Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-30 / 76. szám
1988. MÁRCIUS 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 |A tévé „ képernyőié előtt Az elmúlt hét vasárnapjára esett a színházaik hagyományos visszatérő világnapja — s ezen a napon mindenütt, ahol csak színház működik, a világhírű rendező, Peter Brook üzenetét olvasták fel közös emlékezésül, illetve emlékeztetőül e csodálatos intézmény lehetőségeire, az emberi kultúrában betöltött sajátos szerepére. Színházi világnap Megünnepelte a világnapot a televízió is, s ebből az alkalomból a főváros peremkerület» színházának számító (más 'kérdés, hogy már régen nem az, bár valamikor valóban kívül esett a város forgalmasabb kerületein) —, József Attila nevét viselő teátrumban ütötte fel tanyáját, s próbálta bemutatni azt a sokszínű tevékenységet, amellyel az itt dolgozó művészek igyekeznek nap mint nap nézőik kedvébe járni, mert hogy hittel vallják: közönség nélkül nincsen színház. A József Attila sohasem tartozott egyébként az arisztokratikus színházak közé; magatartásában, programjában mindig volt valami feltűnően populáris; itt a zenés játékok már akkor is divatban voltak, amikor még nagy színházainkban egyáltalán nem volt sikk musicalt játszani. A mostani televíziós kóstoló — a közvetítés folyamán több érdekes előadás részletét láthattuk, miközben a színház művészei munkájukról közérzetükről vallottak az őket faggató Wisinger Istvánnak — igazán ízesre sikerült. És jó volt hallani Galambos Erzsi vagy Szakácsa Sándor megelégedettségéről tanúskodó szavait avagy a lelkes fiatalok tett- rekészségéről tanúskodó nyilatkozatait. Akik viszont azt sem titkolták el, hogy még korámtsincs minden rendben színház és közönség kapcsolatában, hisz akkor például nem kellene a Varsói melódiát olykor bizony néhány érdeklődő néző jelenlétében játszani. Élvezhettük ezen az estén két kiváló színész parádés játékát, a Törőcsik Mariét és a Garas Dezsőét Az oroszlán télen című előadás kiemelt nagyjelenetében. Igazán vonzó képet rajzolt a televízió erről a falán kicsit mostohán kezelt színházról, csupán egy dolgot hiányolhatunk a színes ösz- szeállításból: a közönség hangját. Bár, hallhattuk azt is, amint tapsolt, ez az ő legszebb, legkifejezőbb hangja, de szívesen vettem volna én például, ha arról is esik szó, hogy mi hozza ide a nézőt, vagy épp mi nem vonzza ide, ebbe a belvárositól mégiscsak távöleső színházba? Amely egyébként ugyanazokkal a nehézségekkel küzd napjainkban, mint az ország más színházai — anyagi természetű gondok nehezítik munkáját. Ilyen értelemben egyetlen színház életének bemutatásával sikerült a televíziónak a szakma általános problémáit is felvillantania, s ez mindenképp a körültekintő szerkesztést is dicséri. (Szerkesztő Virág Katalin). Kél bemutató Bemutatót tartottak az elmúlt héten a Kortársaink képernyője sorozatban, Egy gazdag hölgy szeszélye címmel Gyárfás Miklós „furcsa” drámáját játszották. Nem az alaphelyzet tűnt benne furcsának, a hajdani osztálytársak érettségi találkozója ugyanis talán már túlságosan is közismert mint forma; különössé, mondhatni idegesítővé az tette, ahogyan a találkozó „gazdája”, aki összehívja társait, nos, ahogy ez a szeszélyes hölgy lelkileg megnyomorgatja immár megtört, idős, öreg diáktársait. Idegesítő, mert érthetetlen, talán hihetetlen is, hogy egy gazdag hölgy pusztán szeszélyből arra kényszerítheti már-már durva zsarnok módjára hasonlóan tehetős hölgytársait, hogy azzal nézzenek szembe múltjukból, ami a legkellemetlenebb volt hajdanán. Kegyetlen játék! Van benne valami dürrenmatti keserűség, gúny és tán gro- teszksóg is, ez a szeszélyes hölgy akár az említett szerző öreghölgye is lehetne, csakhogy itt a történet, az élve boncolás csaknem teljesen indokolatlan, így hát amit látunk, játék csupán, drámai „trükk”. Hiába nagyszerűek a színészek, még Váradi Hédi is, akiinek sajnos utolsó alakítása ez, már a hang sem az övé, Te- mesii Hédit halljuk, amikor beszél, az érdekességén túl nem mutat ez a játék olyan emberi mélységek felé, amelyek magukkal tudnának sodorni bennünket. Hasonlóképp hiányzott a művészet melegsége a csütörtök esti tévéfilimbői, pedig Horváth Z., Gergely rendkívül nagy gondossággal tervezte meg a film képi világát, s formálta meg a részleteket szinte mérnöki pontossággal. Egy szorongással, titkokkal teli világ képét rajzolja meg, amelynek homályos, borongás tónusából rikítóan válik ki egy sár- igalkaibátos hölgy látványa, egy idegené, akinek mondhatni a szemével láttatja a rendező — a szerző Mészöly Miklós munkája alapján — az ötvenes évek nyomasztó világát. Más kérdés, hogy e hölgy kilétéről jóformán mit sem tudunk. Ugyanakkor érthető minden más, világos az egyes elemek jelképes tartalma is, például a kalitkáiba zárt madáré is, mely végül is kiszabadul, és mindenki madarává lesz a szabadság egyfajta szimbólumaképp. Beteg kor 'látlelete ez vágóhidat rendszeresen fosztogató tolvajjal, pletykás öregasszonnyal, váratlanul kitelepített családdal, festővel, aki alkalmi dekorációkat csinál, s aranyos gyermekikel, aikdk szeretnék leleplezni ezt az egész hazug világot a gyermekszívek ártatlanságával. Sok-sok részletből összeálló kép, s van az egészben valami valóságon túli, szürrealdsztdkus is. Mégis valami hűvösség lengi be a tévéfilmet, a míves kidolgozottság hatása erősebb, mint a torokszorongató valóság megidézésének élménye. Nem döbbent meg, még csak meg sem rezdül a lelkünk, mert hiányzik belőle az „adott pillanat igazsága”. A stiglic szép munka, jó munka, de nem kivételes élmény. Talán az lehetett volna, ha több lenne benne az emberi szertelenség. Röviden így „szórakozik” a Stúdió ’88, vagy még inkább azt mondhatnák, így szeretné, hogy szórakozzunk mi nézők — színesen, de korántsem felhőtlenül. Ezért invitált bennünket a Stúdió gárdája a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeire; színházba, hangversenyre, moziba, balettre péntek este. És mindebből vadéban igazi minőséget kínált. Este hattól csaknem éjfélig tartó műsorra szólt a meghívás. Csakhát — vele szemben az első csatornán 18 órától az igen népszerű és közhasznú Alblak, majd az elengedhetetlen esti Híradó, aztán az igen vonzó Telefere, végül Átikus József szórakoztató Parabolája csalogatta az első csatornán a nagyérdemű tévénézőt. Bizony félő, hogy a kérlelő hívásra sem tartottak sokan Érdi Sándorék- kal. Hangsúlyozom: kár, mert a kultúra magazinja nem akármilyen választékot kínált. Valkó Mihály Bemutató: pénteken Rákóczi tér - új zenés játék Április 1-jén nyílik Skanzen Szentendrén A téli zárva tartás után péntektől újból várja a látogatókat a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A 46 hektáros területen kialakított falumúzeumban tájegységekre csoportosítva mutatják be az ország egyes vidékeinek népi építészetét, lakáskultúráját, életmódját. A hét nagy tájegység (Észak- Magyarország, Észak-magyarországi mezőváros, Fel- ső-Tiszavidék, Alföld. Dél- Dunántúl, Bakony—Balaton- felvidék. Kisalföld) mellett most épül a nyugat-dunántúli rész, ahol áll már és látogatható néhány épület. Az enyhe telet felhasználva, a zárás alatt tovább épült a Kisalföld tájegység bal oldali utcasora, s a végső munkákat végzik a Szigetköz jellegzetes településéről, Ásványráróról áttelepített lakóházon is. Ez utóbbit május 18-án, a múzeumi világnapon nyitják majd meg. Aki már korábban járt a Szentendrei Skanzenben, annak nem kell bizonygatni, milyen maradandó élményt adó látvány és hangulat fogadja az odalátogatót. Különösen a fiatalok számára ajánlott, hogy megismerkedjenek — egy-egy túra, kirándulás kapcsán — népi hagyományaink megmentett építészeti és tárgyi emlékeivel. Üjabb zenés játék bemutatójára készül a Szigligeti, s ahogy ez az előzőek esetében is történt — Táncdalfesztivál, Lúdas Matyi — a musical szövegkönyvét Schwajda György irta. A zenét Döme Zsolt komponálta. A próbák már javában a színpadon folynak. Csizmadia Tibor rendezői irányításával. A táncos, zenés játék főszereplői a lányok, ama Rákóczi téri lányok, akik... De ezt megtudhatja majd mindenki, hogy mi is történik velük, aki kíváncsi a kellemes muzsikával fűszerezett pikáns játékra. Bemutató április 1-jén, pénteken este. Képeink az egyik próbán készültek, amikor a szereplők még civilben kóstolgatják a játékot. Az első képen a lányok csapata, a másodikon férfiak, akiknek szerepe egyáltalán nem mellékes, végül a bal alsó képen munka közben a rendező. A magyar nyelv hete Minisztériumi pályázat A névelő az uszodában A nyelvészkedő olvasók most hitetlenkedve kapják fel a fejüket: Hogy került a névelő az uszodába? S igazuk van, a cím tréfa csupán! Nincs névelő az uszodában. FÜRDŐRUHÁT KABINBAN CSAVARNI TILOS! Ezt a feliratot diákjaim fedezték fel a Damjanich uszodában, és helyes nyelvérzékkel mutattak rá a nyelvhelyességi hibára: a kabin szó elől hiányzik a határozott névelő. A határozott névelő helytelen használata egyik leggyakoribb nyelvhelyességi hibánk. Pedig alkalmazása nem igényel bonyolult nyelvészeti ismereteket. Ez a szófaj a magyarban külön nyelvi fejlemény (kb. a XIV. században alakult ki mutató névmásból). Eredetileg a finnugor nyelvekben nem volt névelő, a finn ma is nélkülözi. Figyeljük meg, miféle szerepet tölt be a magyarban a határozott névelő! A hozzá kapcsolódó fogalom (személy, dolog) meghatározott voltára utal: egyedit illetve általánosít. Íme a példák: Megkaptam a levelet. A beszélő és a hallgató közös valóságtudata alapján a névelő leszűkíti a levél szó jelentéskörét: az előismeretek egy bizonyos, meghatározott levélre irányítják figyelmünket. A következő mondatban a fogalom teljes körére gondolhatunk: A varjú énekes madár. Mindezek azonban általánosságban jelölik meg a határozott névelő funkcióit. A nyelvhasználat során számos nehézségbe ütközünk: szükséges-e a névelő vagy éppen felesleges? Nyelvművelő kézikönyvünk az elkövetett hibákat a logikai tisztánlátás hiányával magyarázza. E miatt került az uszoda öltözőjének falára is hibásan a felirat: A kabin szó egyértelműen konkrét jelentéssel bír ebben a beszédhelyzetben, s nem azt jelenti az öltöző falán, hogy általában tilos kabinban fürdőruhát csavarni. A fürdőruhát szó helyesen név- előtlenül áll az említett táblácskán; az intelem értelme: senki sem csavarhatja ki fürdőruháját a Damjanich uszoda kabinjaiban. A határozott névelő elhagyására idézhetjük még a már klasszikusnak minősülő hibákat: a parkban lévő FÜRÉ LÉPNI TILOS tálát, a pályaudvarok hangosbemondóinak bosszantó nyelvi pongyolaságát: Gyorsvonat az első vágányról elment. A névelőhiány kiált, mindkét esetben egy meghatározott fogalommal kapcsolatos információt közlünk: a tiltás a táblával megjelölt parkra vonatkozik, illetve egy bizonyos vonatról tájékoztatunk. Tehát helyesen így hangzanak: A FÜRÉ LÉPNI TILOS! A gyorsvonat az első vágányról elment. Gyakran az ige tárgyas vagy alanyi ragozása igazít el bennünket a névelőzés szabályai között. A tárgyas ragozású igéhez határozott tárgy kapcsolódik, ezért szükséges a névelő. Pl.: A kéziratot ellenőrizte: Kis Pál. A névelőtlen névszó alanyi ragozású ige tárgya lehet: Kéziratot ellenőrzött: Kis Pál. Ez utóbbi mondatban a tárgy határozatlan, s szükségképpen mást jelent, mint az előző példában: a cselekvés tényét hansúlyozza, nem pedig a tárgyra irányulást. Szólnunk kell még a hivatalos nyelvi réteg nyelvi modorosságairól is. Beszélői hajlanak a névelőtlen kifejezések használatára. A hibás „védő tiltakozik” —, ,,vádlott elhallgat"-féle szó- kapcsolatok legfeljebb egy stílusparódiában állják meg helyüket, de a helyes nyelv- használatban nem. A beszédhelyzet egy bizonyos személy cselekvését jelzi, tehát a névelő szükséges: A védő tiltakozik. A vádlott elhallgat. A névelőzés legalapvetőbb szabályait tekintettük át. Ügyeljünk jobban helyes használatukra, a hibákra pedig bátran hívjuk fel embertársaink figyelmét! Sléder Éva Amerikai design bemutatót tekinthet meg a közönség az Iparművészeti Múzeumban. A mai modern amerikai forma- tervezésről áttekintést nyújtó nagyszabású tárlatot március 21-én nyitották meg. A kiállítást — amelyet ezt követően Miskolcon és Kecskeméten is megrendeznek — belépődíj nélkül, ingyen tekinthetik meg az érdeklődők április 10-ig (MTI-fotó:' Cser) Testedzés az iskolában A Művelődési Minisztérium pályázatot hirdetett tavaly az általános iskolások mindennapi testedzésének, sportolásának megszervezésére. A pályázatot nagy érdeklődés kísérte, több mint kétszáz iskola vállalkozott a mindennapos testnevelés bevezetésére. A minisztérium az idén ismét meghirdette a pályázatot. Az elbíráláson elsősorban azokat a terveket, elképzeléseket támogatják, amelyek az oktatási törvény, valamint az egészség- megőrzés átfogó társadalmi programjának egészséges életmódra nevelési követelményeivel összhangban vannak. Az elnyerhető támogatások összege tízezertől nyolcvanezer forintig terjed, amelyet a testi nevelést. a mindennapi testedzést segítő sportszerek- és eszközök beszerzésére kell fordítani. A pályázatot 1988. június 1-ig küldhetik el a tanárok, munkaközösségek a területileg illetékes megyei művelődési osztályra, ahonnan véleményezés után továbbítják a minisztériumba. Megjelenik Titkárnők kézikönyve Még az idén megjelenik a titkárnői szakvizsga anyagát tartalmazó Titkárnők Kézikönyve; a Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége titkárnői szakosztálya napokban megalakult oktatási bizottságának gondozásában. A kiadvány alapján felkészülhetnek az érdeklődők a Titkárnőket Vizsgáztató Országos Bizottság előtti szakvizsgára. A vizsga sikeres letétele után a jelöltek „vizsgázott titkárnői” oklevelet kapnak, s ezt a szakképzettséget a személyi igazolványba hivatalosan is bejegyzik.
