Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-23 / 70. szám

1988. MÁRCIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé „ I képernyője előtt 1 nyöieelött Az elmúlt héten alyian já­tékokat láthattunk a képer­nyőn, kettőt is, amilyenek ■ritkán fordulnak elő a tele­vízió műsorában. Ha több lenne belőlük, ha gyakrab­ban találkozhatnánk hasonló vígjátékkal, illetve bohózat­tal — mert erről a műfajról van szó —, akkor talán elé­gedettebbek, talán boldo­gabbak is lehetnénk. Szórakoztató játékok Mert az a fajta televíziós játék ez, amely könnyen fo­gyasztható, amely nem üli meg gyomrunkat, s agyun­kat sem bombázza súlyos gondolatokkal. De amely ele­gánsan feltálalva kellemes időtöltés, jó szórakozás, sőt, szellemünket meg is csik- landihatja. Ha tehetséges munka, nem holmi fércmű, drámai tákolmány, amely­ben a helyzetek kuszáltan véletlenszerűek, a szerepek vázlatosan elnagyoltak, s amelyről nem rí le már messziről: szerzője nem pá­lyázik nemesebb babérokra, szeme előtt csupán az előál­lított termék vételára lebeg. A csütörtök este bemuta­tott A hivatásos szűz, ame­lyet Juhász István irt a te­levízió kérésére, s Nemere László rendezett képernyőre, szerencsére nem tartozik az említett, csak odavetett szó­rakoztató művek közé. Nem tartozik, bár csaknem né­hány hajszálnyira válik el tőlük, s ez elsősorban a tele­víziós megvalósítás igényes­ségének köszönhető; annak, hogy Nemere rendkívül gon­dosan tervezi meg a játékot, igyekszik mindent kihozni a szövegkönyvből, még ami nincs, azt is; és a kitűnő színészeknek, élen Béres Ilo­nával, aki képes karaktert adni az általa megformált színésznőszerepnek. A bús azvegy szerepét megjátszó, majd egy fiatalember meg­jelenésével és váratlan ra­jongásával életkedvre derü­lő, szeszélyes művésznő alakját színesen, sok-sok ár­nyalattal mintázza meg — fittyet hányva a sémáknak. Valójában nem is igazán vígjáték ez, hisz az első ré­szében inkább hasonlít egy korosodó hölgy és egy ifjú egény érdekes románcára, semmint komédiás vígasság­ra, vígjáték csak akkor vá­lik igazán belőle, amikor a násodik részben megérkezik a művésznő egykori férfi is­merőse, s heves ostromba kezd, mitsem sejtve a jelen­lévő fiatalember és színész­nő közötti intim kapcsolat­ról. Ebben a mulatságos helyzetben bontakozik ki igazán a komédia, ebben a félreértéses, jól ismert víg­játéki szituációban. Majd aztán kurtán-furcsán ér vé­get a dolog: a művésznő fog­ja magát, s félrevezetve ra­jongóit, csapot-papot ott­hagyva kedve szerint a Ba­latonra távozik. Megunta volna a játékot? Vagy ez is csak afféle szeszély? Vagy nem tudta másképpen befe­jezni a szerző a történetet? Ne találgassuk, miként azt sem érdemes, keresni hiába­való lenne, miért A hivatá­sos szűz eme játék címe? Csak. A másik kifejezetten szó­rakoztató produkció Zilahy Lajos nevéhez fűződik, aki­nek regényeivel ma már gyakorta találkozhatunk a honi könyvpiacon, de drá­májához a képernyőn még nem volt szerencsénk. A Halálos tavasz írójának egv kellemes kis bohózatát vállalta fel a televízió. Nyil­ván ínséges helyzetében, hu­morínséges helyzetében. Mert azt aligha állíthatja bárki is, hogy ez az egyfel- vonásos reprezentálhatja Zilahy gazdag életművét, annak a szerzőnek a mun­kásságát, akinek egyébként a megítélése még napjaink­ban is eléggé ellentmondá­sos, a színes életmű körül éles viták dúlnak. Mindegy, fő, hogy olyan szellemes hu­mort kaptunk, ami valójá­ban hiánycikk a képernyőn. Mit csináljon a televízió, ha mai írók nemigen írnak ko­médiát, bohózatot. Vesz, sze­rez, ahonnan tud. A házas­ságszédelgő valójában egy mulatságos bírói tárgyalás, amelyen a rászedett asz- szonyok vádolják sorrend­ben a gaz csábítót. Horváth Tivadar rendezésében — a bírót is ő személyesíti meg igen szórakoztatóan — a fel­színes bohóságnak tűnő já­ték az élet valóságos komé­diájává ,mélyül”: a leghar­sányabb pillanatok is vala­mi .furcsa szomorúságot rej­tenek. S ettől különös ízt, hangulatot kap a játék, A házasságszédelgő mintha egy szédelgő világ rejtett bána­tát hordozná. Megjegyzendő, hogy a rászedett nők szere­peiben ragyogó színészi ala­kításoknak lehettünk tanúi: Fazekas Zsuzsa, Csala Zsu­zsa, Shubert Éva, Faragó Vera a humoron belül is megtalálják az egyéni színe­ket, nem összemosottan ko- médiáznak. Két produkció az elmúlt hét műsorából, ha nem is kiemelkedő munkák, főleg A hivatásos szűz nem az, még­is becsülendő a szándék, hogy valami kellemesen szó­rakoztatót akar nekünk ad­ni a televízió. Legyünk há­lásak érte, mert valljuk be: elszomorodásra egyre gyak­rabban okot adó hétköznap­jainkban jól jön az efféle vidámság. Jól jönne a mos­taninál sűrűbben is. Röviden Ha március — akkor fesz­tivál; nem panaszkodhatnak a komoly zene kedvelői: hangversenyektől visszhang­zott az elmúlt hét televíziós műsora is. Főleg a kettes csatornán sorjáztak egymás után a jelentős zenei esemé­nyek, s ami külön örvendetes: helyszíni közvetítésben tehát élőben hallhattunk olyan vi­lághírű művészeket, mint például a trombita koroná­zatlan királya, Maurice André, akiknek zeneakadé­miai szereplését milliók él­vezhették: „ott lehettünk” a helyszínen, akik pedig csak a képernyőhöz váltottunk jegyet. De ugyanezt mond­hatjuk a kongresszusi köz­pontból sugárzott nyitókon­certről, amelyen Doráti An­tal dirigált. Mindenképpen üdvözlendő, hogy a Tavaszi Fesztivál eseményei úgy vál­hatnak országos ünneppé, sőt, így szerezhet róluk tu­domást a nagyvilág. Csak azt sajnálom némiképp, hogy hasonló igyekezetei nem tanúsít a televízió a fesztivál egyéb rendezvé­nyeinek esetében. Még ak­kor is, ha tudván tudjuk, a kérdéses időben a főszerep a komoly zenének jut, s a köztudatban is ezt a szere­pet kell mindenképpen erő­síteni. Igaz, 25-én pénteken este sor kerül majd egyéb programok televíziós közve­títésére is. Egyébként a műsorszer­kesztőség körültekintő böl­csességére vall, hogy a sű­rűsödő komoly zenei progra­mok idején, velük pánhuza- rfiosan olyan programokat sorakoztatott fel a másik csatornán, hogy a nézőnek igazi lehetősége nyílott a kedve szerinti választásra. Ha például péntek este va­laki inkább vágyakozott egy kis könnyed kikapcsolódás­ra, semmint Bartókra vagy Kodályra, „átkapcsolhatott” a Vidám Színpadra, elszóra­kozhatott A házasságszédel­gőn ; vagy más alkalommal nézhetett krimit, az Egy ma­rék rozst, amelyről csak azért nem mondhatok véle­ményt, mert én akkor a ket­tes műsoron a muzsikában gyönyörködtem. Nagyobb kedvem támadt ugyanis jó zenét hallgatni, mint elvisel­ni egy bűnügyi történet fe­lesleges izgalmait. De hát ízlések és pofonok... Valkó Mihály Világhírű zongoraművész hangversenye Ránki Dezső szólóestje Szolnokon Irinyi ifjú kővetői Középiskolások kómiaversenye Tíz éve indította el né­hány lelkes kémiatanár az Irinyi versenyt a középisko­lákban, s azóta tömegmozga­lommá alakult, amelyet a Magyar Kémikusok Egyesü­lete és a Művelődési Mi­nisztérium karolt föl. A tíz év alatt ötezer-százharminc- négy tanuló vett részt az is­kolai versenyeken. Évente százötven-száznyolcvan diák dolgozata érkezik be a ver­senybizottsághoz, amelynek alapján a tíz év alatt két- százharmincan vehettek részt a megyei versenyen és nyolc­van tanuló jutott az orszá­gos döntőbe. Az országos versenyen a tanulók 10 százaléka ért el helyezést, közöttük volt első helyezett is. A 19 me­gye és a főváros országos helyezettjeinek sorrendjé­ben a nyolcadik helyet fog­laljuk el. A Szolnok megyei eredményeket eddig hat is­kola tanulói szerezték. A megyei versenyek résztvevői pedig 15 iskolából kerülnek ki. Ebben az évben az iskolai versenyen ötszáznegyven­hét tanuló indult, munkáju­kat hatvanhét középiskolai tanár segítette, de természe­tes, hogy támogatást kapnak a szülőktől, a megyei ta­nács művelődési osztályától, s az utóbbi években a Peda­gógiai Intézettől is. A megyei versenynek a Pálfy János Vegyipari Szak- középiskola ad helyet, ha­gyományteremtő módon gondozza azt. Jól oldja meg a gyakorlati verseny szer­vezését is. Tegnap tizedszer rendezték meg a megyei ver­senyt. A huszonhárom ver­senyző közül — az értékelés után — várhatóan többen is megszerzik az országos ver­senyen való részvétel jogát. Az országos verseny idén Győrben lesz április 29 és május 1 között. K. I. Hétfőn este a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Köz­pontban, az Országos Fil­harmónia bérleti koncertjei­nek eseményeként Kossuth- díjas zongoraművészünk, Ránki Dezső adott koncer­tet a csaknem az egész ter­met megtöltő közönség előtt. Ránki Dezső — immár nem­zeti büszkeségünk — nevé­nek hallatára azok is el­mennek a hangversenyre, akik más — talán kevésbé ismert — szólista vagy együttes meghallgatására kissé igazságtalanul nem vesznek fáradságot. J. Haydn kéttételes (J-dúr Szonátáját (Hob XVI/48) játszotta első darabként Ránki Dezső. A művet a szerző 1789-ben komponálta. A C-dúr Szonáta első téte­lének meghallgatásakor óha­tatlanul felmerül a hallgató­ban az a gondolat, hogy ez egy olyan remekmű, ame­lyet a mester mindjárt a második tételnél kezdett komponálni. A tétel (Andan­te con espressione) dal­lamvilága, helyenként szinte fantáziaszerű megoldásai is ezt az érzést erősítik. Ránki Dezső előadásában a világo­san érthető szólamvezetés a dinamikai árnyalatok rend­kívül precíz betartása tette emlékezetessé a tételt. R. Schumann ~ 1839-ben komponálta Op. 28 számmal jelölt három románcát. Eze­ket a darabokat maga a szerző sorolta legjobban si­került fiatalkori alkotásai közé. Az első románc (Sehr markirt; b-moll) Beethoven Holdfény Szonátájának I. té­telére emlékeztet akkordfel­bontásaival. A harmóniák felett pontozott ritmikájú, markáns dallam énekel. A Haydn-szonáta után a darab a zongoraművésznek lehető­séget nyújtott arra, hogy tel­jesen más oldaláról mutat­kozzék meg. A második ro­mánc (Einfach, Fisz-dúr) be­hízelgő noctum-muzsika. A két mozgalmas darab közé ékelt románcról az az érzé­se támad a hallgatónak, hogy inkább csak színleli a nyugalmat — ezt lehetett érezni a művész játékából is. Az Intermezzók (Op. 4.) keletkezési éve: 1832, tehát ezek is Schumann fiatalkori alkotásai. „A szabad fantá­ziában voltam a legjobb” — írta az idős szerző, összegez­ni akarván művészetének lényegét. Az Intermezzók sajátos, de megkapó „ve- gyületeként” tekinthetők a már egy év óta komoly ze­neelméleti gyakorlatokat folytató szerző zenei szövés­mód és forma megtervezésé­re irányuló erőfeszítéseinek és az őt egyre elragadó fan­táziájának, amely nem tűri a túlzott megkötöttséget. Eh­hez a tartalomhoz Schumann újszerű formai megoldást keres és talál: az első for­marész lezárása után megle­pő váltással következik az ellentétes karakterű újabb zenei gondolat. Az intermezzók előadásá­ból az első kitűnően elta­lált tempója, a pianók fi­nomsága, a már-már ma- zurkaszerű, jelleg a máso­dik férfias karakterével szembeállított töprengő han­gú, lágy dallamossága: a harmadik témájának frics­kához hasonló exponálása — általában az egész soro­zat sokszínűsége, a Schu­mann zenéjében fellelhető hatalmas ellentétek érzékel­tetése a zongoraművész fö­lényes technikai tudásának egész fegyvertárának fel­vonultatásával tette emléke­zetessé ezt a művet. A hangverseny műsorának utolsó darabjaként F. Cho­pin 1844-ben komponált h- moll szonátája hangzott el (Op. 58). Chopin három zon­goraszonátája közül ez a legkésőbbi. Bár Chopin ízig­vérig romantikus szerző, építkezésében ragaszkodik a klasszikus szonáta szerkesz­tési szabályaihoz. Tártalmá­ban azonban olyan új. egyé­ni hangú és romantikus ez a mű. hogy még ott sem érez­hető szonátának a szó klasz- szikus értelmezésében, ahol a zeneszerző pontosan be­tartja a forma által diktált szabályokat. Az I. tétel szenvedélyes főtémája „sza­bályosnak” mondható — de a melléktéma akár egy ön­álló nocturne is lehetne. Az eltávolodás a szabálytól a visszatérésben még inkább érzékelhető (csak a mellék­és zárótéma hangzik el, ezek is H-dúrban). A II. tétel könnyed, elegáns zenei anya­ga a korál-szerű középrész után visszatér. A III. tétel is háromtagú forma; helyen­ként már-már az 'impresz- szionizmust mintegy megelő­legező Chopin szólal meg benne. Az izzó hangulatú IV. tétel egyetlen hatalmas ívű lendületként érzékelhe­tő; a rondo és szonáta kom­binációja. Ránki Dezső ezzel a kon­certjével is bizonyította, hogy azok, akik őt nemzeti előadógárdánkból szemefé- nyükként szeretik, nem alap­talanul zárták szívükbe. Sze­rény, pózmentes, minden talmi csillogni vágyástól mentes előadó, akinek egy­re nemesedő művészetét öröm figyelemmel kísérni. Nem kíván zenei polihisztor lenni: „csak” zongorázik — de azt aztán egyforma, sa­ját maga által felállított rendkívül magas mérce sze­rint teszi akár külföldi met­ropoliszok világhírű koncert­termeiben, akár Szolnokon szólistaként, kamaramuzsi­kusként vagy zongorakísé­rőként egyaránt. A művészt tisztelő közönsége mielőbb visszavárja őt Szolnokra. Szathmáry Judit A Postafiók *88 — óikedíií második forduló feladványai: 1. A dőlt négyszög me­gyénk egy részének sti­lizált térképe. A megje­lölt helység mindegyi­ke „K” betűvel kezdő­dik, de a csillaggal je­lölt nem. Melyik ez a település és miről neve­zetes? 2. Fejtse meg a vízszintes sorokat, s így a leg­hosszabb függőleges sor­ban egy tervezett és várt gazdasági intézkedés ne­vét találja. Mi ez? X .........Sámuel, volt kirá­l yunk 2. Névelővel lassú járás 3. Magyar eredetű női név 4. Csapongó, szétszórt 5. Élénk 6. Űrből küldött tárgy 7. Leélt élet, vagy időszak 8. Korszak 9. Méter 1---­A. 1. f. i. 9. • 3. 3. Egy plakátot lát a képen. Mi­kor és milyen tör­ténelmi esemény hívta életre? Ki az alkotója? (Ez utóbbi kezdőbetű­je a felhasználha­tó betű is.) 4. 1868-ban 1-20 éve, Ágai Adolf szerkesztésében jelent meg a hazai po­litikai élclap első, ka­rakterisztikus példá­nya, a mai Ludas Matyi egyik elődje. Íme né­hány a korabeli szóma­gyarázatokból: Arisztokrata: egy de­mokrata, aki carriert csinált Becsület: belül nem szükséges, csak kívül lássák Beruházás: ha addig öl­tözködik az ember, míg végre meztelen marad Gentlamen: mindenki, aki párbajoz, legyen bár tolvaj, apagyilkos és zsebmetsző Lágyszívű: az, aki a maga lábát váltogatja, mikor a másiké fázik (Pénzügyi) mérleg: Zsebmetszés choloro- formalitásokkal Mérleg: az igazság jel­képe, mert épp oly gyakran hajlik az egyik, mint a másik oldalra Tanácskérés: ha arra kérlek, hogy légy ve­lem egy véleményen Mi volt az újság címe? 5. A magyar sport egyik büszkesége. Aranyér­mei: 1976, 1980, Olimpiák; 1974, 1978, 1979: világbajnoksá­gok; 1973, 1975, 1977: Eurója Bajnokságok. Egyik „szakmai fogása nevével vonult be a sportág technikái közé. Ki ő? Mi a szakmai fo­gás neve? Az első forduló helyes megfejtései: 1. Gótikus stílus 2. Gépipar 3. Gábor Pál: Utazás Ja­kabbal, Járvány, Angi Vera, Horizont 4. Lappok, észtek, many- sik, finnek, votjákok, chan- tik 5. Gól: angol (sport) a labdának (korongnak) az előírások megtartásával történő, érvényes bejuttatá­sa (belövése) az ellenfél ka­pujába. A 6:3 időpontja: 1953. nov. 25. Nyertesek: Egyetértés Szoc. Brigád AFOR Meólaboratórium, Szajol; Mün- nlch F. Szoc. Brigád 2. sz. Pos­ta, Szolnok: Junior brigád Szol­nok Megyei TAKEH, Szolnok; Ecseki Üti Alt. Iskola csapata. Szolnok; Statisztika brigád KSH —SZÜV, Szolnok; Ifjúság 79 brigád MEZŐGÉP Vállalat Törzs­gyár, Szolnok; Gépészet brigád Kőolajkutató Vállalat, Szolnok; Farkas Bertalan Szoc. Brigád, Törökszentmiklósi Dózsa György Szoc. Brigád, Kunszentmárton; Móricz Zsigmond brigád Nagy­kun Tsz, Kisújszállás; Március 8. Szoc. Brigád Vörös Csillag Tsz, Túrkeve, Elmefinomitó Rejtvényfejtő klub, Jászapáti; Pattantyús Abrahám Szoc. Bri­gád Aprítógépgyár, Jászberény; Vörös Október Szoc. Brigád Al­földi Téglaipari V., Mezőtúr; Fáklya Szoc. Brigád KAEV 8. sz. Gyára, Mezőtúr; Széchenyi Szoc. Brigád KAEV 8. sz. Gyá­ra, Mezőtúr; Integrál közösség, Mezőhék; Gerlóczy Zsigmond Szoc. Brigád, Kórház, Karcag; Zrínyi Ilona Szoc. Brigád TI- TASZ, Karcag; Győzelem Szoc. Brigád Gabonaforgalml és Ma­lomipari V., Karcag; Dobó Ka­tica Szoc. Brigád TITASZ, Kar­cag; Teleki B. KISZ alapszerv Arany János Üti Alt. Iskola, Karcag; Csokonai: Echo kol­lektíva, Karcag. Szükséges betű: „G JATEKLAP (BEKÜLDENDŐ) : 1. A település neve, nevezetessége: 2. A függőleges ' — 3. Az alkotó A történelmi esemény és időpontja: ____ 4. Az élclap neve: 5. A sportoló és a „szakmai fogás” neve:_____________ S zükséges betű: _______________—— Beküldési határidő: 1988. március 30. Beküldő neve és címe:_____________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom