Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-16 / 90. szám

1988. ÁPRILIS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 NEMZETKÖZI MŰEMLÉKI NAP „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket” r-'~ Gerzson Pál: Hajnal Az UNESCO közgyűlése 1983-ban emelte határozat­tá a nemzetközi műemléki nap megünneplését minden év április 18-án. Az ICOMOS (a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) 1983 novemberi ülésén közzétett állásfoglalás a műemléki világnap megrende­zéséhez programot is javasolt. Idén a nemzetközi mű- etmltóki nap központi ünnep­ségeit Esztergomban tartják „A történeti városok nem­zetközi kartája és a magyar műemlékvédelem” témakör­ben. A referátumot Román András, az ICOMOS Törté­neti Városok Nemzetközi Bizottságának elnöke tartja. S mivel nemrégiben — mint arról olvasóink is értesülhet­tek — a Budai Vámegyed és a Duna-partok is felkerül­tek az UNESCO világörök- ség-lldstájéra, s hasonlókép­pen — első falusi együttes­ként — Hollókő népi műem- lékegyűttesét is az UNESCO világörökség-listájára so­rolták, ezekről is szólnak a műemléki szakemberek. Nagy siker és megtisztel­tetés hazánkra nézve, hogy Egyiptom, az ókori Görög­ország, Itália, Európa góti­kus és reneszánsz műemlék- együttesei, valamint az ősi Kína és India kultúrájának legszebb örökségei közé már mi is feliratkozhattunk. Nem kis szerepe lehetett ebben a hazánkban folyó tudatos és szakszerű műemlékvédelmS tevékenységnek is, melynek eredményei széleskörűen is­mertek; szakemberei a mű­emlékvédelem nemzetközi intézményeiben és szerveze­teiben évtizedek óta sok esetben magas tisztségeket is viselnek. Hazánkban az építészeti örökségünkre a figyelmet először a reformkor — [gaz­dagságot, társadalmat meg­újító — mozgalmai irányí­tották. Tasner Antal, Szé­chényi István titkára, 1847. május 31-ón a Magyar Tu­dományos Akadémia egyik ülésén Vörösmatrty Mihály Töldy Ferenc jelenlétéiben Vlsegrád vára érdekében emelt szót: „ha ama nagy­szerű romok fennmaradásá­ra nagyobb gond nem for- díttatik, azok évenként mindinkább összedüledeznek, ’s végre idomtalan kőhal­mazzá válandanak. Véle- ménvünk szerint, ha a írni., m. kir., kincstár évenként Dér száz forintot a’ még fennmaradt romok megmen­tésére. n további dűledezések megsátlására az omladék kőhalmoz ‘láb alól való elta­karítására, a termek, s lak­osztályzatok kitisztogatására, szóval az egésznek dísze­sebb, a nemzet méltóságá­nak megfelelőbb kiarbami tartásaira fordítana, úgy a végenyészettől meg lenné­nek mentve a királyi ro­mok...” Javasolta még azt is, hogy a visegrádi romok vé­delmére őrt is állítsanak. Ide illőnek érzem a ma­gyar műemlék-történeti ku­tatás egyik megalapozójá­nak, Ipolyi Arnoldnak — a magyar műemlékvédelem­ben gyakran idézett — gondolatát: „őrizzük emlé­keinket, gyűjtsük össze tö- redékeimiket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üre­sebb legyen a múlt, szegé­nyebb a j elen s kéltesebb a jövő”. Szolnok megye középkori műemlékednek összefoglalá­sát 1868-ban a Magyar Or­vosok és Természetvizsigá- lók Vándorgyűlésén Ipolyi Arnold ismertette. A .kuta­tásban, a megye megismeré­séiben előny volt, hogy 1860 —69 közt Törökszentmdiklós plébánosa volt, s egyúttal mint akadémikus tevékeny­kedett a Magyar Tudós Tár­saság munkájában. „...A Ti­sza mentében, ennek partja­in le egész Szolnokig — ír­ja — számos ponton a vi­rágzó monostorok egész so­rát találjuk...” „Kő ad Ti- biscum” a mai Kőteleknél, a tornajii.t, a körűit, a tenyőit... rom maradványaik is már teljesen elenyésztek, vagy csak a föld színe alatt isme­retlenül lappaniganak”. Részletesebben ír Török- szentmiküós környékéről; „A Tiszánál, hol annyi veszett, csak a süflyi kis gát templo­mot ismerjük csúcs-ívezete, érdekes csillag- vagy háló- szövedék gerincezetével; s Eegyvieimeken az elpusztult egyháznak fennálló testeme- sebb alkatú tornyát. Mind­annyi hírmondói csupán az elpusztult, egykor virágzó helységek művészi alkatú egyházainak, ...melyek pusz­tává lőnek”. Az Ipoly köny­véből idézett sorok csaknem ötnegyed század távolából ölvian műemlékeket sorol­nak, amelyek mániáinkban restaurált műemlékként is­mertek. A felszabadulás óta Szol­nok megyében is megindult műemlékvédelmi tevékeny­ség olyan jelentős objektu­mot is tárt fel, mint János- 'hiidám a XII. sz. elején épült templom román stílusú ka­puzata, keskeny ablakai. De a műemlékek felújításakor folytatott falkutatás és ré­gészeti fetáirás is szolgálhat újabb középkori részletek­kel, mint legújabban Tisza­füreden, ahol a református templom vastag falaiból kes­keny, félikörös záródású kö­zépkori ablakok kerülték élő. A nemzetközi műemléki /nap témaköre az 1949. évi 13, sz. tvir-ben lefektetett él­vekre épül, mély szerint a magyar történet, tudomány és művészet emlékeit és eredményeit mint közműve­lődésünk örök becsű értéke­it fokozott védelemben kell részesíteni, és azokat az egész nép számára hozzáfér­hetővé kéll fenni. A „Törté­neti városök védelmének nemzetközi kartája” szá­mum ikra is olyan gondoláito­kat fogalmaz meg, hogy a történeti városnegyedek, mű- eimHiékegyüittesek, s azok környezetének védelme csak akkor lehet hatékony, ha a mindenkori gazdasági-társa­dalmi fejlesztés szerves ré­szévé válik, ha regionális és városrendezés szintjén szá­méinak vele. S ez nemcsak a szakembe­rek és a hatóságok feladat­köre : .....A megőrzés csak a kkor léhet sikeres, ha az egész város lakossáea részt vesz és közreműködik ben­ne. ezért miniden eszközzel erre kell ösztönözni, és fel­kelteni a nemzedékek fele­lősségtudatát, Soha nem sza­bad szem elől tévesztem, hogy a történelmi városok és városnegyedek megőrzése elsősorban lakóikra tarto­zik”. A történeti városokra megfogalmazott feladatok értelemszerűen minden tele­pülésre vonatkoztathatók. Építészeti örökségünk megismerése címen az ifjú­ság körében országos vetél­kedő folyik hónapok óta, megyénkben is nagy lelkese­déssel. Erről számolnak .be április 18-án a nemzetközi műemléki nap megyei fő rendezvényén Jászberény­ben is — ahol a megyei mű­emléki albizottság kihelye­zett ülést tart — bizonysá­gául annak, hogy az ifjabb nemzedék felvállalja és azo­nosulni tud nemzeti törté­nelmünk építészeti öröksé­gével, népünk múltjával. Kaposvári Gyula Makarenko-plakett nevelésért Szolnok megyei pedagógusok sikere Varga Katalin Siwwíirt Havelűteá tuleténefc Makarenko születésének századik évfordulója alkal­mából emléküléseket ren­deznek az ország szinte min­den városában. Az Országos Pedagógiai Intézetben a na­pokban tartottak emlékülést, amelyen a neves orosz pe­dagógus hagyatékát, szelle­mi örökségét méltatták, majd Makarenko emlékplakette­ket adtak át nevelőknek, al­kotó közösségeknek, s két tantestületnek. Olyan peda­gógusoknak, akik alkotó módon, eredményesen ne- velinek-oktatnak. A negyven emilékplalkettből kettő a me­gyébe .került. Az egyiket a Szolnoki Varga Katalin Gim­názium nevelőtestülete, a másikat Fábián Zoltán, a Jászberényi Tanítóképző Fő­iskola főigazgatója kapta. Az elismerés rangját eme­li, hogy olyan neves szak­emberek veh ettek át blähet- tét, mint például Loránd Ferenc, Trencsényi László, Bákonyi Pálné. S ugyancsak ezzel a kitüntetéssel ismer­ték el a Debreceni Akadé­miai Bizottság pedagógiai fórumokat szervező bizottsá­ga, valamiint a Gáspár Lász­ló-féle iskolakísérletet meg­valósító szentlőrinci intéz­mény tantestületének a munkáját. A Varga Katalin Gimná­zium eredményeit aligha kell 'bemutatni, a pedagógia iránt érdeklődőknek. Az is­kola a hetvenes évek elejé­től új színt hozott a hazai oktatásba. Bekapcsolódott számos kísérletbe, s egyéni ötletekkel, módszerekkel gazdagította a pedagógiai kutatások eredményeit. S nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi pedagógiát is gyarapította, hiszen az in­tézményt felkérték az UNESCO permanens neve­léssel .kapcsolatos kutatásá­ba. Az iskola tantestületét ma is az új iránti fogékony­ság, a nevelés-oktatás sok­színűségének, hatékonysá­gának szüntelen keresése jellemzi. Jelenleg a két tan­nyelvű — magjai’—angol — a s//H3iilísta ppdggógjö aJapolvcim-k luwaí «Vkartell ^felásásában kifejlett éreti menyes tevé&ea^gtvri a MAJKARENKÓ SZÜLETÉSÉNEK í 100. Évfordulója ölfeaíriiAbó! alapítóit A kitüntető plakett és az oklevél oktatás megvalósításán dol­goznak. Fábián Zoltánt sem kell különösebben bemutatni a pedagógia iránt .érdeklődő közönségnek. A szaklapok­ban megjelenő írásai egy jobbító szándékú pedagógus­ra vallanak; aki ugyanebben a szellemben igazgatja a fő­iskolát is. Különösen az utóbbi években, évtizedek­ben számos tudományos ta­nácskozás kezdeményezője, házi,gazdája volt az intéz­mény. S ezeken a fórumo­kon a tanítóképzés megújí­tásának nem csekély ered­ményeiről adhatott számot a jászberényi főiskola, amely­nek újabb elismerése a Ma­karenko emlékplakett, (tg) Toborzó a szabadságharcra (Ismeretlen festő) KÉT KIÁLLÍTÁS Kossuth-relikviék Térkövén Gerzson Pál érdemes művész festményei Karcagon A Ceglédi Kos­suth Múzeum, a Szolnoki Damja­nich Múzeum, a nagykunsági egy­házaik anyagából és ihelyd doku­mentumokból 1848 öröksége címmel nagysza­bású kiállítás lát­ható a Túrkevei Finta Múzeum­ban, Az örökbecsű látnivalók közül lehetetlen lenne érdemben bár­mit ds kiemelni, hiszen minden okmánynak, kép­nek, relikviának megvan a maga mához szóló üze­nete, forradalmi hitet, hazaszere­tetét sugall a ki­állítás minden részlete. A tárlat az esz­mei örökség do­kumentumainak bemutatására is nagy igondot for­dít, nem túlzás talán az a megállapításunk, hogy az 1948-as szolnoki, centenári­umi kiállítás óta a korról és esizmei hagyatékáról ilyen gazdag bemutatót nem lát­hattunk szűkebb hazánkban. A kútfőértókű írásos do­kumentumokból is kiemel­kednek a tiszántúli refor­mátus egyház anyakönyvei— Kunmadaras, Kenderes, Kis­újszállás stb — amelyekből megállapítható, hogy hány honvéd áldozta életét a tér­ségben a magyar nép sza­badságáért. Oknyomozó elemzést érde­melne egy korabeli ismeret­len festő nagyméretű képe is .amely egy 1849-es tobor- zót jelenít meg. A színhely egy alföldi falu vagy kisvá­ros a kén egyik f(Salakra pe­dig a kor szokása szerint bőnköfényes munkás, kala­páccsal a. 'kezében, a fején már honvédsapkóval — a Kossuth-zászló alatt. Kossuth Lajos inge és használati tár­Bemutatják a tártaton Kossuth Lajosnak azt a fényképét is, .amelyet Par­lagit y Vilma 1880-ban készí­tett a turini remetéiről A Karcagi Déryné Műve­lődési Központ emeleti nagy­termében láthatják az ér­deklődők Gerzson Pál két­szeres Munkácsy-díjas, ér­demes művész kiállítását. A 14 nagyobb méretű fest­ményből álló, összhatásában reprezentatív tárlatot Brá- da Tibor — Karcag szülötte — Munkácsy-díjas festőmű­vész nyitotta meg. Gerzson Pál a Képzőmű­vészeti Főiskola tanára, bő három évtizeddel ezelőtt Kmethy János, Hincz Gyula és Domanovszky Endre ta­nítványa volt az öreg falak között. 1958 óta vesz részt rendszeresen az országos tárlatokon, önálló kiállításai­nak hamarosan rangos he­lyek adnak hajlékot, számos alkalommal képviselte a mai magyar festészetet Európá­ban és más kontinenseken. Morális alkotásai közül ki­emelkedik a fővárosi Lu­mumba utcai óvoda falfest­ménye, a műegyetem, és Helsinkiben, a magyar nagy- követség épületébe készített nagyméretű intarziája, vala­mint a budapesti Kazinczy utcai tanárképző főiskolán látható 70 négyzetméteres zománca. A jól rendezett karcagi ki­állítás Gerzson Pál jellegze­tes forma- és színvilágába mélyreható betekintést nyújt, láttatja azt a tenmé- szetélményit, .amelyek meg­fogalmazásáig az elvonat­koztatások során keresztül jutott el a művész. Gerzson Pál képeinek formavilága elvonatkoztatott •— de ahogy a költőtoortárs Fodor András megállapította — a festmé­nyeken mindig .tetten érhet­jük a földi eredet mozzana­tait, az emelkedett szellem, a lényegig ható szem, a szo­ros kéz közötti fogantatás embermelegét. 'Ebben a meg­jelenítésiben fokozott szerepe van a sajátos színdramartur- igiánafc, a jelenségek .nem­csak utaliniak egymásra, nemcsak erősítik egymást, de új képi asszociációkat ds szülnek. Gerzson Pál kiállítását áp­rilis 30-ig láthatják Karca­gon iaz érdeklődők. — ti —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom