huszonegyet.. . — D. Szabó — Fotó: Mészáros fakuló színein, s egy merész „húzással” gyakorlatilag néhány hónap alatt berobbant a hazai könnyűzenei életbe. Szinte kiszámítható volt, hogy a popzenében újrakeletkező vákuum azonnal megmozgatja a szenzációra éhes menedzserek (vagy a magukat annak nevezők) fantáziáját. hiszen elérkezett számukra az a perc, amikor egy új fázonú, meglehetős optimizmussal megtervezett együttest vagy szólistát dobhatnak a mélyvízbe. A verseny — még alig ült az előző sikercsapat körüli csinnadratta — máris megkezdődött. A tömegkommunikáció piacára hamarosan megérkeztek az első ,tálalások”. A nemrég alakult Piknik Club nevű zenekar például mindjárt az idei év ruhadivatján szeretne újítani (régi, jobbára bevált módszer!), többek között azzal, hogy tagjai kockás, sakktáblaszerű ruhát öltöttek magukra, s fennen hirdetik hogy ők már az 1988-as módit követik (diktálják). Ha jól belegondolunk, célszerű is volt a kockást kiötleni, mert a csíkost például „elsütötte” már a Z'zi Labor legénysége, illetve még korábban a büntetésvégrehajtás ... Szóval — immáron sokadszor a popzene történetében — új zene születésének lehetünk fültanúi, ha hihetünk a propagandának. A Piknik Club muzsikusai már meg is fogalmazták zenei ars poeticájukat, tudniillik azzal a céllal alakultak meg, „hogy a városi zajok és zörejek helyett a kirándulás, az együttlét és a jó hecc hangjait zenéljék.” Ám a csattanó csak most következik: a „zenei zöldek”, ahogyan már sokan ismerik őket idehaza. azt tervezték, hogy minden hónapban egy koncertjükön elültetnek egy facsemetét. Nos, igazán dicséretes ez az „easy green” (könnyű zöld) program, mégha soká, vagy talán sohasem lesz erdő a kezdeményezésükből. Az elképzelés — bár kétségtelenül ugyanúgy reklámcélokat szolgál, mint más együtteseknél — mindenesetre tavábbmutat a kissé öncélú „biztosítótűs, vécéláncos , ,szub-módi” kialakításán: hasznossága elvitathatatlan. Különösen ma, amikor valami furcsa „véletlen” folytán szűkülnek erdőink, ritkulnak parkjaink, zöldterületeink, s öles fák dőlnek ki — többnyire nem villámcsapásoktól és szélviharoktól... Az ötlet tehát — egyediségén fogva is — jó, hiszen többek között a köztudatban segít ébren tartani a manapság egyre inkább erősödő zöldmozgalmat. No, meg persze kellő hírnevet szerez az együttesnek, ami ugyancsak nem utolsó szempont. A kérdés most már csak az, hogy a kockásruhadivat meghonosítása és a faültetés nemes szándéka mellett futja-e a Piknik Club erejéből a körültekintéssel meghirdetett, korszakosán új zenére? Vagy, a sok bába közt elvész a gyerek ? ... J. J. • E D E S A N Y A
