Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-28 / 74. szám
1988. MÁRCIUS 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vagyonnyilatkozat március végéig Iskolapadokból a parlamentekbe Valljuk vagy ne valljuk... A takarékbetét az adóhivatal számára is titkos Pontosabban tegyünk-e vagyonnyilatkozatot avagy ne tegyünk? Erre önként; március utolsó napjáig van módunk. Dósa Imrével, a Szolnok Megyei Adófelügyelőség hivatalvezetőjével erről beszélgettünk. — A határidő többé-ke- vésbé ismert minden adóköteles magyar állampolgár előtt: március harmincegyig ki-ki színt vallhat vagyonáról. Eddig hányán tették meg a megyében? — Száznál jóval kevesebben. — Kevésnek tűnik, kivált akkor, ha ebből nem csekély hátránya származhat az embereknek. — Nem az adófelügyelőség számára fontos ez a vagyonnyilatkozat, hanem az állampolgárok számára lényeges. Tudniillik ez a nyilatkozat lesz az alap. Gyarapodását ehhez mérjük, s e nyilatkozat birtokában hasonlítjuk össze a régebbi állapottal. Ha ezt a különbö- zetet az adózott jövedelem fedezi, akkor minden rendben van. — Egy példával illusztráljuk. Ha valaki most három- milliós vagyonról nyilatkozik, két év múlva újabb hárommilliónyi értékkel szaporodik a birtokában levő érték, adózott jövedelme viszont csak másfél millió forint volt, akkor... — Akkor kerülhet sor a vagyonelszámoltatásra. — Mi derül ki az eddig beérkezett vagyonnyilatkozatokból? — Nem a szerintünk leginkább érintettnek vélt réteg „vallott”. — Számukra jelenthet-e hátrányt, hiszen ez nem kötelesség, csupán önként teszi, aki teszi? — Ha olyan mértékű gyarapodásuk történne, ami számottevő ... — Mekkora értéket gondoljunk „számottevőnek"? — Évente néhány százezer forint már lehet számottevő Magyarországon. De, hogy ez félreérthető ne legyen, mindjárt mondom a példát is. Éves adózott jövedelme legyen valakinek, mondjuk százezer forint, ez nem elképzelhetetlen. Nem tett vagyonnyilatkozatot, s mondjuk jövőre vesz egy jó állapotban levő, használt Mercedest, aminek a forgalmi értéke legyen ötszázezer forint. íme, az emlegetett „néhány” százezer forint. — Önökben tehát fölmerül a kérdés, hogy ez a pénz honnan származhat. De a példánkban szereplő adófizető — tételezzük föl — takarékos ember, már évek óta gyűjti erre a kocsira. Az OTP-ben, vagy otthon a szekrényben rakta egymásra az ezreseket. — Vagyonnyilatkozat híján úgy kell tekintenünk, mintha ez a gyarapodás az idén január elseje után következett volna be. — Tehát ez adócsalás volna? — Nem, akkor nem, ha kellőképpen bizonyítani tudja, hogy a szerzésre a korábban megtakarított, adózott jövedelme nyújtott biztosítékot. — Kellő bizonyíték-e egy baráti kölcsön vagy a „szekrény”? — Előbbi mindenképpen az, ha a kölcsön a valóságnak megfelel. A szekrényben vagy a szalmazsákban őrzött forint vagyonnyilatkozat hiányában azonban nem elegendő, el sem fogadható bizonyíték. Érdemes tehát időt szánni a formanyomtatvány kitöltésére. — Ellenkező esetben vitás kérdésekben már az adófizetőnek kell hitelt érdemlően bizonyítania, hogy a példánkban szereplő vagyonnal rendelkezett, s hogy azt adózott jövedelméből maga gyűjtötte — Pontosan így van. — A takarékbetétben elhelyezett pénzt különféle titoktartási kötelezettségek terhelik. Az OTP-t ezek a szabályok szigorúan kötik, önök mégis informálódhatnak ott? — Erről szó sincs, mi onnan információt nem kérhetünk, nem is kaphatunk. — Az adótörvény tehát tekintettel van a takarékbetétek titkosságára. — Természetesen. Egyébként is a nyilatkozó nem köteles bejelenteni a takarékban, bankban, kötvényben, értékpapírban elhelyezett vagyonát. Ha mégis megteszi, akkor föl kell tüntetnie a betétkönyv számát, a kiállító pénzintézetet és csatolnia kell annak igazolását. — Önöket is kötelezi a titoktartás... — Mi a személyre szóló összes információt titkosan kezeljük, erre bennünket — minden egyes munkatársat — eskü is kötelez, annak minden ódiumával. — Ha én például Kis János butikos jövedelméről érdeklődnék? — ön, vagy bárki ezt hiába tenné. Javaslom, hogy forduljon Kis János butikoshoz, ha ő megmondja ... — Mégis szükség lehet a be nem vallott betétkönyvre! — Akinek van ilyen, annak az illetékes pénzintézet készséggel ad igazolást róla. De, mint már említettem, az adófizetőnek kell beszereznie. — Különféle mendemondák keringenek arról, hogy mi az, amit érdemes beírni a vagyonnyilatkozatba. Hogyan rendelkezik erről a törvény? Van-e értékhatár? — Ezen a bizonyos „A”- jelű vagyonnyilatkozaton szükséges föltüntetni a védett műalkotásokat, műtárgyakat, az ingatlant, az olyan személygépkocsit, amely után adót kell fizetni, illetve minden olyan ingóságot, amelyik értéke a százezer forintot meghaladja. Lényeges azonban az, hogy ha a szokásos háztartási berendezések, fölszerelések és használati tárgyak értéke együttesen meghaladja a százezer forintot, akkor a vagyonnyilatkozatban célszerű azokat azonosítható módon részletezni. — Mert? — Ellenkező esetben e részletezés híján az adóhatóság, egy lehetséges vagyonelszámoltatás esetén csupán százezer forint össsz- értékig veheti számításba a föntebb fölsoroltakat. — Említette az egyik nyomtatványt. Kapható-e? — Igen, hosszabb ideje nálunk is és a megye nyomtatványboltjaiban beszerezhetők. — Beszélgetésünkből tehát az derül ki, hogy tulajdonképpen mindannyian érintettek vagyunk — már akik adókötelesek — a vagyonnyilatkozatban? Tehát „vall- junk"? — Az állampolgár érdeke szempontiából én ezt látom kívánatosnak. Nem a kisjövedelmű nyugdíjasokra gondolok, hanem azokra, akik a már említett, számottevő. örvendetes gyarapodásnak néznek elébe. Számukra ez a vagyonnyilatkozat lesz a bizonyíték, hogy az azon szereplő értékkel már korábban rendelkezFagazdasági termékek boltja 1985-ben nyitotta meg mintaboltját a megyeszékhelyen a Nagykunsági Erdő és Fa- feldolgozó Gazdaság. Az Ady Endre úti üzletben saját gyártmányaikon kívül más fagazdaságok termékeit is forgalmazzák. Árusítanak szoba- és kiegészítő bútorokat, lambériákat, kerítéselemeket, parkettát, pipákat, valamint falépcsőt tartozékokkal. A havonta több mint 1 millió forintot forgalmazó üzletet mutatják be felvételeink (Fotó: Mészáros) Mi foglalkoztatja a megye diáktársadalmát? Képünkön a diákparlament résztvevőinek egy csoportja (Fotó: Mészáros János) Aki kíváncsi volt ama, milyen ma a hangulata a megye diáikitánsadalmáinalk, az választ kaphatott erre a kérdésére a szombaton megtartott diáikparlamenti ülésen. A középfokú tanintézetek parlamenterei a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola Szolnoki Tagozatának tanácstermében gyűltek össze, hogy éljenek a 17 esztendővel ezelőtt deklarált jogukkal, és demokratikus fórumon kapjanak választ a legilletékesebbektől napi gondjaikra, és tolmácsolják iskolájuk, osztálytársaik kérdéseit, felvetéseit is. Nos, a fiatalokat ugyanazok a problémák foglalkoztatják, akár a felnőtteket: kevés az ösztöndíj, ráadásul nem is ösztönöz a jobb tanulásra : az étkezési norma alacsony: a tantermek — különösen a szakmunkástanuló intézetekben — zsúfoltak, a szábadidő hasznos eltöltésére kevés a lehetőség és immár az is felvetődik a jövő tervezésének horizontján, hogy vajon a szakma ad e kenyeret majd a művelőinek? De tartsunk sort: a parlament — melyen ott volt Szabó József, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának vezetője is — dr. Vincze Sándornak, a megyei tanács művelődési osztálya vezetőjének szóbeli tájékoztatóját hallgatta meg először. Ebből kiderült, hogy a négy évvel ezelőtt rendezett hasonló tanácskozás felvetéseit nem amolyan pusztába kiáltó szóként kezelték az illetékesek: intézkedések születtek a korábbi viták kapcsán, és a kidolgozott programokban helyet kaptak az elhangzott kérések, követelések. Éppen az itt született kezdeményezések nyomán válik szükségessé a tágabb fakultáció és a nyelv- tanulási lehetőség kiszélesítése. Ugyanígy meghall|gá-( fásra talált a Szolnoki Varga Katalin Gimnázium diákjainak igénye, az előre hozott vizsgák megszervezésére. Támogatja a megyei művelődési osztály azt a szándékot is, hogy az iskolák felelevenítsék a korábbi ömiképzőköri rendszert, de a diákönkormányzat fórumai is nagyobb súlyt kapnak az oktatási intézmények döntést hozó mechanizmusában. összességében a beszámoló kellő érvanyaggal szolgált a különböző szekcióüléshez, ahol is a gimnazisták, szakközépiskolások és szakmunkásképzősök immár egymás között vitatták meg a részletkérdéseket, természetesen válaszadó illetékes felnőtt jelenlétében. A jövő kereskedői elpanaszolták, mennyire hátrányos helyzetű közülük az, aki vidékről jár be az iskolába nap mint nap. A hatvan kollégiumi hely az ezren felüli tanulólétszámhoz viszonyítva csak az igények töredékét elégítik ki. A „nulladik” óra kezdetére csak úgy érhet be egy bejáró, ha már kora hajnaliban buszra, vagy vonatra száll. Az étkezésük sem megoldott: ha hetedik órájuk is van, már nem kapnak ebédet a Szolnok vagy a Múzeum étteremben, ahová jegyük szól. A szakmai gyakorlat során nem ritka, hogy az üzleteket takarítják, a küldönc szerepét látják el, pedig a munkáséletre való felkészülés szakmai fogásait kellene ilyenkor ellesni az idősebb kollégáktól. Szolnok megye tanintézetei úgy áltálában igazán nem panaszkodhatnak arra, hogy a tornatermek dolgában valamiféle korszakos lemaradást kellene pótolni, hiszen az országos átlagnál e téren sokkal jobban állunk. Mégis, ha valáhol hiányzik a testedzés e műhelye, az a szakmunkásképző intézet. Ügy tűnik, mintha a kötelező szakmai gyakorlatot a testi nevelésihez írná hozzá az oktatásügy: a valóság az, hogy a fizikai munkát végző tanulók számára éppen őlyan felüdülést jelent a sport, mint azoknak, akik csak szellemi tevékenységgel töltik napjukat. Meglepő menynyire egyöntetű volt a vélemény az ösztöndíjak ügyéiben. A jelenlévők egyhangúan úgy voksoltak, hogy a bukott tanulók ne részesüljenek ebből a szociális jellegű támogatásiból — igaz a gyengébben „muzsikáló” diákokat e fórumon senki nem képviselte... Érdemes volt meghallgatni a szolnoki szakmunkástanuló fiatalok vélekedését arról, miként fogadták az ÁOhim Űiti Általános Iskolába való áttelepülésük hírét. Elmondták a jövő szakmunkásai, hogy szinte elviselhetetlen körülmények közül kerülnek emberibb viszonyok közé. Egy ik tantermük életveszélyessé vált, „ami viszont a szakma szégyene” — tette hozzá a művelődési osztály képviselője, lévén a szakmunkásképző éppen építőipari — dehát a tény akkor is tény — a helyzetük tarthatatlan és szeretnék ha ezt megértenék azok a szülők, akik általános iskolás korú gyermeküket a megszokott oktatási intézmény helyett egy másik, a közelben lévő általánosba kísérik majd. Akiket irigyelni is lehetett, akár körülményeik miatt, azok a Martfűi Cipőipari Szakmunkásképző Intézet tanulói voltak. Amint elmondták, jóleső érzés volt számukra, hogy a gyár vezetői garantálták valameny- nyiük elhelyezését és azit ígérték, ha kevesebb munkáskézre lesz szükség a jövőben a Tisza Cipőgyárban, úgy már a beiskolázásnál csökkentik a létszámot. Akik viszont végeznek, biztos kenyérhez jutnak. Hosszasan lehetne még sorolni a kritikai észrevételeiket — az elégedettségről tanúskodó megjegyzéseket is — hiszen szó érte a tankönyvek, a szemléltető eszközök nívóját, vagy, hogy miként lehetne olcsóbb a család számára a gyermek tanulása, hogyan lehetne szélesíteni a szociális támogatásra szorulók körét. De hát valamennyi felvetésre a plenáris ülés sem adott választ, ahol egyébként szót kért Vas Valéria, a megyei KlSZ-lhizottság titkára is. Viszont a szó nemcsak elszállt, mert a felvetésekről írás is született, ami megmarad. Végül megválasztották azokat a küldötteket, akik majd az országos tanácskozáson képviselik megyénk diáktársadalmát. Remélhetően ./tarisznyájukból” nem maradnak ki azok a felvetések sem, melyek megoldása országos „rálátást” igényéi. Palágyi Béla Munkastílus, nemzetközi kérdések Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Lap- és könyvkiadó Részvénytársaság alakult Reform Rt., elnevezéssel lap- és könyvkiadói részvénytársaság alakult. A Magyar Hitelbank Rt., kezdeményezésével létrehozott társaság fő célja, hogy — a tulajdonosi érdekeket képviselve, sajtó-, könyv- és más menedzseri vállalkozások révén aktív részese legyen a gazdasági, társadalmi kibontakozás elősegítésének, a reform, a megújulás meggyorsításának. Alapító tagok, a Befektetési Bank, a Hazafias Népfront, a Hírlapkiadó Vállalat, az MHB Ingatlanforgalmi Irodája, a Kiskereskedők Országos Szervezete, a Kossuth Könyvkiadó, a Magyar Gazdasági Kamara, a Magyar Hitelbank Rt., és a Magyar Televízió. Az ifjúsági szövetségnek az országos pártértekezlettel összefüggő feladatairól, a KISZ munkastílusáról, munkamódszereiről, a nemzetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről, a KISZ külügyi tevékenységéről, s ezzel összefüggésben a Szovjet— Magyar Ifjúsági Barátság Fesztivál előkészületeiről, valamint a HNF és a KISZ, illetve a SZOT és a KISZ vezetőinek találkozójáról tárgyalt szombati ülésén a KISZ Központi Bizottsága a szövetség székházában. Elsőként Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára tájékoztatta a testületet az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi üléséről és szólt azokról a feladatokról, amelyek az országos pártértekezlet előkészítésével ösz- szefüggésben a KISZ-re várnak. A Központi Bizottság a tájékoztatót követően állást foglalt abban, hogy az ifjúsági szövetség feladata a KISZ XI. kongresszusán megfogalmazott politikai vonali folytatása: a társadalmat és az ifjúságot érintő fő kérdésekben a párt progresszív törekvéseinek támogatása. A testület úgy döntött, hogy országos KlSZ-ér- tekezletet viszont a pártór- tekezlet előtt nem hívnak össze.
