Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
1988. MÁRCIUS 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Tiszafüredi Kuntej Vállalatnál is folyamatosan ellenőrzik a tej, illetve a termékek minőségét. Naponta mintegy 45 ezer liter tejből túrót, vajat, sajtot és fóliás tejet gyártanak (Fotó: T. Z.) Pázmány Péterről Egyháztörténet! konferencia Egyháztörténeti konferencia kezdődött hétfőn az ELTE aulájában Pázmány Péter, a katolikus egyház és a magyar művelődés nagy alakja, a nagyszombati egyetem — az ELTE elődje — megalapítója, író halálának 350. és I. István halálának 850. évfordulója alkalmából. A háromnapos konferencia megnyitóján részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, a Szent István Emlékbizottság elnöke. Fülöp József akadémikus, rektor köszöntőjében hangsúlyozta: az ülésszak elősegíti az állam és az egyház, a világi és az egyházi történészek párbeszédét, együttműködését. Paskai László prímás, esztergomi érsek is köszöntötte a konferenciát. Michele Maccarone pápai prelátus felolvasta II. János Pál pápa köszöntő táviratát. Köpeczi Béla művelődési miniszter Pázmány Péterről tartott előadásában hangsúlyozta: alig van a magyar történelemnek olyan egyénisége, aki olyan nagy hatást gyakorolt volna a fejlődésre, mint ő. Politikai tevékenységét ma is vitatják, kulturális-irodalmi nagyságát viszont szinte mindenki elismeri — hangoztatta Köpeczi Béla. Az idén már kisszövetkezetként dolgozik a KEVISZ (Folytatás az 1. oldalról) Tavalyelőtt például olyan hegesztő áramforrásokat is készítettek, amelyek a Szovjetunióban folyó tengi- zi beruházásokhoz kerültek. Köztudott, hogy ott magyar szakemberek is dolgoznak és olajtisztító berendezéseket szerelnek, s hogy a megrendelők elégedettek lehettek a termékekkel, bizonyítja az is, ho»v tavaly újabb megbízást kaptak a Vegyépszer tengizi üzemigazgatóságától, hogy fejlesszenek ki részükre egy automatikus varrathőkezelő berendezést — ez egyébként a hegesztés utáni feszültségmentesítésre szolgál — nos, jelenleg többek között ennek a berendezésnek a fejlesztésén dolgoznak a kisszövetkezetnél. Ez mint hallottuk — azért is fontos tevékenység, mert a szóban- forgó berendezést eddig tőkés importból — Ausztriából — szereztük be. A minőségi munka javítása érdekében tavaly készült el a kisszövetkezetnél 4 millió forintos költséggel egy modern, 500 négyzetméteres üzemcsarnok. Az idei év első negyedévében bőven van mit csinálniuk, hisz összesen 52 milliós megrendelésük van, de mint mondják, ennek. .. Ennek ellenére bizjelezheti a ma már menetrendszerűen jelentkező alapanyag hiánya: például a transzformátor lemezek külföldről érkeznek, ha érkeznek. .. Ennek elelnére bíznak abban, hogy különösebb fennakadás nem lesz, s ez az optimizmus az idei terveikben is kirajzolódik, hiszen 150 milliós árbevétellel számolnak, mégpedig úgy, hogy ebben az évben először a tőkés országok piacain is megjelennek termékeikkel. Ugyanis az USA-ba 10 ezer elektromágneses ajtózárat szállítanak 8 és fél millió forint értékben, s remélhetőleg az NSZK-ba is megjelennek hegesztő berendezéseik. Erről ma még azént lehet csak feltételes módban beszélni, mert jelenleg folynak a berendezések helyszíni próbái. S ha létrejön az üzlet, akkor az idén még két típusban 500 berendezést szállítanak az NSZK-ba több mint 120 millió forintért. Üj termékeik közül megemlíthető a benzinmotoros ívhegesztő — ezt a mezőgazdaság tudja jól hasznosítani —, amelyből már kétszázat rendelt tőlük erre a negyedévre a kereskedelem. N. T. MIT IGÉNYEL AZ ORSZÁG? Kevesebb szenet, és több villamos energiát Iparunkban sokan a csúcsra törnek: csúcstechnikát, csúcstechnológiát próbálnak meghonosítani. Mások viszont, ugyancsak az iparban, inkább a csúcsok lefaragásán fáradoznak. Ez utóbbiak az energetikai szakemberek, közülük is elsőként a villamosenergiaellátás' felelősei. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a csúcsfogyasztáshoz kellő energia- termelő kapacitások megteremtése fölöttébb drága; ennél jóval gazdaságosabb a teljesítménycsúcsok visszafogása, az energiaigény egyenletesebbé tétele. Ezt tudjuk, ennek ellenére kimunkálódtak olyan elképzelések, melyek szerint a következő két évtizedben az úgynevezett „csúcstelje- sítőképesség-igény” megduplázódik. 1985-ben ez 6230 megawatt volt, 2010-re pedig vagy 11 500, vagy 13 100 megawatt lesz. Attól függően, hogy két és fél, avagy kereken három százalékkal nő 'évente a szóban forgó igény. Ez derül ki A távlati energiapolitika az ipar szerkezetátalakításának programjában című tanulmányból, melyet az Ipari Minisztérium a közelmúltban bocsátott a sajtó rendelkezésére. Derülátó K-változat Távlati terveket készíteni nehéz és kockázatos is. Nap mint nap tapasztaljuk ezt, amikor a fejlemények rácáfolnak a pár évvel ezelőtt nagy gonddal, nagy apparátusokkal kialakított terveinkre. Tisztában voltak ezzel az ipari tárca emberei is, ezért mindjárt a dokumentum elején leszögezik: „A gazdasági-társadalmi fejlődés reálisan belátható idősávja csak néhány évre — legfeljebb egy középtávú tervperiódusra — tehető”. Ezért — mint írják — hosz- szú távon „nagy kockázati faktorral” kell számolni. Mégis szükség van hosszú távú tervek kimunkálására is, mivel „az energetikai létesítmények, főként erőművek megvalósítási ideje átlagosan 8—15 évre, sőt napjainkban már ennél is hosszabb időre tehető”. Hirtelen gazdasági növekedés tehát — bár egyes időszakokban ez jól jönne — már az energiakorlát miatt is nehezen képzelhető el. Maga a távlati terv évi két, két és fél, illetve három százalékos gazdasági növekedéssel számol, valamint készült egy úgynevezett ,,K” változat is. Ez a kibontakozási programhoz igazodik: 1990-ig évi 2 százalék, 1990. és 95. között évi 3 százalék, utána egészen 2010-ig évi 4 százalék gazdasági növekedést vesz számításba. Egyértelmű tehát az ipari tárca derűlátása: gazdaságunk a nehéz föltételek között is képes mérhető gyarapodásra. Nem véletlen, hogy a bevezetőben a villamosener- gia-'igényre vonatkozó adatok szerepeltek. A szakemberek ugyanis úgy vélik, hogy a „villamosenergia- fogyasztás dinamikája mintegy háromszorosa az össz- energia-szükséglet növekedési ütemének.” Azaz a jövőben akár az ipari, akár a lakossági energiafogyasztásban túlnyomórészt a villanyáram iránt mutatkoznak Több telephely is alkalmasnak látszik 1200 megawatt kapacitású tározós erőmű számára. Az Ipari Minisztérium továbbra is a sokat vitatott prédikálószéki szivattyús tározó megépítését tartja a leggazdaságosabb változatnak. Nyílt kérdés, hogy a környezetvédelmi vagy az energetikai szempont kerekedik felül. A távlati erőműépítési programban „stratégiai elemként” szerepel a büki hőerőmű, mely nyolc blokkjában összesen 2000 megawatt kapacitást rejtene. Külfejtéssel nyert lignitet alakítana át árammá, „megvalósítása a jövő század elején időszerű”. Az elképzelt új atomerőműről úgy fogalMás szocialista országokból szenet, kokszot, brikettet hozunk be, hiszen a hazai széntermelés — mely jelenlegi évi 24 millió tonna, az ezredforduló után 20—35 millió tonna „tartományban” mozoghat évenként — a külfejtéses lignit „javára” változtatja belső arányait. Ez a szénfajta elsősorban a hőerőművekben hasznosulhat. Épp a lignit külszíni bá- nyászása idézi föl a jövő egyik súlyos kérdését: az energetikával összefüggő környezetvédelmi teendőtöbbletigények. A minisztérium tisztviselői bátran levonják azt a következtetést, hogy „a népgazdaság közvetlen tüzelő- és üzemanyag-felhasználása az 1985. évi színvonalhoz képest az elkövetkezendő huszonöt évben stagnál, illetve csökken." Ami a beszerzés arányait illeti: a prognózis szerint nem módosulnak jelentékenyen. 2010-ben az energia- igény 55 százalékát teremtjük elő hazai termelésű energiahordozókból. Különösen a villamosenergiaimport érdemel figyelmet, mivel nálunk ez „világviszonylatban is kiugróan nagy”, és az ellátás már ma is „rendkívül érzékeny az import esetenkénti zavaraira.” A tárca több lehetőséget is lát az áramtermelés hazai növelésére: új tározós erőművekkel, hőerőműkkel, sőt új atomerőművel is. máz a minisztériumi tanulmány, hogy „2010-ig minden bizonnyal belép az új atomerőmű (négyszer 1000 megawattos kiépítéssel) is, amelynek telephelykijelölési munkálatait rövidesen meg kell kezdeni. Mind a Duna, mind a Tisza melletti telephelyek szóba jöhetnek.” Megemlít a dokumentum úgynevezett nukleáris — vagyis atomfűtőműveket, melyek a hőszolgáltatásban játszanának szerepet. Ezek megépülése sem teszi azonban nélkülözhetővé a további importot, összes energia- forrásainknak 2010-ben is mintegy 45 százaléka származik behozatalból. Nagyrészt a szovjet kőolaj-, földgáz- és villamosenergiaszállításokra számítunk. két. A Mátraaljai Szénbányák, s emellett számos más tároló, dúsító, törő, osztályzó üzem okoz légszennyezést. A porkibocsátást zárt technológiák meghonosításával kell visszaszorítani. A külfejtéseken ezenkívül égetően fontos a rekultiváció gyors végrehajtása is: mintegy 4000 hektár olyan terület van ma a bányák kezelésében, melyet a jövőben kell mezőgazdasági művelésre ismét alkalmassá tenni. M. P. Vita a Prédikálószékről Eltüntetett sebhelyek A huszonegyes nyerőszám Derekas helytállás munkásőri szolgálatban Szeles Aladárné Nádas Györgyné Ulnlcsovics Andrásní Pora lmréné Juhász Mlklósné A törökszentmiklósi mun- kásőregységnél huszonegy nő teljesít szolgálatot. A huszonegyes nyerőszám. Kétségen kívül sok vonatkozásban nyert velük az egység. Precízebbek, könnyebben veszik az akadályokat, mint a férfiak. Kimondva, kimondatlanul hajtja őket a bizonyítás szándéka: „nem vagyunk alábbvalóak”. Amikor Unicsovics Andrásné felöltötte az egyenruhát, egyedüli nő volt a században. Az egyik munkásőr társa megkérdezte parancsnokától: mond, az az új srác, aki az asztalnál ül, miért festi a szemét? A parancsnok csak annyit válaszolt: majd megtudod, ha feláll. Azóta megszokták, hogy nők is vannak köztük. Mi késztette őket a testületbe való belépésre, hogyan ítélik meg a fegyveres szolgálatot? Erről vallanak közülük néhányan: Unicsovics Andrásné: — Előnyt nem jelent a munkásőrség, de bizonyos fokú megbecsülést mindenképpen. Azt sem az egyenruha teszi, hanem az, hogy igyekszem úgy dolgozni, hogy felnézzenek rám, az emberre. Gyakorlatokon is zokszó nélkül cipelem azt a tízegynéhány kilós hátizsákot, csorog rólam a verejték, de hiába akarnak segíteni á férfiak. A napi munkám sem kimondottan nőies. Műszaki raktáros vagyok a törökszentmiklósi baromfifeldolgozóban, így nemcsak admi- nisztrálgatni kell. Nem számít, fiús alkat vagyok. Két testvérem a rendőrségnél szolgál. Régóta szerettem volna tagja lenni a testületnek, de szültem egy kislányt, amíg nagyobb nem lett, vele foglalkoztam. Egy anya mindig azt teszi, amit az élet diktál. A lányom megnőtt, most már azt tehetem, amihez kedvem van. Szeles Andrásné: — Bár rokonságunkban vannak alapító tagok is, én még csak most, januárban tettem esküt. Az örményesi gépgyárban dolgozom az igazgatási osztályon. Nálunk rendszeresen rendeznek munkásőr találkozókat. Azok családias, jó hangulata is ösztönzött arra, hogy kérjem felvételemet a testületbe. Az egyik kedves munkatársam parancsnokhelyettes lett, az is biztatott a belépésre. Szerettem volna munkásőr lenni, az előképzés időszakában mégis féltem a követelményektől, főleg a lövészettől. Sok minden új volt számomra, így például a korra-nemre való tekintet nélküli tegeződés. Most már megszoktam. Ellátó munkatársnak osztottak be. A gyárban segítőkészek a munkatársnőim. Amikor fokozott biztonsági ügyeleti szolgálatba osztottak be, és kevés volt az időm, ők készítették elő a ruhám. A szolgálatban is felhívtak telefonon. Juhász Miklósné: — Nekem két évig kellett győzködnöm a férjemet, hogy beleegyezzen abba, hogy munkásőr legyek. Nagyon mozgékony alkat vagyok, nincs olyan, hogy valamiből kimaradjak. „Mellékesen” szakszervezeti bizottsági elnök, Vöröskereszt vezetőségi tag, szülői munkaközösségi vezető, pártcsoportbizalmi vagyok. Nekem kell ez a mozgás, ez jelenti számomra a levegőt. Még mindig focizok. Van egy jó női csapatom. A gabonaforgalminál rendezett bajnokságot rendszeresen megnyerjük. Egy kicsit mélynövésű vagyok, de azért bírom a felszerelést. Szeretek mindent pontosan megcsinálni, kérni viszont semmit. Ez az elvem. Amikor lövészet volt, pisztollyal háromszor a tízesbe lőttem. A fiúk nem akarták elhinni. Ennél az egységnél hét nő szerelt fel tavaly. Négyen a gabonaforgalmitól jöttünk. És mivel a család ellátása többnyire az asszonyokra hárul, mindig úgy jövünk szolgálatba, hogy ne szenvedjen hiányt az, aki otthon marad. Pora lmréné: — Nekem nem kellett győzködnöm a férjemet, mert együtt léptünk be 1984-ben a munkásőrségbe. Nekem tetszik, ha egy nő fegyveres testületben is fel meri venni a versenyt a férfiakkal. Jól érzem itt magam, mert testvéries a légkör. Olyan, mintha egy nagycsalád tagjai lennénk. Nincs olyan, hogy ez segédmunkás, a másik meg orvos, csak munkásőr van. A kiképzési-szolgálatellátási feladatok ellátásában természetesen megvan a parancsnok—beosztott viszony, de más alapon, mint a többi fegyveres testületnél. A Gépgyártó és -Javító Ipari Szövetkezetnél vagyok adminisztrátor, az egységben pedig az állományszervezési és nevelési munkacsoportba osztottak be. Van két gyermekünk, ezért a férjemmel felváltva, más-más századdal megyünk kiképzésre, hogy a gyerekek ne maradjanak magukra. Itt sem marad senki magára. Ha valaki segítséget vár, maximálisan megkapja, amit a munkahelyén nem mindig ... Nádas Györgyné: — Amikor először vettem fel az egyenruhát, csapatostól rohantak utánam a gyerekek. Az egyik azt mondta: nézzétek, a néni katonabácsi lett. Egységünknek széleskörű kapcsolata van az úttörőkkel. Munkásőrnapokat is szoktunk tartani számukra. Az a tapasztalatom, hogy érthetőbb, vonzóbb a munkásőrség a gyerekek számára, ha munkásőrnőtől hallanak arról. Valahogy a családban is az édesanya foglalkozik velük többet, talán ezért van ez így. Ami pedig az itteni életet illeti: úgy vélem, hogy aki szereti az embereket, az szívesen jön ide és meg is marad itt. S. B. Fotó: N. Zs.
